Új Dunántúli Napló, 1994. június (5. évfolyam, 149-178. szám)

1994-06-23 / 171. szám

1994. június 23., csütörtök Közélet üj Dunántúli napló 9 Az országban 1,2 millió embernek csak ideiglenes lakcíme van Fotó: Szundi György Ideiglenes tartózkodási és lakóhely Fontos a lakcím Mi van a 95-ös benzinnel? Akár üzletvesztés árán is ... Nőtt a létminimum A fogyasztói árak növekedé­sével összhangban emelkedett a létminimum értéke a különböző háztartásoknál május folyamán - állapítható meg a Központi Statisztikai Hivatal jelentésé­ből. Egy átlagos - két felnőttből és két 15 év alatti gyermekből álló városi családban a minimá­lis megélhetéshez májusban 51 800 forintra volt szükség. Az egy főre .eső érték eszerint 12 950 forint. Ennél a családtípus­nál - tekintettel a májusi 1,2 százalékos fogyasztói árszint­növekedésre - a létminimumér­ték 700 forinttal, egy főre szá­mítva 170 forinttal emelkedett. A különböző családtípusok közül a létminimum egy főre jutó összege az aktív korú vá­rosi egyedülállóknál a legmaga­sabb, nekik minimálisan 18 000 forintra van szükségük a meg­élhetéshez. A legkevesebb pénzből a két felnőttből és négy 15 éven aluli gyermekből álló községi családok képesek meg­élni: náluk májusban 61 500 fo­rint - egy főre számítva 10 250 forint - volt a létminimum az év ötödik hónapjában. Piszkos pénzek Az úgynevezett piszkos pén­zek tisztára mosása a világmére­teket öltő szervezett bűnözés egyik lételeme. A pénzmosás elleni küzdelemnek csak egyet­len lehetséges útja van: a nem­zetközi összefogás - állapítot­ták meg azon a nemzetközi szakértői konferencián, ame­lyen az ENSZ igazságügyi és bűnmegelőzési hivatalának kezdeményezésére 74 ország képviselői vitatták meg az együttműködés lehetséges és feltétlenül szükséges formáit. A tanácskozásnak az észak-olasz­országi Courmayer városka adott otthont, mivel az itteni Courmayer-alapítvány a konfe­rencia társrendezője. Az ENSZ becsült adatai szerint 1990-ben 500 milliárd dollárnyi piszkos pénzt mostak tisztára a világ­ban, s mára ennek az összegnek a nagysága elérheti az ezer mil­liárd dollárt. Sörcentrum Európa egyetlen régiójában sem folyik le annyi sör a torko­kon, mint a bajor, a szász és a cseh területen együttvéve. A sö­rivóknak ebben a „Bermuda-há- romszögében” a sörfogyasztás éves átlagban 170 és 200 liter között mozog fejenként, ami meghaladja a 140 literes német átlagot is. Utóbbi pedig ugyan­csak csúcsnak számít az európai országok között. A kontinens 1644 sörgyárának 78 százaléka német földön található. Amíg azonban az elmúlt évben Nyu- gat-Németországban a sörgyár­tás volumene 5 százalékkal csökkent, addig a keleti része­ken kétszámjegyű volt a növe­kedés. Az ország lakosságának több mint 10 százaléka - 1,2 millió polgár - ideiglenes tartózkodási helyet jelöl meg lakhelyéül. Közülük mintegy 1 millióan már legalább két éve élnek így, de még tízezren sincsenek, akik eleget tettek június 29-éig telje­sítendő kötelességüknek, ideig­lenes tartózkodási helyük újbóli bejelentésével történő meg­hosszabbításának. Pedig aki ezt nem teszi meg az említett határ­időig, az számíthat arra, hogy tartózkodási helyének nyilván­tartása meszűnik, s ez ugyan nem von büntetést maga után, de mégis: több szempontból hátrányosan érinti a mulasztó állampolgárt. Határidő 1,2 millió polgárnak A határidő után ugyanis már megújítani nem, csak újból be­jelenteni lehet az ideiglenes lakcímet - újabb megfogalma­zás szerint az ideiglenes tartóz­kodási helyet -, s bár ez a lakás használatához fűződő jogokat nem befolyásolja, a jogfolyto­nosságot más esetekben azon­ban annál inkább. Hiszen a nyilvántartás az újbóli bejelen­tés dátumát tekinti ilyenkor kezdő időpontnak, függetlenül attól, hogy az illető személy ko­rábban is ott lakott már. A Belügyminisztériumban más, e témakört érintő kérdé­sekről is tájékoztattak.- Maga az elnevezés a két évvel ezelőtt életbe lépett nyil­vántartási törvény szerint vál­tozott: az „állandó lakcím” he­lyébe a „lakóhely”, az „ideig­lenes lakcím” helyébe pedig az „ideiglenes tartózkodási hely” lépett, mert a mai életviszo­nyokat ez jobban kifejezi - hangoztatta Dull Mária, az Or­szágos Személyiadat- és Lak­címnyilvántartó Hivatal (OSZH) osztályvezetője, aki arról is szólt, hogy mit kell tennie az ideiglenes tartózko­dási helyük bejelentését meg­újítani kívánó polgároknak. - Keressék fel a területileg ille­tékes polgármesteri hivatalt egy kitöltött új lakcímnyilván­tartó lappal, személyi igazol­ványukkal, s ha - az igazol­ványban már nem szerepel a személyazonosító jelük - ak­kor e számsort megadó ható­sági bizonyítvánnyal.- Csak személyesen lehet megújítást kérni?- Nem. Hozzátartozó, meg­hatalmazott is eljárhat, hiszen egész családokról is szó lehet. De egy dolog még nagyon fon­tos: a szállásadó aláírása, vagyis a tulajdonos, a bérlő, vagy a ha­szonélvező beleegyezést tanú­sító szignója. A külföldön élő sem kivétel Dr. Kóbor Józseftől, a Bel­ügyminisztérium önkormány­zati főosztályának főtanácsosá­tól megtudtuk, hogy be kell je­lenteni azt is, ha valaki három hónapnál hosszabb ideig kül­földön tartózkodik, s a külföl­dön élő magyar állampolgárnak is nyilvántartják ideiglenes ma­gyarországi tartózkodási helyét, az OSZH-nál vagy az adott konzulátuson történő bejelent­kezését követően. Nem kell vi­szont megújítani az adatokat abban az esetben, ha a lakcím- változás nem jár költözéssel, azaz ha az illető utca nevét megváltoztatják, illetve az ál­lampolgár kórházba, vagy kato­nai szolgálatra vonul be.- És mi a helyzet a hajlékta­lanokkal?- Bármily furcsán is hangzik, nekik is érdekük, hogy szokásos tartózkodási helyüket nyilván­tartásba vegyék, mert a szociá­lis ellátásra való jogosultságuk csak ilyen „háttérrel” érvénye­síthető - hangzott a felelet.-Milyen hátránnyal jár, ha valaki nem tesz eleget a lakcím­bejelentési kötelezettségének?- Az ideiglenes tartózkodási helyen élők esetében azzal, hogy adatait törlik a nyilvántar­tásból, illetve fiktívvé nyilvánít­ják. Emiatt a jogfolytonosság megszakadásán kívül azzal is számolhatnak a mulasztók, hogy a közigazgatási eljárások résztvevőiként nem tudják jo­gaikat érvényesíteni, hiszen azok is lakóhelyhez, vagy ide­iglenes tartózkodási helyhez kötötten folynak.- Kapnak-e értesítést a most lejáró határidőről az érintettek?- Ez esetben nem. A napi­sajtóban közzétett felhívások­ból, figyelemfelkeltő cikkek­ből tudhatják meg, hogy mi a teendőjük, a későbbiekben vi­szont valószínűleg élnek a polgármesteri hivatalok az ér­tesítés lehetőségével - kaptuk a választ. így hát mi is meg­tesszük, hogy figyelmeztetjük több mint 1 millió állampolgá­runkat: a saját érdekében újítsa meg ideiglenes tartóz­kodási helyének bejelentését, ha az utoljára 1992. júliusa előtt vették nyilvántartásba! S. J. Egyre több autóba kell 95-ös oktánszámú ólommentes ben­zint tankolni, az új, katalizáto­ros motorok kivétel nélkül ezt „eszik”. Éppen ezért az ember azt gondolná, hogy az üzem­anyagtöltő állomások iparkod­nak ilyen kútoszlopokat létesí­teni. Nos, úgy tűnik, a MÓL Részvénytársaságnál az üzleti szempontok nem játszanak nagy szerepet. Legalábbis erre a következtetésre jut az autós, ha azt tapasztalja, hogy nagy for­galmú városi üzemanyagtöltő állomáson, nevezetesen Pécsett, a Hajnóczy utcában megszüntet­ték a 95-ös benzin árusítását. Milyen indokkal? Dukits László a MÓL Rt. Nagy öröm, ha valaki egy te­levíziós vetélkedő nyertese, de akad azért üröm is e boldogság­ban. Mert ugye ki gondolta volna, hogy a „Mindent vagy semmit” című szellemi kintorna színpadán csillogó, villogó ajándéktárgyak után a győzte­seknek az adóhivatal még be­nyújtja a több százezer forintos „számlát”?- Pedig elkerülhető lett volna ez a kínos helyzet - vé­lekedik Karácsony Imréné pénzügyminisztériumi főtaná­csos, aki szerint a minisztéri­umban is napokig beszédtéma volt az eset. - Ha a vetélkedő szervezői előre tisztázzák az adózással összefüggő szabá­lyokat, akkor megkímélhették volna Kodaj Bencét is a gondoktól, hiszen a mintegy másfél milliós érték után lega­lább négyszázezer forintra kal­kulálták a befizetendő adóját.-Miért kell a nyerteseknek adót fizetniük?- A magyar törvények értel­mében alapvetően két dolgot kell elkülöníteni - mondja a szakértő. - Az egyik: a szeren­csejátékok tárgynyereményei után többnyire azért nem kell adót fizetniük a nyerteseknek, mert a játék szervezői már elő­zetesen befizetik az államkasz- szába a kiszabott forrásadót. Más a helyzet azokkal a tárgyju­talmakkal kapcsolatban, ame­lyeket általában vetélkedőkön, valamilyen teljesítmény alapján nyernek el a versenyzők. Ilyen­kor ugyanis - jogi szempontból - a tudás, a teljesítmény alapján önálló tevékenységből szár­mazó bevételnek tekinti a tör­vény a nyereményeket és ezért azok személyi jövedelemadózás alá esnek. Az adózás általános szabályai szerint a díj elérése érdekében felmerült költségeket le lehet vonni a nyeremény ér­dél-dunántúli töltőállomás há­lózat menedzsere szerint az volt a céljuk, hogy a környezetvé­delmi szempontokat figyelem- bevéve ahol lehet, ott biztosít­sák a 91+1-es ólommentes ke­verék üzemanyag kiszolgálását. A Hajnóczy úton és még egy töltőállomáson kénytelenek vol­tak megszüntetni a 95-ös kút­oszlopot, mert különben nem tudtak volna a 91+1-es keveré­ket adni. Még azon az áron is, hogy ez üzletvesztést jelent. A benzincserét nem akarják „visszacsinálni”, aki 95-öst akar tankolni, kimehet a Pellérdi el­ágazás közelében lévő üzem­anyagtöltő állomáshoz vagy va­lamelyik konkurens benzinkút­hoz. R. N. tékéből. Bence esetében például leírható lett volna az utazás költsége, a „fellépő” öltöny ára, vagy akár néhány, a felkészü­léshez szükséges lexikon is, amit 1993-ban e célból vásárolt. Más televíziós játékok eseté­ben is felmerül ez a probléma. Például a telefonos játékokban - ilyen volt a Dominó is - a rendező televíziónak köteles­sége levonni a jutalmakra ki­számolt adóelőleget, a nyertes­nek pedig az adóbevallásukban szerepeltetniük kell ezt az ösz- szeget. Ugyancsak adóköteles a televíziós vetélkedőn nyert uta­zás, értékpapír, biztosítási köt­vény, a takarékbetét, a vásárlási utalvány, a nemesfémtárgyak, az ékszerek és természetesen a készpénz is. Időnként azonban az adóelő­leg levonása technikailag kizárt. A televíziónak ebben az esetben igazolást kell adnia a kifizetés­ről és ebben az esetben a nyer­tes kötelessége az éves adóbe­vallás elkészítésekor rendezni az adóhivatallal a tartozását. A nyeremény átadásával egyidejű­leg olyan igazolást is kell kap­nia a nyertesnek, amelyből egyértelműen megállapítható a személyazonossága, továbbá ki­derül a tárgynyeremény értéke, annak adómentes része, az át­adás időpontja, illetve az, ha a kifizetők már levonták belőle az adóelőleget. Adómentesek vi­szont a vetélkedők, versenyek dí­jaként kapott érmek és trófeák. Kevesen tudják, hogy szinte valamennyi jogszabály esetében létezik az úgynevezett méltá­nyosság „intézménye”, amely lehetőséget ad a jogalkalmazók­nak arra, hogy mentességet ad­jon az adóteher alól például ab­ban az esetben, ha annak megfi­zetése súlyos megélhetési prob­lémát okozna a nyertesnek vagy családjának. Németh Zsuzsa Ajándék lónak nézze csak a fogát! A boldog nyertes vesztesége Vontatottan halad a földkiadás Pénz a legkevesebb Párizsban a kosárlabda is szép Nem változott számottevően az elmúlt hónapban az agrár- gazdaság pénzügyi helyzete, a gazdálkodók termelésük finan­szírozásához továbbra is nehe­zen tudnak igénybe venni külső pénzforrást - adja hírül a Föl­dművelésügyi Minisztérium most közzétett jelentése. Az ag­rárágazat helyzetéről szóló tájé­koztatásból az is kiderült, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek jelentős részében még jelenleg is javában tart a szétválás és a vagyonmegosztás. A még mű­ködő szövetkezetekre szinte ál­talánosan jellemző a földhasz­nálat jelentős beszűkülése, a stratégia hiánya. Talán ennek tudható be, hogy a pénzintéze­tek egy-egy hitel odaítélésénél sokszoros biztosítékot kémek. A kezdő egyéni gazdálkodók sincsenek jobb helyzetben: álta­lában csak termelésre vállal­koznak. Hiányoznak a termelői, forgalmazói érdekeket egyfor­mán felvállaló gazdaszerveze­tek. Az FM jelentése foglalkozik a földkiadással és a földkiadó bizottságok működésével is. A szakemberek megítélése szerint az önkormányzatok igyekeznek saját hatáskörükben megoldást találni a munka mielőbbi befe­jezésére, összességében véve azonban továbbra is vontatottan halad a földkiadás és a határo­zathozatal. A stagnáló bizottsá­gok „újraélesztésében” jelentős szerepet vállalt a falugazdászhá­lózat. Jó példa erre BorsodA- baúj-Zemplén megye, ahol megélénkült a földkiadó bizott­ságok munkája. Komárom-Esz- tergom és Fejér megyékben vi­szont a földművelésügyi hivata­lok közbelépése nyomán a mű­ködésképtelen földkiadó bizott­ságok helyett újakat hoztak létre. Párizsban szép a napfogyat­kozás. Ahogy a természet ritka csodája ez a sokévenként lát­ható jelenség, úgy a világ váro­sainak ritka csodája a francia főváros látványa is. A napfogyatkozás Párizsban látszott május kilencedikén, bá­gyadt, szökő alkonyaiban. Diát tettünk a szemünk elé, hogy át­nézzünk rajta, és láthassuk a Nap és a Hold egymáshoz köze­ledését, és titkon arra is gondol­tunk, hogy még egyszer ebben az életben ilyet már nem biztos, hogy látunk. Több, mint két év­tized múlva lesz a következő közvetlen találkozása az égbol­ton a két égitestnek. Párizsban szép értesülni an­gol újságból a magyar választá­sok első fordulójának eredmé­nyeiről is. Amikor bekopogtat a családfő reggel, és hozza az új­ságot az eredményekkel. Nem fűz hozzá kommentárt, minden­esetre egy örök életre tiszta lesz előtte, hogy Magyarország nem Bulgáriában van, sőt nem is Bukarest a fővárosa. Párizsban szép turistának lenni, még akkor is, ha láthatóan megszokták, ám mégis lenézik az idegent. „Franciország a franciáké” éreztetik az Eiffel-to- rony látványától eleve tér­iszonyban, és az emberi teljesí­tőképesség határát megkérdője- lezően elámuló turistával is. Franciaország és Párizs eklekti­kus, annyiféle ember, ember­fajta, stílus, történelmi korok karmolásaként és simogatása- ként itt maradt emlék és varázs­lat látható, hogy a tanulságok levonására is hosszú évek kel­lenek. Párizs kertes külvárosában, ahol laktunk, az emberek java­része magába zárkózik, az ide­gent érdektelen kívülállóként, saját országának állampolgárát vetélytársként is viseli el. A megismerkedés után barátságo­sabb, ám tartózkodó. Barátsága a jövetel céljának is szól, tartóz­kodása elviselhető. Párizsban járt a pécsi 506-os iskola kosárlabda csapata. Vi­szonozták azt a meghívást, amelynek a franciák hasonló korú együttese tavaly eleget tett. Családoknál laktunk valameny- nyien, és talán még a sportsi- kemél is jobban élveztük Párizst és környékét. Párizsban jó volt egyszer kikapni a házigazda Club Sporting Cellois tehetséges gárdájától. A csapat a második helyet szerezte meg a házi­gazdák gárdája mögött a négy csapatból álló tornán, ám a győztesek felajánlották az el­sőnek kijáró kupát. Mosolyog­tak, de még véletlenül sem a „nesze nektek” gesztusa moti­válta cselekedetüket. Inkább a franciás változat: „nem gondoltuk volna, hogy ennyire jók lesztek”. Pedig szépen ját­szottak az 506-os csapatának tagjai: Érsek Tamás, Fülöp Csaba, Gergye Gábor, Hege­dűs Csaba, Jelasics Zsolt, Jung László, Kutnyák Péter, Pécsi Róbert, Szabó Tamás. Párizsban szép a nyárelő is. A Szajnán haladó sétahajón ér­dekes hallani, hogy az új arab kultúrális központ ablakai au­tomatikusan kinyílnak, ha kisüt a Nap, és becsukódnak, ha felhő kerül az égre. Szeretem, ha titkokat tudok meg, aztán örülök, ha ezek csupán egyszerű tények. Mint például, hogy az Eiffel torony pont olyan magas, mint egy 106 szintes panelház, és ha arra is fény derül, hogy hétévenként festik újra, hiszen a renoválása pontosan hét évig tart. Ahogy befejezik, kezdhetik elölről. Párizsról írni körülbelül olyan, mint amikor közös ked­venc ételéről beszél egyik em­ber a másiknak, de éppen nem kóstolják meg. Ezért sem foly­tatom az írást. Bozsik László i j l i

Next

/
Thumbnails
Contents