Új Dunántúli Napló, 1994. július (5. évfolyam, 179-209. szám)
1994-07-26 / 204. szám
8 aj Dunántúli napló Riport 1994. július 26., kedd Felvételi ponthatárok, pótfelvételik Hányán, hová, mennyiért? Befejeződtek a felsőoktatási intézmények felvételi ponthatárait eldöntő megbeszélések. Mostanra már valamennyi felvételiző megtudhatta, bejutott-e arra az egyetemre vagy főiskolára, ahová vágyott. A tapasztalatokról, az esélyekről és lehetőségekről dr. Bakos Károlyt, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium tanácsosát kérdeztük.- Mekkora volt a túljelentkezés? Magasabbak voltak-e a követelmények, mint korábban?- Az idén minden eddiginél nagyobb volt a túljelentkezés, 83 ezer jelentkezőből 32 ezret vettek föl a különböző felsőoktatási intézményekbe. Tudni kell azonban, hogy tavaly volt a demográfiai csúcs. Most végeztek a legtöbben, s ez is növelte a túljelentkezők számát. Jövőre csökken és várhatóan több esély lesz a bejutásra. A követelmények egyébként nem voltak magasabbak a tavalyinál.- Hová jelentkeztek a legtöbben? Melyik egyetem volt a legnépszerűbb?- Most is a művészeti főiskolákra szerettek volna bejutni a legtöbben. Közülük is elsősorban a Színművészeti Főiskolára, ám oda 1000 jelentkezőből csupán 26-ot vettek föl. De a Zeneművészeti, a Képzőművészeti és Iparművészeti Főiskola is nagyon népszerű. Sokan jelentkeztek^ jogi, a bölcsészkarokra, az Államigazgatási Főiskolára, fölismerve azt, hogy az elkövetkező években az országnak több jogászra és az önkormányzatok munkaköreit betöltő szakemberekre lesz szüksége.-Milyen lehetőségük van a sikertelenül felvételizőknek?-Azoknak, akiknek sehová sem sikerült bejutniuk, néhány felsőokatási intézmény pótátjelentkezést, valamint pótfelvételit hirdet. A betöltetlen helyekre mintegy 1300 diákot várnak, akiket pontszámaik alapján rangsorolnak. Több intézmény nulla évfolyamot, előkészítő tanfolyamot indít, melyeknek az a céljuk, hogy a beiratkozó diákokat felkészítsék a következő évre, segítsenek a felvételi vizsgákon szereplő tantárgyak jobb megismerésében. Ezek a tanfolyamok önköltségesek. Ám, hogy melyik intézmény indít ilyen évfolyamot, előkészítő tanfolyamot, s hogy a tanfolyamon való részvétel mennyibe fog kerülni, azt abban az intézményben tudhatják meg a diákok, ahová jelentkezésüket beadták. Albert Melinda Beszédszituációkra alapoz Könyv, tankönyv, játék Több, mint húsz könyvet adott már ki idáig a Horvát Intézet. Nyáron sem áll a munka, több kiadvánnyal is készülnek. Csordás Gábor fordításában a közeljövőben szeretnék megjelentetni azt a könyvet, melyben több ismert, ma élő horvátországi költő vall a háborúval kapcsolatos érzéseiről. A horvát háborús líra e különleges gyűjteményét az intézet a Horvát Színházzal közösen adja ki. Előrehaladott állapotban van az Utazás a betűk világába című könyv is, mely tulajdonképpen egy nyelvi társasjáték segédkönyve. A játék tervezője és megalkotója Blazsetin István tanár. A játékot a horvát nyelvet tanuló gyermekek és felnőttek beszédkészségének fejlesztésére találták ki, s arra, hogy könnyed, élvezetes formában váljanak elsajátíthatóvá a legkülönbözőbb nyelvtani, mondattani ismeretek. Ezt a kiadványt a tervek szerint már szeptember elején lehetne kapni, ami jó hír lesz majd annak a mintegy félszáz hazai iskolának, ahol valamilyen formában tanítják a horvát nyelvet. Nagy előnye ennek a módszernek, hogy elsősorban beszédszituációkra alapoz, és felöleli a nyelvoktatás követelményrendszerének szinte valamennyi beszédrelációját a beszédkészségtől a szerkesztésig. E két közeli munka mellett az intézet szeretné megjelentetni a magyarországi horvátok identitásáról készült szociológiai felmérés anyagát, melyet zágrábi kutatók készítettek. Ez az A. G. Matos kiadóval közös vállalkozás lenne. Érdekes munka szerzője Tóth János, aki a nyugat-magyarországi horvátokról írt összefoglaló munkát. A szentpéterfai horvátok identitásáról szóló összeállítás segítségével képet alkothatunk e nyelvében, szokásaiban is eltérő népcsoport sajátos problémáiról. Teljesen készen van, s csak megjelenésre vár az a nagyszabású kutatási anyag, mely a magyarországi horvátok statisztikai és demográfiai helyzetét tárja fel, 1910-től 1990-ig. A rendkívül racionális összeállításról a szerző, Gyúrok János elmondta:-A munka hasznos információtár lehet, például akkor, ha fontos döntéseket hoznak a kisebbségről. A naprakész, pontos adatok jó szolgálatot tehetnek bármilyen döntéselőkészítésben. H. I. Gy bennünket a 12. helyre sorolnak, és ez jó pozíció.” A Spiegel 1980. szeptember 15-i számában azonban azt olvashattuk, hogy adósság- állományunk 1979 végén már 7,3 milliárd dollár volt. Négy esztendő alatt szökött fel 1,8 milliárd dollárról 7,3 md dollárra. Az emelkedés trendje a kelet-európai országok közül csak Jugoszláviában és Lengye- lorszgában volt magasabb a mienknél. Ezek voltak eladósodásunk kritkus évei. Ettől kezdve felgyorsultak a folyamatok. Most már évente 1,6 milliárd dollár újabb hitelt kellett felvenni ahhoz, hogy 1 milliárddal csökkentsük adósságunkat. Ilyen összegű hitelfelvételhez számottevő kiviteli többlet kellett volna. 3%-os nemzeti jövedelememeléshez 36%-kal kellett volna növelni a kivitelt és 18%-kal a behozatalt. Csakhogy nem volt eléggé kelendő a magyar áru, és ami elkelt, azért keveset fizettek. A teljes foglalkoztatás - nyersanyag- és energiahiányunk miatt - mind több behozatalt igényelt. Ezek így együttesen jelentős cserearányveszteséget okoztak. Újabb hitelfelvételre .kényszerültünk. Most már az egyensúly megteremtése lett a legfőbb törekvés. Az államháztartás azonban állandó jövedelemhiánnyal küszködött, a vállalatok pedig keményen ellenálltak a szerkezet átalakításának, fgy hát alig nőtt gazdaságunk versenyképessége. A Nyugat ekkorra már - a világgazdasági korszakváltás szorítása miatt - az elektronizálás útját járta. Az Országos Műszaki-Fejlesztési Bizottság beszámolt erről bizottságunknak. Jelentése szerint hazánk - egy lakosra vetítve - ötször kevesebbet költött elektronikára és hétszer kevesebbet számítás- technikára, mint a nyugati országok. Akkoriban a fejlett nyugati piacokon eladott termékeinkben kritikán aluli részarányt képviselt a legfejlettebb technika. Emiatt nagyot esett részvételünk aránya a világkereskedelemben is. A szerkezet és a versenyképességet javító műszaki fejlesztésben fordulatra lett volna szükség. A műszaki fejlődés fokozatos visz- szamaradása nem mennyiségi, hanem minőségi problémát okozott. A lakosság egy főre számított termelésben ugyanis közeledtünk a fejlett országokhoz, de a termelés minőségében távolodtunk tőlük. Vajon miért? Azért, mert a vállalatok nem érezték, vagy torzulva érezték (a KGST miatt) a külpiaci hatásokat és ezek nem ösztönöztek hatékonyabb termelésre. Semmi sem szorított a COCOM jegyzék behozatali tilalma ellenére megszerezhető fejlett technológia széle- sebb-körű alkalmazására, a takarékosabb gazdálkodásra. Az állam sem akkor, sem később nem volt képes hatásos gazdaságirányításra. Horváth Lajos Páraszőnyeg a tó felszínén időben kikényszeríthette volna az előnyösebb gazdasági szerkezetre való váltást, a mértéktartóbb közkiadásokat, a társadalmi takarékosságot. Az állam engedékeny volt, a politika pedig a rendszert féltette az élet- színvonal visszafogásától. Mi volt az Országgyűlés „eredeti néma bűne” akkortájt? Az ország eladósodása. Igaz, hogy ennek alakulásáról mit sem tudott, hiszen erről másutt döntöttek. Sokáig képviselőhöz méltatlan dolognak számított firtatni az adósság alakulását. Amikor - kissé megkésve - bizottságunk napirendre tűzte nemzetközi hitelképességünk ügyét, a Nemzeti Bank elnöke olyan tájékoztatást adott, hogy nincsenek itt még bajok. „A növekvő gondok ellenére eladósodásunk még nem veszélyes. Netto adósságállományunk 1980-ban - öt és fél milliárd dollár volt, és évente csak annyi hitelt kényszerülünk felvenni, amennyit vissza is fizetünk. A világ 120 adós országa közül Kóbor kutya volt Morzsi, kötőfékkel a nyakán kitették az útra. Ösztönösen a horgásztanya felé húzódott, s ma, immáron öt esztendeje az egyesület „őrző-védő” szolgálatának le- gapróbbja és leghangosabbika. Lovas András halőr lehajol hozzá, megsimogatja a fejét. Morzsi, a vörös, többféle, köztük drótszőrű ősökkel is rendelkező eb a biztatásra tényleg mintha szólni akarna. Különösen megkapó ez a si- kondai reggel. Néhány perc múlva nyolc, de még csak egy-két víkendház teraszkorlátján a szellőző ágynemű: az itt lakók-nyaralók többsége még csak most ébredezik. A tó mentén a levegőt harapni lehet. Az éjjel kiadós esőt kapott a domboldal, s bár a kánikula ismétlődő jeleit a hőmérséklet gyors emelkedése jelzi, még amolyan alpesi friss illatot pumpál az erdő a domboldalak szorította völgybe. Vastag páraszőnyeg szakadozik a tavon, kirajzott a sziget melletti nádasból a vad- kacsa-csapat, s a horgászok egyike-másika most veti le a hajnalban bizony jó szolgálatot tett melegítőfelsőt.- Van kapás?- Nem mozdul a víz, meleg - bök a fejével a pecabotok felé a megkérdezett. - Majd talán egy óra múlva felső kenyerezni lehet.- Hal van bőven ?- Akad mindenféle. Húszkilós amurról és harminc-negyven kilós harcsákról beszél, pedig tudom, már három éve rekord egy kilenc kilós tőponty, amit a mánfai Tóth Miklós az alsó tóban fogott. Mindenesetre figyelmesen hallgatom: a háromszáz-forintos napijegyet megvette, azt mond, amit akar. ő törpeharcsára megy: zamatos hal, különösen olajban kisütve. A Kolossváry-sétány végig a tóparton rendezett. Látszik, féltő gonddal és hozzáértéssel szépítik évről-évre az egyesületi tagok, a villatulajdonosok, az önkormányzat. (?) A tó partszegélye itt-ott szakadozott volt, ezért az idén tavasszal megerősítették végesvégig körben, apróbb-nagyobb terméskővel. A sétány elején táblán a nyaralóhely rövid, tömör, de mindent elmondó története, miszerint Kolossváry Andor 42 évig a pécsi székesegyházi uradalom erdőbirtokainak kezelője volt, s nevéhez fűződik a helyi víz gyógyvízzé nyilvánítása, Si- konda születése. Kőszén után kutattak e vidéken, s 1928-ban 38 fokos, gyengén rádióaktív hévízre leltek, melynek értékét szabadszénsav tartalma növeli. (Hazánkban állítólag az egyetlen szénsavtartamú hévíz.) 2. Való igaz, hogy a 70-es évek közepén nem éltünk rosszul. A bérek valamivel jobban nőttek, mint az árak, az infláció még csak 3%-os volt. A lakosság jövedelme 6%-át takarította meg. S mégis, ekkor már kezdett érződni, hogy gazdaságunk szerkezete és jövedelemtermelő képessége mellett az állam nem lesz képes növekvő adósságaink visszafizetésére és a lakossággal szemben vállalt kötelezettségei teljesítésére. Ha a vezetésnek a 70-es évek közepén lett volna politikai ereje az akkori életszínvonal és életkörülmények mérséklésére, a vállalati támogatások és a szociálpolitikai túlvállalások visszafogására, akkor talán még Pecásokat, kirándulókat egyaránt vonz a sikondai horgásztanya szép környezete Fotók: Müller Most utólag, e reggeli sétán elgondolkodom a csodán: a víz megtalálása után három hónappal (!) már működött az egyik medence, s 30-ban már szállodája volt Sikondának. (A mai bányász-szanatórium. Illetve ami már igazából nem is bányász szanatórium, hiszen bárki beutaltathatja magát háziorvosával.) Bizonnyal akkoriban gyorsabban követte a szándékot a tett. A sikondai első hévíz-kút üzembehelyezéséről eredeti fotóról is tudok: fogorvos ismerősömtől kaptuk: anyai nagyanyja volt tán fényképész-fotográfus akkoriban, s ő készítette. Karcsi éppen másodszor ébred, amikor a faházban rátörök. Felesége a hatos busszal jár Pécsre dolgozni, tehát megfőzte neki a kávét, majd visszafeküdt. Mondja-mutatja, hogy még halkan beszéljünk. Nem a természet csöndjét félti, fia, ifjabb Karcsi, aki kint tanult egy évet Bécsben, a belső hálóban alszik. Egyébként a családi otthon ez a néhány négyzetméteres Rókaház így nyaranta, sokkalta jobb, mint a pécsi bérház második emelete. Karcsi nyugdíjas már - a bányánál dolgozott -, s így megtehetik, hogy nyárelőtől késő őszig sikondai polgárként élnek. Az éjszakai esőről beszélgetünk: mindketten kiskerttulajdonosok lévén, alighanem a legfontosabb téma ez. Nő a paradicsom, érik az uborka, tök. Karcsi egy angol gyártmányú búvárszivattyút üzemeltet kertszomszédjával, hat méterről emel, ötven méterig nyom, de hát mégiscsak jobb az, ami az égből potyog.- Amikor ezt a hétvégi házat építettük - mutat Karcsi az út való készülődés folyik: majd kilenc után kaput nyitnak. Odébb, a kemping faházaival: megerősítik amit tudok, vendég alig. Találgatunk, miért. (Karcsi szerint is szokatlan, hogy ilyen kevés a turista. Esténként nem világítanak a tó felett az ablakok.)- Hová mennek? - kérdem az idősebb házaspárt a Vadászta- nya előtti tér buszmegállójában.- Komlóra mennénk, de nem jön a busz. Tegnap érkeztek Debrecenből, s egy hetet szánnak Sikon- dára, a környékre, aztán mennek tovább. A férfi kezében térkép, nyakában tájoló. Vérbeliek. Magyarország szerelmesei. Sportos öltözet.-Nagyon szép ez a vidék - mondja az asszony. - Mintha Ausztriában lennénk. A vendéglővel szemben a rét, a rét sarkán egyetlen fa, mellette emlékkő, kettő is. A fiatalabb Komló és német testvérvárosának iderakott nyomatéka, a másik feliratában a milleneumi időket idézi: Ezeket a fákat Magyarország ezeréves fennállásának emlékére ültette a pécsi székesegyházi társadalom, MDCCCXCVl. Tehát az 1928-as vízfakasztó dátum csak egy állomás a völgy életében: már jóval előtte fölfedezhették eleink e kies kirándulóhelyet. Szép szerelmekkel, esti sétákkal és hajnali ébredésekkel. Vissza fele jövet füttyentek Morzsi kutyának, de az a füle botját sem mozdítja. A nádas felé, valami neszezésre figyel: apró ragadozó táplálékra csapott. Talán róka? Késő ahhoz. Mindegy. Momentán Morzsi felől akár elköthetném a halőr biciklijét is. Kozma Ferenc felé -, egészen a buszmegállóig, sőt a magyarszéki útig kiláttunk. Mostanra felnőttek a fák, alattuk kiterebélyesedtek a bokrok. Ettől is van aztán, hogy itt jobban alszik az ember. Si- konda arborétumi környezet: az erdőt a ,jó isten adta”, a ví- kendházak környékén a díszfák, Csak a vízben viselhető el könnyen a hetek óta tartó kánikula (Felvételünk Sikondán készült) cserjék, bokrok, tuják és őszirózsák, s alattuk a hetente nyírt fű az emberé. Vonzó vidék. A strandon mondják: eléggé jó a forgalom, főleg pécsiek, komlóiak. Messziről jött, márkával fizető külhoni alig. (A belépő 100 forint.) A nagyobb medence 30 fokos, nemigen lehet eldönteni, vajon melegedni avagy hűsölni ülnek bele e kánikulában az emberek. Igaz, még a reggeli takarítás, nyitásra Sikonda egy esős éj utáni reggelen
