Új Dunántúli Napló, 1994. június (5. évfolyam, 149-178. szám)

1994-06-12 / 160. szám

Z. Z. sorsról szóló meditációi Tárlat a szenvedélyek örvényéről - tizenhárom év után ismét Siklóson Sorsról szóló meditációról Hernádi Gyula író beszél, Be­ethoven Ötödik szimfóniáját jellemezve, amely - ismét csak az ő szavaival - „maga a testet öltött szabadság”. A zeneóriás művét méltató szavak beveze­tőül szolgálnak egy eruptív művészet, Zvolszky Zita drámai erejű grafikáinak jellemzésé­hez. „. . . A portrérajzoló ma­gányossága, a Mormonma­donna, a Corpus minden idő­ben, a Petit mórt, a Hon- nan-hová? és a többi képén a színek óriáskígyóiban, a forma hasában ott dagadoznak, dudo­rodnak elő a csend, a zene, a rend, a káosz elnyelt, de halha­tatlan gazellái, melyek vissza­jönnek az elmúlásból és elme­sélik nekünk a halál kínjait és a feltámadás gyönyörét.” A mél­tatás áprilisban Budapesten a Home Galériában tartott meg­nyitón hangzott el, s most ezeknek a képeknek - színes és fehér-fekete grafikáknak - a siklósi vár első emeleti termei adnak csodálatos keretet. A várfalak - a hely régvolt korokat és a jelent sűrítő szel­leme - most egy karcsú fekete hölgy uralma alatt áll; a siklósi születésű Zvolszky Zita hozta haza képeit tizenhárom év után szülővárosába. A siklósi művelődési házban 1979-ben mutatkozott be elő­ször, Pécsett a Művészeti Szakközépiskolában végzett, majd a Képzőművészeti Főis­kolán szerzett diplomát, 1990-ben megkapja az akkor alapított Barcsay-díjat. A bu­dapesti önálló kiállítások mel­lett több nemzetközi tárlat meghívottja. A gyerekkoráról, a képein gyakran romboló szenvedély­ként megjelenő szerelemről, emberi kapcsolatairól és köze­lebbi terveiről kérdezem. Be­felé fordulónak érzi-tudja ma­gát - mondja. Férje - aki kifelé forduló, kritikus, dinamikus el­lenpontja volt és akivel boldog házasságban éltek - két éve halt meg. „Más vallásba, szen­vedélybetegségekbe menekül, nekem a gonddkodás, a filozó­fia segített. És elsősorban a munka. Gyerekkoromban egy rövid ideig, mielőtt a felszaba­dulás utcába költöztünk, ez a gyönyörű várkert volt a játszó­terem. Nagyon sokat köszönhe­tek általános iskolai rajztaná­romnak, Vida Dezsőnek - nem csak engem indított el az úton. Sokat köszönhetek szüleimnek és másoknak is. Most a Holo­caust-évfordulóra készülök egy összeállítással, ennek az anyagnak talán a Vigadóban lesz zárótárlata. A várban három terem falát is ellepik nagy klasszikusaink kiváló tanítványának művei. „Reneszánsz szenvedélyű ké­pek, XX. századj tálalásban” - mondom Z. Z.-nek. „Nem eb­ben a korban éltem volna szí­vesen, nem is a reneszánszban - válaszolja - hanem Baudela­ire korában, vagy a századfor­duló táján. Egy polgári, de ro­mantikus korban.” B. R. Zvolszki Zita a siklósi várgalériában Fotó: Szundi Törő György szekszárdi fafaragó kopjafái Legyen helye a koszorúknak A békének a lélekben is meg kell születnie Törő György egy Oroszországba készülő kopjafával Fotó: Szundi Idegsebészek Kaposvárott A hét végén a Magyar Ideg­sebészek Társasága nemzetközi kongresszust rendezett Kapos­várott, a Pannon Agrártudomá­nyi Egyetemen. Az előadások többsége az agykutatás és az agyi érbetegségek témakörét, s a kezelések technikáit ölelte föl, de a résztvevők nagy teret szen­teltek a legújabb műtéti eljárá­sok ismertetésére is. Hajójárat a Tiszán Menetrendszerinti hajójára­tokat indított szombaton Szol­nokról a Mahart. A Szentes nevű 110 személyes motoros augusztus végéig a szombati napokon felváltva szállít utaso­kat Kiskörére, illetve Tisza- kürtre. A hajó Kiskörére fél nyolckor indul Szolnokról, majd közel négyórás víziút után érkezik meg a Tisza-tó menti te­lepülésre. A visszautazás 16 órai starttal szintén négyórás. Emlékmű Zalában, 330 évvel ezelőtti hősöknek A közép-zalai község, Pö- löske polgárai - teljesen magá­nadakozásból - emlékművet ál­líttatnak a török hódítók elleni küzdelem zalai és helybeli hőse­inek. Egy, korabeli leírásokból megismert, 330 évvel ezelőtti esemény adott indíttatást a lo­kálpatrióta vállalkozáshoz. A nagyobb végvárak, köztük Ka­nizsa elfoglalása után Bécs felé vonuló Kara Musztafa csapatai 1664 augusztusában váratlan el­lenállásba ütköztek a kis tégla­várak egyikénél, Pölöskénél. Kénytelenek voltak harcba bo­csátkozni a teljesen egyoldalú küzdelrfiet vállaló 40-50 várka­tonával, akik az utolsó emberü­kig védték a falut. A tervek sze­rint nemzeti ünnepünkön, au­gusztus 20-án állítanak emléket régmúltbeli hőseiknek a pölös- keiek.- A háborúnak akkor van vége, ha lelkekben is béke ho­nol, ha az elesett hősöket min­denki tisztességesen eltemetheti - vallja Törő György, a Szek- szárdon élő és alkotó fafaragó népi iparművész, alezredes.-Ezért vállaltam el, hogy a Moszkva melletti Kraszno- gorszk városban, a volt hadifo­golytáborban emlékhelyet ké­szítek a fogságban meghalt ma­gyar katonák számára. A huszonnégy kopjafát, és a több mint négy méter magas emlékoszlopot éppen egy hete sikerült a krasznogorszki teme­tőben felállítani. Az ünnepsé­gen részt vett Katona Tamás ál­lamtitkár is. Az alkotások tölgy­fából készültek, népi motívu­mokkal és Andráskereszttel, mely a hősiesség jelképe. Az emlékhely kialakításának az ad különös jelentőséget, hogy ez az első alkalom, amikor az orosz hatóságok engedélyezték ezt. A látogatás során Deseő László altábornagy hamvait is feltárták, és hazahozták. Az egykori katonai attasé fia most találkozhatott először édesapjá­val, mert annak halála után szü­letett meg.- Az orosz hatóságok nagyon segítőkészek voltak. Az a meg­győződés ébredt ott bennem, hogy az orosz-magyar kapcsola­tok normalizálhatók, hiszen az emberek egymás közti viszo­nyában nincs baj. Hazatértünk után virágokat helyeztünk el az orosz katonák sírján a pécsi és a szekszárdi temetőben. Törő György már több, a há­ború hőseire emlékező kopjafát készített. Úgy tartja, hogy egy katonatisztnek ennél szebb fel­adata nem lehet. Tavaly Pécelen a magyar, orosz, német és román eleset­teknek állítottak fel közös em­lékhelyet. A második világhá­ború áldozatai előtt tisztelgő al­kotásai Somogy megyei Kéthe- lyen, Gerjen községben és Kurdban találhatók. Lengyelor­szágba az 1864-es lengyel sza­badságharcban elesett magyar katonák, tábornokok emlékeze­tére készített kopjafákat. A budapesti Nemzeti Panthe- onban az 1957-ben kivégzett Kozma István tábornok emlék­helyét faragta meg a 301-es parcella sétányán. Tervei között szerepel egy első világháborús emlékhely ki­alakítása Lengyelországban. Még idén nyáron az olasz-oszt­rák határon, a Plöchen-hágón 1700 méter magasan állítják fel az első világháborúban elesett hősök tiszteletére kifaragott kopjafáját. A súlyos alkotást he­likopter szállítja majd fel. Tizenöt évvel ezelőtt kezdett el faragni felesége és lányai biz­tatására. Ők ugyanis óvónők, és fajátszóteret szerettek volna az óvodába. Azóta is több népi motívummal díszített játszóte­ret faragott már meg. Olyano­kat, amelyek biztonságosak, és a gyerekek mozgáskészségét fejlesztik. Hozzátartozói a ter­vezésben és a kivitelezésben is segítik. Hogy mi indította útra a kép­zőművészet felé? Egykori rajz­tanárára gondol szeretettel visz- sza, Máté Aladárra, aki virág­tartókat faragtatott ki annak ide­jén kisdiákjaival. Törő György nem szeret ma­gányosan alkotni. Ezért ha te­heti, fafaragótáborokat szervez. Idén hatodszor jött létre szülőfa­lujában, Szakályban egy ilyen alkotótelep. Az évek során el­készült száztizenöt kültéri alko­tás már meghatározza a község hangulatát. U. G. Tündék, örkök, emberek Fantáziabirodalomban a gyerekek Vannak, akik a sátán művé­nek, misztikus játéknak, van­nak, akik a lelket megmérgező gyilkos társasjátéknak tartják azt a szórakozást, ami a közép- iskolások körében nemrég ütötte fel a fejét. A Dungeon and Dragons típusú játékokról van szó. Köztársasági elnökünk, Göncz Árpád fordította le Tol­kien „A gyűrűk ura” című re­gényét. A mű mesevilágában a jó és a rossz harcából ugyan a jó kerül ki győztesen, de az egykori ragyogást a mindent elborító szürkeség, a tündéket, orkokat az emberek váltják fel. A regényben szereplő figurák kerültek át a fiatalok játékaiba. A pécsi „Anonymus emlék­bizottság” elnevezésű Tol- kien-klub tagjai nem értenek egyet a bírálókkal. Szerintük azok beszélnek így róla, akik nem ismerik a szabályokat. Azt pedig őrültnek tartják, aki a já­ték hatására erőszakos cseleke­detekre raghadtatja magát. A találkozókon nincs egyéb­ről szó, mint hogy mesélnek, és a történetet megelevenítik. A játék irányítója a mesélő. Ő ta­lálja ki, mi fog történni. A töb­biek persze előzőleg kiválasz­tották, hogy mit szeretnének alakítani. Lehetnek emberek, törpék, félszerzetek, gnómok, tündék, fél-orkok stb. Az ala­kokhoz alapjellemek társulnak. Példáuk lehetnek papok, tolva­jok, mágusok. Tulajdonságuk szerint lehetnek erősek, ügye­sek, intelligensek, bölcsek vagy karizmatikusak. Azokban a szituációkban, amelyeket a mesélő vázol fel előttük önál­lóan dönthetnek, és így maguk is alakítják a történetet. Har­colnak, kereskednek, gyógyí­tanak és varázsolnak. Mindezt valamilyen cél érdekében. Meg kell találniuk a mesében pél­dául a tűzfát, vagy egy régen elpusztult könyvtár maradvá­nyait. A történések hatására az ala­kok megváltoznak, bonyolult számítások útján szereznek maguknak újabb képességeket, de el is veszthetik azokat. A játékosokat játékkönyvek segítik. Ezekben térképek ta­lálhatók az elképzelt biroda­lomról, a városokról. A telepü­lések „történelme”, a szereplők leírásai. Ezek a könyvek azon­ban csak a játék alapkereteit je­lölik ki, hogy a mese hogyan alakul, az a játékosoktól függ, illetve a szerencsétől. A harco­kat dobókockák segítségével döntik el. A klub tagjai szerint foglala­tosságuk nemhogy káros, ha­nem a fantáziát, a beszédkész­séget, a problémamegoldó ké­pességet fejleszti. Ami félreér­tésre adhat okot, az a fantázia- birodalom felépítése. Ezt ugyanis különböző népek mito­lógiájából építették fel. Ennek megfelelően több isten szerepel benne, és előfordul, kifejezet­ten a játék szintjén, varázslás is. Persze, ettől még nem lesz­nek járatosak a mágia területén, de szórakoztató, izgalmas órá­kat tölthetnek együtt. U. G. 4 Új VDN Hiányzó útikönyvek Igény van a friss, részletes kalauzokra A nyári hónapok beköszön­tővel nagyon sok magyar készü­lődik külföldi szabadságra. Az utazási irodák forgalmi adatai szerint régiónkból a legtöbben a görög és spanyol szigetek - fő­ként Kréta és Korfu, valamint Ibiza és Mallorca - a spanyol Costa Brava, illetve az újra és még mindig népszerű Adria partja felé veszik az irányt. Szeptembertől Izraelbe indul­nak a legtöbben, a pénzesebb utazók Thaiföldre, Szinga­púrba, az Egyesült Államokba és Braziliába látogatnak. A kellemes nyári élmények­hez, izgalmas világjáráshoz, új tájak fölfedezéséhez hasznos útitárs lehet egy-egy jó úti­könyv. Körképünkben annak eredtünk nyomába, hogy a kíná­lat vajon mennyire fedi a leg­népszerűbb útirányokat. Az eredmény bizony nem túlságosan jó. Áz utóbbi évek­ben ugyan alaposan megnőtt az útikönyvek felhozatala - a hazai könyvesboltokat is elárasztották a nyugati mintára készült kis füzetecskék, zsebkönyvek -, ám ezekre korántsem lehet azt mondani, hogy minden tekin­tetben kielégítenék az utazók igényeit. Általában most is kap­hatók a Berlitz görög szigete­ket, valamint a Polyglott Costa Brava-t bemutató könyvei, azonban - főként az előbbi ki­adó esetében az utazók gyakran panaszkodnak az útikalauzok felszínességére, pontatlansá­gára. Tartalomban ezek nyo­mába sem léphetnek a Pano­ráma népszerű sorozatának, amelynek kötetei viszont sok tekintetben avultnak számíta­nak. A Panorámának egyébként két új, Ausztriát és Németor­szágot bemutató kötete jelent meg, a sorozat további darabja­ira még várni kell. Az új dél-szláv államok va­lamelyikébe indulóknak egye­lőre csak a Berlitz egész Jugo­szláviát bemutató útikönyve áll rendelkezésükre, jó hír viszont, hogy már olyan Európa-térkép is megjelent az üzletekben, amely pontosan mutatja nem­csak az utakat, hanem a már kia­lakult határokat is. Vétek Jánosné, a Pécs-Bara- nyai Kereskedelmi és Iparka­mara idegenforgalmi tagozatá­nak és a Lenau Reisen utazási irodának vezetője így véleke­dett az ellátásról:- Az utazók visszajelzése alapján nagy szükség lenne egy Panoráma-útikönyvek részle­tességű, ám friss adatokat tar­talmazó sorozatra. A könnyebb kezelhetőség érdekében nem ár­tana városokra, térségekre bontva bemutatni az országo­kat, ezeket a könyveket később egyszerűbb lenne kiegészíteni aktuális információkkal, térké­pekkel. Szerintem érdemes lenne egy kiadónak erre specia­lizálódnia, ugyanis az ilyen tar­talmas újdonság biztos piacra találhat hazánkban az utazó emberek körében. Kaszás E. A kőrajztól a legmodernebb technikáig Színes grafikai kiállítás nyílt Szekszárdon Az első országos színesnyo­mat grafikai kiállítás nyílt meg szombaton a szekszárdi Művé­szetek Házában. A tárlaton 103 magyar, német, osztrák és ro­mán grafikus mutatkozik be tgy-egy alkotásával. Összesen csaknem 500 mű­vet küldtek be arra a pályázatra, amelyet Szekszárd Város Ön- kormányzata, a Magyar Grafi­kusművészek Szövetsége, a Magyar Grafikáért Alapítvány és a szekszárdi Művészetek Háza írt ki, hogy magas színvo­nalú, hagyományteremtő kiállí­tást tudjanak rendezni. Baky Pé­ter festőművész, a Művészetek Háza igazgatója arról tájékoz­tatta az MTI munkatársát, hogy terveik szerint a színesnyomat grafikákat a jövőben biennálén mutatják be: Budapesten lenne a nagy kiállítás és ezzel párhu­zamosan Szekszárdon mindig az előző kiállítás díjazottjainak munkáiból rendeznek tárlatot. A most megnyílt első országos kiállítás szeptember 5-ig lát­ható. A színesnyomat grafika az utóbbi időben a képzőművészet legdinamikusabban fejlődő ágazatává vált. Sok technikai lehetőséget biztosít a művé­szeknek, hiszen a kőrajztól a legmodernebb technikáig min­dent felölel. 1994. JÚNIUS 12., VASÁRNAP

Next

/
Thumbnails
Contents