Új Dunántúli Napló, 1994. július (5. évfolyam, 179-209. szám)

1994-07-06 / 184. szám

8 1994. július 6., szerda Jó nyaralást! Kire hagyjuk, ha nincs kire hagyni? Álomszabadság vagy rémálom... Hét parancsolat Rendszerint sokféle igény és remény beteljesülését vár­juk a nyári szabadság néhány hetétől. Ha azonban túlzot­tak, felfokozottak a várako­zások, szinte biztos, hogy csalódások sorozata vár ránk, s végül úgy érezzük: álom­szabadság helyett rémálom lett osztályrészünk a nyáron. Az üdülés „hétparancsolatá­nak” megszívlelésével sokat tehetünk azért, hogy több le­gyen az öröm, mint a bosszú­ság. 1. Ne sajnáljuk az időt az üdülési programok megter­vezésére. Laza beosztást ké­szítsünk, mert kizárt, hogy mindig, mindenütt, minden „klappoljon”. 2. A családi nyaralás kore­ográfiáját közösen állítsuk össze. Gondoljuk meg: ahol a felnőtt remekül szórakozik, ott a gyerek halálra unhatja magát. Olyan programoké legyen az elsőbbség, ame­lyek mindenkinek élményt ígérnek. 3. Érdemes időt, pénzt for­dítani a kiszemelt helyszínek előzetes megismerésére, úti­könyvek, leírások, beszerzé­sére. Ez nem csökkenti, ha­nem növeli a helyszíni fölfe­dezés újdonságát és örömét - az ismertetők pedig utóbb a nyár szívesen forgatott em­lékei lesznek. 4. Készítsünk nyaralási elő-költségvetést. Számolva azzal, hogy minden drágább lesz, mint amennyi az ár­jegyzékekben szerepel. S az­zal, hogy az üdülés nem a család anyagi egyensúlya helyreállításának időszaka. 5. Minden családtag ké­szítsen listát arról, hogy mit akar magával vinni. Jó tudni, hogy a lajstromon szereplő holmi fele nem fér be a bő­röndökbe, táskákba. „Selej­tezéskor” a felnőtteknek, köztük is főként a férfiaknak kell az önkorlátozás erényét gyakorolniuk. Vigasztalód­janak azzal, hogy amit nem visznek el az útra, az nem is vész el... 6. Nem kőbe véshető igaz­ság, hogy csak az aktív pihe­nés üdvözít. Gyakran az in­gerszegénység, a szunyóká- lás, a semmit tevés, az iro­dalmi limonádé-fogyasztás a legjobb kikapcsolódás. 7. Ha partnerével kettes­ben üdül, ne feledje: a több­féle úticél, programlehetőség közti jó választás feltétele a szavazat-többség. Az ön voksa csak 50 százalék. A kisiskolások „hosszú, forró” nyara a dolgozó szülők nagy részét nehéz kérdés elé ál­lítja: munkaidő alatt kinek a gondjára, felügyeletére bízza a gyereket. Ráadásul nem csak néhány napról van szó, hiszen az iskolai vakáció legalább 5-6 héttel hosszabb, mint a szülők szabadsága. Nos, ha nincsenek a kicsik szemmel tartására és el­látására megkérhető nagyik vagy más közeli rokonok, más megoldást kell keresni. Igen ám, de milyet? Az egyik lehetőség: az isko­lai nyári napközi. Ha működik, feltétlenül érdemes igénybe venni s nem is afféle „ha jobb nincs... ” megoldásként. A sokféle játékkal fűszerezett szervezett foglalkozások gya­korlatilag teljes értékű vakációt jelentenek a gyereknek, a szak­szerű felügyelet pedig meg­nyugvást szülőnek. Az önkormányzatok számos helyen működtetnek nyári nap­közis táborokat. Ezekben is jó Az idén sok hazai turista úti célja a tengerpart. S aki eljut a nagy vizek mellé, természete­sen meg akar ismerkedni az ot­tani ételekkel, hal-különleges­ségekkel is. Az önellátó horgászok, halá­szok azonban legyenek elővi­gyázatosak: sok vízi állatnak - például a varangyhalnak, a pa­pagájhalnak, a csupaszfogú halnak és néhány tüskés halfaj­nak - mérgező a húsa. Közülük legveszedelmesebb a varangyhal, amely legna­gyobb számban a Csendes­óceán déli szigetei körül él, to­vábbá a csupaszfogú, amely fő­ként Japánban és a szomszédos feltételek között tölthetik szüni­dejük rövidebb-hosszabb részét a kisiskolások: új környezetben, új barátokkal ismerkedhetnek meg, s a táborok többsége han­gulatos, szép környezetben fo­gadja őket. Jó szívvel ajánlhatók kicsik­nek, nagyoknak a vakáció hete­ire időzített sport-táborozások. Ezekre nemcsak - sőt, nem is elsősorban - a holnap élver­senyzői jelentkezhetnek, hanem azok is, akik csak most ismer­kednek egy-egy sportág alapja­ival. Érdemes megérdeklődni, hogy az osztályközösségek, az iskolák szerveznek-e vándortá­borokat, kerékpár- vagy vízitú­rákat, mert ezeken szintén biz­tosított a pedagógus-felügyelet, a romantikus-kalandos progra­mok pedig nemcsak szórakoz­tatják, hanem önállóságban, is­meretekben gazdagítják is a kisdiákokat. Lehet, hogy egyik foglalkoz­tatási formával sem sikerül ki­tölteni a szünidő fehér foltjait. szigeteken sok halálesetet oko­zott már. Elterjedt az a hiede­lem, hogy a mérgező anyagokat a hal nemző- és emésztőszervei tartalmazzák, s ha ezeket kifo­gásuk után nyomban eltávolít­ják, húsuk élvezhetővé válik. Ez azonban nem igaz: e halak húsa sütés-főzés után is mérgező marad. Szerencsére a tengerek élővi­lágát nem ismerő turisták köny- nyen elkerülhetik a veszélyt, ha betartanak egy nagyon egy­szerű, de fontos szabályt: soha ne fogyasszanak olyan halat, amelynek a külseje nem hal­formájú! Alig van ugyanis mér­gező hal, amelynek alakja meg­Ilyen esetben megkereshetjük az osztálytársak szüleit, akik ta­lán éppen a mienkhez hasonló cipőben járnak. Ha néhányan összefognak, egy-egy szabad­nap, rövidebb fizetés nélküli szabadság kivételével meg tud­ják szervezni, hogy a gyerekek egyszer egyik, másszor másik családnál lehessenek. Ha ez a próbálkozás sem jár sikerrel, gondoljuk át: nincs-e a szomszédok, az ismerős nyug­díjasok között olyan, aki elvál­lalná, hogy ellátja a gyereket, vigyáz rá, amíg mi dolgozunk. Ez persze ingyen senkitől nem várható el, de térítésért aligha­nem találunk rá vállalkozót. A felsorolt változatok mind­egyike jobb, mintha akár fél­napra is egyedül hagyjuk, „ki­csapjuk” a térre, utcára cseme­ténket. A 6-1Ö éves kulcsos­gyerekeknek - bármilyen oko­sak, jól neveltek is - még veszé­lyes terep a lépcsőház, a kapualj vagy az aluljáró. Dr. Kecsmár Ilona felel a hagyományos hal-for­mának. A veszélyes vizi állatok külső megjelenése rendszerint szokat­lan, furcsa, olykor egyenesen visszataszító. A csupasz-fo- gúak például vízzel vagy leve­gővel ormótlanná felfújják ma­gukat. Más fajok testét pikkely helyett tüskék borítják, megint mások papagájszerűen kemény és csontos szájrészükről ismer­hetők fel. S még egy érdekesség, amit nem árt tudni: az emberi fo­gyasztásra alkalmatlan mérgező halak minden fajtája a tenge­rekben él. Veress István A Mecseki Kultúrpark pécsi zoo-iskolájában a rövid nyári „tanév” alatt állatbarát gyerekek is­merkednek a park lakóival. Tenger mellé utazók figyelmébe Nem minden hal-falat jó falat Tovább nem zsugorodnak Van „illedelmes” is ... Az idei nyári divat nem ígér földcsuszamlásszerű változáso­kat a fürdőruha-fronton. A módi-toplistákon őrzik előkelő helyüket a bikinik, a merészen fölszabott egyrészesek, s a mé­reteket illetően további zsugo­rodás nem várható. A régiek mellett azonban megjelent né­hány új változat, érdekes fazon. Ilyen az egyrészes, hasatlan fürdőruha (1. rajz), a hasonló szexis kis nyáriruhák rokona: elöl középen háromszög vagy körforma a kivágás. Az újdon­ság azonban kizárólag karcsú, csinos hölgyeknek ajánlható, mert a legkisebb aránytalansá­got vagy zsírpárnát is elárulja. A másik újdonság a hollywo­odi bikini (2. rajz), amely csu­pán két körből és egy pici há­romszögből áll. Az ingerlő fa­zon lényege a melltartó, amely eltér a megszokott, puha kis há­romszög-formától. A szinte páncélszerűen kidolgozott úgy­nevezett kdsár emlékeztet a 60-as évek merev melltartóira. A két gömbölyded formát kes­keny kis pántok tartják össze. Szinte ellentéte az előzőek­nek a neomodem kétrészes dressz (3. rajz), amit divat-ber­kekben némi iróniával illedel­mes néven emlegetnek. A hosz- szúszárú nadrág majdnem a de­rékvonalnál kezdődik; a felső­rész zárt, napozóhoz hasonló. Maguk a szakemberek sem jó­solnak nagy jövőt ennek a fa­zonnak - az idén mindenesetre ez is új módi. A molett, idősebb strando- lóknak jó hír, hogy ismét divat az egyrészes, fekete fürdőruha - aki tehát régről őriz ilyet, bátran elő- és fölveheti. Ami az anyagokat illeti: első­sorban a rugalmas, vékony szin­tetikus, pamuttal kevert vagy pamutvászon a menő. Sikk az egzotikus mintázat és a hangsú­lyos pántozás. A fejfedők kö­zött a nagykarimás szalmaka­lapé és a kis vászonsapkáé az elsőbbség. A fürdősapka az idei nyáron ismét bodros, virágos, tehát erősen dekoratív - csak­úgy, mint volt a 60-70-es évek­ben. Záhonyi Lujza Ami kifogyhat, az ki is fogy .. . „Elemi” tudnivalók Használati tárgyaink közül jó néhány működik kis elemmel, telepes áramforrással, amely - az ismert tréfás törvényszerűség szerint - ha kifogyhat, ki is fogy. Utazás előtt nem árt tehát tájékozódni: mihez, mit ve­gyünk, melyek a leggyakrabban használt mini-erőforrások. A cink- és szénelem a kis energiafogyasztású készülé­kekhez, például órák, zseblám­pák működtetésére alkalmas. Kívül általában a „Special” (kü­lönleges), az „Ultra Power” (nagy erejű) vagy a „Long-Life” (hosszú élettar­tamú) felirat olvasható. A ter­mékszám mellett egy „R” is ta­lálható, amiről szintén könnyen felismerhető. Az alkáli- és mangánelem olyan berendezéshez használa­tos, amelynél bekapcsolás után rögtön teljes kapacitású üzeme­lést akarunk elérni. Ilyet rádió­val kombinált ébresztőórához, tévé-távirányítóhoz és a fény­képezőgép vakujához vásárol­junk. Külsején rendszerint az „alkaline” megjelölés, a ter­mékszám mellett pedig „LR” felirat olvasható. A higany-gombelem - nevé­nek megfelelően - közepes gomb nagyságú, s órák, vakuk, hallókészülékek áramforrása. Külső csomagolásán általában szerepel az ezüstoxid szó. A nikkel-kadmium elemek erős energiatelepek, ami áruk­ban is kifejeződik. Vannak, amelyek utántölthetők; bizo­nyos típusai akár ezer alkalom­mal is. Ha van hozzájuk elem- és akkumulátor-töltőnk, végső soron magas áruk ellenére sem drágák. Fokozott „sugárveszély” Elfogták a láthatatlan gyilkost (2.) Víz alatti lávaömlés? A mélytengeri árkok és vulkáni szigetívek (A kis, fekete háromszögek az árkokat jelzik) Okát, tudományos magyará­zatát még kutatják, de tény, hogy elvékonyodott fölöttünk az ózon-pajzs. Gyöngült az űr­ből jövő káros hatások elleni védettségünk, ezért főként most, a nyári hónapokban indo­kolt a Nap ultraibolya „sugár- fegyverével” szembeni óvatos­ság. Szervezetünket belsőleg is el- lenállóbbá tehetjük az erős nap­fénnyel szemben béta-karotin, C- és E-vitamin fogyasztásá­val. Iktassunk étrendünkbe mi­nél több zöldséget, gyümölcsöt, elsősorban sárgarépát, paprikát, almát, epret, szedett, amelyek­ben ezek az összetevők bőven megtalálhatók. A szervezet felkészítésének, edzésének bevált formája a fo­kozatos fény-terhelés is. Az üdülés kezdetén először csak 10- 15 percet napfürdőzzünk, majd napi 5-10 perccel növel­jük az időtartamot. Hőségben és 11- 15 óra között ne napozzunk. A magas fényvédő tartalmú krémek hatékonyan védik a bőrt az ultraibolya sugarak túlerejé­től. Mintegy félóra alatt szívód­nak be a bőrbe, előre kenjük te­hát be magunkat, ne a napozás kezdetekor. Aki derült időben hosszabb autóútra indul, szintén használ­jon védőkrémet, ha zárt is a ka­rosszéria. A szélvédő üveg csaknem teljesen átengedi az ultraibolya sugarakat, s a volán mögött észrevétlenül le lehet égni. Kellemes, de kockázatos gumimatracon, csónakon ringa- tódzni a hullámok hátán, mert a víz megkétszerezi az ultraibolya sugarak erejét. A szó szoros ér­telmében vásárra viszi a bőrét, aki vízen, vízparton elalszik, ott felejti magát a napon. A habok között sem érezhetjük védve magunkat: az UV-sugarak ereje a vízfelszín alatt még egy mé­terre is 60 százalékos intenzi­tással érvényesül. A vízálló vagy víztaszító krémek haszná­lata tehát több mint ajánlatos. Vigyázat! Erős napsütésben áz árnyék is „süt”, ott is utolér­nek a ibolyántúli sugarak. A kedvelt T-shirtek, pamut trikók pedig szintén csak részleges ol­talmat jelentenek. A Föld különböző óceánjai­nak, tengereinek aljzatát több tízezer kilométeres hosszúság­ban repedésvölgyek, például az Atlanti-hátság középvonala, mélytengeri árkok, például a Puerto Rico-árok tagolják. Ezek mentén az izzó magma a szilárd kérget áttörve az óceán aljzatára ömlik, és ilyenkor az óceán vízével közvetlenül érintkezésbe kerül. Hasonlóan a felszíni vulkánkitöréseknél ta­pasztalható - olykor óriási mérvű - gázkiáramlásokhoz, az óceán fenekére ömlő láva gyak­ran nagy gáztömeggel érkezik. Ezek a gázok a határos tenger­vízbe kerülnek, kevereditek. A víz alatti lávaömlést, kitö­rést követően az odakerült gá­zok a tengervíz áramlása foly­tán elszakadhatnak, eltávolod­hatnak attól a helytől, ahol a vízbe jutottak; hasonlattal élve, úgy mozoghatnak az óceán ví­zében, mint a légtérben a fel­hők. Ezek a gázdús víztömegek hosszú vízfelszín alatti mozgás, cirkulálás, bolyongás után előre meghatározhatatlan helyen és időpontban bukkanhatnak a fel­színre. Felszínre való érkezésük azonban a víz alatti útjuk végét is jelenti. A gázok a folyadéktól elkülönülnek, intenzív pezsgés kíséretében, a szódavíz buboré- kaihoz hasonlóan a légtérbe lépnek. A levegőbe került gázok a víz felszínén, esetleg a felszín felett bizonyos magasságban, réteges vagy amorf formában felhalmo­zódnak, és különböző fizikai és kémiai hatásokon alapuló rend­ellenességeket okozhatnak. Ez a teória a vízből kilépő gázok járművekre (hajókra, re­pülőgépekre) kifejtett hatásával, mint elsődleges hatással szá­mol, és a gázok emberekre gya­korolt hatását csak másodlagos, de mindenképpen ható tényező­ként veszi figyelembe. Vagyis nem azért süllyed el a hajó, zu­han le a repülőgép, mert gáz­mérgezésben elpusztult a sze­mélyzet és képtelen a gépek irá­nyítására, hanem fordítva: a gázömlés miatt elsüllyed a hajó, lezuhan a repülőgép, és eköz­ben a személyzet vagy a tenger­vízbe fullad, vagy gázmérgezés végez vele, és a hollteste a víz alá kerül.

Next

/
Thumbnails
Contents