Új Dunántúli Napló, 1994. július (5. évfolyam, 179-209. szám)

1994-07-26 / 204. szám

6 üj Dunántúli napló Magazin 1994. július 26., kedd Brigitte Bardot, 60 „Emlékek nélküli öregasszony vagyok” A Columbia űrsikló leszállása után parancsnoka, Róbert Ca­bana megsimogatta az óriásgép orrát a Kennedy űrközpontban július 23-án. Az űrhajó hét asztronautával és egy laboratóri­ummal tele állatokkal tért vissza egy napos késéssel, ami egy­ben azt is jelentette, hogy 20 év óta ez volt a leghosszabb ameri­kai űrutazás MTI FOTÓ Nevezzünk nevén a gyereket? Sörös Palack, Ásvány Víz, Windsori Kastély Ismeretlen pápua törzset fedeztek fel Patrice Franceschi francia utazó arról számolt be, hogy egy eddig ismeretlen, kőkor­szaki körülmények között élő pápua törzset fedezett fel Pápua Új-Guinea északi ré­szén. A mintegy 400 000 négyzetkilométeren elterülő területen eddig 252 törzset számoltak össze és legutol­jára 1991-ben fedeztek fel újat. Franceschi júniusban in­dult magányos expedíció­jára, és az AFP-nek adott nyilatkozata szerint teljesen váratlanul szemtől szembe találta magát két férfival, akik vélhetőleg soha nem lát­tak azelőtt fehér embert. A pápuák az ismert törzsi nyel­vek egyikét sem beszélték, így adódtak kisebb nehézsé­gek, később azonban Fran­ceschi a törzs több tagjával is megismerkedett. Az utazó szerint a törzs eddig teljes elszigeteltség­ben élt. Tagjai meztelenül járnak, csak a férfiak viselik a hagyományos ágyékkötőt, a kotekát. Ismerik a tüzet, de a folyadék tárolására szol­gáló bambuszon kívül sem­milyen tárolóedényt vagy konyhai eszközt nem hasz­nálnak. Ételeiket forró kövek és levelek között párolva ké­szítik el.- Előbb vagy utóbb min­denképpen felfedezték volna őket. A gond - mint minden primitív törzs esetében - az, hogyan integrálhatjuk őket harmonikusan modem vi­lágunkba - tette hozzá Fran­ceschi. A kancellár rossz viccei Helmut Kohl német kan­cellár és Borisz Jelcin orosz elnök pertu barátok, a tár­gyalások során vagy sajtóér­tekezleteken keresztnevükön szólítják és tegezik egymást. A moszkvai külügyminiszté­rium illetékes szakértői azonban úgy vélik, hogy Helmut néha túl vastag tré­fákat enged meg magának, barátja Borisz rovására. Amikor például Korfu szigetén kétoldalú megbe­szélésre került sor köztük, Jelcin egy görög hajómágnás által rendelkezésre bocsátott luxusjacht, az Alexander fe­délzetén fogadta a német kormányfőt. Kohl sietett megjegyezni a kényelem és pompa láttán: „Pontosan így képzeltem el egy orosz elnök életét.” Majd hozzátette: „Kedves Boriszom, egy kan­cellárnak nevezett német munka-rabszolgának viszont csak a teendőkből jut a java.” A kínos pillanatokat az mentette, hogy a tolmá­csok igyekeztek, amennyire ez lehetséges volt, diploma- tikusabbá formálni a kancel­lári megjegyzéseket. A hatvanas évek nőideálja volt. De olyan ellenállhatatlan módon, hogy a francia polgár- mesteri hivatalokban, a múlt század hetvenes éveitől megho­nosított nőalak, „a Marianne”, Brigitte Bardot másában volt je­len. Pontosabban a gipszből megformált szoboralakjában. Négy államelnököt élt túl ebbéli szerepében. S most, a 60. szüle­tésnapján, egy angol újságíró előtt lerombolta a filmjeivel, a lényével kialakított emlékképet. „Mindig is csúnyának éreztem magamat” - jelentette ki a The Guardian munkatársának, hoz­zátéve, hogy „emlékek nélküli öregasszonynak” érzi magát. Semmit sem sír vissza a múlt­ból, gyűlöli a filmet, aminek Annak idején, a berlini kép­viselőház 1992. évi vitája során csak a zöldek követelték a kor­szak jelképének számító berlini fal lebontásának azonnali be­szüntetését. Ma viszont már so­kan, de hiába: mindössze 600 méter maradt meg a 46 kilomé­teres falból. S az is napról-napra fogy: viszik a turisták . .. A műemlékvédők a világhírű Checkpoint Charlie határátke­lőhely megőrzését sem tartották fontosnak. Még szerencse, hogy Rainer Hildebrandtnak, a „Charlie” mellett létesített, im­már történelminek számító ma­gánmúzeum alapítójának sike­rült megmentenie néhány dara­bot az egykori szovjet-amerikai szektorhatár, majd NDK-nyu- gat-berlini határpont legendás őrtornyából. Ezeket Hildeb­randt a washingtoni Szabadság Múzeumban akarja kiállíttatni. végül is a hírnevét köszönheti, megtagadja a szerelmeit és a házasságait egyaránt. Először jelentette ki a keserű következ­tetést: „A hírnév pokollá tette az életemet... A film semmit sem jelentett nekem. A múlt már nem létezik. Többször is érez­tem, hogy jobb lenne meg­halni.” A megdöbbentően ráncos arcú BB-től azt is megkérdezte az újságíró, hogy miért nem fordult egy jó nevű plasztikai sebészhez, aki időben eltüntette volna a kor árulkodó bélyegét. „Azért - hangzott a válasz -, mert nevetséges lenne húsz esz­tendősnek látszani, amikor hat­van vagyok. Én nem rejtem el, megmutatom a ráncaimat.” A fal maradványának jövője azonban továbbra is kétséges. Úgy tűnik, megmaradásának utolsó reménye az a pályázat, amelyet most a Német Törté­nelmi Múzeum írt ki a Bemauer utcai emlékhelyre: ezen a he­lyen megőriznék a fal egész rendszerét, az egymás mögötti un. biztonsági zónákkal, őrhe­lyekkel, ostomyeles reflek­tor-lámpákkal, a határőrség számára kiépített utakkal egye­temben. Ennek azonban az a bökkenője, hogy a célra egy né­hai temető helyét jelölték ki. Márpedig az előírások szerint ilyen helyen nem szabad múze­umot létesíteni. Marad tehát a kérdés: lehet, hogy a jövő német nemzedé­keknek Washingtonba kell utazniuk, ha meg akarják tudni, milyen is volt annak idején a várost kettészakító fal? Négy férj, egy fiúgyerek (35 esztendős) és ötven film után is, mindig is magányosnak érezte magát és a bizonytalanságát egyáltalán nem csökkentette, hogy ahol csak hallották-látták, csodálták. Az unokáira sem kíváncsi, akik külföldön élnek és nem is beszélnek franciául. Nicholas fia arra kérte, hogy ne nyilat­kozzon róla a sajtónak, mert már a filmjeivel is elég bajt okozott neki... Az egyetlen, amit komolyan gondol és cselekszik BB, az az állatvédelem. „A Brigitte Bar- dot név csak bajt hozott, most már csak arra használom, hogy ezzel is segítem az állatokat. Legalább valami jót is teszek.” Élelmes aláírásgyűjtő Az amerikai tévéhíradóban látott jelenet sokakat elérzéke- nyített: egy tizenéves fiú a nyári hőségben megpróbál odaro­hanni a washingtoni utcán ko­cogó Bili Clinton elnökhöz, hogy autogrammot kérjen tőle. Ám hiába tartja kezében az el­nök két színes fotóját, a Clinton biztonságán őrködő testőrök könyörtelenül elzavarják. Másnap a Fehér Ház szóvi­vője nagyvonalúan bejelenti: meghívják a fiút az elnökhöz, megkapja az autogrammot is, méghozzá személyesen. Ám azután valaki utánanéz és kide­rül: üzletről van szó. A tizenöt éves Blake Levin az aláírás- gyűjtők lapjaiban hirdet menő kézjegyeket, így „közvetlenül megszerzett, hiteles elnöki au­togrammot kínálva.” Négyszá­zötven dollárért! Ezt olvasván a jövendő milliomos fehér házi audienciáját lemondták. Egye­lőre. Ha elhangzik a „nevezzük nevén a gyereket!” felszólítás egy beszélgetés során, egyre több gyermek rezdülhet össze Nagy-Britanniában. A szigetországban a lehető legliberálisabbak az előírások arra vonatkozóan, hogy milyen nevet adhatnak a szülők cseme­téiknek: nincsenek előírások. Vannak viszont tréfás kedvű szülők. Amikor a Beer (magya­rul Sör) nevű házaspárnak fia született, Sör úr nem habozott a névadással, és Bottled Beer (Pa­lackozott Sör, avagy magyaro­sabban: Sörös Palack) lett a lurkó. (Bizonyára könnyen ta­lálnak majd neki való jelet az óvodában.) A Jordan család sem tudta kihagyni, hogy lányuknak ne a River (folyó) keresztnevet ad­ják, így ő a Jordán Folyó névre Feltehetően az egykori szov­jet titkosrendőrség áldozatainak maradványait tartalmazó tö­megsírra bukkantak a litván fő­város, Vilnius központjában. Ötven éve meggyilkolt mintegy száz ember csontváza került ed­dig elő a föld alól. Mint Jurgis Jurgelis, a Litván Biztonsági Hivatal igazgatója újságíróknak elmondta, a kutatást e hónap hallgat a Temze partján. (Hogy rá is szolgál-e, a pelenka tudja.) Jordanéknek nem rokona a Waters família, ám hasonló ész­járású, s így az ő kislányuk a Mineral nevet kapta (jelentése: Ásvány Vizek), de magyarul akár Szódácskának is becézhet­nénk a csöppséget. A furcsa neveket egy brit hölgy gyűjtögeti hobbiból im­már 14 éve. Listájának legelő­kelőbb darabja minden bizony­nyal a Castle család fia, aki ter­mészetesen a Windsor kereszt­nevet kapta. Nagy-Britannia gyerekei közül a híradásokban ő kerül a legtöbbször szóba. Kü­lönösen gyakran kapkodhatta a fejét a hírek hallatán, mikor le­égett a windsori kastély, s meg lehet, gyorsan ellenőrizte bőrét, hogy tényleg túlzásba vitte-e a napozást. elején kezdték, miután szemta­núk állították, hogy az egykori szovjet belügyminisztérium, az NKVD titkosrendőrsége Vil­nius központjában temettette el 1944-47 között kivégzett litván áldozatait. A kutatás során elő­került koponyákon egyetlen lö­vés nyoma látható - az NKVD emberei legtöbbször ezt a ki­végzési módot alkalmazták. Lámacsikó született július 22-én a fővárosi Állat- és Növénykertben. A kert legújabb jövevénye és anyja már az első nap „bemutatkoztak” a látogatóknak. A képen: a lámacsikó az anyjával Falatnyi sem marad a Berlini Falból? Egyetlen lövés A maffia szolgálati kocsija A toplista: BMW, Ford, Opel és Toyota „A legjobb személygépkocsi uraknak és árváknak” - virít a felirat a hófehér Mercedes szél­védőjén. Az „úr” még csak-csak érthető, az „árva” viszont némi magyarázatra szorul. Az orosz zsargonban a maffia tagjait nevezik így. A mellette álló BMW-re német feliratot ragasztottak: „Dienstwagen der Mafia” - a maffia szolgálati ko­csija. A gépkocsik a moszkvai Központi Áruház nemrég meg­nyílt autószalonjának kirakatá­ban várnak vevőre. S nem is kell túl sokat vára­kozniuk . .. Sajtójelentések szerint Moszkvában tavaly több Mercedest és BMW-t adtak el, mint egész Nyugat-Európában együttvéve. Hogy ebből hány került a maffia kezébe, nem le­het kideríteni. A sikkes autók piaca az orosz fővárosban ez év elején visszaesett kissé, mivel a - többnyire persze erősen hasz­nált - járművek ára már a csil­lagos eget súrolta. Nem vélet­len, hogy Oroszországból sokan inkább valamelyik közép-euró­pai országba mentek gépkocsit vásárolni, s hogy az orosz autó­vadászok egyik legkedveltebb célpontja Magyarország volt. Ä moszkvai gépkocsikere»- kedők azonban gondoltak egyet, s a vevők visszacsábítása érdekében június elején négy százalékkal csökkentették árai­kat. A moszkvai autópiac toplistá­jának élén jelenleg a BMW, a Ford, az Opel és a Toyota kö­veti egymást. A piac állandó változását jelzi, hogy 1992-ben a Mercedes, 1993 tavaszán pe­dig a Volvo volt a csúcson. A nyugati stílusban berende­zett moszkvai autószalonokban kínált használt autók eredete nem érdekli a vevőket. Rendőr legyen a talpán, aki megtalál egy - mondjuk Párizsban vagy Amszterdamban ellopott autót - a tízmilliós Moszkvában. Az el­adásra kínált gépkocsik 80 szá­zaléka 5-10 éves. Az olcsóbb autók 3-5 ezer dollárba, míg az előkelőbb és új állapotban lévő járművek 60-70 ezer dollárba kerülnek. Hogy honnan szerzik a pénzt a gépkocsivásárláshoz az átla­gosan havi 100 dollárt kereső moszkvaiak, azt senki meg nem tudja mondani. Tajvanon megnyílt az első étterem állatok számára. Egy adag csirke körítéssel 5,5 dollár, míg egy adag marhapecsenye ára 13 dollár MTI FQTO

Next

/
Thumbnails
Contents