Új Dunántúli Napló, 1994. július (5. évfolyam, 179-209. szám)
1994-07-29 / 207. szám
1994. július 29., péntek Közélet uj Dunámon napló 9 Négy esztendeje hiába várnak a tulajdonviszonyok rendezésére Mi lesz az állami patikákkal? A Minőségellenőrző Osztály laboratóriumában vizsgálják a gyógyszereket Müller Andrea felvételei Az állami gyógyszertárak privatizációja nem éppen zökkenőmentes. Olyannyira nem, hogy négy esztendeje hiába várnak a gyógyszertári központok a tulajdonviszony rendezésére, s természetesen az eddig „hatáskörükbe” tartozó patikák magánosítására. Mi a helyzet a pécsi székhelyű Pannonmedicina Vállalattal? Adom, nem adom A megyei önkormányzat az elmúlt időszakban többször kifejezte azt az álláspontját, hogy a vállalat kezelésében lévő állami vagyont sajátjának tekinti. Az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) többször tett kísérletet arra - először 1992. szeptemberében hogy a vállalat felügyeletét magához vonja. Időközben törvényt módosított az ország- gyűlés, amely szerint a gyógyszertári központokat az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon közé sorolta. Az ÁVÜ ezt követően ismét megkísérelte a gyógyszertári központok „bekebelezését”, s élükre biztost nevezett ki: a Pannonmedicina esetében ez megegyezett az igazgató személyével. Annak ellenére, hogy az 1993. LIV. törvénnyel nem állt elő új jogi helyzet, az ÁVÜ igazgatótanácsa tavaly szeptemberben olyan döntést hozott, hogy az, értékesítés elsődlegesen nem piaci szempontok szerint történik, hanem meghatározott pontrendszer alapján, s személyi jogon. A fővárosi és megyei közgyűlések gyógyszerészeti konzultatív fóruma ezt nem fogadta, el, s kidolgozott saját javaslatot. Ennek lényege, hogy az önkormányzatok hozzájárulnak a gyógyszertári központok vagyonának állam és önkormányzatok közötti megosztásához, a patika-hálózat felett - ez Baranyában 61 gyógyszertárat érint - elismerik a vállalati biztos jogosítványait, a hálózat privatizációjához hozzájárulnak, s a központok teljes egészében önkormányzatig tulajdonba kerülnek. Áz ÁVÜ igazgatója ezt a javaslatot nem fogadta el, s olyan ajánlatot tett, amit a Baranyai Megyei Közgyűlés gazdasági bizottsága úgy minősített, hogy „az önkormányzatok számára semmit nem nyújtott”. ítéletek Ezzel párhuzamosan bírósági szinten is folyt a jogvita, ennek végeredménye a megyei önkormányzat számára kedvezőtlen volt: az ítélet alapján az ÁVÜ jogszerűen „birtokba helyezte a vállalati biztost és átvette a vállalat felett a felügyeleti jogot”. Az ítélet ellen azonban felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a megyei közgyűlés. Időközben a Legfelsőbb Bíróság előtt gyökeres fordulat következett be, ugyanis az első, a Békés megyei gyógyszertári központ ügyében a bíróság teljes mértékben azonosult az ön- kormányzati állásponttal. Az ítélet azt is kimondja, hogy a vállalat tanács által alapított és felügyelt, valamint hogy közüzemi jellegű, de azt is, hogy a gyógyszertári központ vagyona nem kizárólag a megyei közgyűlésé, hanem a megyei településeké is. Az ÁVÜ 1994. május 26-án kelt levelében, elfogadva e döntést, valamennyi megyében leállította a privatizációt, felajánlotta a biztos visszavonását, a munkakör átadását. Ezt az illetékes önkormányzati bizottság örömmel nyugtázta, a megyei közgyűlés következő ülésére azt a javaslatot tette, hogy „az Állami Vagyonügynökség megkeresését elfogadva 1994. augusztus 1-i hatállyal a Pannonmedicina Vállalat felett átveszi a felügyeleti jogkört”. Mielőtt azonban a képviselőtestület elé került volna a javaslat, telefax érkezett az ÁVÜ igazgatójától, melyben közli, hogy a korábbi felajánlását visszavonva, a felügyeleti jogkört mégsem adja át a közgyűlésnek, s folytatja a gyógyszertári központ részvénytársasággá történő átalakítását, a patikák privatizációját. A Legfelsőbb Bíróság eddig három esetben döntött az önkormányzatok javára: legutoljára a Veszprém Megyei Gyógyszertári Központ esetében e döntését az Alkotmánybíróság ítéletének ismeretében hozta. Éppen ezért okkal feltételezhető, hogy a vállalat feletti tulajdonjog eldöntése a Pannonmedicina ügyében sem sokáig várat magára. Dr. Kőhegyi Imréné, a Pannonmedicina Vállalat igazgatója, s egyben privatizációs biztosa szerint most már egy-két hónapon belül eldől a kérdés. Kezdődhet a verseny Az biztos, hogy ez a majd négyéves privatizációs „vajúdás” sokat rontott a cég helyzetén, hiszen a megye 61 állami gyógyszertára nehezen tudott versenyezni az elmúlt időszakban az egyre nagyobb számban nyíló magánpatikákkal. Az igazgatónő hangsúlyozta, ez a legkevésbé a gyógyszerészeken múlt, hiszen a „maszekok” ösz- szehasonlíthatatlanul kedvezőbb helyzetben voltak, s vannak most is, mind a gyógyszer beszerzés, mind az értékesítés területén. Több gyógyszerész elment a vállalattól, ezért szak- emberhiány keletkezett, ennek következményeként jónéhány baranyai patikát bezárni kényszerültek nyáron. Dr. Kőhegyiné mutatja a részvénytársasággá történő átalakulás dokumentációját, amit már hónapokkal ezelőtt elkészítettek. A gyógyszertári központ rt.-vé válik, a társaság gyógy- szemagykereskedéssel és gyártással foglalkozik, a patikák pedig az érvényes jogszabályok szerint magántulajdonba kerülnek. S ezek után egyenlő verseny kezdődhet a gyógyszertárak között. Roszprim Nándor A gondok ellenére folyamatos a gyógyszerellátás Egymással szemben vagy egymás mellett? Olyan tanácskozás-sorozat nyitánya zajlott le a napokban, amely hónapokig is eltarthat. Az Érdekegyeztető Tanács kezdte meg a nagy menetelést, amelynek végcélja a munkavállalók, a munkaadók és a kormány közötti paktum megkötése. Egymás mellett vagy egymással szemben? A tanácstermi ülésrend jószerével csupán formalitás. Az a lényegi kérdés, hogy álláspontjukat tekintve szemben vagy egymás mellett foglalnak-e helyet a szakszervezetek, a vállalkozók és a kabinet reprezentánsai? Alighanem akkor járunk legközelebb az igazsághoz, ha úgy fogalmazunk: ma még inkább szemben. Ki mit képvisel? A szakszervezetek tagságuknak azt az álláspontját képviselik, hogy az alkalmazottak teherbíró képességük határához érkeztek - elfogadhatatlan a reálbérek további csökkenése. A munkáltatók szerint csak a növekedés megindítása, az akár áldozatokat is követelő befektetés, beruházás húzhatja ki a gazdaság szekerét a mély krízisből. A kormány annak a gazdaságpolitikai logikának a híve, hogy elsődleges az egyensúlyi helyzet megteremtése, csak azután következhet a gazdaság élénkítése. Békés egyeztetés? Roppant nehéz a cselekvés közösen elfogadható irányának kijelölése. Hiszen az irányválasztás évekre szólóan közvetlenül befolyásol élet- színvonalat, ár- és béralakulást, munkáltatói és alkalmazotti magatartást, adó- és szociálpolitikát és sok minden mást. Inkább az érdekek ütköztetése, mint békés egyeztetése vár tehát a következő hetekben a gazdaság három főszereplőjére. A konszenzus keresése közben sok mindent tehetnek, akár az asztalt is verhetik ... Csak azt nem, hogy a társadalmi megállapodás megkötése nélkül állnak föl az asztal mellől. Mert a paktum nélkülözhetetlen feltétele az ország stabilitása megőrzésének. Olyan közös érdek, amelyet végső soron nem keresztezhetnek részérdekek. Bajnok Zsolt Többre számíthatunk-e? Nevük biztatást jelent Egy dolog, hogy több támogatást szeretnénk kapni a modem Magyarországhoz vezető út megalapozásához. Más kérdés: számíthatunk-e több kézzelfogható segítségre? Ami eddig kiderült: a szociálliberális kormány hivatalba lépése nem okozott gondot a világnak. Ez világossá vált Hóm Gyula miniszterelnök első hivatalos találkozóin. Csak politikai támogatás? Két példával is illusztrálhatjuk, hogy „pénz is áll a házhoz”. Soros György - akiről nemrég tudtuk meg, hogy 1993-ban övé volt a legnagyobb bevallott jövedelem - éppen az új kormány beiktatásakor közölte, hogy 150 millió dollárt fektet be a bankvilágba, s most azonnal 50 milliót az OTP-be. S véletlen volna, hogy Andrew Sarlós ugyancsak most &án 50 milliót a kereskedelemre úgy, hogy barátjának nevezi Sorost, társának Demján Sándort és „a legnagyobb realistának” Békési pénzügyminisztert? Gyors profitot aligha remél a két „S”, de a lábát nyilván meg akarja vetni itthon is. Nevük és befektetéseik pedig biztatást jelentenek másoknak, akiket ugyan nem köt ide a magyarságuk, de az üzleti érdekeik ide húzhatnak. S ez kormányokra is vonatkozhat, amelyeknek pénzük talán nincs számunkra, de befolyásuk a pénzvilágra annál nagyobb. Könnyebben juthatunk a jövőben külföldi hitelekhez? Ez nem biztos. De talán többen lesznek azok, akik abban bíznak, hogy jó üzlet lehet nekik Magyarországgal kereskedni. S nekünk is. Kocsis Tamás Kész a rendelet az iskolaegészségügyről Szeptembertől új utakon Három hónapos hétvége Nyári nővérhiány a kórházi osztályokon Ismét van az iskolaegészség- ségügyre vonatkozó érvényes előírás. Dr. Pintér Attila, az Országos Közegészségügyi Intézet főorvosa szerint az elmúlt időszakhoz képest nagy előrelépés, hogy a közoktatási törvény végrehajtási utasítása kimondja: a tanintézetekben gondoskodni kell az iskolaegészségügyi feladatok ellátásáról.- A körzeti orvosi hálózat megszüntetését követően sajnos a háziorvosi rendelet nem írt elő egyértelműen iskolaegészségügyi tennivalókat. A gyerekek ellátásáért most a házi gyermekorvos felelős - s részben ennek „köszönhető”, hogy a tanintézetekben mostohagyerek lett az iskolaegészség ügye. Szabályt erősítő kivétel csak az iskolafogászat; ez megtartotta korábbi pozícióját, de ezen a téren sincs sok dicsekedni valónk: a tanulók csak alig felének ép a fogsora. Más rendszeres, folyamatos szűrővizsgálat nincs, pedig a gyerekek katasztrofálisan rossz egészségi állapota nagyon is indokolná ezt. Az oly heves vitákat kiváltott Nemzeti Alaptanterv szerint önálló tantárgy is lehet az egészségtan, s a NAT ellentábora is úgy véli, hogy ilyen tárgyra szükség van.- Önök szerint hogyan kaphatna ismét polgárjogot az oktatásban az egészségügy?- Mi már egy évvel ezelőtt elkészítettük az iskolaegészségüggyel kapcsolatos rendelet- tervezetet és letettük a Népjóléti Minisztérium asztalára. Javaslatunk részben a szűrésekkel kapcsolatos tennivalókat, részben pedig a szakemberek felkészítését, az iskolai védőnők, iskolaorvosok képzését, átképzését célzó feladatokat foglalja keretbe. Nagyon bízom abban, hogy a minisztériumi őrségváltás nem jár együtt rövi- debb-hosszabb „holtidénnyel”, s indítványainkkal érdemben foglalkoznak.- Közelebbről: hogyan kellene megszervezni a tanítást?- Az alsó tagozatokban a tisztasággal, a személyi higiénével kapcsolatos legfontosabb tudnivalóknak kellene szerepelniük a tananyagban. Az ötödik, hatodik osztályokban az egyéb állampolgári alapismeretek mellett kerülnének napirendre az egészségügyi témák. A hetedik, nyolcadik, kilencedik osztályban pedig a biológia órákon kellene az eddiginél jóval gyakorlatiasabb egészségoktatást nyújtani a gyerekeknek. A felső évfolyamokon egyébként mindenképpen arra lenne szükség, hogy egészségtanra átképzett, specializált pedagógusok tanítsanak. Mindennek a jelentőségét talán érzékelteti, hogy az óvodákban csaknem 400 ezer, az általános iskolákban 1,2 millió, a középfokú tanintézetekben pedig csaknem 490 ezer gyerek tanul. Az egészségük megőrzésével összefüggő feladatok könnyen megoszthatók. Az iskolaegészségügynek csak a megelőzéssel, a szűréssel kellene foglalkoznia, a tényleges gyógyítás pedig változatlanul a házi gyermekorvosok feladata maradna. Szabó Margit A kérdés az, hogy mit ér a szabadság, ha nem lehet kivenni? Legalábbis egyszerre annyi időt, hogy az tényleg pihentető, regeneráló hatású legyen. Sokan kérdezhetik ezt az ápolónők közül is, akik ugyan nagyon örültek annak, hogy a törvény több szabadságot adott nekik, de nyáron, összefüggően legfeljebb két hetet tudnak kivenni. Azt sem gondok nélkül. így van az a Baranya Megyei Kórház osztályain dolgozóknál is, akik 857 aktív, illetve krónikus beteg ellátásáért felelősek. Ennyi az ágyszám. Az ápolónői létszám pedig 264. Természetesen a számok csak viszonyítási alapot jelentenek, hisz sosincs „telt ház”, de az is igaz, hogy sosem dolgozik egyszerre mind a 264 ápolónő.- A nyár olyan, mint egy hétvége, vagy egy ünnep, csak sokkal tovább tart - s így lényegesen nehezebb elviselni - mondják azok, akik épp dolgoznak, helyettesítve a szabadságon lévő társaikat. Bár a szabadságot előre tervezik, de az ütemezés, egyeztetés legfeljebb arra jó, hogy legyen mit felborítani és újra szervezni. Mert az ápolónők, vagy a gyermekeik is megbetegedhetnek, mert nem mindenki tudja folyamatosan és megnyugtatóan elhelyezni a gyermekeit a nyári szünet idejére, s mert még mindig nem állt meg a máshova vándorlás folyamata. Vannak olyan családok, amelyekben a férj is műszakozik. Nekik a legnehezebb összehangolni a szabadságot, sok esetben nem is sikerül. így aztán marad számukra az a helyzet, hogy külön-külön mennek szabadságra. Ez az érem egyik oldala. A másik a betegellátás, amelyen bizony észre lehet venni, hogy nyár van, a szabadságolások időszaka. Eleve több beteg jut egy nővérre, akiket az orvosi instrukciók szerint el kell látni. A szabadságok miatt kiéleződő létszámgondokon egyrészt úgy próbálnak enyhíteni, hogy a halasztható kivizsgálásokat, kisebb műtéteket későbbi időpontokra jegyzik. Másrészt jóval szigorúbban veszik az adott osztály „profilját”, csak a tényleg ott gyógyítható betegeket fektetik be a szakterületi kórtermekbe. Pillanatnyilag a fertőző és a Ill-as sz. belgyógyászati osztályon legnagyobb a nővérhiány. A lényegesen több munkát úgy igyekeznek honorálni, hogy felosztották a megmaradt bért. Ez azonban egy olyan kényszerlépés, ami tovább mélyíti az ápolónők, az egészségügyi szakdolgozók közötti megosztottságot. S a több munkát sem lehet vég nélkül vállalni. Nem csak azért, mert valóban kimerülnek, hanem azért sem, mert a törvény szerint csak egy szabad napot lehet pénzzel megváltani, a többit ki kell adni! Segíthetne, ha az egészség- ügyi szakiskolások, szakközép- iskolások, - akik rendszeresen megfordulnak a kórház osztályain - nyáron munkát vállalhatnának, ám az iskolások ilyen foglalkoztatásának lehetősége nincs szabályozva! T. E.
