Új Dunántúli Napló, 1994. július (5. évfolyam, 179-209. szám)

1994-07-31 / 209. szám

Felborultak a vitorlások, eltűntek az emberek Hatvan évvel ezelőtt született a balatoni viharjelző szolgálat Már a huszas években tartha­tatlanná vált a helyzet: a bala­toni viharok évről-évre sok ál­dozatot követeltek. Mégis több, mint tíz év telt el addig, amíg az első ilyen veszélyjelző szolgála­tot létrehozták. Megteremtése Hille Alfréd meteorológus ne­véhez fűződik, aki nem csak a balatoni, hanem később a dunai vihaijelzést is létrehozta.-A lendítő erőt a Nemzet­közi Vöröskereszt Egylet 1930-as, brüsszeli konferenciá­jától kapta Hille Alfréd - kezdi a szolgálat kialakulásának tör­ténetét dr. Bartha Imre, a sió­foki obszervatórium vezetője, - amelyen az akkori magyar kor­mány és a Magyar Vöröskereszt is képviseltette magát. Ez a kongresszus javasolta az érde­kelt államoknak, hogy a na­gyobb látogatottságú tavakon szervezzék meg a mentést és gondoskodjanak a viharok elő­rejelzéséről. A határozat nyo­mán az a döntés született, hogy nyugati mintára hazánkban is létrehozzák a vízi veszélyjelző szolgálatot. Ez idő tájt Hille Alfréd vezetésével már műkö­dött az országban a Légügyi Hivatal veszélyjelző hálózata a repülőgépek kiszolgálására. Ez a hálózat lett az alapja a későbbi balatoni viharjelzésnek is. Erre azonban még várni kellett, mert a szolgálat kialakítása csak ak­kor vált igazán sürgőssé, ami­kor tömegével borultak fel a vi­torlások és a hidroplánok a vi­haroktól felkorbácsolt tavon. Különösen emlékezetes 1931. szeptember 5., amikor nem a vízirepülő iskola öt hidroplánját tette tönkre a vihar. Két évvel később július 16-án és 30-án ismét sok áldozatot szedett a tó egy szélvihar nyomán. Hatvan évvel ezelőtt, 1934 nyarán tényleg beindították a mentő és vihaijelző szolgálatot, amely négy körzetben 15 ri­asztó állomással kezdett, a fel­szerelése pedig viharágyúkból, szirénákból jelzőkosarakból és mentőcsónakokból állt. A me­teorológiai jelzéseket kezdetben Mátyásföldről, majd Budaörsről továbbították a Balatonhoz. A veszély-jelentések küldésében részt vett 14 vidéki tűzoltóság, 1 uradalmi intézőség és 4 repü­lőtér is. A II. világháború által félbe­szakított rendszert 1951-ben szervezték újjá, s egyben elha­tározták egy önálló obszervató­rium építését. Ma is ebben az 1956-ban épült siófoki obszer­vatóriumban dolgoznak a szol­gálat meteorológusai. Azóta a folyamatos fejlődés jellemzi körülményeiket és te­vékenységüket. Ennek köszön­hetően a vihaijelzés meteoroló­giai kiszolgálása a 80-as évek elejére már olyan szintre emel­kedett, hogy - szemben a 30-as évekbeli napi 50 000-rel - csaknem egymillió üdülő biz­tonságáról gondoskodhatott. Ugyanakkor a rakétás vihaijel- zés már alkalmatlanná vált a tömegek gyors mozgósítására. A rakéták durranását, 1988-ban a fényjelzés váltotta fel, amit az obszervatórium műszaki-tech­nikai korszerűsítése követett. Műholdas vételtechnikájú szá­mítógépes berendezés, auto­mata meteorológiai állomások segítik az időjárási viszonyok pontos és gyors elemzését. Ah­hoz, hogy ez így maradjon be kell fejezni a partközeíi, illetve el kell kezdeni a 30-60 km-es körzetben létesítendő automata állomások kiépítését. T. É. .. ■4 ü 1 -Í A siófoki Meteorológia Állomás érdekes építésű megfigyelő tornya A paksi kikötőben horgonyoz a szépen felújított „Dunakanyar” sétahajó Fotó: Läufer László Életet kell lehelni a paksi sétahajóba A „Dunakanyar” ismét vízre szállt Továbbra is előzetes letar­tóztatásban várja a nyomozás fejleményeit a T and KG Kft. vezetője, aki egyes hírek sze­rint éhségsztrájkba kezdett, a másik tulajdonost, Kis Gecse Bélát azonban a napokban - egészségügyi okok miatt - lakhelyelhagyási tilalom mel­lett szabadlábra helyezte a Veszprém Megyei Rendőrfő­kapitányság. Maradva a táv­irati stílusnál: a pénzükre váró kisbefektetők még kény­telenek lesznek várni egy da­rabig. A rendőrség - több­szöri kérés ellenére - nem nyi­latkozik. Kis Gecse Bélát pénteken komlói lakásán kerestük meg, helyette azonban - érthető okokból - ügyvédje, dr. Birkás Miklós válaszolt kérdéseinkre. Mint a fővárosi védő lapunk­nak elmondta, a rendőrség által a T and KG Kft-től elkobzott pénz a büntetőeljárás befejezé­séig egy bankban várja sorsát, információi szerint a többszáz millió forintra rúgó összeget - hogy bármikor felszabadítható legyen - egy, a látra szóló beté­tekhez hasonló (tehát a legala­csonyabb) kamatozású számlán helyezték el.- Ahogy tudom, jelenleg is a kihallgatásoknál tart a rendőr­ség - mondja az ügyvéd ez pedig, ha igaz, hogy közel 10 ezer befektető és ügynök volt, elég sokáig elhúzódhat. A ta­pasztalatok alapján akár még hónapokig is eltarthat, hogy történjen valami. A védelem álláspontja szerint - bár a rendőrség továbbra is ezt vizsgálja - csalás alapos gyanú­járól szó sem lehet. Dr. Birkás Miklós azt mondja, ezt az első fokú bíróság álláspontja is alá­támasztja - az előzetes letartóz­tatást elrendelő bírói határozat indoklása ugyanis kimondta, hogy másról van szó. Hogy mi­ről, azt a rendőrségnek kell megállapítania, de hogy mire jutnak, csak a vádemelési indít­ványból tudhatjuk majd meg. Időközben a cég, azaz a T and KG Kft. felszámolása is - a büntetőeljárástól függetlenül - folyamatban van. Sajnos azon­ban ez még korántsem jelenti, hogy a befektetők egyhamar pénzükhöz juthatnának:-A felszámolási eljárás so­rán a cég vagyonát és hitelezőit kell, hogy feltérképezzék, majd sorrendet állítanak fel, s ennek alapján eldöntik, hogy a meg­lévő vagyonból kit kell kielégí­teni - mondja a védőügyvéd. - Amíg azonban a büntetőjogi foglalás, illetve a zár alá vétel fennáll, még a felszámoló sem nyúlhat ahhoz a többszáz millió forinthoz, ami körül az egész ügy forog. (Szerettük volna a Veszprém Megyei Főkapitányság állás­pontját is tolmácsolni olvasó­inknak - nem rajtunk múlott, hogy ez most elmarad. A hét eleje óta többször is kértük, hogy az illetékes és nyilatko­zatképes vezetők mondják el, miként áll jelen pillanatban a közel 10.000 ember pénzének sorsát is befolyásoló nyomozás. Kérdéseinket szerdán faxon is feltettük a veszprémi főkapi­tányság gazdaságvédelmi osz­tályvezetőjének, Füstös alezre­des úr azonban lapzártáig nem tudott időt szakítani a válasza­dásra. Továbbra is reméljük azonban, hogy előbb-utóbb erre is sor kerül. Ha ugyanis létezik ügy, mely a nyilvánosságra tar­tozik, akkor ez mindenképpen olyan. De ha nincs információ, nem kell csodálkozni, ha meg­indulnak a pletykák.) Pauska Zsolt Kiszli Károly romantikus ember. Amúgy kenyérkereső foglalkozása a Dunához köti, hiszen ő üzemelteti a paksi kompot. Ebből aránylag jól meg lehet élni, napjában többször fordul, átviszi a túlsó partra igyekvőket a nagy teherbírású vízi járművén. Idegen itt ritkán fordul meg, így azután szinte mindenkit ismer, a kikötőben jól el lehet beszélgetni az embe­rekkel, kinek mi a baja, jól megy-e az üzlet, meg hát ho­gyan élnek a rokonok a a keleti parton. Kiszli Károlyt minden a Du­nához köti. Valamikor volt itt nagy élet, ő is csak elbeszélé­sekből ismeri, naponta több hajó járt le és föl, rajta vidám emberekkel, akik élvezték a hűs levegőt, meg a szabad életet, a csöndes ringatózást. A hajókkal messzire el lehetett jutni, a fe­délzeten még büfé is volt, fröccsök és üdítők mellett lehe­tett szemlélni a lassan elvonuló ártéri erdőket, a települések mindennapi életét, a horgászok feszülten figyelő mozdulatlan­ságát. Kiszli Károly romantikus ember, azt mondja manapság már nem így van, akinek csó­nakja, ladikja, kenuja van, az élvezheti a vizen siklást, de aki­nek ez nem adatott meg, a part­ról személheti az egészséges, napbamította csónakosok örö­mét. Nem jól van ez így - mon­dotta magában a révész, mert azért emlékezett arra is, vala­mikor még járt Pakson sétahajó, valahol még fel is lehet kutatni a vízijárművet, s talán még le­het valamit kezdeni vele. • A „Dunakanyart” - mert így hívták a valamikori, igen ked­velt motoros hajót - meg is ta­lálta, nagyon leromlott állapot­ban, de azért nem annyira, hogy nagyjavítás, felújítás után hasz­nálhatóvá ne lehetett volna tenni. A Duna szerelemese so­kat költött a reparálásra, de sze­rinte megérte, máris sokan ér­deklődnek, mikor lehetne hajó- kázni a „Dunakanyarral”, s leg­közelebb merre visz az útja. Mert a sétahajó arra megy, amerre az utasok kívánják. Kiszli Károly elégedett mű­vével, meg azzal is, milyen nagy sikert aratott az egyenru­hába bújtatott személyzettel, akik a hűs italokat szolgálják fel a vendégeknek. Akik egyelőre ugyan nincsenek sokan, de hát a sétahajó még csak két hete szeli a Duna habjait, még sokan nem ismerik. De Kiszli Károly bízik abban, rajta kívül él még a tele­pülésen néhány hozzá hasonló, romantikus lélek. B. G. Önkormányzati akadémia Zalában A jelenlegi 30 százaléknál magasabb arányban kellene maximálni a személyi jövede­lemadó önkormányzatoknál maradó hányadát, illetve diffe­renciáltan „visszaosztani” azoknak a kistelepüléseknek, ahol nem, vagy alig képződik jövedelemadó. Ez az indítvány a Szentgyörgyvölgyön rende­zett kétnapos zalai önkormány­zati akadémián hangzott el. A Pannon Cosulting Group keszt­helyi térségfejlesztési irodája ál­tal szervezett tanácskozáson több tárca tisztviselői elemezték az időszerű gazdasági, terület- fejlesztési kérdéseket és az ön- kormányzati törvénymódosítás tervezetét. Ezek kapcsán el­hangzott, hogy a jövőben a kis­térségi társulásokban való gon­dolkodás és fejlesztési tervezés előnyt jelent a területfejlesztési alapok megpályázásakor. Nemzetiségi olvasótábor Váralján Immár 15. alkalommal ren­dez a Tolna Megyei Könyvtár német nemzetiségi olvasótábort a Bonyhádhoz közeli váraljai parkerdőben. A pénteken nyílt táborban több mint száz felső tagozatos gyerek vesz részt. A német nemzetiségű és a németül tanuló diákok táborát sokan tá­mogatják anyagilag. így a né­met kormány hatvanezer márkát adott az úgynevezett „Találko­zások házának” megépítésére. Mostantól, közös programokat nem az ebédlőben, hanem a jól felszerelt épületben tartják. A szponzoroknak köszönhetően a Váralján táborozok öt-ötezer fo­rintot fizettek csak, ám volt olyan önkormányzat is Tolna megyében, amely a részvételi díj egy részét lis átvállalta a csa­ládoktól. A tíz napra változatos programot szervezett a könyv­tár. Az angolok álompárnákat kértek Sok gazda nem engedi földjeire a gyógynövény gyűjtőket Már egyeztetik a tubusok és flakonok angol nyelvű szövegét és augusztus elején útnak indul­hat az első kamion Angliába a Herbária mintakollekciójával. A közelmúltban lezárult tárgya­lások eredményeként főként gyógykozmetikumokat exportál a cég Angliába és Írországba. A magyar készítmények kizáróla­gos forgalmazásával a londoni Intrinsic Beauty céget bízta meg a Herbária. A megállapodás ér­telmében az első évben 250 ezer font értékű kozmetikumot ex­portálnak a két országba.- Meglepő és rendkívül ér­dekes volt számunkra, hogy az angolok rengeteg álom-párnát is rendeltek - mondja Kovács Nóra, a Herbária munkatársa. - Ez a párna magas illóolaj tar­talmú gyógynövényekkel van kitömve. Megnyugtatja az ideg- rendszert, segít a relaxálásban. Ugyancsak nagy az érdeklődés a különböző csalán kozmetiku­mok, a reumatikus, izületi fáj­dalmak enyhítését szolgáló krémek, kenőcsök iránt. Mind­ezek alapján úgy gondoljuk, hogy az eredetileg tervezettnél nagyobb megrendelésre szá­míthatunk. Az is fontos szem­pont számunkra, hogy a partne­reink készterméket kémek. Ám a Herbáriának csak az egyik szeme nevet. Mert mi­közben az elmúlt évben 120 millió forint értékű exportot tel­jesített, idén pedig 15 milliónyit tervez, egyre nehezebb feltéte­lek mellett tud hozzá jutni azokhoz az alapanyagokhoz, amelyekből a kozmetikumok, más termékei készülnek.- Tavaly nyolc forintért vásá­roltuk fel a kamilla kilóját, idén 24-et adtunk érte, de így sem tudtunk hozzá jutni annyihoz, amennyire szükségünk lenne - magyarázza Kovács Nóra. - Ebbe a földprivatizáció is bele­játszik. A magánkézen lévő föl­dekre többnyire nem engedik rá a gyűjtőket, a gazdák többsége pedig nem foglalkozik gyógy­növény gyűjtéssel. Keressük a lehetőséget, hogy miként tud­nánk ezen a helyzeten változ­tatni. Ez a gond a dél-dunántúliakat is érinti, hisz ezen a területen is többen foglalkoznak a vadon termő gyógynövények gyűjté­sével, mint a termesztéssel. így például a gyógy-hárs jelentős mennyiségét Somogy megyéből kapja a Herbária. T, E. 1994. JÚLIUS 31., VASÁRNAP Hamarosan az angliai szaküzletekben is megjelennek azok a gyógynövénytermékek, amelyeket már jól ismernek a hazai Herbária boltok vásárlói Fotó: Müller Andrea Új VDN 3

Next

/
Thumbnails
Contents