Új Dunántúli Napló, 1994. július (5. évfolyam, 179-209. szám)

1994-07-25 / 203. szám

1994. július 25., hétfő Gazdaság üj Dunántúli napló 9 Helyes mederbe kell terelni a torzult és államilag vezérelt privatizációt Modern piacgazdaságot! Dr. Sárközy Tamás, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem gazdasági-jogi tanszékének vezetője azok közé tarto­zik, akik - saját működési területükön - elsőként láttak hozzá a piacgazdaságba való átmenet feltételeinek kidolgozásához. A rendszerváltás és a most leköszönő kormány négyéves működé­sének tapasztalatai nemrég arra ihlették, hogy újabb könyvben fogalmazza meg: milyen kormányzati stratégia, s ennek megfe­lelő kormánystruktúra, milyen közigazgatási modell, privatizá­ciós gyakorlat segítené legjobban hazánkban a piacgazdaság gyorsabb kibontakozását, s mindezt milyen gazdasági-jogi hát­tér szolgálná a leghatékonyabban. Megkérdeztük az FM főállatorvosát Fenyegeti-e a hazai állományt az „őrült tehén”-kór?-Amit a „Javaslat a piac- gazdaságot szolgáló modem kormányzás felépítésére" című munkájában leírt, mintha pon­tosan a most hivatalába lépő kormányra volna szabva. Eny- nyire biztos volt a választási eredményekben, fél évvel 1994 májusa előtt? Megjósolható változások- Ami történt, előre látható volt, s a javaslatok többsége is kézenfekvő, a gazdaság és a tár­sadalom mai helyzetéből vari­ánsként levezethető. Ha szociá­lis piacgazdaságot akarunk - amely tehát a magángazdaságon alapul, de nem nyerskapitalista viszonyok, hanem a modem társadalmi követelmények ér­vényre juttatásával -, akkor például kell hogy legyen jó pri­vatizációs törvényünk az eddig alkalmazott, torzult és államilag vezérelt privatizáció helyes me­derbe terelésére. Az is könnyen belátható: amíg a legnagyobb munkaadó maga az állam, addig dőreség elvárni tőle, hogy sem­leges döntőbíróként viselkedjék az érdekegyeztetési vitákban, s a magánvállalatok versenytár­saként sem hozhat semleges gazdasági döntéseket.-Ön a privatizáció gyors, másfél éven belüli befejezésére, az állami tulajdonnak a közü­zemi szintre való visszaszorítá­sára, a befektetési lehetőségek bővítésére, a koncessziós tör­vény bürokratikus megkötései­nek kiiktatására, modem ingat­lanjog életbe léptetésére, kor­szerű ingatlannyilvántartás lét­rehozására, a mezőgazdaság terén a szövetkezeti és a föld­törvény rendbetételére is tesz javaslatot.-Az én szakmám szemszö­géből nézve ezek a legsúlyo­sabb gondok, hozzávéve persze az államháztartás mindeddig elmaradt reformját és az új par­lamenti házszabály mielőbbi el­fogadását. Más területek - pél­dául a mezőgazdasági és pénz­ügyek, adó- és hitelkérdések megoldása - természetesen nem kevésbé fontos.- A privatizáció folyamatá­nak Ön által kívánatosnak tar­tott módosításáról országszerte tartott az utóbbi hónapokban előadásokat. Milyen helyzetben van e téren a magyar vidék? Ha mobil volna a munkaerő- Igyekeztünk javaslatainkba önkormányzat-barát intézmé­nyeket beépíteni, amelyek segí­tik a vidék fejlődését. Például, hogy a volt tanácsi kereske­delmi és iparvállalatok privati­zációja kerüljön vissza az ön- kormányzatokhoz. A közüze­mek gazdasági társasággá való kötelező átalakítása viszont ká­ros és megszüntetendő gyakor­lat. A nagy állami vállalatok privatizációjánál a decentrali­záció lehetőségeit nyomatékkai figyelembe kell vepni. A gazda­sági szerkezet-átalakítás követ­kezményei nem volnának olyan súlyosak a vidéki munkaválla­lókra nézve, ha a vidéki lakos­ság mobilitását, azaz lakó- és munkahelyváltoztatását megfe­lelő infrastruktúra és másutt meglévő munkahely-kínálat könnyítené, ösztönözné. Más országokban szerzett tapasztala­taim egyértelműen bizonyítják, hogy ott az ilyen helyváltoztatá­sok természetesek, itt viszont a feltételek hiányát még a szoká­sok változatlansága is tetézi.- Tanulmányának mintegy harmadában természetesen szűkén vett szakterülete, a gaz­dasági jogalkotás helyzetével és feladataival foglalkozik. Ilyen feladat bőven akad, hiszen a törvények és a gyakorlat sok­szor - enyhén szólva — egyálta­lán nincs összhangban. Es köz­ben a korrupciós jelenségek, vagyonátjátszási trükkök, gaz­dasági bűncselekmények híreit hallva sokan szigorú gazdasági rendőrségért kiáltanak.-Nem vitatható: a lakosság helyesen érzékeli e visszás je­lenségeket, de azért hozzáten­ném: mindezeket üldözi a tör­vény, mégha nem is lehetünk elégedettek ennek a fellépésnek az eredményességével. Termé­szetesen indokolt a gazdasági rendészet erősítése is, meg a szigorúbb törvényi szabályozás, de az nem lenne jó, ha e törek­vésekkel odáig jutnánk, hogy négy-öt, a paragrafusok között bújkáló, a kiskapukat kihasz­náló vállalkozó miatt az egész szférát agyonszabályozzuk, s így működési lehetőségeiket korlátozzuk. A vállalkozók zöme tisztességes Mert ha e jelenségek miatt sokak vállalkozó-ellenessé vál­tak, akkor el kell nekik magya­rázni: ha kevés a vállalkozó, akkor kevés lesz a munkahely is. Ha szemet húnyni nem is le­het a visszásságok felett, meglé­tükről tudomást vehetnénk, hi­szen ezek jelenünkben elkerül­hetetlenül léteznek. Ne felejtsük el: a magyar gazdasági jogalko­tás eddig a tényleges helyzethez képest szükségképpen előre ha­ladt (úgynevezett húzó törvény, programadó törvények szület­tek), de nem lehetett számolni előre minden, a törvények életbe lépése után bekövetkezett változással sem. Szükségszerű volt, hogy több intézményt a kellő tárgyi és személyi feltéte­lek megteremtése nélkül vezet­tünk be, mint a cégbírósági fel­ügyeletet, a számviteli törvényt, vagy a tőzsdetörvényt. Mindez nem mond ellent annak, hogy jómagam is jelentős eredmény­nek tartom azt, hogy a piacgaz­daság elsődleges gazdasági tör­vényei mintegy 80 százalékban már megvannak, mégha a jog­anyag szakmai színvonala hagy is kívánni valót maga mögött. Schöffer Jenő Veszélyes új fertőző betegség tizedeli a szarvasmarha-állo­mányt Nagy-Britanniában. A furcsa néven, „őrült te- hén”-kórként emlegetett beteg­séget vírus okozza, amely a fő­ként az állatok központi ideg- rendszerét és nyirokszöveteit támadja meg. Angliában már 30 000 gaz­daságot tartanak nyílván, ahol felütötte fejét a fertőzés. Veszé­lyességét érzékelteti, hogy Né­metországban, Franciaország­ban, Svájcban, a Falkland-szi- geteken és Ománban is felbuk­kant a gyógyíthatatlan betegség kórokozója. Feltevések szerint a vírus szennyezett takarmánnyal kerülhetett az állatok szerveze­tébe. A szigetországban szigorú rendszabályokat léptettek életbe a fertőzés terjedésének meg­akadályozására. A beteg állato­kat elpusztítják, tetemüket elé­getik. Az ismertté vált fertőzött helyekről tilos állatok és állati termékek elszállítása, s folya­matosan szigorú ellenőrzésnek vetik alá az egészséges állo­mányt. A betegség hosszú lappan- gási ideje megnehezíti a fertő­zés elleni hatékony fellépést. Gyors terjedése pedig indo­kolttá teszi a kérdést: megvéd- hető-e ellene a hazai szarvas­marha-állomány? Választ dr. Nagy Attilától, a Ahogyan vannak botcsinálta csodadoktorok, akik ráolvasás­sal „gyógyítanak”, akadnak ön­jelölt gazdasággyógyászok is. Újból lábrakapott például az infláció „kezelésére” ajánlott öt­leteik közül, hogy a nullák le­vágásával némiképpen gyó­gyítható az infláció. Hogyan vélekedik erről a nemzetközileg is elismert köz­gazda, Petschnig Mária Zita, a Pénzügykutató Rt. tudományos kutatója?-Ez a fajta lenullázás még arra sem volna alkalmas, hogy tünetileg kezelje ezt a rendkívül bonyolult gazdasági-pénzügyi jelenséget, amit inflációnak ne­vezünk - mondta az ismert köz­gazdász.- Ez egyfajta pénzügytechni­kai eljárás, csupán arra szolgál­hatna, hogy egyszerűbb legyen a pénzügyi gyakorlat, mert ne­hézkes a sok nullával járó szá­molás és túl sokba kerül a pénz. Akkor alkalmazzák ezt a mód­szert, amikor az infláció négy­öt jegyűvé dagadt. Nálunk az infláció évi 20 százalék körül mozog, tehát erre az egyszerűsí­tési eljárásra nincs szükség. Nem is gyógyír az inflációra. A Földművelésügyi Minisztérium főállatorvosától kértünk.-Nálunk eddig szerencsére még a gyanúja sem merült fel az „őrült-tehén”-kór, illetve elői­dézője, az úgynevezett B SE-ví­rus megjelenésének - nyugtat meg a főorvos. - Ennek ellenére állandó kapcsolatban vagyunk a Nemzetközi Allatjárványügyi Hivatallal valamint az ENSZ mezőgazdasági és egészségügyi szerveivel. Segítségükkel nap­rakészen figyelemmel kísérjük a járvány alakulását, sőt a szar­vasmarha és a származék-ter­mékek importját is.- Életbe léptettek-e konkrét óvintézkedéseket ?-A minisztérium a nemzet­közi állat- és termékforgalom­ban az egyes országok fertő- zöttségi szintjével arányos kor­látozásokat érvényesít. Ugyan­akkor folyamatosan széles körű és szigorú laboratóriumi ellen­őrzéseket is tartunk. Felkészül­tünk természetesen arra, hogy ha a vírus mégis bekerülne az országba, lokalizáljuk és radiká­lisan felszámoljuk a fertőzést.- Okozhat-e megbetegedést a fertőzött állat húsának fogyasz­tása?- Az eddigi járvány tani meg­figyelések és laboratóriumi vizsgálatok egyértelműen azt mutatják, hogy a vírus nem je­lent veszélyt az emberre. Újvári Gizella mai infláció a pénzforgalomban nem okoz olyan nehézséget, hogy ehhez az eszközhöz kel­lene folyamodni. ílymódon le­hetne ugyan 3.60 a kenyér, de ennek arányában csökkennének a fizetések, mondjuk 1000 fo­rintra. Az ilyen manipulációt aligha vennék jónéven az embe­rek. Az egykori pénzcserék: a ko­rona-pengő; pengő-forint mást jelentettek. Akkor az előző pénzt maradéktalanul kivonták a forgalomból, azaz nullifikál- ták. Például Magyarországon 1927-ben, amikor a koronáról a pengőre tértek át: 1 pengő 12.500 koronát ért. A második világháború után, 1946-ban ha­sonló játszódott le a pengőről a forintra való áttérésnél, akkor az elértéktelenedett pengővalu­tát 400 ezer kvadrillió az 1-hez arányban váltották át az új fo­rintra. Az említett esetekben azonban a felszínen zajló régi és új pénz cseréje mögött olyan gazdaságpolitikai döntések is meghúzódtak, amelyeknek a célja az áru-pénz viszony, a piac egyensúlyi helyzetének megteremtése volt. Takács Ilona A mezőgazdasági kisvállalkozók száma egyre nő, akik közűi többen bővítik gépparkjukat Fotó: Löffler Gábor Baranyában az egyik sikeres privatizáció a Mőbiusz Rt. nevé­hez fűződik Lehet „lenullázni” az inflációt? Az előző 10 év átlagánál kevesebb gabona termett Nincs túltermelési válság Sajátos a helyzet. Egymillió tonnával kisebb a termés, mint a megelőző 10 év átlagában volt - mégis sokan túltermelést emle­getnek. Pedig valójában „csak” arról van szó, hogy jelentékenyen le­csökkent a hazai fogyasztás. S bár kevesebbet termeltünk, mint a nem aszályos évek átlagában, mégis van elegendő export-áru­alap. így értékeli a helyzetet Ma- kay György, a Gabonaszövetség főtitkára, aki hozzáteszi: azzal is számolni kell, hogy sok ter­melő kénytelen lesz jónak ígér­kező gabonatermését az idén nyomott áron eladni. Azok kényszerülnek búcsút inteni a haszonnak, akik nem szerződ­tek le idejében, azaz tavaly. Most sietniük kell az eladással, ami bizony azt jelenti, hogy ki­szolgáltatottakká válhatnak.-A szerződések száma év­ről-évre csökken - mondja a fő­titkár. - A tavalyi és a tavaly előtti aszályos évek után ez per­sze nem meglepő. Sok termelő ugyanis úgy számolt, hogy rosszabbul jár, ha egy évre előre eladja portékáját, mintha ké­sőbb értékesíti, amikor többet is kaphat érte. A magasabb árbe­vétel reményében nem kötöttek tehát sokan szerződést és ezzel zsebbe vágó kockázatot vállal­tak. Úgy látszik, kinek-kinek sa­ját bőrén kell megtanulnia, hogy a napi áron történő értéke­sítés csak akkor kecsegtet ha­szonnal, ha a termelő tőkeerős, ha kicsi a termés, azaz keresleti piac alakul ki.- Ha azonban túlkínálat van a gabona-piacon, a termelőnek pedig nincs pénze a tárolásra, a jövő évi vetés megfinanszírozá­sára - nos, akkor baj van. De ilyen helyzetben nem a keres­kedőt kell hibáztatni...- Olyan hír járja, hogy drá­gul a kenyér és a péksütemény. Ön ugyanakkor gabonapiaci túlkínálatról beszél. Itt nem ér­vényesül a kereslet-kínálat tör­vénye?-A kenyér ára már régóta alig függ a liszt árától. Ha füg­gene, nem lenne kilója 60 fo­rint. A kenyérben ma sincs 14— 15 forintnál több liszt. Mégsem lepődnék meg, ha a pékek csak­ugyan emelnék az árakat. De legalább ne a liszt drágulására hivatkoznának... Az emel­kedő energia- és üzemanyagá­rak, a sok helyütt kirótt százezer forintos boltbérleti díjak, a szál­lító eszközök milliós beszerzési költsége jelenik meg a kenyér, a péksütemény, a tej, a vaj árá­ban. A fogyasztó pedig fizet. S nemcsak ez a lehangoló. Hanem az is, hogy mindebből vajmi kevés jut el a termelőkhöz. U. G. Egymillió tonnával kisebb a termés mint a megelőző tíz év átlagában volt Fotó: Löffler Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents