Új Dunántúli Napló, 1994. július (5. évfolyam, 179-209. szám)

1994-07-09 / 187. szám

1994. július 9., szombat A mai nap 3 Miért rossz az egyetemi felvételi?- Magyarországi viszonyok között nem kerülhet be min­denki az egyetemre. Ennek azonban nem az anyagi szűkös­ség a valódi oka. A gondolko­dásmóddal is van baj - állítja dr. Horányi Özséb, a pécsi Ja­nus Pannonius Tudományegye­tem Bölcsészettudományi Ka­rának dékánja. Tizenkettőből egy?- Országos adatokat figye­lembe véve a jelentkezőknek kevesebb mint a fele, de több mint egyharmada kerülhet be felsőfokú oktatási intézménybe. Ez azonban átlagszám. Vannak olyan műszaki egyetemek, főis­kolák, ahová kevesebben je­lentkeznek, mint a meghirdetett keretszám. Nálunk ötszörös, hatszoros a túljelentkezés, de a rajzszakra idén tizenkétszer többen szeretnének járni, mint amennyi lehetséges. Tizenket­tőből egyet pedig lehetetlen ki­választani. Horányi Özséb szerint a be­iskolázásnak ez a módja nem szolgálja a társadalmi igazság­osságot és a megbékélést. Osto­baságnak tartja, hogy évről évre ennyi csalódott, frusztrált em­bert kell termelni a felvételin.-Az orvosi egyetemek ma már ott tartanak, hogy a felvéte­lin nem a középiskolai tananya­got kérdezik, hanem azt, amit az első két évben ők fognak taní­tani. Az a diák, aki eldönti, hogy ide jelentkezik, az közép­iskolai tanulmányainak máso­dik felében már csak a felvéte­lire tud készülni, és nem azzal foglalkozik, amivel kellene.-Nem az a kérdés, hogy kell-e ennyi diplomás. Ez a kér­dés fiatalok generációit tette már tönkre. Persze, a jelenlegi felvételi rendszer is az igazság­osság látszatát kelti. Az kerül be, aki helyesen válaszol a fel­tett kérdésekre. A szóbeli felvé­telin azonban az igazi összemé­résre nincs mód, hiszen naponta kell eredményt hirdetni. Ha az­nap gyengébbek jöttek, akkor gyengéket vetünk össze gyen­gékkel, és ők kerülnek be. Egy olyan napon pedig, amikor fel­készültebbek érkeznek, jobbak­tól búcsúzunk el. Rátermettséget, ne szaktudást-Tévedésnek tartom azt is, hogy a szakmai ismereteket ké­rik számon a felvételin. A rá­termettséget, a megfelelő gon­dolkodási képességeket kellene felmérni az ismeretanyag he­lyett, ami ugyancsak mérhető! Sok oktató gondolja azonban úgy, hogy „én diákomat én ve­szem fel!”. A mérést nem szíve­sen ruháznák át standard tesz­tekre.- A következő oktatási évtől bizonyos szempontból radikális változás várható a felsőoktatás­ban. Társadalmi méretekben észrevehető létszámnövekedés várható. Ezt sokan szorgalmaz­ták már, de senkisem úgy kép­zelte, ahogyan meg fog való­sulni. Az egyetemeken ugyanis megindul a „fehérgalléros szakmunkások” képzése. Itt szerezhet majd két év alatt fel­sőfokú diplomát az, aki például TB ügyintéző szeretne lenni. Az indíték világos. Az ifjúsági munkanélküliség gondjait így lehet a legolcsóbban megoldani. De ez nem segít az egyetem problémáin. A két éves sza­kokra nyilván nem azok fognak jelentkezni, akik „valódi” egye­temre szeretnének járni. A fel­vettek száma biztosan növeke­dik, de a felvételi arány nem lesz jobb, mert a jelentkezők száma is magasabb lesz a mos­taninál.-A felsőoktatási törvénnyel az egyetemek autonómiája megnőtt. Ez jó, mert az egyetem olyan intézmény, amely csak így tudja feladatait megoldani. A tudás „gyártásakor”ugyanis az előre nem tervezett dolgok­nak is teret kell adni. Az auto­nómia sajátos félreértelmezése miatt azonban adódnak visszás helyzetek. Az egyetemek pél­dául nem fogadják el a másik egyetemen megszerzett felvé­teli eredményt. Ha tőlünk egy harmadéves magyar szakos diák át akar menni az ELTE-re ma­gyar szakra, akkor előbb ott is­mét felvételiznie kell, majd el­bírálják, hogy mely tárgyakból kaphat felmentést. Ha valaki biztos akar lenni a dolgában, akkor jobb, ha egyszerre öt fel­sőfokú intézményben tesz felvé­teli vizsgát. Megoldás?- Könnyű lenne a gondokra hivatkozva az egyetemi auto­nómia ellen fellépni. Ezzel azonban sok értékes dolog menne tönkre. Az egyetemek vezetőiben már érlelődik a fel­ismerés, hogy ezeknek a kérdé­seknek a megoldásához össze kell fogni. Én úgy gondolom, a felsőoktatás ügyeinek rendezé­séhez legalább egy emberöltő- nyi időt átölelő koncepciónak kellene érvényesülnie. Újvári Gábor Pécsi alapítvány a depressziós betegekért Gyermekpark Orfű egyik legszebb part­menti területén, a Ladik-közben készül a Nemzetközi Gyer­mekmentő Szolgálat gyermek- parkja, amelyet napokon belül birtokába vehet az apróbbak generációja. A vidékre jellemző növé­nyekkel betelepített játszótér át­adására az alapkőletétel után éppen egy évvel, július 30-án kerül sor. A homokozó és az ár­bocos vikinghajó már kész, rö­videsen a fajátékokat is kihe­lyezik. Lesz gyermekszínpad, tűzrakóhely, apró faház és hin­ták, asztalok, padok is, de indi­ántábort és csúzdát is terveznek. Bár a pécsi és a bakócai gyermekotthon növendékei oroszlánrészt vállaltak a mun­kából, mindez elérhetetlen lett volna a cégek, vállalatok és magánszemélyek támogatása nélkül. Az ivókútra és 60 liter­nyi festékre azonban már nem futotta, ezért elkelne még némi támogatás. A játszótér átadásával egy- időben kezdődik a III. Nemzet­közi Gyermekmentő Szolgálat nagyszabású, színes rendez­vénycsokra, amelyen idén közel ezer erdélyi, horvát és nagycsa­ládos magyar gyereket látnak vendégül, egyhetes üdüléssel megtoldva. Néhány évvel ezelőtt még nehezen képzelhettük, ami nap­jainkban már gyakorlat: a kato­nai kórházak kitárták kapuikat, egyre nagyobb számban fogad­nak civil betegeket. Ennek a változásnak újabb jele az az alapítvány, amelyet Simon Já­nos, nyugállományú ezredes, pécsi lakos tett a depressziós be­tegek kezeléséért. Az alapít­vány székhelye a Dél-Dunántú- lon szolgálatot teljesítő katonák egészségéért felelős pécsi Hon­véd Kórház. Az alapítvány kuratóriumá­nak elnöke dr. Pörczi József or­vos-alezredes, főorvos, a Hon­véd kórház ideg-elme osztályá­nak vezetője, őt kérdeztük ar­ról, hogy miért most és milyen céllal létesült az alapítvány?- Azok a társadalmi átalaku­lások, amelyek az országban zajlanak, az egyének életét is megváltoztatják. A változások sok esetben élethelyzeti krízist okoznak, amelyek jelentős ré­sze a pszichiátrián csapódik le. Ezekkel az élethelyzeti krízi­sekkel mi akkor is gyakrabban találkoztunk, amikor stabil tár­sadalmi formációban éltünk. A bevonulás ugyanis számos fia­talnál olyan szituációt teremtett, mint amilyet a polgári életben sokan most élnek meg a külön­böző gondjaik miatt. A bizony­talanság szorongást, feszültsé­get ébreszt, amely krízishely­zethez vezethet. Énnek leküz­dése attól függ, hogy milyenek az egyén problémamegoldó ké­pességei, hogy milyen segítsé­get kap a feloldáshoz. A mi osz­tályunkon az a kialakult terápiás stratégia, hogy a lehetőségek­hez képest megtanítsuk az egyént a konfliktusokkal való megbirkózásra. Katona fiata­lokra gondolva ez azért nagyon fontos, mert ők még rendívül fogékony életkorban vannak és ha képesek arra, hogy megküzd- jenek a gondjaikkal, akkor az egész folyamatot pozitív él­ményként élik meg. A legköze­lebbi problémákkal már felvér­tezettebben tudnak _ szembe­szállni. A polgári ellátás felé nyitás­ból eredően több civil beteggel is tudnak foglalkozni. Ponto­sabban tudnának, ha nem lenne az a sajátságos gondjuk, amely nem csak a Honvéd Kórházra jellemző.- Úgy gondolom, hogy ebben a nagy társadalmi átalakulásban a különböző szervezetek, in­tézmények ugyanolyan krízisen mennek át, mint az egyének ­folytatja a főorvos. - Megszűnt az a kényelmes helyzet, hogy elég az igényt bejelenteni, s majd felülről mindent elintéz­nek. Különösen így van ez ak­kor, ha pénz is kell ahhoz, amit szeretnénk megvalósítani. Már­pedig elég arra gondolni, hogy egy fiatal orvos, vagy ápoló to­vábbképzését nem biztos, hogy fel tudja vállalni az intézmény, s többnyire ők sem képesek fi­zetni a képzés költségeit. A képzés, a szakmai lépéstar­tás anyagi támogatása az egyik célja annak, hogy ezt az alapít­ványt most hívta életre Simon János. A másik legalább ennyire fontos: szeretnék, ha a betegek körülményei is jobbak lenné­nek. Televízióval, videóval, könyvekkel akarnak javítani rajta. Mindkét célra adakoztak már támogatók a Kereskedelmi Bank Pécsi Igazgatóságánál nyitott 242-20343 számú csekk­számlára. Az alapítvány céljai hosszú távra szólnak. Nem csak abban az értelemben, hogy minden bi­zonnyal nem máról-holnapra tudják megvalósítani mindazt, amit elképzeltek, hanem sajnos abban is, hogy lesz kikért tevé­kenykedniük. T. E. Futnak a képek Amikor az elmúlt héten Csu­pasz pisztolyék kínos ripacsko- dását látva Jack Lemmonra hi­vatkoztam, hogy bezzeg ő még tudta, mi fán terem a filmvígjá­ték, nem gondoltam, milyen hamar szavamon fog az élet. Mert most itt van nekünk Jack Lemmon hatvannyolc évesen egy új amerikai filmben, ismét láthatjuk hát, bár talán jobb lenne, ha nem látnánk, s meg­őrizhetnénk magunkban olyan­nak, amilyennek Billy Wilder műveiben megismertük. No nem azért, mintha vénsé- gére elfelejtette volna, milyen is egy vérbeli karakterkomikus, vagy rosszul játszana, nem, ő nem tud rossz lenni. Ha megje­lenik a vásznon, ma is elég neki egy félszeg mosoly, egy tétova mozdulat, s máris megérint bennünket az a fanyar humor, ami a lényéből árad. Nem vele van a baj, hanem a filmmel, amit nálunk, ki tudja miért, A szomszéd nője mindig zöldebb címmel játszanak, s ez nemcsak képtelen ötlet, hanem öncélú sü­letlenség is, aminek vajmi cse­Fagyöngy helyett brokkoli kély köze van a cselekményhez. Az eredeti cím: Grumpy Old Men zsémbes öregek lenne, en­nek van értelme, ám a film így sem lesz sokkal jobb. Nem egyszerűen gyenge al­kotás, ez így túl egyszerű lenne, hanem inkább félresikerült, el­fuserált munka. Nem titkolom, engem untatott, sőt felbosszan­tott. Egyedül a sok havat szeret­tem benne, azt jó volt nézni eb­ben a kánikulában. Mivel azon­ban a humor, a komikum befo­gadását sokkal több egyéni, íz­lésbeli tényező határozza meg, mint teszem azt a tragikumét, rögtön hozzáfűzöm elmarasz­taló ítéletemhez: a magam ne­vében beszélek, az én gusztu­som ugyanis e műfajban egy­szerűen más, tehát értékelésem bizonyára elfogult. De menjünk soijában! Az alaphelyzet még csak megjárja. Van két agglegény, akik fél évszázada utálják egy­mást, ott törnek borsot a másik orra alá, ahol csak tudnak, s most groteszk szerelmi vetélke­dés indul meg köztük a szom­szédba költözött magányos s meglehetősen bolondos hölgy kegyeiért. Ebből a szituációból kétségkívül ki lehetett volna hozni valami nézhetőt, ha nem is macskajátékot, de egy kan­dúrkomédiát biztosan. Igaz, a mi obsitosaink nem tudnak egyebet kitalálni, mint hogy döglött halakat rakosgatnak egymás autójába, de hát mité­vők legyenek, ha a forgató- könyv írójának csupán eddig terjed a fantáziája, és a lélektani stúdiumokat is alighanem elb­liccelte annak idején. De ettől manapság még mindig alakul­hatna a dolog. A rendező, Do­nald Petrie azonban, aki a fen­tebb aposztrofált Billy Wilder filmjeit alkalmasint nem tekin­tette meg, egyszerűen nem hagyja, nem és nem, szegény Jack Lemmon megfeszülhet neki. Minduntalan fittyet hány a dramaturgiára, sőt a jó ízlésre is, s ez így túl sok együtt, ő nyilván nagyon élvezte a film szövegének durvaságát, még ha a magyar szinkronnak az erede­tire rálicitáló otrombaságait nem ismerhette is. Szerintem viszont ennek a nyers, kocsiso­kat megszégyenítő, stílustalan nyelvhasználatnak az égvilágon semmi köze nincs a humorhoz. Legyek bár vaskalapos konzer­vatív, de felfogásom szerint ez akkor is inkább a környezet­szennyezés egy fajtája. Nem csoda, ha Walter Matt­hau is csak külsőséges megol­dásokkal próbálkozik ezúttal a vaskos beszólások mellett, a film csúcspontján pedig le akarja döfni szegény Jack Lemmont, na mivel, egy fa­gyasztott hallal, bizony... Ha belegondolunk, hogy 1968-ban a Furcsa pár-ban milyen felejt­hetetlenül komédiázott ez a pá­ros, akkor rájövünk: ez a mos­tani film, hogy egyik jelenetére utaljak, legalább annyira külön­bözik a régi vígjátékoktól, mint a fagyöngytől a brokkoli. Ez utóbbi, mint tudjuk, magyarul spárgakel, káposztaféleség, majdnem azt mondtam, zöld­ség. Én sajnos ki nem állhatom. De ez megint csak ízlés dolga. Nagy Imre Naponta, este fél nyolctól tízig éjszakai fürdésre is várják a strandolókat Pécsett, a Pollack Mihály Főiskola uszodájában. Két gyerekmedence, egy feszített víztükrű sportmedence, és az állandóan működő víztisztító berendezés teszi a város legkor­szerűbb uszodájává a Pollackot. Fotó: Vincze Barbara Mit lehet tenni Komló mezőgazdaságáért Eledőben a falugazdász-hálózat Noha Komlót az utóbbi fél­száz évben nem az agrárgazda­ság élenjárói közt tartották nyil­ván, azért az utca- és városrész- nevek - Gesztenyés, Somág, Kenderföld - s maga a „Komló” város név is arról árulkodik, hogy az állattartás mellett a nö­vénytermesztés sem volt idegen ezen a tájon. [ Ez utóbbira Szenczy Béla közgazdász, az önkormányzat mezőgazdász szakembere hívta fel a figyelmemet. Noha a Hegyháton Komló környékén a termelés nagyon költséges, gyakran más és más mikrokli- májúak a völgyek, azért a kérő­dző állatok tartásának, a takar­mányfélék termesztésének ko­moly múltja van. Elmondta azt is, hogy a falugazdász hálózat ez év március 1-jétől kezdődően éledezik a városban. Ekkor írt alá együttműködési szerződést a komlói önkormányzat és a Ba­ranya megyei Földművelésügyi Hivatal. A szerződésben azt fo­galmazták meg, milyen felada­tai vannak a falugazdásznak, és milyen segítséget nyújthat az önkormányzat a hálózatnak és így a mezőgazdasági termelés­sel foglalkozó laksoságnak is, A régiónak Schilt Csaba (Sásd-Abaliget), Nemes Miklós (Sásd), Prettl Nándor (Komló-Mecsekjánosi), Takács Attila (Magyaregregy) szemé­lyében négy-négy választott fa­lugazdásza van azóta. — Egyelőre nagyon nehéz lenne áttekinteni hány egyéni gazda van a régióban - mondja Szenczy Béla -, a Kárpótlási Hivatal nem ad ki az önkor­mányzatoknak semmi adatot, holott az erdőbirtokossági társu­lás megszervezése is az önkor­mányzat feladata lesz. Azért sincsenek információink, mert nem futnak be hozzánk az egyéni gazdák igényei sem, - ahogy annak a nyilvántartása is elsikkadt az utóbbi években, hogy ki fizet társadalombiztosí­tást és ki nem. A komlói tér­ségre is jellemző, hogy a magas járulék miatt nagyon kevesen élnek ezzel a lehetőséggel, ami a munkaviszonyt folytonossá teszi és nyugdíjat biztosít az egyéni gazdáknak is. Mindenesetre az agrárfejlsz- tési program előkészítése is rö­videsen napirendre kerül. Szakmai megalapozására, elké­szítésére a Budapesti Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem szakemberei vállalkoztak. Eh­hez először is alaposan fel kell térképezni a helyi érdekeket, össze kell gyűjteni a helyi vé­leményeket. Ebben első lépést a Komlói Térségfejlesztési Ta­nács július 13-án 9 órától Si- kondán megtartandó tanácsko­zása jelent, amelyre falugazdá­szokat, agrárszakembereket - 22 község képviselőit - hívják konzultációra a kertészeti egye­tem szakemberek. B.R. Húsz százalékkal nőttek az átlagkeresetek Az átlagkereset május hó­napban 32 775 forintot tett ki, 20,8 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. A növeke­dés a bányászatban a legmaga­sabb, a vegyiparban dolgozók jövedelme kisebb mértékben emelkedett mint korábban. A pénzügyi dolgozók keresetének növekedése megállt, májusi fi­zetésük kevésbé növekedett mint tavaly ilyenkor. Az év első öt hónapjában a bruttó átlagkeresetek átlaga 30 008 forint volt, 23 százalékkal több mint a múlt év azonos idő­szakában. Ez 25,5 százalékkal Az első óriási Magyarország eddigi legna­gyobb hirdetőtábláját állították fel az Ml-es autópálya mellett, Mocsa határában és a 11-es főút pomázi szakaszánál. A tábla felülete 300 négyzetméter, sú­lya 42 tonna, stabilizálására 1 437 darab csavart és 230 tonna betont használtak fel, így a le­gerősebb széllökésnek is ellen­haladta meg a tavaly január­májusi értéket. A fogyasztói árak ugyanezen időszakban 17,2 százalékkal emelkedtek, így a keresetek reálértéke átla­gosan 7,1 százalékkal nőtt. A fizikai dolgozók bruttó ke­resete valamivel meghaladta a 23 400 forintot, ez 22,3 száza­lékkal több a tavalyinál. A lega­lacsonyabbak a keresetek to­vábbra is a textil ruházati ipar­ban, valamint a vendéglátásban. A legtöbbet - 34, illetve 33 ezer forintot a pénzintézeteknél, il­letve a vegyiparban kapták a dolgozók. hirdetőtáblák áll. Az óriási hirdetőtábla már nagy távolságról is észrevehető, éjszaka erős fényű lámpákkal világítják meg. A tervezők és a kivitelezők figyelembe vették a környezetvédelmi előírásokat is: a tábla szétszerelhető, helyén minimális munkával visszaál­lítható a környezet eredeti álla­pota. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents