Új Dunántúli Napló, 1994. július (5. évfolyam, 179-209. szám)
1994-07-29 / 207. szám
1994. július 29., péntek Városaink üj Dunántúli napló 7 Vizsgálják a magánforgalomban árusított paprikát „Mohácson csak magyar paprika kapható!” Mohácsi körkép Előbb lesz a vásár! Augusztusban a szokásos havi vásárt nem a harmadik vasárnap tartják Mohácson, hanem egy héttel korábban, azaz augusztus 13-án, Ipoly napján! Orgonahangverseny Vasárnap, július 31-én délután 5 órakor a Fogadalmi Emléktemplomban Székely Miklós orgonaművész ad hangversenyt a néhai dr. Taksony JózseJ apátplébános tiszteletére. Végre dolgoznak! A speciális technika, no meg a kedvező időjárás együttesen segítette a munkásokat, hogy a belváros hírhedté lett gödréből eltűnt a talajvíz és megkezdődhettek a munkálatok. Igaz, a posványból kimenekült békák ellepték a környéket, de annyi baj legyen, a lényeg: nap- ról-napra nő a szomszédos házaknak biztonságot adó támfal! MAYER NYOMDA Árok u. 17. Tel.: 69 / 31 1-047 ÁLOM Bt. Széchenyi tér 9. Tel.: 69 / 322-847 SPITCZ JÁNOSNÉ Dózsa Gy. u. 40. (Temető Iroda) Az oldalt összeállította: Berta Mária Hetek óta figyelmeztetnek a különböző hírközlő szervek, hogy hazánk több városában az egészséget jelentősen károsító, ólmot tartalmazó pirospaprikát árusítanak, vagy árusítottak a piacokon. A napokban értesülhettünk arról, hogy megyénk is találtak ilyen terméket. Mohács piacán rendszeresen ott sorakoznak az őstermelők között a határ túloldaláról jött, zöldségféléket és törött paprikát kínálók. A rendszeres vásárlók már látásból ismerik őket, szívesen meg is veszik a portékáikat, mert szép árut hoznak és általában olcsóbban adják. Szerdán délelőtt újra találkoztam néhányukkal, még pirospaprikát árusítóval is.- Kupuszináról és annak környékéről jövünk, mi is magyarok vagyunk. Hónapok óta járunk át a piacra, hát csak nem gondolja, ide mernénk jönni, ha Költözik a menekült misszió A Mohácson és térségében élő menekültek, csak úgy, mint a Horvátországból időnként erre járók, vagy a Krajinában maradottak jól tudták, hogy a Tompa Mihály utcában, a volt EP- SZÖV székházban rendszeresen kaptak segélycsomagokat, ruhaneműt, néha bútort. Itt telepedett le több mint egy éve a Délvidéki Református Menekült Misszió és fogadta a külföldi adományokat, majd hét- ről-hétre megszervezte a kiosztást. Miután az épület eladó, a segélyszervezetnek feltett szándéka volt a vásárlás. Előlegnek 2,8 milliót, a Migrációs és Menekültügyi Hivataltól kapott pénzt már ki is fizették, csak a hiányzó milliókat nem sikerült előteremteniük, így a házat el kell hagyniuk. A költözködést mára befejezik. Átmenetileg a KEBAVIT város alatti telephelyén bérelnek egy raktárhelyiséget, továbbá itt a töltés melletti beton placcon helyezik el a konténereiket. A kiosztás rendje viszont egyelőre nem változik. Méltányosságból az ÉPSZÖV felszámolói lehetővé tették a számukra, hogy a megszokott helyen, a belvárosban a garázst továbbra is használhatják. valami fertőzött árut hoznánk. Biztosak lehetnek benne, hogy Mohácson csak magyar paprika kapható! Reggel itt volt egy nő, összeszedte a magánkereskedőktől a csomagokat. Én is adtam mintát. Vigyék csak, vizsgálják, abba nem találnak idegen anyagot - mondja a középkorú asszony. A beszélgetést hallva néhányan megállnak mellettünk, s az egyik kofa indulatosan ugyan, de nem harsogva közli a véleményét:- Politika ez az egész fölhajtás. Azt akarják, hogy a maszekok paprikáját ne vegyék meg, csak a gyárit. Na, meg is nézheti, aki azzal főz! Se színe, se íze, csak jó drága! Egyetlen hamisítót se kaptak még el, hát akkor hogy van ez? Csak veszélyes áru van, árus meg nem? Különben a piaci kereskedőkkel szinte jót tettek. Nem fél itt vásárolni senki, akinek kell, meg- Szegeden, a két héttel ezelőtt rendezett országos bajnokságon jó volt mohácsinak lenni - mondja Lakatos Tamás az MTE evezős szakosztályának edzője. - A hatszáz résztvevő között negyven versenyzőnk állt rajthoz és számos versenyszámban győztek, illetve előkelő dobogós helyezést értek el. Szám szerint kilenc aranyérmet, öt ezüstöt, hat bronzot kaptunk, kettő csapatunk negyedik, egy hatodik lett és mindössze két csapat nem jutott döntőbe. Büszkélkedve, szinte egy szuszra sorolja az újabb kimagasló eredményeiket, miközben a szemét le sem veszi a Csónakház közelében a Dunán éppen edzést tartó lányokról, aztán a közelünkben már percek óta álldogáló két bakfis felé sandít. Töpreng pár másodpercet, majd kérdi, tudnak-e jönni holnap kilencre. A tüske frizu- rás lányok összenéznek, elégedetten kuncognak és helyeslik az időpontot. Gondolom, az edző tekintettel van a gyerekekre, tudja, szeretnek aludni is.- Borzasztóan bánt, hogy nem tudom kellően jutalmazni a versenyzőink eredményeit. Itt nincs semmi külön juttatás az aranyérmekért. Ez még csak hagyj án. Ott tartunk, hogy már a versenyekre elutazni sem tudunk. A szegedi szereplésünk alapján az országos evezős szövetség főtitkárától meghívást kaptunk nemzetközi versenyekre. Augusztus 20-án mehetnénk a csehekhez Pöscsénbe, 25-én pedig Bécsbe. Megtiszteltetésnek vettünk az ajánlatot, veszi ugyan úgy mint korábban, csak több pénzért. Mert ezek is fölemelték az árát, 7-800 forintot kémek már kilójáért. A kis csoport tagjai a boltban kapható paprika minőségét, árát illetően helyeselnek. Akad, aki szintén úgy véli, hogy valójában egyféle üzleti fogás lehet a vevők riogatása, de a nyilvánosságra hozott százalékos arányok, melyek a veszélyes anyag mennyiségét jelzi az eddig megvizsgált termékekben, elgondolkodtatja néhányukat. Amúgy a mohácsi piacon az árak vetekednek a pécsivel. A dinnye kilója 25-30 forint, a sárgáé 60, őszibarack 70-100 forint, a fejtett bab fél literje 40-50 forint. Főzni való kukoricát csövenként 6-8 forintért, az apró uborka kilóját 50-60-ért árulták. A fokhagyma kilója 140-160 forint, de egy-egy szép fejért 15 forintot is kértek. ám kettőt semmiképpen sem tudunk elfogadni. Bécsbe is csak abban az esetben utazhatunk, ha sikerül mondjuk a bajai egyesülettel kooperálni és közösen fogadunk egy mikrobuszt. Nekünk a hajók szállítása miatt minimum ekkora járműre szükségünk van és annak a bérleti díja meghaladja az anyagi lehetőségeinket. Persze emellé még a versenyzők öltözékéről is gondoskodnunk kell, ami biztos megint a szülőkre hárul.- Keserves dolog a pénztelenség. Hiába szeretem annyira ezt a sportot, igyekszem mindent megtenni mint edző, de a kéregetés nem megy. Pedig most kénytelen leszek néhány vállalkozót, céget, az evezős sportot kedvelő embereket megkeresni, mert egy újabb verseny előtt állunk. Az augusztus 20-21-én hagyományosan Mohácson megrendezendő Duna Kupára készülünk. Az eddigi jelzések alapján legkevesebb háromszáz versenyző jön a különböző egyesületektől és a leendő győzteseknek legalább némi emléktárgyat, a helyezetteknek jutalmat illene adni, de nincs mit és nincs miből. Tehát pár forintot, vázákat, jutalomnak való tárgyakat szeretnénk kapni. Arról biztosíthatok minden adakozót, hogy a díjak java része itthon marad. Nagyon készülünk a versenyre, szigorú edzésrendben dolgozunk, hiszen a serleget is szeretnénk Mohácson tartani. Az 1977-óta vándorló kupát eddig már kétszer elnyertük, s ha most ismét sikerül, végleg a miénk lesz! Az autóbusz pályaudvar fedett várójának lezárásaként egy magánvállalkozó épít fagyizót. Fotók: Müller Andrea Fáradatlanul készül a csapat az újabb erőpróbára Szponzorokat keres az edző Újabb verseny előtt a mohácsi evezősök Félve teszik ki az árusok a paprikát, még akkor is, ha az jó minőségű, magyar áru. Egy hajdani orvos szerepvállalásai Annak az ötven éve elhunyt dr. Rüll Jánosnak (1858-1944) alakját igyekszem ezúttal élet közeibe hozni, aki egyaránt maradandó érdemeket szerzett a sportélet, az egészségügy, a városiasodás elősegítése és a társadalom rétegeinek egységbe kovácsolása terén. Az indulásában minden bizonnyal meghatározó szerepet játszó családi légkörre jellemző, hogy apja, az idősebb Rüll János (1831-1886) részt vett 1863-ban a Mohácsi Dalárda megalapításában, öcs- cse, dr. Rüll Béla (1861-1926) jogász pedig 1888-ban az MTÉ jegyzője lett, 1896-ban a Mohácsi Dalárda elnöke, 1911-ben két évre az iparoskor elnöke, majd 1923-ban a II. Lajos Múzeum Egyesület társelnöke. Mindezek mellett kitűnő zongorista. Ilyen családi háttérrel érthető, hogy ő maga is minden szépért, jóért lelkesedő lokál- patriótának bizonyult. Már harminc éves korában edzője lett a Mohácsi Torna Egyletnek. A mai kultúrházzal dél felől átellenes tornacsarnokban hetente segítette a tornászifjúság szakszerű képzését. Oly népszerű, hogy 1981-ben őt választották meg az MTE elnökének. E tisztségét 31 éven át látta el töretlen lelkesedéssel. Orvosi tudása és lelkiismeretessége akkor nyerte el méltó jutalmát, amikor 1986-ban kinevezték az újonnan felépült kórház első igazgatójának. Baranya Vármegye László Közkórháza - eltérőleg egyes feltételezésektől - nem Szent Lászlóról kapta nevét, hanem arról a Szily László alispánról, akinek sajtónk szerint döntő szerepe volt a létesítmény megszületésében. December 10-én, a kórházavatás napján a Püspöktemplomban megtartott Te De um során a polgári iskola énekkarának közreműködése emelte a szentmise fényét. Utána a kórház lépcsőházában Szily Lászlótól vette át dr. Rüll János a 70 ágyas kórház vezetését. Az egyházi megál- dást P. Lipovcsevics Laurusz ferences házfőnök-plébános végezte. Margitai Péter lapszerkesztő ünnepi köszöntője és a Mohácsi Dalárda éneke járult még hozzá az ünnep színvonalához. 20-án közölte a Mohács és Vidéke, hogy „az igazgató-főorvos mellett egy (!) alorvos fogja a szaksegédi teendőket végezni, míg a betegek ápolása gyakorlott ápolónőkre van bízva ”. Nos, a létszámot illetőleg marad bennünk egy-két kérdőjel... Rüll doktor a városkép alakításához is jelentősen hozzájárult. 1901-ben, amikor gyógyíthatatlannak vélt felesége visz- szanyerte egészségét, hálából 200 koronás alapítványt létesített egy majdani fogadalmi emléktemplom céljaira. 1907-ben helytörténeti cikksorozatot publikált, mely ma is megkönnyítheti a kutató számára az egykori utcahálózat és településszerkezet pontosítását. Ugyanebben az évben sajtópolémiába keveredett Varga Zsigmond református lelkésszel a fölépítendő városháza helyének kijelölése kérdésében. 1929-ben aztán ő mondhatott ünnepi beszédet a városháza nagy pompával lezajló avatási ceremóniáján. Kezdettől buzgón munkálkodott az értelmiség és a kétkezi dolgozók kapcsolatának elmélyítésén. E cél érdekében évekig volt előadója a népművelési sorozatoknak. 1930-ban szónoklatával adott rangot a Sokac Kör 25 éves fennállási jubileumának. Életútja főbb állomásaiból kitetszik, hogy dr. Rüll János közösségi embernek bizonyult, akit teljesítményével arányos tisztelet is övezett. Bojtár László Betegek a gesztenyefák Több olvasónk szóvá tette, hogy tönkre mennek a római katolikus temetői hatalmas gesz- tenyefái. Bártfainé Kövesdi Katalin városi főkertésztől kapott információk szerint a temetőben, továbbá a vasútállomás környékén a fákat egy Görögországból származó aknázó moly lepte el. E kártevők ellen a védekezés megoldhatatlan, nem csak azért, mert a növények hatalmas mérete miatt a permetezés gondot okozna, de nem is fémek hozzájuk, ugyanis a levelek felső rétege alá rágják be magukat és így a vegyszer nem pusztítja el a molyokat. Bár nem a város a temető fenntartója, a sírkert gondnoka jelzésére mégis igyekeztek segíteni, ám a Pécsre vitt vizsgálati minta eredménye alapján mindössze a fent közölteket tudták továbbítani. A gesztenyefák ilyen jellegű fer- tőzöttségét egyébként a megye- székhelyen is tapasztalják. Félő, hogy előbb-utóbb a pusztítók a mohácsi Promenád fáit is megtámadják. Mint mondta, az aknázó molyok irtására egyetlen módszer kínálkozik: ősszel a lehullott avart gondosan össze kellene gyűjteni és biztonságos helyen elégetni.
