Új Dunántúli Napló, 1994. július (5. évfolyam, 179-209. szám)

1994-07-29 / 207. szám

1994. július 29., péntek Háttér aj Dunántúli napló 11 A koalíciós pártok növelték népszerűségüket a Dunántúlon Lesz-e átrendeződés? "Ha most vasárnap lennének a parlamenti választások Ön melyik pártra szavazna?" (a válaszok százalékos megoszlása a választókon! népesség körében a nyugati országrészben illetve az egész országban) a nyugati országrész adatai: egyéb (iáit 4 országos adatok: nem szavazna, 24 bizonytalan MSZP 32 MDF 4 FIDESZ 5 SZDSZ 21 ÍIPSŐSl Horizontális és vertikális struktúrák T ársadalomszerkezet A modem társadalom - s ez alatt a fejlett Nyugat értendő, a nyugat-európai és az észak-amerikai civilizáció - alapvetően horizontális struktú­rák szerves egymásra épülése­ként alakult ki. Ez annyit jelent, hogy az azonos tulajdoni, élet­módbeli, hatalmi, politikai, stb. szintet alkotó csoportok képe­sek az önszerveződésre, érde­keik artikulációjára. A rétegek, csoportok „belsejében” működ­nek a „vízszintes”, nem hierar­chikus kapcsolatok; emberek, eszmék szabadon áramolnak, tehát például az ország egyik sarkában élő paraszt vagy ipa­ros tud az ország másik sarká­ban élő társáról, ismeri annak eszméit, törekvéseit, azonosul azzal, illetve hat arra. A XX. századi „szocializ­mus” ellenben fölszámolta eze­ket a horizontális kapcsolatokat, megszüntette a szabad áramlást az egyes szinteken belül, s he­lyébe a vertikális hierarchikus kapcsolatokat állította. A sztá­lini Szovjetunióban az egyik falu kolhozának tagjai nem ke-# rülhettek közvetlen politikai, eszmei jellegű kapcsolatba a szomszéd falu kolhozának tag­jaival. Minden kapcsolat csak a központon keresztül valósulha­tott meg. Például a pártalap- szervezetek közt sem létezett semmilyen közvetlen kommu­nikáció. Ez a szerveződés tette a tár­sadalmat teljesen kiszolgálta­tottá a hatalom számára. A kollektivizáláskor az el­hurcoltaknak semmilyen infor­mációjuk nem volt a szomszé­dos faluban folyó deportálásról, így nem voltak képesek össze­fogni. Ugyanezt látjuk a fasizmus­ban is. Az atomjaira szakított társa­dalom egyes csoportjai nem ké­pesek saját érdekeik megjelení­tésére, nincsenek horizontális kapcsolatok, csak vertikálisak. Elsorvadnak a szabadság bibói „mikrokörei”, csak a hierarchi­kus struktúrák működhetnek, vagyis az alá-fölérendeltségi vi­szonyok. Atavisztikus torzulás ez, de­generáció, amely visszaveti az egyént egy korai, gyermeki ál­lapotba. A fasizmus és a bolse- vizmus ezért nem csupán for­mailag hasonlít egymásra, ha­nem lényegi, tartalmi egyező­ségeket is érzékelnünk kell. Hitler állama ugyanúgy „pártállam”, mint Sztáliné, egy szűk oligarchia gyakorolja a ha­talmat, és ez a hatalom nagy­részt a horizontális, önszerve­ződő struktúrák fölosztásán ala­pul. így nem működhetnek a társadalom civil szféráinak egészséges önvédelmi mecha­nizmusai sem. A demokrácia megteremtése nem egyszerűen a négyéven­kénti választás lehetőségének a helyreállítása, hanem a horizon­tális kapcsolatrendszerek kiépí­tése főként, s a vertikális struk­túrák szerepének csökkentése egyben. Gazdag László Mire kell az Eurohadtest? A választások megtörténtével az az igazán izgalmas kérdés, hogy a választások során kiala­kult erőviszonyok tartósnak bi­zonyulnak-e vagy elindul vala­mifajta átrendeződés. A SZONDA IPSOS közvé­leménykutatása arról számol be, hogy a választásokhoz képest mind az MSZP, mind az SZDSZ növelte a népszerűsé­gét. Jelenleg a nyugati ország­részben a legtöbben - a meg­kérdezettek 32%-a - a szocia­lista pártot tartja a legszimpati­kusabb pártnak (országos szin­ten 31%). A választásokon má­sodik helyet elért SZDSZ az it­teni polgárok 21%-ának szava­zatára számíthatna (az ország egész területén 19%-ra). A harmadik helyen az FKGP-t ta­lálhatjuk, a megkérdezettek 6%-ának támogatásával A Fi- deszre az itt lakók 5%-a bízná az ország vezetését (országosan is 5%). Az MDF és a KDNP 4%-nyi szavazatot kapna (or­szágosan az előbbi 5%, az utóbbi 3 % szavazatra számít­hatna). A parlamenten kívül re­kedt pártok mögött együttesen 4%-nyi réteg áll, ám ezek közül egyik párt sem éri el az 1%-ot. Júniusban a dunántúli polgá­rok 71%-a számítana biztos szavazónak. Ennyien vennének részt egy elképzelt hétvégi vá­lasztáson. A biztos szavazók 45%-a az MSZP-t támogatja, országosan 44%, (emlékezte- tőül:a választásokon az MSZP listájára 33 százalék szavazott), az SZDSZ mögött 28%-uk áll (a teljes lakosság körében 26%). Ebben az aktív szavazói körben őket a Fidesz követi 7%-kal (or­szágosan is ennyien állnak mö­götte). A politikailag aktívabb népesség 6-6%-a szeretné sza­vazatával kormányzati pozíci­óba juttatni az FKGP-t és az MDF-et (országosan e két poli­Senki sem mondhatja, hogy a nem-szakértői szakértői kor­mányban a külügyeket nem szakértők irányítják majd. Az új kormányfő külügyminiszter volt, az új külügyminiszter pe­dig külügyi államtitkár. Szent-Iványi Gábor, az SZDSZ által delegált új politikai állam­titkár pedig, szavahihető forrá­sok szerint, egyáltalán nem „idegen test” ebben a külügyi kormányzatban: Kovács Lász­lóval négy éve jó kapcsolata van az Európa Tanács magyar delegációjában végzett közös munka által. Az indulási helyzet tehát ígéretes. Horn Gyula a beiktatását kö­vető pillanatokban Triesztbe és Bonnba utazott, s jó hírekkel jött haza. De bármilyen maga­biztosan mozog a számára oly ismerős terrénumon, a kormány első lépései sók egyéb területen botladozásnak tűntek. Az új ka­binet nem szánt tíz percet egy tikai erő 7-7%-os „biztos” sza­vazót tudhat magáénak). A KDNP-vel a nyugati megyék­ben és országos szinten is az ak­tív szavazói kör 5-5%-a rokon­szenvez. A nyugati vidékeken a meg­kérdezettek 22%-a nem kívánná a Magyar Demokrata Fórumra adni szavazatát (országosan ez az arány 20%). A polgárok 15%-a nem látná szívesen az ország ügyeinek intézésében az FKGP-t (az egész ország terüle­tére vonatkozólag ez 13%). A megkérdezettek 11%-a idegen­kedik az MSZP-től (összessé­gében ez az arány 9%). A Fi­desz iránti ellenszenv a meg­kérdezettek 5%-nál volt tapasz­„családon belüli megállapo­dásra” arról, hogy mi legyen a nyugdíj-emeléssel. Szükségte­len kapkodással vonta magára a figyelmet a médium-elnökök kinevezésének „stilisztikai” szempontból fontos kérdésében. Pető Iván Horn Gyulával tartott, ami arra vall, hogy a szabad demokraták egyelőre jó érzék­kel választják el egymástól a sti- láris és a lényegi problémákat. Közben a két pártvezető „Köz­leménye” úgy hivataloskodott több millió tévénéző elé a vi­lágbajnoksági döntő közepén, hogy mindenki fellélegzett, amikor kiderült: nem atom­bombázók indultak a magyar városok fölé. A szocialisták tehát vagy magabiztosabbak a kelleténél, vagy ugyanannyit konyítanak a politikai PR ma már nélkülöz­hetetlen művészetéhez, mint az előző kormány otrombái. A Bőd Péter Ákos ügyből ugyanez talható (országosan 4%-nál). A KDNP-t a lakosság 3%-a (3% a többi országrésszel együtt), az SZDSZ-t a lakosság 1%-a nem segítené a hatalom közelébe szavazatával (1% országos szin­ten). A parlamenten kívüli pártok­kal kapcsolatban is megfogal­mazódtak negatív ítéletek. A Dunántúlon élők 14%-a közü­lük választotta ki azt a pártot, melyre semmiképpen sem sza­vazna (az egész országban ez az arány 15%). Legnagyobb ellen­szenv a MIEP-pel szemben ala­kult ki, 6% „ellenszavazattal” (az ország egészét számítva 7%). A másik kevésbé kedvelt párt a Munkáspárt, a megkérde­derül ki. Amikor az SZDSZ-hez továbbra is közelálló napilap­ban az SZDSZ-hez továbbra is közelálló jogtanácsos a minisz­terelnökével ellentétes véle­ményt publikál (Nehéz-Posony a Magyar Hírlapban), akkor nyilvánvaló, hogy megengedhe­tetlenül gyorsan kezdenek tá­gulni a koalíció falába eleve „beépített” hajszálrepedések. Csak ezeknek a dolgoknak a felemlegetése után kerülhet sor az új kormány dicséretére egy legalább olyan fontos vonatko­zásban, mint a belpolitika össz­hangban és stílusban tartása. Horn Gyula tapasztalt diplo­mata, az időzítés mestere, s nem véletlenül kezdett azonnali lá­zas tevékenységbe azon a terü­leten, ahol otthonosan mozog. Sikerült is pár nap leforgása alatt néhány szenzációval szol­gálnia, amelyek megbízhatóan jelzik a megfigyelők számára a magyar külpolitika lényeges zettek 5%-ával - helyi és orszá­gos szinten egyaránt. Jé Az adatfelvétel ideje: 1994 június. Az adatfelvétel módja: személyes kérdőíves kérdezés. Az alapsokaság: minden dunán­túli, bejelentett állandó lakó­hellyel rendelkező felnőtt ál­lampolgár. A minta: 2000 fő, akik az ország felnőtt lakossá­gát reprezentálják, ebből 642 fő a Dunántúlon él. Mitterrand francia elnök és Kohl német (akkor még nyu­gatnémet) kancellár 1988 októ­berében határozta el egy közös dandár létrehozását. Két év alatt létrejött az öt zászlóaljból és 5200 katonából álló alakulat, felerészben franciákból, fe­lerészben németekből. Újabb esztendő elteltével, 1991 októ­ber 14-én, a két államférfi talál­kozóján már arról beszéltek, hogy a jól működő dandár alap­köve lehet egy olyan gyakorlati, modellértékű katonai együtt­működésnek, amely a Nyu­gat-Európai Unió tagállamai, vagyis a NATO nyugat-európai tagjai között valósul meg. Az Eurohadtest hivatalos szü­letésnapja 1993 október 1, ami­kor 450 tagú vezérkari stábja megkezdte munkáját Strasbo- urgban. Tervek szerint jövő ok­tóberig lezárul felállításának első üteme. Ekkor már 50 ezer katonát fog számlálni, közte a 18 ezer főnyi 10. német páncé­los hadosztályt; a tizenegyezres 1. francia páncéloshadosztályt; iránymódosításait három, az or­szág nemzeti-nemzetközi pozí­ciói szempontjából kivételes fontosságú témában, az általá­nos orientáció, a szomszédság­politika és a külgazdasági stra­tégia területén. 1. Horn németországi látoga­tásával, a különleges viszony jogos felemlegetésével egyide­jűleg Kovács László kétséget sem hagyott afelől, hogy Ma­gyarország nem készül egyolda­lúan elkötelezni magát sem Németország, sem más nagyha­talom irányába. Ez formailag azonos az előző kormány állás­pontjával. De csak formailag. Külügyi berkekben úgy tudják, hogy az előző években valamelyest el­hanyagolt magyar-amerikai, magyar-orosz és magyar-kínai kapcsolatok regenerálását is je­lenti. Ez esetben tehát az, hogy Németország mégis első volt az egyenlők közül, nem politikai, hanem praktikus okokkal ma­gyarázandó, egyebek között az­zal, hogy Németország az Eu­rópai Unióhoz való csatlakozás szempontjából a legfőbb hídfő­az 1. gépesített belga hadosz­tályt tízezer emberrel; a 21. gé­pesített spanyol dandárt ötezer fővel, valamint különböző szakértőket, néhány luxembur­git is beleértve. Rendelkezik majd többek között 322 felde­rítő repülőgéppel, 1163 páncé­lossal, légvédelmi erőkkel, pán­célelhárító rakétákkal. Hármas feladatkört szabtak meg az Eurohadtestnek: 1./ a szövetségben résztvevők közös védelmét; 2./ adott esetekben a béke fenntartását és helyreállí­tását; 3./ humanitárius beveté­seket. Ezek a Nyugat-Európai Unió, a NATO illetve az ENSZ felkérésére történhetnek. Az euro-egységek függetlenek az egyes országok katonai vezeté­sétől, esetleges mozgatásukról egy kormányközi bizottság dönt, amelyik pontosan megha­tározza a tennivalókat s a had­test vezetésére ruházza át a fel­elősséget. A szakértők máris úgy jel­lemzik ezt a nemzetközi had­erőt, mint új fejezetet a katonai állást jelenti a magyar külpoli­tika számára. 2. Néhány nap leforgása alatt erős kontúrokat öltött a külpoli­tikai iránymódosítás a szom­szédos országok viszonylatá­ban. Az új külügyi kormányzat az elődöknek az európai bizton­ság közkeletű fogalmaitól elütő megfogalmazásai helyett félre­érthetetlen üzeneteket küldött a szomszédos országok kor­mányainak a határok sérthetet­lenségéről, s a magyar kisebb­ségekkel való törődés .játék- szabályairól”. Az Antall-Je- szenszky kormány becsületére váljék, hogy állta az Ukrajnával kötött alapszerződés elleni jobboldali támadásokat. De ugyanez a kormányzat hajlamos volt elfelejteni, hogy egy szom­szédos ország kisebbsége szá­mára területi autonómiát kérni a határokon túlról nem lehet. Az új külpolitikai stílus külföldi el­ismerése nem is késlekedett, amikor Iliescu elnök megálljt intett a soviniszta gőzöktől túl­fűtött kolozsvári szobortologa- tóknak. Magyarország csak olyan kormányoknál tehet ér­demben valamit a külföldi ma­históriában, hiszen nem egy­szerű, klasszikus értelemben vett szövetségesekről van szó, hanem több ország integrálódó katonai erőiről. Ez az oka annak is, hogy az első szakaszhoz még nem mindenki csatlakozott, aki tehette volna. Hiszen az elő­nyök mellett a kötelezettségeket is figyelembe kell venni, adott esetben egy lehetséges bevetést valamelyik válság-területen. Az Eurohadtest jövendő ka­tonáit alaposan tesztelik, a né­met katonáktól megkívánják a francia, a franciáktól a német nyelv ismeretét, a tiszteknek pedig beszélniök kell angolul is. Jelentkezőkben azonban nincs hiány. A részvételt általában ki­tüntetésnek tartják s nemcsak azért, mert míg a német kaszár­nyákban szigorú az alkoholtila­lom, az Eurohadtestben a fran­ciáknak az ebédhez járó s a kincstári „menázsiban” sze­replő, negyedliter könnyű vö­rösbort mindenkinek biztosítani kell. Réti Ervin gyarság érdekében, amelyekkel nem egyszerűen beszélővi­szonyban, hanem mindennapos, korrekt, jobb esetben baráti kapcsolatban áll. 3. A külpolitikai kormány- váltás „szenzációjáról” a német Handelsblatt Horn Gyula haza­érkezése napján azt írta, hogy „Budapest esetleg átütemezési tárgyalásokra akarja felkészí­teni a külföldet”. Horn inkább csak a nagyobb EU-támogatás szükségességére vonatkozó ké­relméről beszélt. A pénzügymi­nisztérium régi és új vezetői számára azonnali idegroham okozója minden olyan hír, mely szerint Magyarország adósság­elengedést vagy átütemezést kér. A körkörös külpolitikai orientáció gyakorlati érvényesí­tése azt is jelenti, hogy a hitele­zőktől való állandó rettegést egy, az eddiginél sokkal rugal­masabb, aktívabb adósságpoli­tika válthatja fel. Ha igaz, hogy az új kormány vezetője három- százmillió márkás adósság el­engedésére kérte a német kan­cellárt, s erre ígéretet kapott, akkor sem beszélni kell róla. Csak csinálni kell. Bokor Pál "Ha most vasárnap lennének a parlamenti választások Ön melyik pártra nem szavazna semmiképpen sem?" (a válaszok százalékos megoszlása a választókon! népesség körében a nyugati országrészben illetve az egész otszágban) a nyugati országrész adatai: országos adatok: ÍTPÍTÖSI Stílus és tartalom Az első napok a kormányrúdnál

Next

/
Thumbnails
Contents