Új Dunántúli Napló, 1994. július (5. évfolyam, 179-209. szám)

1994-07-04 / 182. szám

1994. július 4., hétfő Külföld üj Dunántúli napló 11 „Önöknek sok házifeladatot kell még végrehajtaniuk” Intelmek Kelet-Európának Li Peng a kínai belső helyzetről „Nem gondolja, hogy Bonn­ban fölöslegesen is túl sok illú­ziót és reményt ébresztenek a kelet- és közép-európai orszá­gokban, amikor ismételten hangsúlyozzák, hogy a féléves német EU-elnökség egyik prio­ritása a térség közelebb hozása az Unióhoz, miközben látha­tóan erre most csak részben ké­szek és képesek? A kérdés Bonnban hangzott el, alig két nappal a német el­nökség kezdete előtt, egy brüs­szeli újságíró-csoport látogatása idején. Aki kérdezett, a lengyel hírügynökség munkatársa lévén maga is a kelet-európai térség­ből érkezett -, akit kérdeztek, Kohl kancellár legbelsőbb kör­nyezetében dolgozván nagyon is jól ismerte az Unió leghatal­masabb állama politikai körei­nek gondolkodását. A válasz először mégis kitérő volt. Lényegében azt ismételte meg, amit néhány órával koráb­ban kormánya külügyminiszte­rétől, Klaus Kinkéitől is hallhat­tunk a térség „fontosságáról bevonásuk és gazdasági mege­rősítésük szükségességéről. - De mégis, miként számíthatunk például arra, hogy a felzárkózás nyilvánvaló gondjával küzdő országok néhány miniszteri szintű vacsorameghíváson és az évi 100 millió dolláros PHARE-alapon is túllépő, az EU strukturális alapokhoz ha­sonló, „felvételre felkészítő” forrásokhoz is hozzájussanak - ragaszkodott kérdéshez ezúttal az MTI tudósítója. Szenvtelen hangon előadott és nem kevéssé kijózanító fejte­getés következett válaszul. „Nyilvánvaló" , hogy a térség országai, „mint Magyarország, a Cseh Köztársaság vagy Len­gyelország” jogosultak arra, hogy „világos perspektívát” ál­lítsanak eléjük. "Nem hagyha­tók ki az európai folyamatok­ból. ” A társulási szerződés már adott, sőt, Magyarország és Lengyelország az asztalra tette a tagsági kérelmet is. De szá­mos feltételnek még teljesülnie kell. "Önöknek sok házi felada­tot kell még végrehajtaniuk” , mint ahogy egyes politikai kér­déseknek is „tisztulniuk kell” még. És nem igazán reális arra számítani, hogy az Unió máris hatalmas összegű támogatások­kal megfinanszíroz majd min­dent. Persze, ez is része a fo­lyamatnak - „afféle tegyen is, vegyen is játék ez" -, de a hang­súly a „párhuzamosságon, a két oldal egyidejűségén” van. Talán nem véletlen, hogy a háromnapos németországi utunk során a „házi fel­adatra ” vonatkozó intelem nem csupán itt hangzott el. Utalt rá például - lényegében hasonló felhangokkal - előző nap Potsdamban a tartományi kabinet egyik tagja is. Végülis tényleges gondok­ról volt szó: a recesszió még nem múlt el; a munkanélküli­ség valós probléma; a valuták átváltási mechanizmusa ren­dezetlen kérdés; a közös pénz esélye változatlanul vitatott „Nem tartom lehetetlennek, hogy a végső határidőül jelölt 1999-ben sem tudjuk esetleg bevezetni.. . ” - jegyezte meg Johann Eckhoff gazdasági minisztériumi államtitkár). A politikai gondok és viták, a Delors utódlása kapcsán ki­robbant pillanatnyi válság napi aktualitás. Nem csodál­hattuk, hogy a mindezekhez képest inkább csak a „pálya széléről” feltett „kelet-euró­pai" kérdéseinkre néha „pá- lyaszéli" feleleteket kaptunk. Itt tartunk ma mi, és mással vannak nagyon is gondterhe­sen elfoglalva ők. Beigazolva Klaus Kinkel három héttel ezelőtti luxem­bourgi intelmét: - Nem he­lyes, ha „túl sokat várnak” a német elnökségtől, „realiszti­kus megközelítésre ” van szük­ség a kérdéskör egésze kap­csán. Három nap alatt részünk lehetett belőle. Fóris György Jasszer Arafat a PLO székház erkélyén Gázában július 2-án. Ebben a kilátásban 27 év óta nem lehetett része. Arafat az Izrael-Palesztin megállapodást követően térhetett haza. Emberek ellen használt aknák Embercsempészek Egyre több embercsempész tevékenykedik Ausztriában, s ez szükségessé teszi a határvédelem javítását - hangoztatta Franz Löschnak osztrák belügyminisz­ter. A statisztikai adatok szerint 1993-ban egész évben 351, az idén alig három hónap alatt vi­szont már 148 embercsempészt fogtak el. Összesen 2 100 volt azoknak a külföldieknek a száma, akiket illegális határátlé­pésen kaptak rajta: közülük a legtöbb a volt Jugoszlávia orszá­gaiból próbált bejutni Ausztriába - de előkelő helyen szerepelnek a listán törökök, peruiak és ro­mánok is. A belügyminiszter kü­lön említette a kínai embercsem­pészeket. A belügyminiszter arra a következtetésre jut, hogy Ausztriának következetesen és tudatosan védenie kell a határo­kat, annál is inkább, mivel 1995-től azok egyben az Európai Unió határává válnak. Gyógyszergyár épül Belgrádban „Üdvözöljük a Balkán legna­gyobb építkezésén!” - ezekkel a szavakkal köszöntötte vendégeit Milan Panic, az Amerikából ha­zatért szerb üzletember, volt ju­goszláv miniszterelnök, aki belg­rádi vállalata nagyszabású bőví­téséhez kezdett hozzá. Mint az APA osztrák távirati iroda jelen­tette, Panic három gyártóüzem és egy kutatóintézet építésébe fo­gott szerbiai cége, a gyógyszer­eket gyártó ICN Galenika belg­rádi telephelyén. Az 134 millió dolláros beruházás eredménye­ként Panic évi 1 milliárd dollár értékben szándékozik gyógy­szerkészítményeket előállítani, s ennek legalább felére a ke­let-európai országokban kíván piacot találni. Panic mélyen hallgat arról, hogy a beruházás az ENSZ-szankciók megsértésé­vel vagy megkerülésével törté­nik-e. Orosz olaj A meredeken zuhanó oroszor­szági olajtermelés 2,5 százalékos növekedését eredményezheti a Világbank által jóváhagyott új, félmilliárd dolláros hitel - jelen­tették hírügynökségek a nemzet­közi pénzügyi szervezet was­hingtoni központjából. Az 5 év türelmi idő után, 17 év alatt visz- szafizetendő hitelt három nyu­gat-szibériai olajkitermelő egye­sülés kapja a már működő kutak hatékonyságának növelésére, a környezetszennyezés felszámo­lására, a szivárgó olajvezetékek cseréjére, új berendezések vásár­lására. A Világbank szerint az olajipari kölcsön a termelés évi 8,3 millió tonnás növelését teszi lehetővé, és ez évi 900 millió dollár többletbevételt eredmé­nyezhet Oroszországnak. Olaszország beszünteti az emberek ellen használt aknák gyártását és exportját - ígérte meg Cesare Previti olasz vé­delmi miniszter. Ezeknek a - békeidőkben legveszélyesebb­nek bizonyult - robbanószerke­zeteknek a használatát tiltja ugyan az ENSZ 1981-ben elfo­gadott konvenciója, de Róma mindmáig nem ratifikálta a nemzetközi egyezményt, s Olaszország után az ilyen aknák legnagyobb szállítója Kína és a volt Szovjetunió mellett. A rendkívül olcsó aknafajtát előszeretettel használja vala­mennyi háborús konfliktus minden résztvevője. Ám a mil­liószámra szétszórt aknák a bé­Akkor már több mint egy év­tizede „működött” az 1963-as atomcsend-szerződés, amely­nek részesei lemondtak a lég­köri, a víz alatti és a kozmikus atomkísérletekről. A légköri kí­sérleteket csak Franciaország és Kína folytatta, ám 1974 máju­sában India is elvégezte első, igaz, föld alatti atomkísérletét. Leonyid Brezsnyev és Ri­chard Nixon az 1974-es szerző­dés ellenőrzését még az úgyne­vezett nemzeti technikai eszkö­kekötések után is halálos ve­szélyt jelentenek, s különösen sok gyermek esik áldozatul. A világ különböző pontjain több mint 100 millió ilyen robbanó­szert kellene hatástalanítani, aminek becsült költsége 80-100 milliárd dollár lenne. A Földön csak Ausztráliára és Észak-Amerikára lehet kitenni „az aknamentes övezet” felira­tot; Európában 3-7 millió a szétszórt aknák száma. Olasz szakértők szerint ha­vonta mintegy 800 embert öl­nek meg, illetve 450-et sebesí- tenek meg ezek a robbanósze­rek. A súlyosan sebesült, egy életre megnyomorított emberek számát már 1 millióra becsülik. zökre bízta, megfogadva vi­szont, hogy ezek működését egyik fél sem fogja zavarni. A technikai ellenőrzési eszközt' „nemzeti” jellege azt fejezte k„ hogy ezek egyrészt nem nem­zetköziek, másrészt, hogy nem a helyszínen működnek, hanem a távolból észlelik vagy nem észlelik a föld alatti atomrob­bantásokat. És épp itt támadt a probléma. Ahhoz, hogy az 1974-es „kü­szöbszerződés” hatályba lép­Az olasz televízió a közel­múltban interjút készített Luigi Strada sebésszel, aki évek óta operálja a legkülönbözőbb or­szágokban ilyen aknáktól meg­sebesült embereket. A műsor felkavarta az olasz közvéle­ményt, mivel az olaszok döntő többsége most értesült először arról, hogy hazája ezeknek a robbanószereknek az egyik első számú szállítója. Az egyik legnagyobb gyártó, a felerészt Fiat tulajdonban lévő Valsella Meccanotecnica cég - melynek neve gyakorta elhang­zott a beszélgetésben - azóta fo­lyamatosan kapja a felháboro­dott és fenyegető telefonokat, leveleket. hessen, mindkét parlamentnek ratifikálálnia kellett. Az ameri­kai kongresszusban igen ké­nyelmesen folytatott becikke- lyezési eljárást a washingtoni kormány 1978-ban felfüggesz­tette. Az indok: a szerződés el­lenőrzési klauzulája elégtelen, a szovjetekben nem lehet meg­bízni. Közben Washington elő­irányozta 17 ezer új nukleráis robbanótöltet elkészítését és a kísérleti robbantások folytatá­sát. Az Egyesült Államok 1983-ban szorgalmazni kezdte az 1974-es szerződés és a békés rendeltetésű föld alatti atom­robbantások hatóerejét ugyan­csak 150 kilotonnában korlá­tozó 1976-os újabb ameri­kai-szovjet szerződés újratár­gyalását, majd az 1985 augusz­tusa és 1987 februáija közötti Húszéves a „földalatti küszöb” Húsz évvel ezelőtt, 1974. július 3-án Nixon amerikai elnök és Brezsnyev szovjet pártfőtitkár Moszkvában szerződést írt alá a két szuperhatalom földalatti atomfegyver-kísérleteinek korlá­tozásáról. A korai szovjet-amerikai csúcstalálkozók egyikén a két fél arra kötelezte magát, hogy 1976. március 31. után nem végez 150 kilotonnánál nagyobb robbanóerejű földalatti atom­fegyver-kísérletet, általában minimálisra csökkenti ilyen rob­bantásait és tovább tárgyal a föld alatti nukleáris kísérletek tel­jes beszüntetéséről is. Ha Kína öt évvel ezelőtt nem fojtotta volna el a „demokratikus” mozgalmat, ma rosszabb helyzet­ben lenne, mint a volt Szovjetunió - mondta Li Peng kínai kor­mányfő Bécsben. A politikus, akinek programjá­ból a látogatása elleni tiltakozás és tüntetés-veszély miatt egyebek között a sajtóértekezletet is töröl­ték, osztrák újságírók egy cso­portjának fejtette ki nézeteit. Úgy vélekedett, hogy Kína jogállam és demokrácia. Mint elmondta, a gazdasági reformokon túl politi­kaiakra is törekednek, de nem cél a nyugati mintájú demokrácia. Arra a kérdésre, hogyan egyezteti össze ezzel a bíróság nélküli ki­végzéseket és az ellenzék kímélet­len elnyomását, kifejtette: Kíná­nak megvannak a maga törvényei és azok szerint jár el. Emellett utalt az ENSZ emberi jogi világ­értekezletére, amely tavaly júni­usban Bécsben nemcsak az em­beri jogokat, hanem a fejlődés jo­gát is elismerte. A kínai kormányfő azzal ér­velt, hogy országa jelentős gazda­sági sikereket ér el, s már csak ezek is bizonyítják a politikai sta­bilitást. Ami az 1989-ben a Mennyei Béke Kapuja terén tör­ténteket illeti, arról szavai szerint majd a történelem mondja ki a végső ítéletet. Akkor ez volt az egyetlen lehetséges eljárás, ők maguk sem akarták, de látták a kényszert, s meggyőződése, hogy tíz-húsz éven belül ezt a világ is belátja. Ha nem avatkoznak közbe, ma Kína talán még nehe­zebb helyzetben lenne, mint a volt szocialista országok és az egykori Szovjetunió. Li Peng részletesen összeha­sonlította Kina és a volt szocia­lista országok állapotát: míg az orosz állam összeomlott, a hely­zet katasztrofális, Kína politikai stabilitás közepette folytatja gaz­dasági reformjait. „Mi 15 év alatt hajtottuk végre az árreformot - Oroszország 500 nap alatt pró­bálta meg” - mondta és hozzá­tette: Kínában már az árúk 90 százalékának árát a kereslet-kíná­lat határozza meg. Kína elkerülte a szociális megrázkódtatásokat is. Li Peng igazságtalannak ne­vezte az emberi jogok miatt or­szágát ért vádakat, hiszen gazda­sági eredményei miatt Kína sok ország számára fontos gazdasági célpont. Az észak-koreai atom­fegyver kérdése megítélése sze­rint nem a legfontosabb probléma a világban. Utalt arra, hogy Ausztria szomszédságában Boszniában már két éve háború dúl, ehhez ké­pest kevésbé érdekes, van-e Phen- jannak atomfegyvere. A szankci­ókról és a nyomás gyakorlásáról Li Peng nem sokat tart, szerinte a párbeszéd a jobb módszer. A kí­nai kormányfő - a biztonsági in­tézkedések és közlekedési korlá­tozások miatt sokat bosszankodó bécsiek örömére - szombaton Felsőausztriában a Steyr Puch és a linzi Voest- Alpina gyárban tett látogatást, majd Salzburgba uta­zott, s onnan indult vasárnap Bonnba. Carlos túszszedésre készül? Európában jószerével ismeret­len Hamad Maajineh neve. Ha hinni lehet azonban az izraeli tit­kosszolgálat minap megszellőzte­tett értesüléseinek, hamarosan so­kat fognak beszélni róla kontinen­sünkön. A libanoni Maajineh egyik ve­zetője annak a síita szervezetnek - a Hezbollahnak amely terro­rista akciókkal akar félelmet és bizonytalanságot kelteni. A hírek szerint egyik aktív osztaguk már elindult Németországba. ,Allah Pártja” támogatást vár más orszá­gok szélsőséges csoportjaitól is, például az algériai és tunéziai fundamentalistáktól, akik eddig saját országaikban követtek el merényleteket és gyilkosságokat. Ezek veszélyét csak növelné, ha igaznak bizonyulna az izraeli tit­kos értesülés az első számú közel­lenségnek, a Carlos fedőnéven ismert Iljics Ramirez Sancheznek az aktivizálásáról. Állítólag tőle várnák az ötleteket: hogyan hajt­sanak végre öngyilkos, kamikaze rajtaütéseket nyugat-európai in­tézmények, amerikai és izraeli diplomáciai képviseletek ellen, s miként szedjenek túszokat. Car­los korábban Damaszkuszban élt, de most állítólag valahol Finnor­szágban húzódik meg. Az Evening Standard című brit lap úgy véli, hogy akiket a terror- cselekmények végrehajtására ki­szemeltek, egyszerű bérgyilko­sok. Az eseményeket valójában az iráni titkosszolgálat, és annak miniszteri rangban tevékenykedő vezetője, Ali Falahian irányítja. De mi lenne Carlos .deaktivá­lásának” indoka? Teherán és a Hezbollah alighanem be akaija váltani korábbi fenyegetőzéseit, tudniillik hogy terrorista eszkö­zökkel fogják majd megtorolni az izraeli-palesztin békekötést. Ugyanakkor az iráni vezetésben éppen most erősödik meg az az irányzat, hogy javítsák a kapcso­latokat a nyugati országokkal, vagy legalábbis azok egy részé­vel, mert csak így képzelhető el országuk kilábalása a gazdasági válságból. Ezzel hozták össze­függésbe a hírt, hogy felülvizs­gálnák a néhai Khomeini ajatol- lah vallási parancsolatát is Rush­die halálos ítéletéről. Azt is re­besgetik, hogy vdtaképpen sike­rült az Egyesült Államok jóváha­gyását megszerezni a boszniai fegyverszállításhoz, az ottani mu­zulmánok Washington megkerü­lésével aligha kaphattak volna az embargó ellenére hadfelszerelést. Réti Ervin szovjet kísérleti moratóriumra Nevadában 26 robbantással vá­laszolt. Moszkva belement az újabb tárgyalásokba, hogy hatályba léphessenek a porosodó és ko­rosodó „küszöbszerződések”. Emellett nyilván nem kevésbé volt érdekelt a szigorú ellenőr­zésben, mint Washington. Egy hidrodinamikai, szeizmikus el­lenőrzési technikák és helyszíni ellenőrzés kombinációjára épülő közös jegyzőkönyv elké­szült 1990 tavaszára. Júniusban, Mihail Gorbacsov és George Bush washingtoni találkozóján már aláírhatott a két vezető egy pótjegyzőkönyvet, amely a fel­eknek három-három szeizmikus ellenőrző állomás létesítésére ad módot a másik állam terüle­tén. Ezután az amerikai szená­tus 1990. szeptember 5-én el­lenszavazat nélkül ratifikálta az 1974-es és 1976-os szerződése­ket, s azok hasonló könnyed­séggel a szovjet Legfelsőbb Ta­nácson is átmentek, október 9-én. Az 1974-ben aláírt szerző­dés több mint tizenhat évi vergő­dés után, 1990. december 11-én, a ratifikációs okmányok kicserélé­sével hatályba lépett. A két vezető atomhatalom ja­vára legyen mondva, de bár­mennyit gyanúsítgatták egymást sajtójukon és a katonai-ipari komplexumok által hergelt „héjá­kon” keresztül 1974 és 1990 kö­zött a most húszéves szerződés megszegésével, gyakorlatilag tar­tották magukat a formai korláto­záshoz. Ezzel egyengették az utat az 1992 óta amerikai, orosz, brit és francia részről következetesen meghirdetett atomkísérleti mora­tóriumhoz, a világméretű „majd­nem atomcsendhez”, azokhoz a szélesebb körben, Genfben folyó tárgyalásokhoz, amelyek ígéretes haladást mutatnak az atomfegy­ver-kísérleteknek mind a négy közegben való, világméretű és ta­lán végérvényes betiltása felé. Pi- rityi Sándor k k i i

Next

/
Thumbnails
Contents