Új Dunántúli Napló, 1994. június (5. évfolyam, 149-178. szám)

1994-06-03 / 151. szám

1994. június 3., péntek Közélet üj Dunántúli napló 9 17 : 9E A kelet-dunántúli (nem is olyan túlságosan) nagyváros egyik legforgalmasabb terén egy átlagember számára nehe­zen értelmezhető, algebrainak tűnő kifejezés - 17:9E - tűnik elénk. Kitüntetett helyen, sze­münk számára kellemes látó­szögben és gyengébb látásúak által is jól olvasható betűmére­teivel tudósítja mondanivalóját. Olyan alkotásról van itt szó, amely elsődleges céljaként ugyan reklámot hordoz, de ez­zel együtt is szívesen fogadjuk el, két oknál fogva is. Az egyik: mértéktartóan ízléses kivitele­zése, a másik ok pedig a mellé­kesként nyújtott, mégis többsé­günk szemében értékesebbnek tűnő szolgáltatása, nevezetesen váltakozva jelezte ki a pontos időt és az időszerű hőmérsékleti értéket. Nem csak a könyveknek van meg a maguk sajátos sorsa. Ezt a szóbanforgó eszközt is elérte végzete - ha ugyan történnek nálunk valaha is végleges előre­lépések. De úgy történik, hogy a kijelző szerkezet, mely a válto­zás folyamatosságának hirdeté­sére hivatott, már hónapokban mérhető hosszabb idő óta az ál­landóságjelképévé vált és töret­lenül hirdeti azt, amit a címben megjelölt kifejezésből maga­sabb matematikai felkészültség nélkül is kiolvashatunk. Kétség­telen ugyan, hogy ellentétes ol­dalon 15 C fokos hőmérsékletet jelez hóviharban és füllesztő hőségben egyaránt. Azt sem il­lenék elhallgatni, hogy a város egy másik pontján egy hasonló berendezés e sorok megírásakor még mindig megbízhatóan mű­ködik. 50-50%-os arány talán nem is tűnik rossznak. Nem hiszem, hogy az elrom­lott és meg nem javított, feltéte­lezhetően tehát javíthatatlan ki­jelzőszerkezettel kapcsolatban eddig bárkiben i is felmerült volna az a gondolat, hogy mű­emlékké is lehetne nyilvánítani és így ebben az állapotban tör­ténő megőrzését indokolt lenne szorgalmazni. De az sem töl­tene el jó érzésekkel, ha műkö­dőképessége miatt valamilyen rejtett helyre távolítanák el. Ér­téknek tekinteném, ha újra mű­ködőképes lenne. Az egész jelentéktelennek tűnő ügy lényegére rátérve: nem ismerem ugyan, hogy milyen pénzügyi forrásokból hozták létre, de ennek nincs is jelentő­sége. Láthatatlan pénzügyi csator­nákon át, valamilyen módon mégis egész társadalmunk fi­zette meg az árát, közös tulaj­donunkká vált és közös érde­künk, hogy tartósan jó állapot­ban, üzemképesen feleljen meg rendeltetésének. Szó nélkül is elmehetnénk mellette, ha más esetekben és sokkal nagyobb méretekben nem kellene tapasztalnunk a társadalmunk áldozatai révén megalkotott értékek hasonló el­herdálását. Ehhez pedig már csak annyit kívánok hozzáfűzni: nem csupán az anyagiakban megtestesült értékeinket féltem alapos okkal. Kovácsy Zoltán Szivattyúk a Szigetközben Néhány héten belül a Sziget­köz három pontján már nagy teljesítményű dízel szivattyúk emelhetik át a vizet a Duna ág­rendszerébe. A szivattyúk a ter­vek szerint másodpercenként 15 köbméter vizet továbbítanak az ágrendszerbe. Az 1825,1 fo- ly árukilométernél 5,5, az 1832,4 folyamkilométemél szintén 5,5, az 1845,4 folyamki­lométemél 4,5 köbmétert kí­vánnak másodpercenként át­emelni. Egy helyen már jelen­leg is működtetnek egy kisebb teljesítményű szivattyút. Ez másodpercenként fél köbméter vizet emel át. A dízelszivattyúk telepítése a kalkulációk szerint 80 millió forintba kerül. Új épület a látássérült fiataloknak Speciális szakiskolában kézműves mesterségek Aki csak benéz az utcáról a park jellegű udvarba, annak is egyértelmű: itt hatalmas munka kezdődött. A frissen kezdett építkezés mellett az is szembe­tűnő, hogy amit eddig létrehoz­tak, az is elismerésre méltó. Már eddig is gyönyörű környe­zetben, stílusos épületben taní­tották Pécsett a vak és gyengén- látó gyermekeket, a Bálicsi u. 29. sz. alatt. A házat azonban rövid idő alatt kinőtték, s most a meglévőnél kétszer nagyobbat építenek. Hozzá illően alakítják az udvart is. Mindezt a Világ Világossága Alapítvány teremtette meg, amelyet 1987-ben alapítottak. Akkor mindössze három alapít­vány létezett Magyarországon.- Rendkívül fontosnak tartot­tuk, hogy megszervezzük a vak és gyengénlátó gyermekek szervezett oktatását, a rendsze­res egészségügyi ellátásukat - mondja dr. Sebestyén Ibolya fő­orvos, az alapítvány elnöke. - Három év gyűjtés után 1990-ben tudtuk megnyitni a Látássérült Gyermekek Rehabi­litációs és Oktatási Központját, amelyben szemészeti és gyer­mekgyógyászati szakrendelés is van. Az intézményben óvoda, általános iskola és diákotthon működik. A negyven személyes intéz­mény azonban kicsinek bizo­nyult. Nem csak baranyai, ha­nem Dél-Dunántúl más telepü­léseiről is hozzák ide a gyerme­keket, s ahogy a főorvosnő fo­galmaz: ők azért vannak, hogy segítsenek, tehát a befogadás­nak nem lehet kizáró oka, hogy valaki nem baranyai. Akadt vi­szont egy átléphetetlen akadály, a helyszűke, ami miatt az utóbbi időben már kénytelenek voltak megértést kérni a szülőktől. Szintén a helyhiány az oka an­nak, hogy nem tudnak tovább­lépni a gyerekek speciális szak­képzésében. Ezért folytatják a Már kicsi nekik a régi ház gyűjtést és számítanak a továb­biakban is adományokra, ame­lyeket az OTP 581-0110-48-8 számú csekkszámlára lehet be­fizetni. A nyolc osztályt végzett fia­talok számára ugyanis rendkí­vül fontos, hogy olyan szakmá­val is rendelkezzenek, amely az önálló életvitelhez nélkülözhe­tetlen. Az új épület egyik fő célja ez lesz. A képzés három évig tart. Ez idő alatt közismereti és szakmai tárgyakat tanulnak a fi­atalok. Többek között a szövés, fonás, batikolás, kerámia meg­munkálás, kosárfonás mester­ségét tanítják meg nekik, de ta­nulnak sík írást és számítógép ismereteket is. Mindehhez a meglévő épüle­tük melletti területetet vásárol­ták meg jelentős önkormányzati segítséggel. Fotó: Szundi György Közben szinte állandóan pá­lyázatokat írtak, s gyűjtötték a pénzt az építkezésre, amely a közelmúltban el is kezdődött.- Az eredeti számítások sze­rint 4-5 millió forintba került volna a földmunka, az alapozás­folytatja a főorvosnő - de kide­rült, hogy ez egy olyan nedves terület, hogy a leendő épület alá egy speciális szivárgó rendszert kell építeni. Jelenleg úgy látjuk, hogy az ötvenmillió helyett hetven mil­lió forintra rúg majd a végleges költség. Ennyi pénzünk nincs. Ezért erre az évre az alapozást és a földszinti műhelyek elké­szültét tervezzük, illetve szeret­nénk a két felső szintet tető alá hozni. A belső szakipari mun­kákat pedig akkor folytatnánk, amikor lesz rá pénzünk. Remél­hetőleg jövőre. A kerékpárost ne csak a KRESZ védje Még egy-két hét és kitör a nyári vakáció, s mint minden esztendőben, most is diákok ez­rei pattannak kerékpárra, egye­dül vagy csoportosan vágnak neki az országutaknak. Sokan közülük ismerik a közlekedési szabályokat, sokan nem. Pedig a kerékpározás különösen ve­szélyes módja a közlekedésnek, a bicikli nyergében ülő védtele­nebb minden más jármű utasá­nál. A KRESZ is megkülönbözte­tett figyelmet fordít a kerékpá­rosok védelmére, de a legjobb jogszabály is hiábavaló, ha nem tartják be. A KRESZ kimondja például, hogy a kerékpáros főútvonalon, lakott területen kívül csak úgy kanyarodhat balra, ha lehúzódik az út jobb szélére, leszáll a jár­műről és a gyalogosokra vonat­kozó szabályok szerint halad át az úttesten. Ezt a módszert szoktuk java­solni minden kerékpárosnak még lakott területen belül is, mert a biciklin ülve sokkal ne­hezebb megbecsülni a közeledő járművek távolságát, sebessé­gét, mint mondjuk állóhelyzet­ben tenni ugyanezt. Nehéz volna megmondani, hogy a kerékpárosok és az autó­sok közül melyik tart jobban a másiktól. Különösen sötétben, rossz látási viszonyok között rettegnek az autósok a kivilágí- tatlanul, netán részegen im­bolygó biciklistáktól. Sem az egyre szigorúbb előírásokkal, sem a kilátásba helyezett súlyos büntetéssel nem lehet rávenni minden kerékpártulajdonost, hogy szereljen lámpát, fény­visszaverő prizmát a járművére. Ha nem is sokat, egy lépést talán már tettünk előre is: szá­mos vidéki önkormányzat dön­tött úgy, hogy a fejlesztésre rendelkezésre álló forrásaiból legalább a településeken átha­ladó főútvonalak mentén meg­építi a kerékpárutakat. Itt-ott már a szomszédos községek kö­zött is épültek bicikliutak. S amíg mindez általánossá válik? Nem marad más: a ke­rékpárost ne csak a KRESZ, hanem az autós is védje. (kalanovics) Jaj a győzőnek? Nem kevés veszélyforrással, buktatóval kell ma számolnia a választások nyertesének, a Ma­gyar Szocialista Pártnak. Fő veszély: maga a hatalom ? Igen, bármilyen közhely, újra és újra ismételni kell: a politikai erőfölény, amelyre a szocialis­ták szert tettek, kábítószerként hathat. A hatalom mámorában, az elhivatottság túlzott önbi­zalmával nem fér össze a józan reálpolitika, amely pedig egyet­len esély a mai válságállapot le­küzdésére és a rokkant gazda­ság talpraállítására. Kölcsön kenyér visszajár? Ne szépítsük a dolgot: az új belpoli­tikai erőviszonyok sokakban ér­lelik a revans-vágyat. Ha a szo­cialisták, mint ennek a szubjek­tívista, indulati politizálásnak korábbi szenvedő alanyai, en­gednek a kisértéseknek, partne­reikből egyhamar ellendrukke­reket, ellenfeleikből ellenséget csinálnak és az összefogás, a remélt nemzeti megbékélés utópiává válik. Sikerkovácsok - minden mennyiségben? Akik a közeljö­vőben - remélhetőleg egy koa­líciós megállapodás eredmé­nyeként - a közélet vezérlőpult­jához kerülnek, bizonyára ta­pasztalni fogják, hogy megsza­porodnak körülöttük a „régi” harcostársak és támogatók. Va­lamennyien a siker részesének és magas posztok, jó állások vá­rományosainak tartják magukat. Ha az új adminisztráció nem áll ellen nyomásuknak, az elődök­höz hasonlóan abba a zsákut­cába kerül, amely a dilettantiz­mushoz, a kliens-rendszerhez, a közélet elmocsarasodásához vezet. Az ilyen és hasonló veszé­lyek elkerülése a mai történelmi helyzetben valóban nagy hig­gadtságot, bölcs előrelátást igé­nyel. Ha ez hiányzik a döntési helyzetben levőkből, akkor a régi mondás, hogy jaj a legyő- zöttnek, új változata igazolódik: jaj a győzőnek! Bajnok Zsolt A legtöbb a fővárosban, a legkevesebb Tolnában Alapítványokról - a számok nyelvén A nagyszámú hazai alapítvány között nehéz eligazodni. Ezen próbál segíteni a közelmúltban megjelent „Magyar Alapítvá­nyok Enciklopédiája 1994.” címet viselő vaskos kötet, amely 550 oldalon tárja az olvasó elé az alapinformációkat. Ezekből tudható meg, hogy egy-egy alapítvány támogatása miként ve­hető igénybe, illetve egy-egy alapítványt hogyan lehet segíteni.- Hogyan gyűjtötték össze az adatokat? - kérdeztük Takács Istvánt, a kötetet kiadó SANSZ elnök-főszerkesztőjét.-Levélben kerestük meg az alapítványok képviselőit, kérve, hogy a legfontosabb adatok közreadásával segítsék a kötet összeállítóinak munkáját. A vá­laszokat felhasználva közöljük az alapítványok megnevezését, címét, képviselőjének nevét, te­lefon és faxszámát, az alapít­vány bank és devizaszámlaszá­mát, s ami a legfontosabb, cél­juk, tevékenységük rövi- debb-hosszabb ismertetését. Emellett színesíti, gazdagítja a kötetet számos alapítvány emb­lémájának, jelképének bemuta­tása is. A kötet az alapítványo­kat tematikus és megyénkénti bontásban mutatja be.- Kiemelne néhány jellemző megyei adatot?- A Magyarországon bejegy­zett 11489 alapítvány (1994. január 25-i állapot) 1239 telepü­lésen működik, vagyis a telepü­lések 37 százalékán. Az alapít­ványok közül Budapesten és a 18 megyeszékhelyen összesen 7062 alapítvány tevékenykedik. Ez az alapítványok 62 száza­léka. További bontás: Budapes­ten 4416, Kecskeméten 169, Pécsett 328, Békéscsabán 87, Miskolcon 247, Szegeden 241, Székesfehérvárott 120, Sopron­ban 89, Debrecenben 265, Egerben 118, Szolnokon 128, Tatabányán 112, Salgótarján­ban 62, Kaposvárott 158, Nyí­regyházán 122, Szekszárdon 53, Szombathelyen 92, Veszprém­ben 165 és Zalaegerszegen 90 alapítvány működik. A legtöbb tehát Budapesten van, ezt köve­tően Pest megye 741, Veszprém megye 519 alapítvánnyal kö­vetkezik, és a legkevesebb Tolna megyében található, ösz- szesen 141.- A tevékenység szerinti bon­tás mit mutat?- A 7062 alapítványból 952 szociális, 633 egészségügyi, 1088 kulturális, 1522 oktatási, 690 ifjúsági, 368 vallási, 155 környezetvédelmi, 218 telepü­lésfejlesztési, 287 gazdasági, 235 tudományos, 118 kisebb­ségi, 29 műemlékvédelmi, 767 egyéb alapítvány. A legtöbb szociális alapít­vány Budapest után (592) Pé­csett (46) és Debrecenben (42), a legkevesebb Szekszárdon (6) és Salgótarjánban (9) van. A legtöbb egészségügyi alapítvány is Budapesten van (385), majd Debrecen (41) és Pécs (37) kö­vetkezik. A legkevesebb Bé­késcsabán (4), Szekszárdon és Zalaegerszegen (5) működik. A legtöbb kulturális alapítvány Budapest után (748) Pécsett (39) és Debrecenben (32) van, a legkevesebb Szekszárdon (8) és Salgótarjánban (10) jött létre. A legtöbb oktatási alapítvány Bu­dapest után (863) Miskolcon (76) és Szegeden (70), a legke­vesebb Sopronban és Szekszár­don (16) van. Majd jövőre . . . Szabolcsfalusi útgondok Pécs külvárosában, a fákkal övezett szabolcsfalusi völgy szépséget és nyugalmat áraszt. Talán, ezért is választotta sok fiatal a belváros zajától, füstjé­től távol lévő helyet otthonául.-Az elmúlt években gomba módjára szaporodtak az új há­zak. A kis bekötőutak utcákká fejlődtek. Az építkezés velejárói a kisebb - nagyobb problémák, de ezeket a jó szomszédi viszo­nyokkal sikerült mindig megol­danunk - mondja Wirth Zol­tánná, a Klapka György utca lakója. - Közös összefogással az elmúlt években megtörtént a gáz, villany bevezetése. Most, ismét van gondunk, amelyre nem találunk orvoslást. Az ut­cánk földes út. Az esőzésekkel együtt járó sarat a víz sajnos a kertjeinkbe is behordja, a pá­zsitot sártengerré változtatva. Az út ilyenkor járhatatlan. Többször nyújtottak be ké­relmet az itt élők egyénileg, va­lamint a tylecsekszabolcsi Kör­nyezet és Érdekvédő Egyesület által is a Városi Önkormány­zathoz útépítésre, de mindig csak ígéreteket kaptak. Terv készült, vállalkozó is akadt a kivitelezésre. A lakók elfogad­ták az építéshez szükséges csa­ládonkénti 20.000 Ft-os pénz­hozzájárulást. Az új út mégis álom marad számukra? Az elmúlt héten az önkor­mányzat elrendelésére vörös salakkal szórták le az utcát. Helyzetükön ez még inkább rontott. Csapadék esetén kert­jeik, növényeik teljesen tönk­remennek.- A gyerekeket is féltve en­gedjük ki az amúgy nem for­galmas utcára, mely eddig ját­szóhelyül szolgált - kapcsoló­dik beszélgetésünkbe Szabó Sándomé, a szomszédasszony. -A salakport egymás hajába, szemébe szórhatják. Ebből a lépésből csak káruk származott a lakóknak. Lassan évre ugyanaz: Majd jövőre. De elveszítik reményüket, hisz az ez a jövőre mikor jön el? .. . önkormányzat ígérete évről Müller Andrea

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents