Új Dunántúli Napló, 1994. július (5. évfolyam, 179-209. szám)
1994-07-20 / 198. szám
10 aj Dunántúli napló Politikai vitafórum 1994. július 20., szerda Dr. Trombitás Zoltán (FIDESZ) Baranya megyei képviselő felszólalása Milyen reformra is gondolnak?... Koalíciós kormányzás Az egyházak Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor egy képviselő igyekszik a kormány programjához hozzászólni, megpróbál minél előbb információkat gyűjteni, és így nekem is a kezembe került egy előző kormányprogram-tervezet változatának egy részlete, amely a következőképpen kezdődik: „A Magyar Népköztársaság kormánya”.. ., és nem is olvasom tovább. Ez a végleges változatból kimaradt. Nem tudom, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége menynyit kért ezért a változatért, de valószínűleg elég sokat ahhoz, hogy a Szocialista Pártnak ez már nem érte meg. (Zaj, taps.) Ugyancsak kimaradt az egészségügyi fejezet is. Van valami olyasmi, ami szociálpolitika és az egészségügy fedőnév alatt szerepel, de hogy azt gondolják, hogy ez az...? Feltéve, de meg nem engedve, hogy ez a rész az egészségügyi program, most erről fogok beszélni. A kormány megalakulásakor azonban legyünk nagyvonalúak, és az egyszerűség kedvéért nevezzük az itt leírtakat programnak. „Az egészségügyben valódi reformokra van szükség” - olvashatjuk. Vizsgáljuk meg, milyen reformokra is gondolnak a szerzők! Vajon arra vonatkozik-e a felállandó baloldali kormány reformelképzelése, hogy ne emeljék az amúgy is magas gyógyszerárakat? Nem, nem erre vonatkozik. A közeljövőben gyógyszeráremelések várhatók. Sőt, leszögezi: a gyógyszertámogatások reálértéke nem növelhető. Tesz ugyan ígéretet a gyógyszertérítés új rendszerének kidolgozására, emelynek elemei azonban arra engednek következtetni, hogy az új gyógyszer- támogatás még messzebb kerül a piaci viszonyoktól, és ahelyett, hogy szétválasztanák a gyógyszerellátás és biztosítási alapon történő működését a rászorulók szociális támogatásától, egyre bonyolultabb - és ezáltal a visszaéléseket lehetővé tevő - szabályozást tervez. Vajon vonatkozik-e a reform arra, hogy az egészségügyben dolgozók méltatlan bér helyzetét alapvetően megváltoztassa? Nem, erre sem vonatkozik a reform, csak leszögezi a kormány igyekezetét a probléma megoldására. Mivel forrást nem jelölnek meg, alapvetően három lehetőség adódik: a.) orvosokat, egészségügyi dolgozókat bocsátanak el, kórházakat zárnak be, és az így megtakarított pénzeszközöket a szerencsés maradék között szétosztják; b.) a paraszolvencia adóhatóság általi behajtása; c.) a kettő előző kombinációja. Vajon arra vonatkozik-e a reform, hogy csökkentse az egészségügyben túlburjánzó bürokráciát? Nem, erre sem vonatkozik a reform, sőt éppen ellenkezőleg: új szervek, tanácsok, bürokratikus apparátusok felállítását tervezi. Nesze neked, olcsó állam! Azok, akik ezt a kormányprogramot megírták, tegnap még ott ültek velünk együtt az ellenzékben, és rendszeresen ostorozták az akkori kormányt a bürokrácia kiépítésében elért eredményeiért. Ma, a hatalom berkeibe kerülvén, minden ígéretük ellenére a bürokrácia további kiépítését célozzák meg. Az ebben a fejezetben leírtak kísértetiesen emlékeztetnek bennünket egy 1992-es kandidátusi disszertációra. Bevett szokás, hogy a disszertáció kísérleti alanyaként fehér egerek szolgáljanak. Annál meglepőbb viszont, amikor egy egész ország szolgál laboratóriumként. A baloldali kormányra, baloldali blokkra válaszul Pető Iván legkisebb jobboldali pártról beszélt. Csak azt nem értem, tisztelt szabaddemokraták, ha egyszer vállalták az MSZP-t, miért szégyellik? (Derültség, taps az ellenzék padsoraiban). Egyetértek Pető Ivánnal abban is, hogy a koalíciós programban nem azt hiányoljuk, hogy túl kevés került bele az SZDSZ programjából. A problémánk azzal van, ami belekerült - talán a kevesebb több lett volna. (Taps a jobb oldalon.) Országgyűlési frakcióvezetőket kérdeztünk Egységes gombnyomogatás? Villáminterjú Tanácskozás Pozsonyban A Národná Obroda című szlovák lap hétfői számának első oldalán rövid, Triesztben készült interjú jelent meg Horn Gyulával. A magyar miniszterelnök ebben megerősítette, hogy augusztus 5-én Szlovákiába látogat. „Konkrétan megállapodtunk abban, hogy augusztus 5-én látogatást teszek Mo- ravcík úrnál. Megbeszéléseink napirendjén minden - jelen pillanatban vitás - eddig megoldatlan kérdés szerepelni fog, tehát tárgyalunk majd a bős-nagymarosi kérdésről, megvitatjuk a barátságról, a jószomszédi viszonyról és az együttműködésről szóló alapszerződés aláírásának lehetőségét, és az új határátkelők megnyitásának kérdését” - mondta a szlovák polgári napilapnak Triesztben Horn Gyula. A magyar miniszterelnök hangsúlyozta, hogy Jozef Morav- cikkal „teljes mértékben konkrét problémákról kíván konkrét tárgyalást folytatni”. Hétfőn több szlovákiai napilap, így a magyar nyelvű Új Szó is úgy értesült, hogy Horn Gyula szlovákiai látogatására valóban augusztus 5-én kerül sor, s hogy a szlovák fél „még e hét folyamán átadja az alapszerződés szlovák tervezetét, amelyet a magyar szakemberek haladéktalanul megvizsgálnak”. Az Országgyűlés nemrég zárult ciklusában bebizonyosodott, hogy a többpárti parlament politikai csatáiban valóságos erőt - egységes fellépésükkel - a frakciók képviselhetnek. E tapasztalat arra késztetheti a pártokat, hogy - a pártfegyelem jegyében - közös fellépésre, egységes „gombnyomásra” késztessék képviselőiket. Lehetséges persze ezzel szögesen ellentétes frakciós „házirend”, amely teljesen szabad kezet ad a honatyáknak: mindig mindenről úgy voksolhatnak, ahogy személyes véleményük diktálja. Négy frakció vezetőjétől most azt kérdeztük: az általuk irányított képviselőcsoportban milyen parlamenti munkastílust honosítanak meg. Szekeres Imre (MSZP) Nincs közvetlen irányítás-Frakciónk tagjainak szavazata nem lehet ellentétes a párt programjával, illetve az adott kérdésben képviselt álláspontjával - mondja a szocialisták 209 tagú frakciójának vezetője. - Közvetlen irányításról azonban szó sincsen. Sőt, erősen vitatható esetekben - a múlthoz hasonlóan - a jövőben sem lesz kötelező az azonos gomb megnyomása. Egy-egy fontosabb döntés meghozatalá előtt viszont elnökségünk egyeztetni kíván a párt vezetésével. Frakciónk megalakulásakor egyébként a szocialista képviselők 3 dokumentumot írtak alá. A belépési nyilatkozatot, a frakciószabályzatot és annak tudomásul vételét, hogy kiválás esetén lemondanak mandátumukról. Füzessy Tibor (KDNP) Nem kötöttünk szerződést-A szavazás során képviselőcsoportunk tagjainak figyelembe kell venniük a KDNP álláspontját, de véleménynyilvánítási és szavazási szabadságot élveznek a felmerülő konkrét ügyekben és azokban a kérdésekben, amelyekben a pártnak még nincs hosszú távra kialakított álláspontja - összegezi a belső munkarendet a kereszténydemokrata frakcióvezető, majd hozzáteszi: -Nem kötöttünk tagjainkkal szerződést, mert úgy gondoljuk, hogy ezek a megállapodások, nyilatkozatok jogilag kikényszeríthetetle- nek, nem szankcionálhatók. Pető Iván (SZDSZ) Szabad, ajánlott, kötelező- Még ellenzéki korszakunkban született meg frakció-alapszabályunk, amely több fokozatú parlamenti előterjesztéseket ismer -válaszolja a szabad demokrata pártelnök és frakcióvezető. - Olyanokat, amelyekre ki-ki döntése szerint voksolhat; olyanokat, amelyekre ajánlott, végül olyanokat, amelyekre kötelező az együttes szavazás. Ennek függvényében most is lesznek olyan javaslatok, amelyeket frakciónk tagjai kormánypártiként is elvethetnek vagy támogathatnak - de ez értelemszerűen nem vonatkozhat a párt politikáját befolyásoló témákra, törvényjavaslatokra. Éppen a minap állapodtunk meg abban, hogy a kormányprogramra egységesen igennel szavazunk, ami logikus, hisz aki ezzel nem ért egyet, annak nincs helye a frakcióban. Kövér László (Fidesz) Nincs függőségi viszony- A Fidesz pártvezetése és frakciója között nincs függőségi viszony, de az országos elnökségnek javaslattételi joga van. A döntéshozatalnál megtehetjük, hogy ezt nem vesszük figyelembe, de egyetlen párt és frakció sem működőképes, ha elvesztik egymással a kapcsolatot - hangoztatja a fiatal demokraták képviselőcsoportjának vezetője. Szerződéskötés igénye nem merült fel körünkben - folytatja -, talán azért sem, mert 20 képviselőt viszonylag könnyű ösz- szefogni. Ujvári-Koós Nem „csak” agrárpárt vagyunk A párt nevében főhelyen levő „kisgazda” jelző azt jelenti, hogy elsődleges feladatnak tekintjük - az egész ország felemelése érdekében - a legfontosabb gazdasági ágazatunknak, a mezőgazdaságnak a lehető legmagasabb szintre hozását. Tehát ez nem cél, hanem a fő eszköz a cél eléréséhez. Olyan, nálunk új termelést biztosító módokat kell kifejleszteni, melyek gazdaságosabb termelést tesznek lehetővé (csepegtető öntözés, fóliás termelés növelése). Csökkenteni kell a tömegtermelést, illetve csak a hazai szükséglet biztosítását kell elérni, a nagyobb kapacitást a külföldön jól értékesíthető, nagyobb feldolgozottságú termékekre kell fordítani. Az árakat úgy kell kialakítani, hogy a termelési költségek megtérüljenek (és persze a ráfordított munka bérét). Olyan gazdasági szerkezetre van szükségünk, ami ellátja az országot munkahellyel és termékkel egyaránt és jó életszínvonalat biztosít. Mivel a lehetőségeink erősen korlátozottak ki kell azokat használni. A bővi- ben rendelkezésre álló munkaerő foglalkoztatásáért a feldol- gozottabb áruk értékesítését kell szorgalmazni. A külkereskedelemben minden piacot fel kell kutatni és nem szabad azt csak nyugaton erőltetni. Ott esetenként a túlzásba vitt piacvédelem érdekében tisztességtelen eszközökhöz is folyamodnak (húsembargó). A kivitelt meg kell könnyíteni, csak az üzleti tisztességet és a hazai termelés érdekeit kell betartatni. Csak a jó gazdálkodás teremthet jómódot, az pedig a technikai és szellemi kultúrát. Az állami kiadások csökkentése révén sok milliós megtakarítás érhető el, de az előbbre jutáshoz sok milliárdra van szükség, az pedig a termelésből teremthető elő. Az ipar területén ott kell fejleszteni, ahol lehetőségeink vannak. Ez a feldolgozóipar és a finommechanika. Ez utóbbi nem kíván nagy tömegű nyersanyagot és a magyarok eddig is sikeresen művelték - gondoljunk csak a legutolsó komoly teljesítményre, a Halley-üstö- köshöz kilőtt szondák magyar készítésű vezérlőberendezéseire csak itthon kellene tartani a szakembereinket. A gazdaságnak ezek az ágai húzhatnák a többi ágakat és nem a mára öntörvényűvé lett bankhálózat, mely lefölözi minden tevékenység hasznát. Az államnak oda kell hatni, hogy a termelési beruházásokat támogassa, ne fordulhasson elő, hogy egy vállalat azért megy tönkre, mert fejleszteni akart és a végrehajtás közben változtak a banki feltételek. Nem szabad visszahozni az állam mindenhatóságát, de egy átmeneti ideig tartó szigorú ellenőrzés a gazdasági élet tisztessége felett fékezhetné a burjánzó vadkapitalista haszonelvűséget. Ehhez kell segítséget nyújtani a való érdekeket képviselő szakmai kamaráknak és a szakszervezeteknek. A jelenlegi szakszervezetek nem töltik be azt a szerepet, amire hivatottak. Valódi feladatuk a dolgozók jogait és elvárásait maximálisan kiharcolni. Ezek a törekvéseink átfogják a társadalom érdekeinek nagy részét, tulajdonképpen néppárti törekvések, érdemes értük dolgozni földművesnek, iparosnak és értelmiséginek egyaránt. A Történelmi Kisgazdapárt Baranya megyei ügyvezető testületé A koalíciót alkotó két párt felfogása szerint a hit megval- lása és személyeS*gyakorIása az emberek legbelső magánügye. Az egyházak társadalmi szerep- vállalása viszont - közügy. Ennek szellemében a kormány garantálni fogja a lelkiismereti és vallásszabadságot, az állam és az egyház teljes egyenjogúságon alapuló szétválását, az alkotmánynak és az érvényes törvényeknek megfelelően. Miként egyeztethető össze a gyakorlatban a fentiekben említett magán- és közügy? A koalíciós pártok szerint mindenekelőtt úgy, hogy az állam semmi módon sem avatkozhat be az egyházak belügye- ibe. Ennél fogva azok sem jogi, sem adminisztratív, sem gazdasági értelemben nem kerülhetnek függő helyzetbe az állami apparátustól, a mindenkori kormányzattól. Ami pedig az állampolgárok hitvallását illeti, itt a döntő mozzanat a magyar társadalom világnézeti és vallási sokszínűségének tiszteletben tartása. A mindenkori kormánynak elfogulatlannak kell lennie a világnézeti, a hit béli és az életfelfogásbeli kérdésekben mindaddig, amíg azok nevében nem sértik meg az emberi jogokat, a törvényt. így lehet egyformán teret biztosítani a vallásosság, az ateizmus és más lelkiismereti meggyőződés számára, beleértve a világnézet megvallásától való tartózkodást is. A koalíció a lelkiismereti szabadság és a törvény előtti egyenlőség jegyében tiszteletben kívánja tartani a kisebb és a történelmi hagyományokkal nem rendelkező vallási közösségek működését is. Már a megállapodás eddigi elemeiből is kitűnik, hogy az egyházakat érintő kérdésekben a koalíciós partnerek nem politikai vagy ideológiai szempontok szerint akarnak eljárni. Minden lépésüket a tárgyilagosság és a szakmai megalapozottság irányítja majd. Támogatja-e anyagilag jövőben is az állam az egyházakat? A koalíciós pártok tudatában vannak annak, hogy az egyházak csak anyagi biztonság közepette tudnak működni. De távlatilag azt tartanák helyesnek, ha a hívek személyi jövedelemadójuk meghatározott részének terhére maguk gondoskodnának egyházuk fenntartásáról, de belátják, hogy a jelenlegi helyzetben az egyházak még állami támogatásra szorulnak. Annak eldöntését, hogy a rendelkezésre álló pénzösz- szegekből melyik egyház, milyen százalékban részesedhessen, az állampolgárok akaratára kell bízni. A kormánynak továbbra is garantálnia kell, hogy az egyházak oktatási, egészségügyi és szociális tevékenységük ellátásához ugyanazt a normatív állami támogatást kapják meg, mint amit a hasonló tevékenységet folytató állami, önkormányzati, magán és alapítványi intézmények kapnak. Az egyházaknak maguknak kell megtalálniuk a lehetőséget arra, hogy az intézményeikben dolgozó alkalmazottakkal olyan munkaszerződéseket kössenek, amelyek a közalkalmazottakéhoz hasonló státuszt biztosítanak számukra. Ezeknek az elveknek a megvalósítása természetesen kormányzati lépéseket is igényel. Meg kívánják szüntetni a Miniszterelnöki Hivatal egyházi kapcsolatok titkárságát és ezt a feladatot a művelődési tárcához rendelik. Az állam és az egyház elválasztása kívánatossá tenné, hogy az állami és az egyházi funkciók, megbízatások jól érzékelhetően elkülönüljenek egymástól. Kelet-Európa nem akarja követni a Nyugatot? Meglepő eredménnyel zárult „a nyugati orientációról” közép- és kelet-európai országokban végzett egyik felmérés. Mint a Die Welt a társadalomkutatással foglalkozó bécsi Paul Lazars- feld Társaság felmérésére hivatkozva hétfői számában közölte, a lakosság többsége a legtöbb országban nem a Nyugat irányába akar orientálódni, hanem a hagyományos nemzeti értékeknek ad elsőbbséget. A felmérésbe bevont személyeknek az alábbi két kérdést kellett megválaszolniuk igennel vagy nemmel: „országunknak a nyugati országok irányába kellene fejlődnie”, illetve „országunknak olyan irányba kellene fejlődnie, amely megfelel nemzeti tradícióinknak.” Az úgynevezett nyugati orientáció igenlése csak Szlovéniában és Horvátországban egyértelmű: a megkérdezettek 69, illetve 67 százaléka állt ki emellett. A Die Welt meglepőnek nevezte, hogy Magyarországon, „a nyugati nyitás élenjáró országában" kisebbségben vannak a nyugati orientáció hívei: 36 százalékot tesznek ki, ugyanannyit, mint Csehországban és Bulgáriában. A magyarok 58, a csehek és a bolgárok 64-64 százaléka nemzeti-hagyományos fejlődést szeretne - volt olvasható a Die Welt publikációjában. Lengyelországban 52 százalékkal csak kis többséget alkotnak a „nyugatiasodás” hívei, Szlovákiában 42 százalékot tesznek ki, Romániában pedig 47 százalékot. Sereghajtó Oroszország: a „nyugatiasodás” elvbarátai alkották a megkérdezettek 22 százalékát, a nemzeti tradicionalizmus hívei a 78 százalékát. Nagyjából ugyanez a helyzet Fehéroroszországban - 29:71 -, míg Ukrajnában a hívek 39 százalékot alkottak, a tradicionalisták 41 százalékot, a megmaradt húsz százalék nem tudott dönteni. A Lazarsfeld Társaság felmérése azt is kiderítette, hogy az úgynevezett nyugati orientáció iránti lelkesedés nem azonos az Európai Unió ugyanolyan kedvező megítélésével: Horvátországban például 67 százalék volt az igenlők aránya, de csak a megkérdezettek húsz százalékának volt jó véleménye az Európai Unióról. Deklarációk Helyett „Legfőbb ideje, hogy a Magyarország és Szlovákia viszonyát érintő-ismert kétoldali deklarációk helyett végre konkrét lépésekre kerüljön sor” mondta Pozsonyban Csáky Pál, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom alelnöke és parlamenti frakcióvezetője. Csáky Horn Gyula magyar és Jozef Moravcík szlovák miniszterelnök tervezett találkozóját üdvözölte. Hangsúlyozta: bízik benne, hogy a megbeszéléseken a határmenti együttműködés, az új határátkelők kérdésében, a kettős adóztatás megszüntetése érdekében, és a két ország nemzeti kisebbségeinek jogait érintő kérdésekben ugyanúgy egy elő- relépési folyamat kezdődik, mint ahogy az a bősi kérdés komplex megoldása ügyében is igen szükségszerűnek látszik.
