Új Dunántúli Napló, 1994. július (5. évfolyam, 179-209. szám)
1994-07-28 / 206. szám
12 aj Dunántúli napló Vállalkozások - Üzlet Fogyasztói szokások Magyarországon A fogyasztói szokásokat, mint mindenütt a világon, Magyarországon is a társadalmi, gazdasági és szociális körülmények befolyásolják, de az etnikai sajátosságoknak, a népi-nemzeti szokásoknak és hagyományoknak is fontos szerepe van. Ahhoz, hogy megértsük a magyar fogyasztók magatartását, ismernünk kell azokat a sajátosságokat, amelyek a magyar mentalitást általánosságban jellemzik. A magyar ember bőkezű és nagyvonalú (sokszor pazarló) még akkor is, ha anyagi lehetőségei ezt nem teszik lehetővé. Sokat áldoz a hagyományosan gazdag és költséges magyar konyhára. Vendégszeretetét anyagi meggondolások nem korlátozzák. Szereti a szép környezetet, a kényelmet, a luxust és ennek megszerzése érdekében képes 2-3 másodállást is elvállalni. Ugyanakkor szűkmarkú az olyan kiadások tekintetében, amelyeket nem sorol az előbbi körbe és amelyek az előző rendszerben a jövedelem jelentéktelen hányadát tették ki. (lakbér, közüzemi díjak, adó, illeték stb.) Hagyományos fogyasztói szokás a friss (meleg) kenyér fogyasztása. A korábbi években rossz minőségű kenyérnek tartották a már kihűlt, az egészségre kedvezőbb kenyeret, amelyet főleg a munkás körzetekben kilószám dobtak a szemét- gyűjtőbe. Az engedetlenség is jellemzi a fogyasztót. Hiába jelennek meg jogszabályok a fogyasztók védelmére (nyugtaadási kötelezettség), a fogyasztó sem a kereskedőktől, sem az iparosoktól vagy a taxisoktól nem követeli meg a számlaadást. A szocialista társadalmi és gazdasági viszonyok között a magyar fogyasztó ahhoz szokott hozzá, hogy az árú, illetve a szolgáltatás minősége adott, a választék meghatározott, gyakran szűkös, az ár és a minőség összhangja sokszor csak deklarált volt, az áruk ára és értéke jelentősen eltért egymástól. Ezt az állam annak idején politikai-kulturális célok megvalósítása érdekében valósította meg és az alacsonyan tartott bérekkel ellensúlyozta. A fogyasztó kiszolgáltatott volt a piacon, nem vásárlóként, hanem igénybevevőként állt szemben a gazdasági élet képviselőivel. A vállalkozó sokszor hatósági jogkörrel is rendelkezett (gáz-víz-áramszolgál tatók, bankok, biztosítók, posta stb.), és erről sajnos a mai napig sem szoktak le. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a fogyasztó kiszolgáltatottnak érzi magát, bátortalanná, megalkuvóvá tette, ami igénytelenséghez, kritikátlan fogyasztói magatartáshoz vezetett. Ez az irányultság sajátos módon érvényesült a 80-as évek vége felé, a szociális piacgazdaság építésének kezdeti időszakában. A fogyasztó az örökös áruhiányt megunva és mintegy korábbi sérelmeit megtorolva elfordult a magyar ipar termékeitől, előnyben részesítve a nyugaton előállított fogyasztási cikkeket. Ez volt az az időszak, amikor ezrével mentek át Ausztriába különféle tartós fogyasztási cikkekért. Több évtizedes berögződésétől azonban nem tudott elszakadni vásárlásainál, a minőség iránti igény továbbra is háttérbe szorult. Többnyire megelégedett azzal, hogy a vásárolt termék nyugati, amely csak jobb lehet mint a hazai. Meggondolatlanságukat sokan megbánták. A 90-es évek elejétől sajátos piaci helyzet alakult ki. A mennyiségben és választékban egyaránt bővülő kínálattal szemben csökkenő, egyre inkább differenciálódó kereslet mutatkozik. Egyik oldalon a gazdasági körülmények állnak, az infláció, az életszínvonal csökkenése, az egyre szélesebb körben jelentkező megélhetési gondok, a deklasszálódás, a különböző anyagi viszonyok között élők élet színvonalbeli polarizálódása, a másik oldalon a piaci verseny, a fogyasztó megnyeréséért indult harc, az árubőség, sokszor etikátlan vállalkozói magatartással. Az az újszerű állapot, hogy a fogyasztó egyben vállalkozó is, vagyis egy személyben szereplője a piac vállalkozói oldalának, sokszor teremt tudathasadásos állapotot, mert az ember eltérő minőségében eltérően is gondolkodik. Ebben a helyzetben nem hogy erősödött volna a fogyasztó pozíciója, hanem inkább gyengült. A fogyasztási jogok ismeretének teljes, vagy részbeni hiánya, határozatlanság, bizonytalanság jellemzi az állampolgárt. Bár még most sem rendelkezünk átfogó fogyasztóvédelmi törvénnyel ez nem jelenti azt, hogy a fogyasztó-védelem jogi háttere ne lenne biztosított. Számos törvényszintű jogszabály és még több kormányrendelet, valamint miniszteri rendelet tartalmaz fogyasztó védelmi rendelkezést. A legalaposabban leszabályozott gazdasági szféra a kereskedelem, ahól a forgalomba kerülő termék minőségi követelményeitől a vendéglátó szolgáltatásokon keresztül az árfeltün- tetési kötelezettségig számos kérdés kellő részletességgel került szabályozásra. Kevésbé alaposan szabályozták a szolgáltatások fogyasztóvédelmi kérdéseit. Egyáltalán nincsenek szabályozva a bankok, biztosítók, egyéb pénzintézetek az egészségügyi intézmények szolgáltatásait igénybe vevő fogyasztók jogai annak ellenére, hogy ezek működését törvények szabályozzák. A magyar fogyasztó jellemzője az is, hogy egyáltalán nem vagy csak felszínesen ismeri a jogszabályokban biztosított jogait. Mégsem magyarázhatjuk ezt teljes egészében a fogyasztó érdektelenségével, közönyével. A rendszerváltást közvetlenül megelőzően, majd azt követően a jogszabályok felülvizsgálatra, többségük hatályon kívül helyezésre került. Ma a jogászok közül is csak kevesen rendelkeznek pontos, naprakész ismeretekkel a fogyasztóvédelmi jogszabályok tekintetében. A gazdasági szakemberek ismeretei szintén hiányosak. Ilyen körülmények között hogyan várhatnánk el a fogyasztótól, hogy tisztában legyen jogaival. Ezen a helyzeten próbál segíteni a fogyasztók lapja a TESZT Magazin és a fogyasztóvédelmi szervezetek, egyelőre alig érzékelhető sikerrel. Komoly probléma az, hogy többszöri kezdeményezésünk ellenére Magyarországon nem folyt és nem folyik ma sem olyan iskolarendszerű képzés amelynek keretében már gyermek-, vagy ifjúkorban megtanítanák, hogyan álljon ki jogaiért, mit tegyen jogainak védelmében majd vásárlóként, fogyasztóként. Ennek következtében a helyes fogyasztói magatartás megnyilvánulása spontán, eseti. Ritka a tudatosan fellépő fogyasztó, az érdek - vagy jogérvényesítést inkább a hirtelen feltámadó - többnyire negatív - érzelmek váltják ki. A magyar fogyasztó még ma sem képes megfelelően képviselni saját anyagi érdekeit és inkább vállalja annak hátrányát. Sokan szégyenük az árak tanulmányozását, az ezekkel kapcsolatos szóbeli információkérést. A pénztárnál történő fizetés során többnyire nem ellenőrzik a fizetési jegyzéket, arra legfeljebb otthon kerítenek sort. Még ritkább az az eset, amikor reklamálni mert a fizetett ösz- szeget illetően, amelynek során az is jellemző, hogy a pénztárnál sorban állók ilyenkor megjegyzéseket tesznek, a pénztáros és nem vevőtársuk pártjára állnak. Jellegzetes magyar jelenség, hogy a kért mennyiség helyett általában néhány dekával többet mér az eladó. Ez a mai árak mellett jelentős többletkiadást okoz a vásárlónak, aki ebbe belenyugszik, a többletmennyiséget talán már be is kalkulálja. Bár anyagi helyzete arra ösztönzi, hogy a korábban megszokottnál kisebb mennyiséget szerezzen be a drágább élelmiszerekből (húsból, sajtokból, hentesáruból), ezt szorongva teszi, félve attól, hogy ezzel rossz anyagi körülményei nyilvánvalóvá válnak. A magyar vásárló nehezen igazodik el az élelmiszeripari termékek fogyaszthatósági és minőségmegőrzési idejének megállapításában, nem szívesen tanulmányozza mások jelenlétében a termékek feliratát, inkább otthon bosszankodik az esetleg lejárt élelmiszer miatt. E tekintetben szintén romlott a helyzet és ezért a minisztériumot is hibáztatjuk, amely nem kényszeríti rá az ipart olvasható jelzések feltüntetésére. A romló anyagi - szociális körülmények között élő vásárlók az olcsóbb termékek felé fordultak, különösen ruházati és iparcikk vásárlásaik során. Különösen a vásárokban, piacokon beszerzett olcsó áruk gyakran több kárral járnak, mint haszonnal. Ezek minősége általában aránytalanul gyenge és a beszerzési forrás bizonytalansága miatt a minőségi reklamáció nem vezet eredményre. Végső soron ezúttal is a vásárló károsodik. Minőségi probléma esetén inkább csak nagyobb értékű árucikkek, jótállásos termékek esetén lép fel a vásárló javítási vagy kártalanítási igénnyel. A rossz minőségű élelmiszert, háztartási cikket, vegyiárút többnyire a szemétbe dobja. Van azonban egy kivétel: a forgalomba kerülő lábbelire 6 hónapos szavatossági joggal rendelkezik a vásárló. Az ezalatt az idő alatt meghibásodott cipőre a fogyasztó egy része csereigényt vagy kártalanítási igényt nyújt be. Ennek a magatartásnak a hátterében nem az igényesség, hanem a szükség áll, így biztosítva sokak számára a szezo- nonkénti új cipőt. Meg kell azonban jegyezni, hogy kialakulóban van egy jómódú vásárlói réteg, amelynél az áruk és szolgáltatások magas színvonalára van igény és ezt a színvonalat meg is tudják fizetni. Ennél a rétegnél a napjainkban jellegzetesnek mondható fogyasztói magatartás nem tapasztalható. Alapvetően más a fogyasztó magatartása a közszolgáltatások tekintetében. Elvárja, hogy a közüzemi szolgáltatók minőségi szolgáltatást nyújtsanak a pénzéért: működjön a lift, a lakás és a melegvíz hőmérséklete megfelelő legyen, a bérbeadó gondoskodjon az ingatlan megfelelő állagáról, meghibásodás esetén gyors javítást vár. Ez a magatartás a többszörösére emelkedett díjakkal magyarázható, amelyekhez évtizedeken át nem szokott hozzá. Sokkal passzívabb a fogyasztó a banki, biztosítási szolgáltatások tekintetében. Bár anyagi érdekeit messzemenően védi, a szolgáltatás színvonalát, körülményeit és árát elfogadja, nem teszi kritika tárgyává. Ugyanez a helyzet az egészség- ügyi intézmények és közhivatalok terén, ahol az állampolgár megfelelő tájékoztatás hiányában szintén megalkuvó magatartást tanúsít. Ezeknek a szervezeteknek rendkívül rossz a tájékoztatási készsége, nagyon hiányoznak a lakosság felvilágosítását és gyors ügyintézést szolgáló tájékoztatók. A leírtak alapján úgy véljük, rengeteg tennivaló vár azokra, akik a fogyasztói magatartás pozitív irányú megváltoztatására törekednek. Ennek érdekében megfelelő fogyasztóvédelmi politikát, helyes vállalkozói, fogyasztói- és ügyfélcentrikus magatartást kell kialakítani. Tudatosítani kell a fogyasztói jogokat, meg kell teremteni az iskolarendszerű képzést, ehhez igénybe kell venni a tömegtájékoztatást. El kell érni, hogy a fogyasztó képessé váljon saját érdekeinek védelmére. Jakabos Zoltánná irodavezető Igaz, hogy egészségtelen, de ki tudna ellenállni a friss, meleg kenyér csábításának reggelente? Fotó: Müller Andrea A kihalóban lévő szakterületeket is igyekeznek életre kelteni Könyvkötő szakmunkásokat nevelnek A könyvek már az új tanévre készülnek Fotó: Müller 1983-ban négyen alapították meg a pécsi Kódex Könyvkötő és Nyomdaipari gmk-t. Ez akkoriban nem volt könnyű feladat. Az egyik alapító házaspár Simon Béláék házának alsó szintjén alakították ki a műhelyt.-Volt néhány kis nyomda a városban akkoriban - mondja Simon Béla. - Nem volt kötészeti hátterük, eleinte nekik végeztünk bérmunkát. Sokáig másodállásban csináltuk. A nyereségből fokozatosan szereztük be a gépeinket. Először a feleség lett önálló, később a férj is. 1989-től megváltoztak a jogszabályok, akkor vették fel az első tanulójukat is.- Láttuk, hogy a nyomdában hogyan folyik a szakmunkástanulók képzése - veszi át a szót Simon Béláné. - A szülők is eleinte tartottak egy kicsit a maszektól, mert hátha mi is külön pénzt kérünk a tanításért, mint egyes szakmákban. Aztán, amikor kiderült, hogy többet tudnak, mint azok akik a nyomdában vannak szakmai gyakorlaton, és még állásuk is lesz a végzést követően, megnyugodtak. A képzést azért kezdtük el, hogy legyen utánpótlásunk, saját magunknak képzünk szakembereket. Szeptembertől már kilenc tanulónk lesz. Az egyik harmadévesünk az országos tanulmányi versenyen elnyerte a Szakma Kiváló Tanulója címet, ezért szakmai gyakorlatból nem kellett vizsgáznia. A kihalóban lévő szakterületeket is igyekeznek életre kelteni. Vállalják régi és használt könyvek újra- és kották bekötését. Dísz- és hengeralakú dobozokat készítenek.-A tanulóinkat magunk válogatjuk ki. Mielőtt felvennénk őket egy napot rászánunk arra, hogy megismerjük egy kicsit őket, azt hogy milyen a kézügyességük, alkalmasak-e egyáltalán erre a pályára. Ezt követően javaslatot teszünk az iskolának. Érdemes erre áldozni, mert, ha a tanuló elront valamit az a mi kárunk. A másodévesek már önállóan dolgoznak felügyelet mellett. Alapfeltétel, hogy egy év után képesek legyenek bekötni egy, könyvet. Az 508-as számú Szakmunkás- képző Intézetben tanulnak a gyerekek. Ha az iskola tehetné minden tanulót hozzánk küldene, de a mi lehetőségeink is végesek. Tavasszal már megindul a telefonok áradata. A szülők keresnek bennünket, hogy vegyük fel a gyereküket. Keressük a kapcsolatot a nyomdával. Bízunk benne, hogy az új igazgató másképp áll szakmunkás- tanulók képzéséhez, mint a régi. Nagyon nagy öröm látni, hogy a tanuló érti, amit mondunk neki, meg akarja csinálni és szereti, amit csinál. A legjobb érzés, amikor odaáll az ember elé és boldogan mondja: Kati néni ezt én csináltam! Hagyjuk a gyerekeket önállóan is tevékenykedni; hogy a fantáziájuk is működjön, mert csak így fejlődnek és lesznek később igazán a szakma mesterei. Együtt dolgoznak a többiekkel, így látják, hogy mit miért kell megtanulniuk. A kötészetben lányok dolgoznak, de nem is nagyon jelentkeznek erre a szakmára fiúk. Vannak rossz tapasztalataink is. A Munkaügyi Központ küldött hozzánk végzett nyomdaipari szakmunkást, akiről mindjárt az első nap kiderült, hogy szinte semmihez sem ért. Kénytelenek voltunk elküldeni. Két év után ketten maradtak, így lett az egész családi vállalkozás. Ma már van nyomdai hátterük is. Ha valaki leadja a kéziratot a kész könyvet viheti el. A műhely is kibővült a ház alatt, amit a Szakképzési Alaptól elnyert támogatásból építettek és abból szereztek be újabb gépeket. 1994. július 28., csütörtök Vásár Tajvanon A Tajpei Nemzetközi Vásárt az idén október 15-28. között rendezik meg, erre üzleti utat szervez a Baranya Megyei Vállalkozói Központ. A csoporttal utaznak a vásár kiállítói is. Ebben az időszakban igen nagy üzleti élet jellemzi Tajvan fővárosát, a szervezők a csoportban helyet biztosítanak olyan üzletembereknek és kísérőiknek, akik csak tájékozódni kívánnak az árukínálatról, üzleti lehetőségekről, s erre kitűnő alkalom a 64 ország kínálatát felvonultató kiállítás és a rendezvénynek helyet adó World Trade Center. A kapcsolatfelvétel lehetőségét a CETRA (Kínai Gazdaságfejlesztő Intézet) közreműködésével előre megszervezik a résztvevőknek. A 27 ezer négyzetméteres területen felépülő idei vásár nagy áruválasztékot kínál, fő területei a következők: Beruházás: a résztvevőktől a beruházási környezet és az üzleti lehetőségek bemutatását várják. Kereskedelem: a mezőgazda- sági és ipari nyersanyagoktól a kész- és félkésztermékeken keresztül a fogyasztási cikkekig, software és hardware termékekig szinte minden, beleértve a találmányokat is. Idegenforgalom, üdülési lehetőségek: utazási irodák, üdülőcentrumok, . szállodaláncok magukkal ragadó látványos, vizuális bemutatói. Jelentkezni lehet augusztus 15-ig a Baranya Megyei Vállalkozói Központban (Pécs, Rákóczi u. 24-26.). Újonnan vállalkozók figyelmébe Húsz százalék hirdetési árkedvezmény A kéthetente jelentkező „Vállalkozások - Üzlet” mellékletünk jelen oldalát elsősorban az újonnan vállalkozók figyelmébe ajánljuk. Az itteni bemutatkozással széles körű nyilvánosságot célozhatnak meg, hiszen az Új Dunántúli Napló naponta több mint 70 ezer példányban jelenik meg, lapunkat több százezren olvassák. Ha Önt érdekli ez a reklámlehetőség, és az általa nyújtott gazdasági információk, kérjük, fizesse elő lapunkat, ami Önnél költségként elszámolható. Amennyiben vállalkozását a kéthetente megjelenő „Vállalkozások - Üzlet” mellékletünkben kívánja bemutatni, első alkalommal 20 százalék hirdetési árkedvezmény mellett teheti. Ezzel kapcsolatban kérjük, keresse meg marketingvezetőnket, Baranyai Józsefnél. (Telefonja: 415-000/160-as mellék.) Munkatársunk segít a hirdetés megszervezésében, megírásában, szükség szerint újságírót és fotóriportert biztosít. Oldalaink megírásában résztvettek: Békéssy Gábor B. Murányi László Szalai Kornélia A „Vállalkozások - Üzlet” oldalainkkal legközelebb augusztus 11-ikén jelenünk meg
