Új Dunántúli Napló, 1994. július (5. évfolyam, 179-209. szám)
1994-07-04 / 182. szám
1994. július 4., hétfő Külföld üj Dunántúli napló 11 „Önöknek sok házifeladatot kell még végrehajtaniuk” Intelmek Kelet-Európának Li Peng a kínai belső helyzetről „Nem gondolja, hogy Bonnban fölöslegesen is túl sok illúziót és reményt ébresztenek a kelet- és közép-európai országokban, amikor ismételten hangsúlyozzák, hogy a féléves német EU-elnökség egyik prioritása a térség közelebb hozása az Unióhoz, miközben láthatóan erre most csak részben készek és képesek? A kérdés Bonnban hangzott el, alig két nappal a német elnökség kezdete előtt, egy brüsszeli újságíró-csoport látogatása idején. Aki kérdezett, a lengyel hírügynökség munkatársa lévén maga is a kelet-európai térségből érkezett -, akit kérdeztek, Kohl kancellár legbelsőbb környezetében dolgozván nagyon is jól ismerte az Unió leghatalmasabb állama politikai köreinek gondolkodását. A válasz először mégis kitérő volt. Lényegében azt ismételte meg, amit néhány órával korábban kormánya külügyminiszterétől, Klaus Kinkéitől is hallhattunk a térség „fontosságáról bevonásuk és gazdasági megerősítésük szükségességéről. - De mégis, miként számíthatunk például arra, hogy a felzárkózás nyilvánvaló gondjával küzdő országok néhány miniszteri szintű vacsorameghíváson és az évi 100 millió dolláros PHARE-alapon is túllépő, az EU strukturális alapokhoz hasonló, „felvételre felkészítő” forrásokhoz is hozzájussanak - ragaszkodott kérdéshez ezúttal az MTI tudósítója. Szenvtelen hangon előadott és nem kevéssé kijózanító fejtegetés következett válaszul. „Nyilvánvaló" , hogy a térség országai, „mint Magyarország, a Cseh Köztársaság vagy Lengyelország” jogosultak arra, hogy „világos perspektívát” állítsanak eléjük. "Nem hagyhatók ki az európai folyamatokból. ” A társulási szerződés már adott, sőt, Magyarország és Lengyelország az asztalra tette a tagsági kérelmet is. De számos feltételnek még teljesülnie kell. "Önöknek sok házi feladatot kell még végrehajtaniuk” , mint ahogy egyes politikai kérdéseknek is „tisztulniuk kell” még. És nem igazán reális arra számítani, hogy az Unió máris hatalmas összegű támogatásokkal megfinanszíroz majd mindent. Persze, ez is része a folyamatnak - „afféle tegyen is, vegyen is játék ez" -, de a hangsúly a „párhuzamosságon, a két oldal egyidejűségén” van. Talán nem véletlen, hogy a háromnapos németországi utunk során a „házi feladatra ” vonatkozó intelem nem csupán itt hangzott el. Utalt rá például - lényegében hasonló felhangokkal - előző nap Potsdamban a tartományi kabinet egyik tagja is. Végülis tényleges gondokról volt szó: a recesszió még nem múlt el; a munkanélküliség valós probléma; a valuták átváltási mechanizmusa rendezetlen kérdés; a közös pénz esélye változatlanul vitatott „Nem tartom lehetetlennek, hogy a végső határidőül jelölt 1999-ben sem tudjuk esetleg bevezetni.. . ” - jegyezte meg Johann Eckhoff gazdasági minisztériumi államtitkár). A politikai gondok és viták, a Delors utódlása kapcsán kirobbant pillanatnyi válság napi aktualitás. Nem csodálhattuk, hogy a mindezekhez képest inkább csak a „pálya széléről” feltett „kelet-európai" kérdéseinkre néha „pá- lyaszéli" feleleteket kaptunk. Itt tartunk ma mi, és mással vannak nagyon is gondterhesen elfoglalva ők. Beigazolva Klaus Kinkel három héttel ezelőtti luxembourgi intelmét: - Nem helyes, ha „túl sokat várnak” a német elnökségtől, „realisztikus megközelítésre ” van szükség a kérdéskör egésze kapcsán. Három nap alatt részünk lehetett belőle. Fóris György Jasszer Arafat a PLO székház erkélyén Gázában július 2-án. Ebben a kilátásban 27 év óta nem lehetett része. Arafat az Izrael-Palesztin megállapodást követően térhetett haza. Emberek ellen használt aknák Embercsempészek Egyre több embercsempész tevékenykedik Ausztriában, s ez szükségessé teszi a határvédelem javítását - hangoztatta Franz Löschnak osztrák belügyminiszter. A statisztikai adatok szerint 1993-ban egész évben 351, az idén alig három hónap alatt viszont már 148 embercsempészt fogtak el. Összesen 2 100 volt azoknak a külföldieknek a száma, akiket illegális határátlépésen kaptak rajta: közülük a legtöbb a volt Jugoszlávia országaiból próbált bejutni Ausztriába - de előkelő helyen szerepelnek a listán törökök, peruiak és románok is. A belügyminiszter külön említette a kínai embercsempészeket. A belügyminiszter arra a következtetésre jut, hogy Ausztriának következetesen és tudatosan védenie kell a határokat, annál is inkább, mivel 1995-től azok egyben az Európai Unió határává válnak. Gyógyszergyár épül Belgrádban „Üdvözöljük a Balkán legnagyobb építkezésén!” - ezekkel a szavakkal köszöntötte vendégeit Milan Panic, az Amerikából hazatért szerb üzletember, volt jugoszláv miniszterelnök, aki belgrádi vállalata nagyszabású bővítéséhez kezdett hozzá. Mint az APA osztrák távirati iroda jelentette, Panic három gyártóüzem és egy kutatóintézet építésébe fogott szerbiai cége, a gyógyszereket gyártó ICN Galenika belgrádi telephelyén. Az 134 millió dolláros beruházás eredményeként Panic évi 1 milliárd dollár értékben szándékozik gyógyszerkészítményeket előállítani, s ennek legalább felére a kelet-európai országokban kíván piacot találni. Panic mélyen hallgat arról, hogy a beruházás az ENSZ-szankciók megsértésével vagy megkerülésével történik-e. Orosz olaj A meredeken zuhanó oroszországi olajtermelés 2,5 százalékos növekedését eredményezheti a Világbank által jóváhagyott új, félmilliárd dolláros hitel - jelentették hírügynökségek a nemzetközi pénzügyi szervezet washingtoni központjából. Az 5 év türelmi idő után, 17 év alatt visz- szafizetendő hitelt három nyugat-szibériai olajkitermelő egyesülés kapja a már működő kutak hatékonyságának növelésére, a környezetszennyezés felszámolására, a szivárgó olajvezetékek cseréjére, új berendezések vásárlására. A Világbank szerint az olajipari kölcsön a termelés évi 8,3 millió tonnás növelését teszi lehetővé, és ez évi 900 millió dollár többletbevételt eredményezhet Oroszországnak. Olaszország beszünteti az emberek ellen használt aknák gyártását és exportját - ígérte meg Cesare Previti olasz védelmi miniszter. Ezeknek a - békeidőkben legveszélyesebbnek bizonyult - robbanószerkezeteknek a használatát tiltja ugyan az ENSZ 1981-ben elfogadott konvenciója, de Róma mindmáig nem ratifikálta a nemzetközi egyezményt, s Olaszország után az ilyen aknák legnagyobb szállítója Kína és a volt Szovjetunió mellett. A rendkívül olcsó aknafajtát előszeretettel használja valamennyi háborús konfliktus minden résztvevője. Ám a milliószámra szétszórt aknák a béAkkor már több mint egy évtizede „működött” az 1963-as atomcsend-szerződés, amelynek részesei lemondtak a légköri, a víz alatti és a kozmikus atomkísérletekről. A légköri kísérleteket csak Franciaország és Kína folytatta, ám 1974 májusában India is elvégezte első, igaz, föld alatti atomkísérletét. Leonyid Brezsnyev és Richard Nixon az 1974-es szerződés ellenőrzését még az úgynevezett nemzeti technikai eszkökekötések után is halálos veszélyt jelentenek, s különösen sok gyermek esik áldozatul. A világ különböző pontjain több mint 100 millió ilyen robbanószert kellene hatástalanítani, aminek becsült költsége 80-100 milliárd dollár lenne. A Földön csak Ausztráliára és Észak-Amerikára lehet kitenni „az aknamentes övezet” feliratot; Európában 3-7 millió a szétszórt aknák száma. Olasz szakértők szerint havonta mintegy 800 embert ölnek meg, illetve 450-et sebesí- tenek meg ezek a robbanószerek. A súlyosan sebesült, egy életre megnyomorított emberek számát már 1 millióra becsülik. zökre bízta, megfogadva viszont, hogy ezek működését egyik fél sem fogja zavarni. A technikai ellenőrzési eszközt' „nemzeti” jellege azt fejezte k„ hogy ezek egyrészt nem nemzetköziek, másrészt, hogy nem a helyszínen működnek, hanem a távolból észlelik vagy nem észlelik a föld alatti atomrobbantásokat. És épp itt támadt a probléma. Ahhoz, hogy az 1974-es „küszöbszerződés” hatályba lépAz olasz televízió a közelmúltban interjút készített Luigi Strada sebésszel, aki évek óta operálja a legkülönbözőbb országokban ilyen aknáktól megsebesült embereket. A műsor felkavarta az olasz közvéleményt, mivel az olaszok döntő többsége most értesült először arról, hogy hazája ezeknek a robbanószereknek az egyik első számú szállítója. Az egyik legnagyobb gyártó, a felerészt Fiat tulajdonban lévő Valsella Meccanotecnica cég - melynek neve gyakorta elhangzott a beszélgetésben - azóta folyamatosan kapja a felháborodott és fenyegető telefonokat, leveleket. hessen, mindkét parlamentnek ratifikálálnia kellett. Az amerikai kongresszusban igen kényelmesen folytatott becikke- lyezési eljárást a washingtoni kormány 1978-ban felfüggesztette. Az indok: a szerződés ellenőrzési klauzulája elégtelen, a szovjetekben nem lehet megbízni. Közben Washington előirányozta 17 ezer új nukleráis robbanótöltet elkészítését és a kísérleti robbantások folytatását. Az Egyesült Államok 1983-ban szorgalmazni kezdte az 1974-es szerződés és a békés rendeltetésű föld alatti atomrobbantások hatóerejét ugyancsak 150 kilotonnában korlátozó 1976-os újabb amerikai-szovjet szerződés újratárgyalását, majd az 1985 augusztusa és 1987 februáija közötti Húszéves a „földalatti küszöb” Húsz évvel ezelőtt, 1974. július 3-án Nixon amerikai elnök és Brezsnyev szovjet pártfőtitkár Moszkvában szerződést írt alá a két szuperhatalom földalatti atomfegyver-kísérleteinek korlátozásáról. A korai szovjet-amerikai csúcstalálkozók egyikén a két fél arra kötelezte magát, hogy 1976. március 31. után nem végez 150 kilotonnánál nagyobb robbanóerejű földalatti atomfegyver-kísérletet, általában minimálisra csökkenti ilyen robbantásait és tovább tárgyal a föld alatti nukleáris kísérletek teljes beszüntetéséről is. Ha Kína öt évvel ezelőtt nem fojtotta volna el a „demokratikus” mozgalmat, ma rosszabb helyzetben lenne, mint a volt Szovjetunió - mondta Li Peng kínai kormányfő Bécsben. A politikus, akinek programjából a látogatása elleni tiltakozás és tüntetés-veszély miatt egyebek között a sajtóértekezletet is törölték, osztrák újságírók egy csoportjának fejtette ki nézeteit. Úgy vélekedett, hogy Kína jogállam és demokrácia. Mint elmondta, a gazdasági reformokon túl politikaiakra is törekednek, de nem cél a nyugati mintájú demokrácia. Arra a kérdésre, hogyan egyezteti össze ezzel a bíróság nélküli kivégzéseket és az ellenzék kíméletlen elnyomását, kifejtette: Kínának megvannak a maga törvényei és azok szerint jár el. Emellett utalt az ENSZ emberi jogi világértekezletére, amely tavaly júniusban Bécsben nemcsak az emberi jogokat, hanem a fejlődés jogát is elismerte. A kínai kormányfő azzal érvelt, hogy országa jelentős gazdasági sikereket ér el, s már csak ezek is bizonyítják a politikai stabilitást. Ami az 1989-ben a Mennyei Béke Kapuja terén történteket illeti, arról szavai szerint majd a történelem mondja ki a végső ítéletet. Akkor ez volt az egyetlen lehetséges eljárás, ők maguk sem akarták, de látták a kényszert, s meggyőződése, hogy tíz-húsz éven belül ezt a világ is belátja. Ha nem avatkoznak közbe, ma Kína talán még nehezebb helyzetben lenne, mint a volt szocialista országok és az egykori Szovjetunió. Li Peng részletesen összehasonlította Kina és a volt szocialista országok állapotát: míg az orosz állam összeomlott, a helyzet katasztrofális, Kína politikai stabilitás közepette folytatja gazdasági reformjait. „Mi 15 év alatt hajtottuk végre az árreformot - Oroszország 500 nap alatt próbálta meg” - mondta és hozzátette: Kínában már az árúk 90 százalékának árát a kereslet-kínálat határozza meg. Kína elkerülte a szociális megrázkódtatásokat is. Li Peng igazságtalannak nevezte az emberi jogok miatt országát ért vádakat, hiszen gazdasági eredményei miatt Kína sok ország számára fontos gazdasági célpont. Az észak-koreai atomfegyver kérdése megítélése szerint nem a legfontosabb probléma a világban. Utalt arra, hogy Ausztria szomszédságában Boszniában már két éve háború dúl, ehhez képest kevésbé érdekes, van-e Phen- jannak atomfegyvere. A szankciókról és a nyomás gyakorlásáról Li Peng nem sokat tart, szerinte a párbeszéd a jobb módszer. A kínai kormányfő - a biztonsági intézkedések és közlekedési korlátozások miatt sokat bosszankodó bécsiek örömére - szombaton Felsőausztriában a Steyr Puch és a linzi Voest- Alpina gyárban tett látogatást, majd Salzburgba utazott, s onnan indult vasárnap Bonnba. Carlos túszszedésre készül? Európában jószerével ismeretlen Hamad Maajineh neve. Ha hinni lehet azonban az izraeli titkosszolgálat minap megszellőztetett értesüléseinek, hamarosan sokat fognak beszélni róla kontinensünkön. A libanoni Maajineh egyik vezetője annak a síita szervezetnek - a Hezbollahnak amely terrorista akciókkal akar félelmet és bizonytalanságot kelteni. A hírek szerint egyik aktív osztaguk már elindult Németországba. ,Allah Pártja” támogatást vár más országok szélsőséges csoportjaitól is, például az algériai és tunéziai fundamentalistáktól, akik eddig saját országaikban követtek el merényleteket és gyilkosságokat. Ezek veszélyét csak növelné, ha igaznak bizonyulna az izraeli titkos értesülés az első számú közellenségnek, a Carlos fedőnéven ismert Iljics Ramirez Sancheznek az aktivizálásáról. Állítólag tőle várnák az ötleteket: hogyan hajtsanak végre öngyilkos, kamikaze rajtaütéseket nyugat-európai intézmények, amerikai és izraeli diplomáciai képviseletek ellen, s miként szedjenek túszokat. Carlos korábban Damaszkuszban élt, de most állítólag valahol Finnországban húzódik meg. Az Evening Standard című brit lap úgy véli, hogy akiket a terror- cselekmények végrehajtására kiszemeltek, egyszerű bérgyilkosok. Az eseményeket valójában az iráni titkosszolgálat, és annak miniszteri rangban tevékenykedő vezetője, Ali Falahian irányítja. De mi lenne Carlos .deaktiválásának” indoka? Teherán és a Hezbollah alighanem be akaija váltani korábbi fenyegetőzéseit, tudniillik hogy terrorista eszközökkel fogják majd megtorolni az izraeli-palesztin békekötést. Ugyanakkor az iráni vezetésben éppen most erősödik meg az az irányzat, hogy javítsák a kapcsolatokat a nyugati országokkal, vagy legalábbis azok egy részével, mert csak így képzelhető el országuk kilábalása a gazdasági válságból. Ezzel hozták összefüggésbe a hírt, hogy felülvizsgálnák a néhai Khomeini ajatol- lah vallási parancsolatát is Rushdie halálos ítéletéről. Azt is rebesgetik, hogy vdtaképpen sikerült az Egyesült Államok jóváhagyását megszerezni a boszniai fegyverszállításhoz, az ottani muzulmánok Washington megkerülésével aligha kaphattak volna az embargó ellenére hadfelszerelést. Réti Ervin szovjet kísérleti moratóriumra Nevadában 26 robbantással válaszolt. Moszkva belement az újabb tárgyalásokba, hogy hatályba léphessenek a porosodó és korosodó „küszöbszerződések”. Emellett nyilván nem kevésbé volt érdekelt a szigorú ellenőrzésben, mint Washington. Egy hidrodinamikai, szeizmikus ellenőrzési technikák és helyszíni ellenőrzés kombinációjára épülő közös jegyzőkönyv elkészült 1990 tavaszára. Júniusban, Mihail Gorbacsov és George Bush washingtoni találkozóján már aláírhatott a két vezető egy pótjegyzőkönyvet, amely a feleknek három-három szeizmikus ellenőrző állomás létesítésére ad módot a másik állam területén. Ezután az amerikai szenátus 1990. szeptember 5-én ellenszavazat nélkül ratifikálta az 1974-es és 1976-os szerződéseket, s azok hasonló könnyedséggel a szovjet Legfelsőbb Tanácson is átmentek, október 9-én. Az 1974-ben aláírt szerződés több mint tizenhat évi vergődés után, 1990. december 11-én, a ratifikációs okmányok kicserélésével hatályba lépett. A két vezető atomhatalom javára legyen mondva, de bármennyit gyanúsítgatták egymást sajtójukon és a katonai-ipari komplexumok által hergelt „héjákon” keresztül 1974 és 1990 között a most húszéves szerződés megszegésével, gyakorlatilag tartották magukat a formai korlátozáshoz. Ezzel egyengették az utat az 1992 óta amerikai, orosz, brit és francia részről következetesen meghirdetett atomkísérleti moratóriumhoz, a világméretű „majdnem atomcsendhez”, azokhoz a szélesebb körben, Genfben folyó tárgyalásokhoz, amelyek ígéretes haladást mutatnak az atomfegyver-kísérleteknek mind a négy közegben való, világméretű és talán végérvényes betiltása felé. Pi- rityi Sándor k k i i