Új Dunántúli Napló, 1994. augusztus (5. évfolyam, 210-239. szám)
1994-08-01 / 210. szám
1994. augusztus 1., hétfő Külpolitika aj Dunántúli napló 11 Itália botrányai A Berlusconi öcsike - balkézről Új magnószalagok a kubai rakétaválságról Hajszálnyira az atomháborútól A John F. Kennedy nevét viselő könyvtár által nyilvánosságra hozott titkos Fehér Házi hangfelvételek megerősítették, hogy 1962-ben a kubai rakéta- válság idején a világ csak hajszálnyira volt az atomháborútól. Az első ízben bemutatott hangszalagokon Kennedy elnök és tanácsadóinak közel háromórás megbeszélése hallható. Miután a Szovjetunió gyors ütemben több rakétatámaszpontot is létesített Kubában, a megbeszélés résztvevői a lehetséges amerikai válaszlépéseket - így a sziget- országra mérendő közvetlen légicsapás eshetőségét - mérlegelték. A hangfelvételekből kiderül, hogy Kennedy és tanácsadói tisztában voltak azzal, hogy a legkisebb tévedés is atomháboAz ENSZ Ruandában Nagyon hosszú ideig fog tartani az ENSZ szerepvállalása Ruandában - hangsúlyozta a világszervezet főtitkára a belga rádióban. Butrosz Gáli bejelentette: tervei szerint napokon belül megtartják a segélyező országok konferenciáját, amely átfogó cselekvési programot dolgoz ki és kellő nagyságú pénzügyi forrásokat szabadít fel hosszú távra is katonai, illetve humanitárius célokra Ruandában. - Elő kell segíteni a fele részben külföldre kényszerült ruandaiak hazatérését, az ország újjáépítését, meg kell fékezni a terjedő kolerát - mondta Gáli. Sajnálattal állapította meg, hogy az ENSZ ugyan már két hónapja határozott ötezer fegyveres Ruandába küldéséről, ám mostanáig a konkrét felajánlások alig teszik ki a kért létszám egyötödét. Gorbacsov visszaperli szülőházát Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió első és egyetlen elnöke nemcsak beteg édesanyjáért, de a család szülőháza miatt is komolyan aggódik. 1991 nyarán, amikor puccsal próbálták hatalmából eltávolítani, édesanyja életében is nagy változások történtek. A támasz nélkül maradt Marija Pan- tyelejevna, kisebbik fia közreműködésével eladta gyermekei pri- volnojei szülőházát Andrej Razin orosz popcsillagnak, aki cserébe életjáradékot fizet. Gorbacsovot az esemény váratlanul érte, már megakadályozni sem tudta. Most azonban, hogy anyja Moszkvába költözött, az ex-elnök pert indított a családi tulajdon visszaszerzéséért. rúba sodorhatja a világot. Ken- nedyt azonban az is aggasztotta, hogy a válaszlépés elmulasztása a NATO összeomlásához vezethet. A felvételek 1962. október 18-án és 22-én készültek, amikor a válság a tetőpontján volt. Az első szalagokon Kennedy tanácsadói a katonai lépést fontolgatják. A rakétatámaszpontokról készített légifelvételeket nézegetik, és azt vitatják, miképpen lehetne reagálni, ha Fidel Castro kubai elnök támadást intézne a kubai Guanta- nomo-öbölben fenntartott amerikai haditengerészeti támaszpont ellen. Aztán Kennedy és tanácsadói egy Kuba elleni meglepetész- szerű támadásról vitatkoznak. Néhány an arra figyelmeztetik Alekszandr Szolzsenyicin szerint Oroszországnak nincsenek érdekei a Kaukázusban és Kö- zép-Azsiában. Meggyőződése, hogy Oroszországnak csak a szláv államokkal és Kazahsztánnal kell kapcsolatait tovább fejleszteni.- A Kaukázus és Közép- Ázsia a muzulmán világhoz tartozik. Ez pedig nem a mi világunk - mondta a világhírű No- bel-díjas író az orosz televízió egyes csatornáján közvetített Vzgljad című műsorban. Kazahsztánról úgy vélte, hogy ott a lakosság többsége orosz eredetű, s a köztársaságban nem vert gyökeret az iszlám, így az elnököt, hogy Nyikita Hrus- csovnak, a Szovjetunió akkori vezetőjének lehetőséget kell biztosítani arra, hogy „kimásszon” a zsákutcából, a villámtámadás azonban megfosztaná őt ettől. Kennedy ezután felteszi a kérdést, hogy milyen következményei lehetnek a kubai támaszpontok ellen végrehajtott támadásnak. „(amennyiben) 340 kilogrammos napalmbombákat alkalmazunk, feltehetelő- leg több száz szovjet állampolgár vesztené életét” - mondja a védelmi miniszter.-A megbeszélés résztvevői közül többen figyelmeztetnek arra, hogy a kubai szovjet támaszpontok elleni támadás után a Szovjetunió a világ más részein hajtana végre megtorló Oroszországnak feltétlenül külön figyelmet kell fordítania erre a köztársaságra. Az író szerint Oroszországnak semmi keresnivalója sincs Tádzsikisztánban, még akkor sem ha több százezer orosz nemzetiségű ember él ott. Úgy vélte, hogy nem az orosz csapatoknak kellene védelmezni a tá- dzsik-afgán határt, mert ezzel támogatásban részesítik az egyik felet. Az Oroszország határain túl élő orosz nemzetiségű kisebbségek védelméről szólva kijelentette, hogy a volt szovjet köztársaságokkal folytatott tárgyalásokon Moszkvának politiakciókat, és akár az Egyesült Államok ellen is közvetlen támadást intézhet. Az október 22-i megbeszélések középpontjában a vezérkari főnökök egyesített bizottságának szóló utasítások álltak, illetve Kennedy elnöknek az a beszéde, amelyben a közvéleményt szándékozott tájékoztatni a válságról. Ugyanezen a napon az Egyesült Államok több száz vadászgépet vezényelt Floridába, és műholdon keresztül figyelte a Kubában folyó katonai tevékenységet. Hat nappal később véget ért a válság, amikor Hruscsov beleegyezett abba, hogy leszerelik a szovjet rakétatámaszpontokat, és kivonják az összes támadófegyvert Kubából. kai feltételként kell kezelnie az orosz kisebbségek jogainak biztosítását. Szolzsenyicin szerint a Független Államok Közössége nem túl jelentős képződmény, hanem füst, amibe nem érdemes kapaszkodni. Érdekes gondolatnak minősítette azonban Nurszultan Nazarbajev kazah államfő javaslatát az eurázsiai szövetség létrehozásáról. Végül azonban visszatért saját elképzeléséhez, s megismételte, hogy csak a szláv államok - Oroszország, Ukrajna, Fehéroroszország - és Kazahsztán szövetségének látja értelmét. Az ügy felettébb kínos Silvio Berlusconi olasz kormányfő számára. Márciusban, négy nappal azelőtt, hogy választási győzelmet aratott, utolsó nagy televíziós beszédében szó szerint a következőket mondotta: „A Fininvest a saját vállalkozásom, soha, hadd ismételjem meg ezt azzal, hogy teljes tudatossággal mondom, soha nem fizetett ki vesztegetési pénzeket.” Aztán a kampány lezárult, a kormányt megalakította, s legszívesebben elfelejtette volna ezt a mondatot. A miniszterelnök öccsét, Paolo Berlusconit most ugyanis egyszeriben azzal vádolják, hogy nyolcvanmillió forintnak megfelelő kenőpénzzel könnyítette és gyorsította meg azoknak az építkezési engedélyeknek a kiadását, amelyeket az úgynevezett Milánó-III projekttel kapcsolatban kért. Állítólag Bettino Craxi és köre kapta volna kézhez a pénzt: megjegyzendő, hogy a most más ügyekben bíróság elé citált, de egészségügyi okokra hivatkozva, Tunéziában „alámerült” exminiszAz előbbiekhez képest „sem semmi”, hogy közben Itáliában máris az évszázad pereként emlegetik azt az aligha unalmas és rövid bírósági tárgyalássorozatot, amely október 19-én kezdődik a palermói törvényszéken. Ott az a politikus foglal majd helyet a vádlottak padján „főmaffiozóként”, akinél erőteljesebben senki sem nyomta rá személyiségének bélyegét a második világháború utáni Olaszországra: a 75 esztendős Giulio Andreotti szinte minden kormánytisztséget betöltött, s hét alkalommal miniszterelnöki tisztet viselt kereszténydemokrata, vagy e párt vezetése alatt álló koalíciós kabinetekben. A volt kormányfő meglehetősen higgadtan néz a tárgyalás elé, csupán annak színhelye miatt tiltakozott. Gian Carlo Ca- selli, a nyilvánosságot ugyancsak kedvelő vizsgálóbíró azonban ragaszkodik a palermói bunkerhez, arra hivatkozva, hogy a maffia „lakcíme” a dél-olasz városban van s ez terelnök volt annak idején Silvio Berlusconi házassági tanúja s első gyermekének keresztapja. A kormányfő hivatkozhatna rá, hogy nem tudott az öccsének tulajdonított korrupciós ügyletekről, csakhogy ezt senki nem veszi komolyan. Egészen januárig (a választási kampány kezdetéig) ugyanis a Fininvest felügyelő bizottságában Paolo bátyja baloldalán foglalt helyet, s azt is mondják: nehéz lett volna nem tudomásul venni egy ilyen lépéséről, hiszen nem saját zsebből fizetett, amikor a Milánó-III-at, a nagy elővárosi lakótelepet maga a Fininvest építtette. Italo Ghitti vizsgálóbíró is nehezen hihetőnek tartja, hogy kizárólag az öccs vesztegetett, s lehetségesnek véli Silvio Berlusconi tanúként való megidé- zését is, amikor október 21-én megkezdődik a Paolo ellen emelt vád tárgyalása. Ha bebizonyosodna, hogy a jelenlegi miniszterelnök is tudott az ügyekről, az ősz súlyos politikai-erkölcsi megrendülést eredményezhet Itáliában. természetessé teheti, hogy a perre ott kerüljön sor és ne Rómában, amint azt Andreotti szeretné. A volt miniszterelnök viszont nevetségesnek mondja a maffiára történő hivatkozást, amely szerinte minden alap nélkül próbálja meglovagolni a közhangulatot, hogy mindenki, aki 1994 előtt politikát csinált, korrupt vagy maffiózó volt. Az Andreotti-perrel kapcsolatosan többször elhangzott a politikai utódok kijelentése, hogy végre leszámolnak a „régi politikai kaszttal.” Olasz lapok viszont mind gyakrabban kérdezik, valóban érdekében áll-e ez a maiaknak, azok után, hogy úgy tűnik, nem biztos, hogy a jelenlegi kormányfő - aki hangzatos bejelentések ellenére sem tett egyetlen komoly lépést a vállalat-birodalmától való megszabadulásra jobb és demokratikusabb, mint „az antidemokratikus, piszkos pénzeket kasszírozó” korábbiak voltak. Réti Ervin Az első eset „Kellemes meglepetésnek” nevezte Simon Peresz izraeli külügyminiszter Szíria megnyilatkozását a londoni Izrael - illetve zsidóellenes merényletekkel kapcsolatban, és elégedetten nyugtázta Damaszkusz reagálását az izraeli-jordániai csúcstalálkozóra. A jeruzsálemi rádió riporterének kérdésére Peresz Szíriái kollégája, Fárúk es-Saraa párizsi kijelentését kommentálta, miszerint „egyáltalán nem örülünk az erőszakos cselekményeknek és szabotázsakcióknak”. Az izraeli külügyminiszter tudomása szerint ez az első eset, hogy Szíriái illetékes így nyilatkozik hasonló esetben. Szolzsenyicin és felesége 20 év után újra Moszkvában egy könyvének dedikálása közben. / A Kaukázus és Közép-Azsia a muzulmán világba tartozik Szolzsenyicin az orosz érdekekről Andreotti, a maffiózó? Londoni merényletek Háttér a biztonságról Dr. Jonathan Sacks (b) főrabbi Izrael londoni nagykövetével, Moshe Ravivval a követség kertjében a július 26-i bombamerénylet után, amelyben 15 ember sérült meg. Brit sajtóértesülések szerint több mint valószínű, hogy a brit biztonsági szervek nem voltak kellően felkészülve a keddi és szerdai merényletekre. Az Evening Standard című lap tudni vélte, hogy az Intelligence Service és a brit belső elhárítás még röviddel az események előtt is olyan értékelést adott a rendőrségnek, hogy nem kell tartani londoni merényletektől, az érzékeny közel-keleti fejlemények dacára sem. Bennfentesek szerint ez az értékelés abból a feltételezésből táplálkozott, hogy a szélsőséges iszlám szervezetek - köztük a palesztin Hamász és a libanoni Hezbollah - nem akaiják kockáztatni nyugat-európai szervezőhálózatuk biztonságát. A szélsőséges iszlám szervezetek több mint egy éve gyülekeznek mind nyíltabban Londonban. Felbátorodtak azon, hogy a brit hatóságok, a megfigyelésen kívül, nem tettek ellenük semmit. A brit hivatalos álláspont eddig az volt, hogy ezek a szervezetek Nagy-Britanniában még nem követtek el semmit, nincs tehát jogalap felgöngyölítésükre. Londonban utoljára a nyolcvanas évek elején volt közel-keleti vonatkozású merénylet: fejbe lőtték Slomo Argov izraeli nagykövetet, aki mebénult. Ez a merénylet háborús okként szolgált Izrael 1982-es libanoni inváziójához. Kérdés, milyen lehetőségük van a brit hatóságoknak a biztonság erősítésére? Szakértők szerint példával szolgálhat, hogy 1983 nyara óta egy egész londoni városrészt, a Cityt, útakadályok vesznek körül. A világ egyik legfontosabb pénzügyi központjába csak nyolc útvonalon lehet behajtani, és ott a belépőpontokon állandóan rendőrök figyelik a forgalmat. Az egész városrészt mindenütt tévékamerák pásztázzák, rendőrautók cirkálnak fel-alá. A City-ben az utcán parkolni azelőtt sem igen lehetett, tavaly óta pedig még annyira sem lehet. Mindez azután kezdődött, hogy az IRA észak-írországi terrorszervezet 1982. áprilisban, majd 1983. áprilisban kétszer is felbolygatta a Cityt egy autóba rejtett pokolgéppel. Kétségtelen, hogy a Cityben az autóforgalom a negyedére csökkent, kisebb a zaj és szívhatott) a levegő, de a biztonságérzet csak addig fog tartani, amíg elszántabb terroristák próbára nem teszik a rendszert. Bárki meggyőződhet róla: a Citybe merészkedő gépkocsikat a rendőrök rezzenéstelen arccal beengedik, hébe-hóba állítanak csak meg egy-egy furgont, vagy régebbi évjáratú, rozzantnak látszó autót. Van olyan parkolóház, amelyben megkérdezik az embert, hová megy és mit akar a Cityben és mikor jön vissza - a választ azonban nem ellenőrzik -, de például az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) és a mindig zsúfolt Liverpool pályaudvar tőszomszédságában lévő szabadtéri parkoló egy szál fegyvertelen őre még csak nem is kérdezősködik. Lehet, hogy a brit titkosszolgálatok képesek előre megtudni, mikor közeledik majd a legközelebbi pokolgépes autó a City felé, de ha nem tudják meg, akkor az be is fog hajtani. Az az utca, amely a londoni Kensington kerületben otthont ad a kedden félig lerombolt izraeli nagykövetségnek, valamint több brit kormányrezidenciának és külképviseleteknek, köztük az orosznak és a szlováknak, már évek óta le van zárva a forgalom elől. Az utca két végén sorompó van, az utcában mindig járkálnak rendőrök, cirkálnak rendőrautók. Ennek dacára gyakorlatilag bárki behajthat, és bent szabadon parkolhat. Elég valamilyen igazolványt felmutatni a fegyvertelen sorompóőmek - ha nem angol nyelvű az irat, lehet akár villamosbérlet is -, azután kemény hangon közölni kell vele, hogy - mondjuk - „találkozóm van az orosz nagykövettel” és azzal a sorompó máris megnyílik. Az őr bizonyára betelefonálhatna - mondjuk - az orosz nagykövetségre, visszaigazoltatni az autós személyazonosságát, de ezt nem teszi. Áz utcán sétáló rendőrök is fel-feltesznek kérdéseket az autóval, vagy gyalog érkezőknek, de ők sem ellenőrzik a választ. Meglehet, mindez abból a demokratikusan régivágású brit joghagyományból származik, hogy mindenldt ártatlannak kell tekinteni, míg bűnösségét bíróság meg nem állapítja. Csakhogy így a terroristák mindig egy lépéssel a rendőrség - és a bíróság - előtt járnak majd. Mészáros György
