Új Dunántúli Napló, 1994. június (5. évfolyam, 149-178. szám)
1994-06-01 / 149. szám
8 üj Dunántúli napló Riport 1994. június 1., szerda Hajó az idő, nyitva van az ablak, valami beszüremkedik a külvilágból Mozgásképtelenek Vasfűző, tolókocsi és habostorta A járványos gyermekbénulás a hatvanas években még félelmetes betegség volt. Később, a Sabin-oltóanyag elterjedésével az évenkénti százakra, ezrekre rúgó megbetegedések száma néhányra csökkent. A betegség akkori elszenvedői azonban ma is köztünk élnek. Egy részük néha a látóterünkbe kerül, mások szociális otthonokban vagy lakások mélyén élik rejtőzködő életüket. Némelyikük a már idős, szintén segítségre szoruló szüleikkel, mások magukra maradva, a legteljesebb magányban vegetálnak; legtöbbjük mozgásképtelen, a legelemibb emberi igényeik kielégítésére sem képesek. Kerekesszékbe zártan Fotó: Farkas István Pécsett, a Nagy Imre út egyik tízemeletes panelháza bejáratához betonrámpa vezet s folytatódik a nehezen nyíló üvegezett vasajtó mögött egy fából eszká- bált emelkedővel. Az épületet úgy alakították ki, hogy mozgássérültek kerekes kocsijukkal ki-be tudjanak jutni. Legalább is ez volt a szándék, a gyakorlatban azonban ezt a feladatot itt egy élsportoló sem tudná egyedül végrehajtani. Dr. Újhegyi Ilona az első emeleten lakik. , „Pontos felmérést senki sem készített arról, hány mozgásképtelen ember él a városban - mondja. - Bennem megvolt ez a szándék, amikor két éve létrehoztam a Mozgásképtelenekért Segítő' Alapítványt. Névsort kértem a gondozási központoktól, de az önkormányzat leállíttatta, mondván, magánalapítványnak nem szabad adatokat kiszolgáltatni. Ez pedig fontos lenne, hiszen a Mozgássérültek Baranya Megyei Egyesülete nem tudja felvállalni a mozgásképteleneket, sok esetben azt sem tudják, hol laknak. ” Újhegyi Ilona hiányos nyilvántartásában a gyermekbénulásban szenvedőkön kívül nyitott gerinccel születettek, különböző balesetekben gerincsérülést és teljes bénulást szenvedettek, vagy a szklerózis multiplex áldozatai szerepelnek. Az önkormányzat a gondozó központokon keresztül gondozónőket küld ki ezekhez a betegekhez, akik napi egy órát töltenek el velük, beadják a gyógyszereket, bevásárolnak, megitatják őket. A nap azonban huszonnégy órából áll, az egyedül élő mozgásképteleneket pedig fürdetni kell, behozni az ágytálat, kivinni a kacsát, kinyitni az ajtót, be- és kikapcsolni a tévét, ágyneműt cserélni, etetni, itatni stb. A csak minimális kézmozgásra képes betegek némelyike a gondozónő látogatása után azonnal magára önti a vizet, s bizony csak a következő nap nyitják rá újból az ajtót. A hozzátartozók nagy része nem tudja a beteget felemelni sem, nemhogy megfürdetni vagy tolókocsistól lecipelni a levegőre.- Egyetlen megoldás van csak - mondja Ilona - főállású férfi betegápolók alkalmazása, akik területi elosztásban, napi nyolc órában gondoznák a mozgásképteleneket. Hiszen most előfordul olyan eset is, hogy a beteg egy-két hónapig nincs megfürdetve, vagy évekig nem jár kinn az utcán. Újhegyi Ilona ebben a tekintetben szerencsés, mert a város egyik legjobb betegápolója jár hozzá, öt éve minden nap reggel, Barna Lászlónak hívják. Fürdeti, leviszi a levegőre, beszélget vele, mindenben a segítségére van. A Pszichiátriai Klinikán dolgozik ápolóként, három műszakban. Háromezer forintot kap mindössze a mindennapos ápolásért havonta a gondozási központtól, ennek a felét azonban Ilonának kell fizetnie, aki tízezer forint körüli juttatást kap, s hetvenéves édesanyjával él együtt. A jogot úgy végezte el, hogy húga cipelte fel az egyetem lépcsőin a konzultációkra és a vizsgákra. Később korrektor volt a nyomdában addig, amíg korrektorokra szükség volt. Két éve Barna László segítségével részt vett a szociális bizottság egyik ülésén. Akkor azt ígérték neki, hogy három férfi gondozót felvesznek kiemelt fizetéssel. Telefonon kerestük dr. Sohár Endrét, a Népjóléti Iroda vezetőjét, aki ezt az ígéretet tette annak idején. Azt mondta, hogy kolléganője foglalkozik a mozgásképtelenekkel. Dr. Grün- wald Anna azonban nem tud ilyen ígéretről. Elmondta, hogy a Mozgáskorlátozottak Egyesületétől kaphatnak a mozgásképtelenek is támogatást, például rámpaépítéshez, amihez az ön- kormányzat is tud segítséget nyújtani. A különböző házigondozó egységekre is lehet számítani közlekedésben, ellátásban, Pécsett ennek nagyon szép hagyományai vannak. Úgy látja, hogy ma a szociális otthonokban való elhelyezés a reális lehetőség. A főállású gondozók finanszírozására pedig, mondta dr. Grünwald Anna, megalakult a Mozgásképtelenekért Segítő Alapítvány, amely tavaly kapott segítséget az önkormányzattól, ötvenezer forintot. Az ötvenezer forint azonban egyrészt jelentéktelen összeg a probléma megoldására, másrészt jelentéktelen összeg az önkormányzat éves költségvetéséhez képest. Jelentőségét csak az növeli, hogy mint kiderült, nem is az önkormányzat, hanem dr. Páva Zsolt alpolgármester adta saját keretéből az alapítványnak. Újhegyi Ilona szerint Páva Zsolt volt az egyetlen, aki megértőnek és segítőkésznek bizonyult az önkormányzat részéről az elmúlt években. Szepezdi Dezsőné a kertvárosi gondozási központ vezetője. Itt működik a Kerekesszék Klub, ahol hetente egyszer találkozhatnak a mozgássérültek, egyrészt azok, akiket hozzátartozójuk el tud vinni, illetve azok, akiket egy speciális kisbusszal ideszállítanak. Itt beszélgethetnek, teázhatnak, német nyelvtanfolyamon vehetnek részt. Természetesen ez csak heti egy alkalom. A tervük az, hogy egy napközi foglalkoztatót alakítsanak ki. Ehhez tavaly ősszel rendelkezésükre bocsátották a volt Krisztina téri bölcsőde épületét, s hozzá egymillió háromszázezer forintot is kaptak felújításra, átalakításra. Közben kiderült, hogy annyira korrodálódott a közműalagút- ban az egész rendszer, hogy a cseréhez tízmillió szükségeltetik. Ennyi pénze nincs az ön- kormányzatnak, a Népjóléti Minisztériumhoz benyújtott pályázatot pedig elutasították. Most a pótköltségvetés elfogadásában bíznak. Itt tizennyolc évestől negyvenéves korig lehetnének napközben a mozgás- sérültek. S bár ez a program minden támogatást megérdemel, a nehezen vagy egyáltalán nem mozdítható, vasfűzőben élő, az ágyhoz kötött, vagy a felfekvéstől kisebesedett testű, kisiskolás gyerekét nevelő mozgásképtelen otthoni ápolására, segítésére a központnak és az önkormányzatnak nincs elképzelése. Dani Csaba a Rózsadombon lakik egy négyemeletes panelházban. Mindkét oldalon meredek lépcsők teszik lehetetlenné a tolókocsi be- illetve kijutását. Dani Csaba negyvenéves, nős, lánya már férjhez ment - az unoka kilenc hónapos -, a tizenhét éves fiú ipari tanuló, a szüleivel lakik. 1982-ben gerinctörés miatt bénult le, száz százalékos rokkant. „Régen, a tanácsi rendszerben még kijöttek masszírozni, hetente egyszer megfürdettek s elvittek sétálni, de 89 óta semmi. Ide senki nem jön, illetve egy kis ideje, minden pénteken a Máltai Szeretetszolgálattól két fiatalember. Ők betesznek a kádba, megfürdök, aztán kivesznek s elmennek. Ennyi az egész. Utoljára 1989-ben voltam kint az utcán." Dani Csaba családja nem tud segíteni, hiszen a tolókocsi üresen 80 kiló, csak két erős férfi tudná ki-becipelni. Valamikor a rendőrségen dolgozott gépjármű-alkatrész raktárosként. Most a felemelt nyugdíjat élvezi, tizennégyezer forintot, a felesége, másodállással együtt tizenhármat keres. Ebből kell magukat fenntartani, gondozót megfizetni. De nekik nincs Barna Lászlójuk. A Mozgássérültek Egyesületétől azt kérte, hogy legalább masszírozót küldjenek ki hozzá, de azt üzenték vissza, hogy menjen be, ott majd ellátják. A lakás szolgálati, ha el szeretné cserélni olyanra, amelyből ki is lehetne jutni néha, meg kellene vásárolnia, erre azonban semmi esélye sincs. „Az ágyam az ablak alatt van, délelőtt, ha besüt a nap, napozok kicsit. Ha jó az idő, nyitva van az ablak, valami beszüremkedik a külvilágból. Egyébként egész nap videózok, tévét nézek. Volt idő, hogy gyufaszálakat ragasztgattam, de mára már nagyon drága a gyufa és a ragasztó is, meg a kezem sem bírja. Nézem a televízióban az egészséges életmód gyakorlatát, azt ahogy az öregek el-elsétálgatnak a piacra megnézni azt az almát, amelyet már nem tudnak megvenni. ” Dani Csaba ágya fölött, egy polcon sorakoznak azok az apró ajándékok, amelyeket a Városi Televízió telefonos vetélkedőjén a feleségével közösen nyertek. Köztük a legfeltűnőbb egy dunsztosüveg, benne pingpong- labdából készült kis emberfigurák. Az üvegen pedig nagy betűkkel éktelenkedik a felirat: "Az élet nem habostorta." Hogy mindig eszükbe jusson, ha véletlenül elfejtenék féktelen jókedvükben. Cseri László Zsákbamacska - örökség A nyugdíjbiztosítás érzékeli ellátottai nehéz helyzetét, szándéka szerint enyhítene is a legelesettebbek gondjain, de máig sem tudta tisztázni, meddig ér önmaga pénzügyi takarója.- Az egységes társadalombiztosítástól kapott örökségünk afféle anyagi zsákbamacska - jellemzi a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat gazdasági állapotát dr. Károlyi Miklós, a felügyelő bizottság elnöke-Legfeljebb becsülni lehet, de tudni nem, hogy például a mintegy 150 milliárd forintos kintlévőségből ténylegesen mennyi realizálható. Van sok olyan tartozás, amely elévült, s vannak olyan adósok - például az időközben társasággá alakult állami vállalatok -, amelyektől különféle okok miatt roppant nehéz még törlesztést is behajtani. Az előd, a Tb Főigazgatóság rendszeresen közzétette az adósok listáját, gondolva, hogy sokan inkább fizetnek, mintsem fölkerüljön nevük a, nem fizetők lajstromára.- Sajnos, a módszer éppen ellentétes hatással járt.A pénzintézetek nemigen hiteleznek az adóslistán szereplő cégeknek. így sem tartozásukat, sem a most esedékes tb-járulékot nem tudják befizetni. A jogerős ítélet alapján elrendelt végrehajtásokból sem számíthatunk jelentősebb összegekre, hiszen az adós cégeknél jobbára csak az évek óta raktárban heverő, eladhatatlan készleteket lehet lefoglalni. Örökölt viszont az ön- kormányzat értékpapírokat és részvényeket is. Hozamuk vélhetően pontosan számba- vehető.- Teljes gőzzel „leltározunk”, s csak e meglehetősen időigényes munka után derül fény arra, hogy a 3.5 milliárd értékű részvény és a mintegy 18 milliárdot képviselő értékpapír mennyit kamatozott az elmúlt években. Alig hihető, pedig tény: nemhogy napra, de évre kész számlája sincs a nyugdíjbiztosításnak!- Mindent elkövetünk persze, hogy a „zsákbamacska” tartalmát mielőbb pontosan számbavegyük. Szeretnénk még az idén átadni az önkormányzatnak a nyugdíjbiztosítás 93-as zárómérlegét, már csak azért is, mert ennek ismeretében körvonalazhatók a lehetőségek és a tennivalók. Lí ______ A fenti vészesen csengő mondattal és kérdéssel többen is megkerestek arra kíváncsian és aggódva, hogy a város mit tesz, mit tehet ebben a helyzetben. Nem hiszem, hogy van olyan polgára a városunknak, aki ne amellett törne lándzsát, hogy a Nádor az maradjon, ami volt, a helyi cívis élet, a kultúra egyik fellegvára, a Széchenyi tér ma már várostörténetileg és építészetileg is értékes része. Ahhoz, hogy ez valóban így történjen a helyi sajtó (Új DN, Városi TV, Rádió) eddig minden tőle telhetőt megtett. A felújítás késlekedése nem a témával foglalkozó újságírókon múlott. De nem is a városon.- A 80-as években megtörtént a volt Pannónia (ma Palatínus) szálloda felújítása, melyhez az engedélyeket azzal a kompromisszumos feltétellel kapták meg a várostól, hogy a Nádor rekonstrukciójával egy- időben meg kell oldani mindkét szálloda gazdasági bejáratát és parkolási gondjait. Ezt az építők akkor elfogadták. A szálloda időközben felépült és mindezek a funkciók úgy hiányoznak, Eladják a Nádort Mi lesz a patinás szállodából és a kávéházból? mint egy darab kenyér, hiszen a parkolás csak a Széchenyi téren történhet, az árufeltöltés pedig a Király utcán át bonyolódik nem éppen a legkívánatosabb módon. Gondolom a jól leválasztott és nem utcai rakodással járó gazdasági bejárat szükségességét senki nem vitatja a történeti belváros ezen részein. Arra a kérdésre pedig, hogy miért is kell „ilyen sok” parkoló a két szállóidénak, hadd válaszoljak egy aktuális példával. A Palatínus szállóba évente visszatérő osztrák fél csak azzal a feltétellel hajlandó a nagyszámú vendéget a szállodai uborkaszezonban idehozni, ha a gépkocsijaikat, buszaikat biztonságban tudják, miután korábban több kocsilopás is volt. A Hungária Szálloda Rt. vezetői szakmai magaslataikból úgy tűnik ilyen helyi apróságokkal nem foglalkoznak. Már csak azért sem, mert a város jóidéig közterületi parkolójában biztosított helyet a szálloda vendégeinek, de azzal talán mindenki egyetért, hogy a Széchenyi tér parkolási helyzetét ismerve hosszú távon nem megoldható a tér szálloda számára való lefoglalása. Az eddigiek nem csupán a Nádorról szóltak, de azt hiszem a tények magukért beszélnek, a két szálloda ügyét nem lehet kettéválasztani. Mégis mi történik a Nádor esetében? A tévedések elkerülése végett az úgynevezett húzavona nem a városi önkormányzat vagy a műszaki hatóság fafejűsége miatt alakult ki, hanem azért, mert a Hungária Szálloda Rt. vezetői nem voltak hajlandók a város és a polgárok érdekeit figyelembe venni, valamint a valós szakmai érveknek megfelelő anyagi áldozatot hozni. Ezzel szemben a többször is kritizált város részéről olyan anyagi áldozatvállalási ajánlatok hangzottak el, melyek egyértelmű bizonyítékai a problémát megoldani kívánó helyi szándéknak. A pécsi ön- kormányzat és a város vezetői tisztában voltak és vannak azzal, hogy a kérdéses parkolóház beruházás nem csupán a Hungária Szálloda Rt. érdekeit szolgálták volna és szolgálnák még ma is. Ezért ajánlottuk fel többször a telek, a bejutáshoz szükséges szanálás és sok más költség átvállalását. A város jelenlegi pénzügyi helyzete „csak” ennyit tett lehetővé. Azt is felajánlottuk, hogy segítünk beruházót keresni, de a Hungária Szálloda Rt.-nek ez is kevés volt. Vagy sok? Egyszerűen nem akartak sem a számokról (OÉSZ) sem a valós igényekről tudomást venni. Néhány szó erejéig hadd szóljak a parkoló számról. Minden olyan eddigi beruházás esetén, ahol a szükséges parkolók kialakítását elvégezték, de néhány hiány mutatkozott, az építtetők a hiányzó parkolók pénzbeli megváltásával felmentést kaphattak a teljes parkolószám A város parkoló létesítéséhez kötötte a felújítás engedélyezését kialakítása alól. Ez azonban csak a létrehozandó parkoló szükséglet töredékét jelentheti, semmi esetre sem a felét vagy még többet. Azért a tényért pedig talán senki nem marasztalja el a műszaki osztályt sem etikailag sem erkölcsileg, hogy a város, bár fő részvényese a szállodának (telektulajdonnal), mégsem tett kivételt önmagával szemben és a parkoló létesítéséhez kötötte a felújítás engedélyezését. De Blasio Antonio Pécs Város Önkormányzata Környezetvédelmi és Városépítészeti Bizottság elnöke j i
