Új Dunántúli Napló, 1994. július (5. évfolyam, 179-209. szám)

1994-07-21 / 199. szám

8 üj Dunántúli napló Magazin 1994. július 21., csütörtök Öt éve hunyt el Karajan Igényessége nem ismert határt B elátható időn belül nincs rá kilátás, hogy megtalálják a „mindenek fölött uralkodó au­tokrata” utódját - írta nekro­lógjában a londoni Daily Te­legraph Herbert von Karajan- ról, akinek halála 5. évforduló­járól július 16-án, szombaton emlékezett meg a nemzetközi zenei világ. Az 1908. április 5-én Salz­burgban egy orvos fiaként szü­letett Karajan négyéves korá­ban kezdett zongorázni tanulni. Nyolcéves volt, amikor szülei beíratták a salzburgi Mozarte- umba és 1929-ben diplomázott karmester szakon a bécsi Ze­neakadémián. Ugyabban az évben, január 22-én debütált karmesterként Salzburgban a Mozarteum zenekarával, és ugyancsak 1929-ben első kar­mesternek szerződtette őt az ulmi városi színház, miután nagy sikert aratott beugrásával Mozart Figaró házasságának előadásában. t Kilenc évig kellett várnia a világnak, amíg első ízben él­hette meg a „Karajan csodát” ­az akkor 30 esztendős karmes­ter Berlinben Wagner Trisztán és Izoldáját vezényelte. Karajan karrierje ettől kezdve meredeken ívelt felfelé, szinte törések nélkül, még a második világháborút követő években is, amikor oly sok nagy német karmestert tiltottak el a pódiumtól, amiért művé­szetükkel hozzájárultak a náci rendszer „csillogásához”. 1948-ban vezényelte első ízben a Bécsi Filharmonikusokat, és ebben az évben kezdett operát rendezni a milánói Scalában. 1956 és 1964 között a bécsi Staatsoper vezetője, majd a Salzburgi Ünnepi Játékok telj­hatalmú irányítója, s 1969-ben a Herbert von Karajan Alapít­vány létrehozója. Felsorolni is nehéz a sike­rekben rendkívül gazdag pá­lyafutás valamennyi állomását, amelyeket számos lemezfelvé­tel fémjelez. 1985-ben Karajan a világ első karmestereként ve­zényelt istentisztelet alatt a Va­tikánban, két évre rá - már be­tegségével küszködve - az új­évi koncertet dirigálta Bécs- ben. Mindez azonban nem volt mentes súrlódásoktól és ki- sebb-nagyobb konfliktusoktól- a sikersorozatot mondhatni botrányok kísérték a Scalában, Salzburgban, Bécsben és a Ber­lini Filharmonikusok élén. Ez utóbbitól 1989 tavaszán heves viták közepette vált meg, hogy- mint hangoztatta - a jövőben a Bécsi Filharmonikusokkal működjék együtt húsvéti és pünkösdi hangversenyeken. Erre azonban már nem ke­rülhetett sor - 1989. július 16-án Karjan szíve megszűnt dobogni. Könyörtelen művészi igé­nyessége nem ismert határt sem önmagával, sem a zene­karral, sem az énekesekkel szemben. Maximálisan tisz­telte a zeneszerzők szándékát és vezénylési stílusával nem-' csak a Salzburgi Ünnepi Játé­kokra és a Berlini Filharmoni­kusokra, hanem általában a XX. század zenetörténetére maradandóan rányomta bélye­gét. Rendkívül gazdag zenei hagyatékáról, kereken 40 ze­nekari és operai felvételről végrendeletében meghagyta, hogy azokat csak a legkiválóbb minőségben szabad videón és CD-n reprodukálni. „A legszívesebben befa- gyasztatnám magam 15 évre, hogy azután újból felvehessem az egész repertoárt” - meditált egy ízben a halál utáni tovább­éléssel kapcsolatban. Már csak a holtteste került elő Kovácshida és Harkány között Eltűnt emberek, eltűnt milliók A harmincas évek nagy világválsága idején az akkori Ma­gyarországon a csődbe került vállalkozó vagy bankár akkurá­tusán megírta búcsúlevelét, majd főbelőtte magát. A nagy csa­lók, a szélhámosok ha megszedték magukat, angolasan olyan országba távoztak, amellyel Magyarországnak nem volt kiada­tási egyezménye. A kilencvenes évek Magyarországán azonban nem a csődbement cégekkel van a baj. Mint az alábbiakban látni fogjuk, elsősorban az a vállalkozói réteg a veszélyeztetett, amelyiknek az üzlete - tisztességesen vagy tisztességtelenül - jól beindult. Szabó Miklós pásztói vállalko­zóval bérgyilkosok géppisztoly­sorozata végzett 1992. december 14-én. Elrabolták a kiskőrösi Stadler Fc. fő szponzorát, a híres szállítási vállalkozót, s addig nem engedték ki, míg le nem perkált 100 millió forintot. Hat befekte­tési csalicég ellen folytat jelenleg eljárást a rendőrség: ezek nagyjá­ból 10 milliárd (!) forinttal csap­tak be 50-60 ezer embert. Közü­lük csak az Oninvest Kft. tulajdo­nosa élvezi a rendőrség vendég­szeretetét, három valahol külföl­dön él a kisibolt pénzéből, kettő az országban bújkál. Más esetek­ben azonban nem tudjuk, történt-e bűncselekmény. Csak azt, hogy emberek nyomtalanul eltűnnek. Mielőtt célhoz ért volna Kerti László, fiatal zuglói üz­letember 1993. november 24-én DDY-569 forgalmi rendszámú 750-es BMW-jéből hazatelefo­nált: nemsokára otthon lesz. Ko­csijában egyesek szerint legalább 20, mások szerint 50 millió forint készpénz volt. Azóta a jókedvű, életvidám fiatalembernek, akinek társával együtt kis üzlete volt az Arzenál áruházban, nyoma ve­szett. A BMW a XV. kerületben pár nap múlva előkerült. Kertiről semmi hír. Bökönyi Tibor, a budai Mar- gitkert tulajdonosa 1993. szep­tember 27-én nyomtalanul eltűnt. Állítólag 2 millió forint készpénz volt nála. Azok, akik személyisé­gét ismerik, az öngyilkosságot ki- záiják. Koncz Eduárd, az Álomautó Ügynökség tulajdonosa bűnöző tevékenységét fedezte vállalkozá­sával. Az ügynökség, a cégtábla, az adószám arra kellett, hogy kül­földön lopott gépkocsik nála lát­szólag legálisan pihenjenek. Közben a motor- és alvázszámok kiköszörültetésével, lopott és meghamisított forgalmi engedé­lyekkel, rendszámokkal úgymond tisztára mosta a kocsikat. Mikor érezte a lebukás veszélyét, az ügynökséget felszámolta, s a mindig elegáns, megnyerő mo­dorú, jó megjelenésű, a megbíz­ható, intelligens üzletember be­nyomását keltő 39 éves férfinek nyoma veszett. Az Interpol körö­zési listáján is szerepel. Sebők Zoltán virágkertész volt eredetileg. A virágoknál is jobban kedvelte azonban a pénzt, ezért az utóbbi időben valutázással, uzso­ráskodással és pénzbehajtással foglalkozott. Az alvilágban a Cuna becenevet kapta. Egyszer úgy adódott, hogy az egyik nem fizető adósnak harapófogóval, ér­zéstelenítés nélkül kihúzta két metszőfogát. Egyes információk szerint erős kapcsolatok fűzték a Szegeden szigorúan őrzött Magda Marinkéhoz és a halálbrigád több, Szabadkán fogva tartott tagjához. December 5-én, este 6 óra körül indult BMW-jével Szegedről Bu­dapestre. Mielőtt célhoz ért volna, még egy barátját felhívta rádióte­lefonon. Azóta nincs hír róla. Egyetlen eltűnt vállalkozó ke­rült eddig elő, egy fiatal, 25 éves francia férfi, Alain Rubes. Au­gusztus közepén, a tavalyi Forma 1-es versenyre jött Magyaror­szágra. Telefonon ő is hívta szü­leit, jelezte hazaindulását. Azután már csak október 8-án került elő oszladozó holtteste Harkány és Kovácshida között a kukoricás­ban, kék- farmerben, ingben, dzsekiben. Drága napszemüvege nem hiányzott, de a 7710 PV 93-as fehér Renault igen. Agyon­lőtték (a holttest franciaországi boncolása során a lövedéket is megtalálták), majd a kukoricás­ban rejtették el. Állítólag egy hor- vát férfival lett volna találkozója. A tettes a mai napig ismeretlen. Mit tud hozzáfűzni ezekhez az esetekhez dr. Kovács Lajos, az ORFK életvédelmi alosztályveze­tője? 15-20 millió Ft készpénzzel Az alezredes készül a válaszra. Elemzésében ki akar térni arra, hogy az eltűnések egy része mö­gött bűncselekmény, emberölés is feltételezhető. Utalna az éles konkurencia-harcra, amely a ha­zánkban élő, valódi tevékenysé­güket olykor vállalkozásokkal leplező, egyelőre zárt külföldi csoportokon belül: az ukránok, oroszok, délszlávok, kínaiak kö­zött külön-külön vannak. Hogy ezek - akárcsak a pásztói vállal­kozót lemészároló magyar bűnö­zők - bérgyilkosságokat is vállal­nak. Szívesen kifejtené a bankrend­szer lassú működése, a feketeke­reskedelem és a normális üzleti élet igényeit messze meghaladó készpénzforgalom összefüggé­seit, rámutatna, hogy miért mász­kálnak 15-20 millió forintnyi készpénzzel kényszerből vagy számításból egyes üzletemberek. Idézné azt a magyar közmondást, hogy milyen veszély fenyegeti azt, aki korpa közé keveredik. Az interjú azonban váratlanul elha­lasztódik. Az élet közbeszól. Gyöngyös határában július 8-án találták meg azt a brutáli­san megölt férfit, aki égszínkék sortban, fekete gumitalpú szan­dálban, kaiján egy aranyozott Casio márkajelzésű órával fe­küdt a fűben, s mellette hevert egy kínai gyártmányú piros póló. Július 11-én derült ki, hogy a férfi Ecsédi József, aki július 6-án 11 órakor indult el Gyöngyösről a CWN-655-ös rendszámú, meggypiros Mazda 626 LX típusú kocsijával isme­retlen helyre,-5 és már csak a holtteste került elő. Ő is vállal­kozó volt. Az inteijú tehát egyelőre ké­sőbbre marad. Dr. Kovács La­jos alezredesre és csapatára va­lamint a Heves megyei bűn­ügyesekre kemény munka vár. Némethy Gyula Nélkülözni kénytelenek a szegediek népszerű szobrukat, a jogi egyetem előtt álló I. világháborús emlékművet. A megromlott állapotú lovasszobrot Szentendrére szállítják felújításra. Irányítás a világűrből Komputerrel kikerülhető a közlekedési dugó A jó öreg autóstérképet ha­marosan sutba vághatjuk, jön helyette az intelligens konku­rencia: Párizsban a Renault be­mutatta a „Carminat” elneve­zésű navigációs rendszerét. A berendezés lelke, a Car In­formation and Navigation System (magyarul: Autó Infor­mációs és Navigációs Rend­szer), ami a Philips cégtől származik. A gépjárművezető egy ké­pernyőn megadja úticélját és a fedélzeti komputer néhány má­sodperc alatt ismerteti az oda­vezető legrövidebb útvonalat. A színes monitoron megjelennek a főbb elágazási pontok, a távol­ság, s egy nyíl azt is mutatja, hogy az adott pillanatban merre kell mennie a vezetőnek. Egy komputerhang pedig figyelmez­teti, ha letér a megadott útvo­nalról. Ha a vezető nem tér vissza az eredeti útra, a készü­lék négy másodpercen belül közli vele az új ajánlott útirányt. Honnan tudja a komputer, hogy merre jár az autó? A GPS segít ebben. Ez egy olyan rendszer, amely lehetővé teszi, hogy az autóba épített rá­dióvevő felfogja a műhold jel­zéseit, s ezek alapján a fedélzeti komputer száz méteres pontos­sággal megállapítsa a kocsi pil­lanatnyi helyzetét. A tengelyre szerelt érzékelők révén a számí­tógép tovább pontosítja az ada­tokat és így 20(!) méteres hatá­ron belül mutatja , hol jár az autó. De a rendszer ennél is többet tud! Felismeri a forgalmi dugókat és megadja a vezetőnek azt az útvonalat,amelyen elkerülheti a felesleges és idegőrlő várako­zást. Ezzel csökkenti a dugók hosszát és a többi autós várako­zási idejét is, hiszen a „riasz­tott” vezető másfelé megy. A rendszert 1996 elején ál­lítja szolgálatba a Renault. Mégsem ő lesz az első. A BMW 7-es sorozatába már az idén be­építik. Sőt, a 750i típusba szériafelszerelésként! R. P. e A szabadság, a telefon és az öngyilkosok Tényleg kevesebb? Tudjuk: a lakosság számához viszonyítva hazánkban él a leg­több potenciális öngyilkosjelölt. A befejezett esetek száma azonban az utóbbi években csökken. Bár - sajnos - így is mi vezetjük a világranglistát, a csökkenés mindenképpen ör­vendetes. Különösen, ha tudjuk, az 1986-87 közötti évi 4500, 4600 eset helyett manapság már „csak” 3900-ról beszélhetünk. Vajon mi ennek az oka, és mi a helyzet a volt szocialista orszá­gokban? Kérdéseinkre dr. Rihmer Zol­tán, az Országos Pszichiátriai Intézet osztályvezetője vála­szolt. „Lehet, hogy csak spontán, ideiglenes a visszaesés, de azért van néhány pozitív jelenség, amely az öngyilkosságok ellen hat” - mondja Rihmer Zoltán, pszichiáter. Ezek közé tartozik a szakember szerint maga a rendszerváltás ténye is, ameny- nyiben nagyobb az egyén „sza­badságfoka”. Például: szidhatja a kormányt szóban és írásban egyaránt. Kibeszélheti a prob­lémáit, nem lesz depressziós és - öngyilkos. A politika megváltozása ma­gával vonta az infrastruktúra fejlődését is, így hazánkban már 300 ezer új telefon működik. Ezek létezése nemcsak az em­beri kapcsolatokat javítja, bár az sem elhanyagolható dolog, hogy amikor bajban vagyunk, elérhetjük azokat, akik esetleg segíthetnek. Ha viszont már megtörtént a katasztrófa, nagyon fontos, hogy a kis falvakban sem szé­násszekérrel kell az orvosért küldeni... A negatív, de esetünkben mégis tényezők közé sorolható dr. Rihmer szerint az elszegé­nyedés is. A háborúk, a termé­szeti katasztrófák és a gazdasági válságok idején ugyanis - ki hinné - kimutathatóan kevesebb az öngyilkos, meggyógyulnak a fekély- és szívbetegek. Ennek az az oka, hogy válságos hely­zetekben fokozottabban műkö­dik az életösztön. Ha az öngyilkosságok vala­melyes csökkenésének okait ku­tatjuk, figyelembe kell vennünk egy amúgy sajnálatos tényt is: a leginkább veszélyeztetett kor­osztályok, a középkorú férfiak és az idős, egyedülálló nők kö­zül sokan meghalnak infarktus­ban, még mielőbb „rászánnák” magukat végzetes tettükre. Talán a legkedvezőbb hatás, hogy Rihmer doktor és társai az utóbbi 6-8 évben egyre többet foglalkoznak a kérdéssel, tanfo­lyamokat szerveznek a házior­vosok számára, miből hogyan lehet fölismerni és gyógyítani azokat a depressziós betegeket, akik közül hazai öngyilkosok­nak mintegy a fele kerül ki. Ré­gebben - főleg a Rákosi kor­szakban - ez tabu téma volt, mondván: a szocializmusban nincsenek elmebetegségek és öngyilkosok, csak a „dekadens” nyugaton. Érdekes: az ötvenes években valóban visszaesett a „ráta”, feltételezhetően a rossz életkörülményeknek köszönhe­tően. A szakértő különben a zord téli hónapokat Svédországban töltötte. Nem mintha keveselte volna az itthoni zimankót, ha­nem hogy tanulmányozza a svédek világszerte egyedülálló kísérletét. A kis Gottland szige­tén még 1983-ban összehívták az 58 ezer lakos 18 családorvo­sát, és kétszer 10 órás tanfo­lyamon ismertették velük a dep­resszió-kutatás legújabb ered­ményeit és kezelési módszereit. Közben a sziget lakossága kö­rében sokoldalú (sajtó, rádió, tévé) felvilágosító munkát vé­geztek, hogyan ismerhető fel a depresszió, mikor forduljunk orvoshoz, stb. A kísérlet fan­tasztikus eredménnyel zárult: már a következő évben a felére csökkent a befejezett suicidu- mok száma, két évvel később pedig a harmadára. Sőt a csa­ládorvosok által szakorvosi rendelőbe utalt esetek száma is csökkent, de a más betegségek­ben „eltöltött táppénzes órák száma is. Nálunk is ez lehet a megoldás egyik útja, hiszen rossz statisz­tikánkkal még úgy is világelsők vagyunk, ha figyelembe« vesz- szük a volt szocialista országok sokáig eltitkolt, vagy megmásí­tott adatait, melyek hivatalos változata jelenleg a következő: Észtország 30-35 eset/100 ezer fő, Ukrajna 28, s Romániában is „csak” alig húsz fölött. Míg ná­lunk a 40 körüli arányszám ér­vényes - sajnos - a szlovákiai, vajdasági és burgenlandi ma­gyarokra is. Rablás az országúton Újabb külföldieket raboltak ki az E-79-es út Vidin környéki szakaszán Bulgáriában. A BTA bolgár hírügynökség jelentése szerint 5 ismeretlen férfi július 17-én 22 óra körül Dimovo város mellett gépko­csiellenőrzést színlelve, stop­táblával és kék fénnyel megállí­totta egy cseh család Ford gép­kocsiját. Az autóban egy házaspár és hatéves gyermekük ült. Á ban­diták késsel fenyegették az uta­sokat, megverték a férfit és megerőszakolták feleségét. Az ismeretlen támadók 50 ezer leva (kb 1000 dollár) érté­ket raboltak el a családtól, majd elmenekültek. Megfigyelők felhívják a fi­gyelmet arra, hogy a turistasze­zonban Bulgárián átutazó autós turisták elővigyázatosságból ne utazzanak éjszaka, próbáljanak meg más gépkocsikkal együtt konvojban haladni.

Next

/
Thumbnails
Contents