Új Dunántúli Napló, 1994. július (5. évfolyam, 179-209. szám)
1994-07-07 / 185. szám
10 aj Dunántúli napló Társadalom 1994. július 7„ csütörtök Jól ki van találva Hallom N. úr emberbaráti okfejtését PGI megrendült egészségi állapotáról, s mélységesen egyetértek azzal, hogy PGI kis apródját el kell küldeni a MTV közeléből, még mielőtt nagyobb baj esik. Neki is, meg a tévének is. Csak az akaszt ki, hogy szegény jó PGI - egyébként javakorabeli férfiú, akinek van még tán 15 jó esztendeje a megérdemelt nyugalomba vonulásig, tehát folytathatja valahol másutt azt, amit mást abbahagy - felvehet 4 800 000 (nem tévedés; négymillió-nyolcszázezer) forintot végkielégítés gyanánt. Mintha már a pályája végéhez ért volna szegény. Tudom, nem is olyan sok ez a néhány milliócska, hiszen mindössze kb. félezer kisnyugdíjas egyhavi járandóságáról van szó ... Ugye, így már egészen más? Nyilatkozik a Hornnal történt találkozás után BPÁ. A riporter felveti, hogy netáni távozása esetén persze jár a vég- kielégítés, mire BPÁ sietve kijelenti, hogy itt persze nem a rút anyagiakról van szó. Gyorsan utánagondolok: ha PGI közel ötmillióval tömheti meg a zsebét, mielőtt kilép a tőzsdepalotából a Szabadság térre, s a túloldalról kilépő férfiú talán ennek a többszörösét lenne kénytelen végkielégítésképpen felvenni az ország elsőszámú pénztárából. Gondolom RE sem ingyen hagyja ott az intézetét, miután sietett, mindenkit biztosítani afelől, hogy ő csak akkor áll fel, ha KGy lesz az új miniszter. És lön. FL - jó humanistához illően - sebtiben fel is mentette. Mennyiért? és így tovább ... Mondom, jól ki van ez találva. Már akkor gyanús volt ez a végkielégítés, amikor a róla szóló törvény - két éve, három éve már? - megszületett. Gyanítható volt, hogy bár róluk szólt az akkori történet, mégsem igazán a frissen munka- nélkülivé váltakért alkották a törvényt, hiszen annak idején szépen elvitatkozgattak arról, hogy kinek mikor és miért nem jár, és szépen összeötvözték a végkielégítést a munkanélküli-segéllyel, nehogy jól találjon járni az érintett. Pedig náluk csak szerény tízezrekben volt mérhető ez a végkielégítés, míg másoknál.. . Igaz viszont, hogy százezrekről - mármint (lehet, életfogytiglani) munkanélküliekről - volt szó, ez pedig, ugyebár, mégis csak más, mint az egyetlen PGI, meg az egyetlen NG, vagy ... Bár PGI - lehet - 8-10 me- lós végkielégítési összegét gyömöszölte a zsebébe a múlt héten. Nem mintha annyiszor többet érne az ő búsongó személye, mint egy drehusé. Az említett gyanú ekkor erősödött meg, amikor hírét vehettük, hogy végkielégítésre számíthatnak ama honatyák, akiket nem választanak újjá, továbbá amikor értesülhettünk a bebetonozásokról (tetszik tudni, PGI-t is bebetonozták tavaly öt egész évre, ezért is jár neki a végkielégítés) amivel a végkielégítés ígérete is járt mindazoknak, kik valamiért nem fognak tetszeni az új rezsimnek. Mert végül is erről volt szó. A hatalom urai bár egészen másról szónokoltak, jól sejtették, hogy 94-től mások fognak dirigálni. Igazából pedig gyanúnál már sokkal többről volt szó, amikor tudomásunkra jutott az első tízmilliós nagyságrendű végkielégítések (amikhez képest a PGI-é csak szerény alamizsna) kifizetése. Namármost, akik éveken át oly szívhez szólóan tudtak regélni a szabad haza szereteté- ről, most két markukat tartva járulnak a nekik járóért. Jár? Hát persze, hogy jár. De ennyi? Egy ilyen szegény országban, ahol szinte óránként milliókkal növekszik a költségvetés hiánya? ... Talán nem ártana részükről valami hazafiúi önkorlátozás. Mert ők többségükben életerős, egészséges, fiatal emberek, akik könnyedén teremtenek új egzisztenciát. Nem kell majd segédmunkásként tengődniük, mint nagyon soknak a mai nyugdíjasok közül, akiket „csak úgy” politikai okokból és végkielégítés nélkül rúgtak ki munkahelyükről, s még évekig „utánuk nyúltak”, nehogy véletlenül a képzettségüknek megfelelő munkahelyet találjanak. PGI-t ilyen veszély nem fenyegeti, ő biztos talál magának hamar televíziót, rádiót, vagy újságot, aztán csak csinálja. Ä végkielégítésből még talán arra is futhatja, hogy lapot alapítson. Hársfai István „A szociális étkeztetés juttatás...” Kényszerválás az Otthon Kifőzdétől? 11 órától már asztalon az étel Fotó: Müller Andrea Ki kicsoda? A műszerek is öregszenek Sok tudós szerint a természet számtalan remeke közül talán a legcsodálatosabb alkotás: a szem. Sajnos az évek múlásával szemünk is kopik, s az egyéni adottságoktól függően előbb- utóbb fölbukkannak a látószerv betegségei.-Az ártalmak jórészt csökkenthetők vagy gyógyíthatók - mondja dr. Simon Benedek szemész szakfőorvos. - Tudni kell, hogy a szemünkbe ezred- másodpercenként érkező fénysugarak a fókuszban találkoznak, s ha a fény-nyalábok akadálytalanul jutnak a szemgolyó hátsó-belső falán levő látóideghártyára, akkor élesen látunk. Ha közel van hozzánk a tárgy, a szemlencse domborúbb vagy vastagabb lesz, átmérője szűkül. A távolabbról érkező fény-nyalábokat kisebb mértékben kell megtörni, ezért a lencse ellaposodik, a szemizmok összehúzódnak. A látás élessége akkor kezd csökkenni, amikor a szem belső átmérője hosszabb vagy rövidebb, mint a távolság, amelyet a szemlencse ellensúlyozni tud; a csökkenő rugalmasságot pótolja a szemüveg.-Ä másik gyakori időskori szempanasz a szürkehályog. Oka az, hogy a szemlencsében levő fehérjék kicsapódnak, s a látás homályos, szürke lesz. Ez szervi megbetegedések következtében is kialakulhat, de műtéttel, műanyag-szemlencse beültetésével az elváltozás szinte teljesen gyógyítható.- A nyugdíjas kor táján - stílszerűen szólva - szembe kell nézni a zöldhályog kialakulásának veszélyével is. Ez esetben a látóideget tápláló artériák úgynevezett perfúziós nyomásának csökkenése károsítja a látóideg rostjait, a látótér beszűkül, majd teljes „elfogy”. Nem titok, hogy az orvosok nem hívei a szemüvegek vény nélküli árusításának, mert használatukat nem előzi meg vizsgálat. Márpedig 50 fölött legalább két évenként ajánlatos fölkeresni a szakorvost, hisz a zöldhályogot kezdeti stádiumban is föl lehet ismerni. Ajándék lónak ne nézd a fogát. .. - erőltethetnénk némi kényszeredettséggel a szociális juttatások sorára is a fenti szólást. Csakhogy közel sem egyértelmű, hogy az idős- és rokkant nyugdíjasoknak nyújtott szociális étkeztetés ajándék-e, vagy éppenséggel szerény kiegészítése a ledolgozott évek után járó alacsony nyugdíjnak. Kezdetben úgy tűnt, hogy a Karikás Frigyes úti 3-as számú Gondozási Központhoz tartozó nyugdíjasok közül senki sem bánná, ha a jövőben a belvárosi Otthon Kifőzde és a Virágcsokor Étterem helyett az 506-os sz. Szakmunkásképző Intézetben kapnák ebédjüket. A központ ugyanis ezt tervezi, ami ellen a nyugdíjasok egy része aláírásgyűjtéssel tiltakozik.- Kaptunk egy kedvezőbb ajánlatot, ezért határoztuk el, hogy áttérünk az 506-osra. Ott 88 forintba kerülne, az Otthonban és a Virágcsokorban 105 forint egy ebéd - mondja Mezei Tiborné, az uránvárosi gondozási központ vezetője. Az aláírásgyűjtés láttán a pécsi polgármesteri hivatal Népjóléti Irodája utasítására, ha ideiglenesen is, de letett a „költözés” szándékáról a gondozási központ. A városi költségvetés tekintetében közismerten mostoha helyzetbe került szociális ágazat gondozási központjai filléres gondokkal küszködnek, ezért keresik az ésszerű, költségfaragó változtatásokat. Bár Mezei Tiborné hozzátette, hogy akarata ellenére senkit sem kényszerítenek az 506-osba, még ha szándékáról nem is tett le a központ. Július végén, az augusztusi étkezési jegyek osztásakor a központ dolgozói a két étteremben étkezőkkel felmérést készítenek, s csak az eredmények birtokában veszik fontolóra ismét az Otthon és a Virágcsokor Étteremmel történő szakítás lehetőségét. Az 506-os intézet - amely elsősorban a nehézkesebb közlekedés szempontjából nem üdvös az idősek egy részének - ugyanakkor hétvégén csak 100-nál több előfizetés esetén vállalja a főzést. Tóth Imréné, az Otthon kifőzde üzemeltetője és a Virág- csokort bérlő Takács Ferenc kollégája egyaránt felháborodva fogadták a hírt, hiszen jelentős vendégkörtől kényszerülnének így megválni. - Hát persze hogy olcsóbban tud ebédeltetni az 506-os, miután nem kell olyan magas bérleti díjat fizetnie a városnak, mint nekem - mondja Takács Ferenc, aki 37 évvel ezelőtt éppen a Virágcsokorban kezdte a vendéglátós szakmát. A szerződése jövőre lejár, utána valószínűleg eladják ezt az éttermet is. A Hungária úti Otthon kifőzdében 11 óra után pár perccel már a levest kanalazzák az idős emberek.-Én elégedett vagyok itt az ebéddel - mondja egy 70-es éveiben járó néni, aki öt éve részesül szociális étkeztetésben- Nem bánnám, ha maradhatnánk, mert az iskolában szombaton csak éthordóban adnának ebédet. Akkor hétvégére nem kérnék. Azt az ívet persze én nem írtam alá. Tudja, ez egy juttatás. .. Tröszt É. „Olyan MSZP-ízű írásaid vannak” - mondja egyik barátom. Kedvem lett volna megkérdezni, milyen az az „olyan”, de mert nem volt kedvem polémiába bocsátkozni, elfogadtam a kritikát. „Nagyon lelkigyakorlatos dumáid vannak” - mondja egy iskolapadot valamikor velem együtt koptató régi társam, aki - úgy tűnik - még emlékszik a lelkigyakorlatok semmihez nem hasonlítható hangulatára. De ha így hiszi, tegye. Szíve joga! A koronát az ügyre azonban egy minap érkezett postai levelezőlap tette fel. Imigyen szóla: „Te büdös kommunista!” Már tdtiniillik a megszólítás. A többi sem szerényebb. Sem stílusban, sem mondandóban. Ennek már-már örülni kezdtem, végtére is nagy T-vel szólított meg a természetesen névtelen olvasó, de örömöm gyorsan elpárolgott. Eszembe jutott ugyanis, hogy lehetséges, miszerint a „művelt kritikus” ismeri ugyan a helyesírási szabályokat, s a mondatokat - ugyebár - mindig nagybetűvel kezdi, de stílusa és gerje- delme, indulatai valamiféle in- femóból táplálkoznak. Az írás azért elgondolkodtatott. Már régen nem az izgatott, ki vagyok én voltaképpen, sokkal inkább az, mi mindent lehet írásokból, gondolatokból, tényekből, esetenként sejtésekből, megérzésekből, többnyire gyökértelen pletykákból, rosszhiszemű feltételezésekből kikövetkeztetni. Alighanem az a fel- szabadultság, amelyről annyit beszélünk, amelyre, mint frissen elnyert lehetőségünkről, tulajdonságunkról ejtünk szót, tesz bennünket ilyen bizonytalanná. Vagy éppen biztossá. Kritikáinkat illetően legalábbis. Honnan vettük a merészséget, hogy mindennel szemben, ha úgy tetszik mindenért (mikor mi az érdekünk) ilyen bátran hadakozzunk, nem kutatom. Azt azonban igencsak kíváncsian, hogy a hozzáértést, a dolgokhoz konyítás olyan fokát, amelyet véleményeinkben kinyilvánítunk, honnan kaptuk elő. Nem hiszek a ráérzések, az intuíciók, a megsejtések eltarthatóságában. Abban már inkább, hogy egyfajta megnyugvást, csalfa hitet kölcsönöz nekünk, elhiteti velünk, hogy benne vagyunk a mindennapok vérkeringésében, lüktetésében, felettébb fontos fogaskerékké léptünk elő. Mert szabadon, amikor csak a kedvünk tartja, szólhatunk, minősíthetünk. Vizslatjuk egymást, felboncolgatjuk egymás elveit, nézetei, boldogan tárjuk fel mások hibáit, bűneit, tévedéseit. De nem vizsgáljuk, kik vagyunk voltaképpen. S azt sem, ki, kicsoda? Kit állíthatok magam mellé, ki mellé állhatok, hogy egységes legyen a bennünk felgyülemlett erő, amely józanul, akar tenni, s amely elkötelezetten hiszi, tudja és hirdeti valóságban fürdetett tanainak erejét, hatékonyságát. Nem vezérpárt-ízt, ellenzéki puccsot, még klerikalizmust sem kell keresnünk egymásban. Inkább az emberséget, a türelmes elszántságot, amely már annyiszor bizonyult nagyobb erőnek és hatalomnak, mint az, amelyet kodifikáltan annak kell tartanunk. Bokrétás András Marján Gellért képei között pécsi otthonában Läufer László felvétele A főtechnológus harminc éve fest Negyven év a szakmában és mindössze egy vállalatnál. Kevesen beszélhetnek ilyen nagy hűségről. Marján Gellért, az egykori BÉV, majd a BAZIS Építőipari Vállalat volt főtechnológusa ma már szerény nyugdíjasként él Pécsett, Pollack M. utcai panellakásában. Építőiparos szakmában nőtt fel, abban alakult ki sok-sok rajzgyakorlattal szépérzéke és kézügyessége. Mindig is szerény ember volt, és megmaradt annak nyugdíjasként is. Dicsekvés nélkül emlékezik a gazdag életpályára.- Sajnos, ma már semmi kapcsolatom a szakmával, pedig soha nem tudtam volna nélküle elképzelni az életemet; Kőművesként kezdtem dolgozni. A napi megterhelő munka mellett tanultam tovább, először az Építőipari Technikum esti tagozatán szereztem technikusi képesítést, majd a Budapesti Műegyetem 6 éves levelező tagozatának elvégzése után lettem építészmérnök. Mai életét azzal tölti, amire korábban alig jutott idő. Feleségével és nyugdíjas munkatársaival együtt gyakran kirándulnak az imádott, szépséges Mecsek rejtelmeibe. Lakásában rádióhallgatás közben festeget.-A festészetre azért is jut időm, mert nincs se hétvégi házam, nyaralóm, szőlőm, se telkem az egyetlen panellakáson kívül. Azon közé tartozom, aki 30 éve nyugodtan lakom a sokat szidott panelban, mert műszakilag megbízhatónak tartom. Közel három évtizede festek, és az építészet inspirált arra, hogy a tájba helyezett építészetet jelenítsem meg képeimen. Marján Gellért festészetét csak szűkebb körben ismerik, bár már két kiállítása volt. Hangulatos, lágy akvarell képein elsősorban a pécsi és baranyai tájakat örökítette meg, mint a Tettyét, a Havi-hegyet, városrészleteket, a villánykövesdi pincesort, a pécsváradi várat. Képeiből szeretet sugárzik, az építészi lokálpatriotizmus.- Igenis, én nagyon szeretem Pécset és Baranyát - vallja. Sok-sok erdélyi utazás emlékét örökítette meg olajfestményeken, mint a máramarosi falurészletet, a fatemplomot, a gyerőmonostori erődtemplomot, a bihari vidékeket. Ezzel a technikával festette meg a nagy harsány i, a tekeresi és a dunaszekcsői tájakat. Képzőművészeti képzése a Nagymarosi Képzőművészeti Népi Kollégiumban indult meg a negyvenes évek végén, majd Pécsett, a Gebauer Ernő vezette szabadiskolában folytatta. Szerencsésen párosult kezében az építészet és a festészet. Ma hétköznapi nyugdíjas, aki reggelente lejár a közeli boltba, aki elolvassa 30 éve elmaradhatatlan újságját, az Új Dunántúli Naplót. Rozvány Gy.
