Új Dunántúli Napló, 1994. június (5. évfolyam, 149-178. szám)

1994-06-03 / 151. szám

1994. június 3., péntek A mai nap uj Dunántúli napló 3 Nem az oltóanyag okozta a lázat Csak az előzetes védekezés segít, a kullancs-csípés utólag gyógyíthatatlan! Hömyéken volt egy iskola Pénz és lelkesedés kérdése, hogy a hörnyéki gyerekek - aho­gyan régen is - újra járhassanak az itteni iskolába. Az egyik már megvan hozzá. Fotó: Szundi György Szerdán sajtótájékoztatót tartottak magyar újságírók ré­szére a Bécsi Egyetem Szociá­lis Orvostudományi Intézeté­ben azzal kapcsolatban, hogy májusig Magyarországon több mint 300 gyermeknél okozott hirtelen magas lázat a kul­lancs-szúrástól kapható kora­nyári meningoencephalitis (agyvelő- és agyhártyagyulla­dás, KNYME) vírus elleni vé­dőoltás. A honi sajtóban talál­gatás indult meg, hogy esetleg az osztrák Immuno cég által kizárólagosan gyártott védőol­tás hibája okozta volna a lázat. Mint dr. Gerhard Kunze in­tézetvezető professzor el­mondta, Kelet-Ausztriában is előfordultak hasonló esetek, s ezért tanácsolták azt május elején, hogy míg az oltóanya­got nem ellenőrzik, a három év alatti gyermekeket ne olt­sák be (Ausztriában ugyanis nagyon magas, 90 százalékos a lakosság beoltottsága). A ha­tóanyag szigorú, az Osztrák Orvosi Kamara szakemberei­ből álló bizottság által való tesztelése azonban semmiféle hibát nem mutatott ki. Nyula- kon folyt a tesztelés, ugyanis a nyúl nagyon érzékeny a lázas megbetegedésekre, sokkal hamarabb belázasodik, mint az ember. A nyulaknak az emberi adag tízszeresét adták be, de láztünetek mégsem je­lentkeztek! Az, hogy nálunk - főleg Vas megyében - és Burgen- landban mintegy 370 lázesetet regisztráltak, sok mindennel magyarázható. Ebben az idő­szakban az említett területe­ken más egyéb fertőzések is terjedtek, pl. influenza, ka­nyaró, rubeola, a herpesvirus okozta három napos láz. Való­színű, hogy a gyerekek a lap- pangási idő alatt kapták az ol­Ha erre jár, ma sem tud úgy végigmenni a Király utcán, hogy lépten-nyomon ne üdvö­zölje egy-egy régi ismerőse. Nemcsak kollégái - bányászok, egykori brigádtagok is örülnek, ha látják, hisz velük éppoly közvetlen kapcsolatban állt. Sokoldalúságáról számos rádió- és tévéfelvétel tanúskodik, Marczis Demetert mégis első­sorban kiváló opera-, orató­rium- és magyamót-énekesként ismertük. Eddig. Ám repertoár­ját bővítve, új műfajban mutat­kozik be június 5-én , vasárnap este 6 órakor, a TV 2-n, a Pécsi tást, de ha előzőleg volt bármi-, lyen betegségük, akkor is job­ban bennük volt a hajlam a lázra, s az könnyebben előjött. (Egyébként tudnivaló, hogy az oltásnak „normális” velejárója a láz, s ez a gyerekekre foko­zottan érvényes.) Dr. Christian Kunz profesz- szor, a Virológiái Intézet igazgatója (akit 1971-ben el­sőként oltottak be az akkorra kifejlesztett KNYME-vírus el­len) elmesélte, hogy 1980 előtt, mikor az oltóanyag nem volt még ilyen tiszta, sokkal több és magasabb lázat oko­zott, és akkor még mondogat­ták is, „Jó erős az oltás, lát­szik, hogy hat!”. Ausztriában egyébként először, a 70-es években még csak rizikó-cso­portokat oltottak be (erdésze­ket, természetben dolgozó­kat), az oltás 1981-től töme­ges, pl. automatikusan oltják az iskolában a diákokat a ter­mészetben tett kirándulások miatt. Mint kiderült, várhatóan 1994 a „kullancs éve” lesz, hi­szen viszonylag enyhe volt a tél, jobban átteleltek, és sok eső esik, ami szintén kedvez a kullancsnak, aki a talajközeli aljnövényzet páradús terében él. Felhívták a figyelmet, hogy éppen a június a kullancs fő szezonja, és a minden 500-1000. példány által hor­dozott KNYME-vírus ellen csak előzetesen lehet véde­kezni az oltással, utólag anti­biotikumokkal kezelhetetlen, legtöbb esetben bénulást okoz! Fontos, hogy nem szük­séges egy fertőzött kullancs­nak feltétlenül megszúmia va­lakit, elég, ha csak piros foltot okozó kapirgálást végez a bő­rön; ám ha szúr, akár egyetlen perc alatt is képes fertőzni! Méhes Károly Körzeti Televízió Itthon című műsorában. Kedves közönségé­nek ismert operettekből, nép­szerű sanzonokból nyújt át egy csokorravalót, Papp Zoltán ze­nei vezetésével. Partnere a PNSZ legfiatalabb színésznője, Fábián Anita lesz. A Bükkösdi László rendezte, félórás nosz­talgiaműsorban Tóth Sándor koreográfiájára a PNSZ baletto- sai táncolnak. A felvételekhez a nosztalgikus környezetet az Áfium Étterem és a Pécsi Aka­démiai Bizottság székházának operettbe illő lépcsősora bizto­sítja. Hömyék ma hivatalosan „Sásd kettő”, de senki se hívja így, csak a hivatal. A régészeti leletek szerint már a XI-XV. században virágzó helység volt. A Sásdról készült monográfia így írja le helyét a Földgolyón, Európában, illetve Magyaror­szágon és Baranyában: „Maga a község Keletről nézve síkságon fekszik, de déli oldalon szőlőhegy övezi. Szán­tásainak jobbik része a síkságon van. Két sor háza a Sásd felől vezető utat szegélyezi.” A hatvanas évek elején a hörnyéki gyerekek egy simára taposott gyalogúton vonultak reggelente iskolába Sás'dra. Ezen az úton ballagott mindig Hömyékre az a tanító, aki Dombóvárról járt be vonattal cigánygyerekeket tanítani. Ke­zében látható volt egy öreg, bőr aktatáska: „legénykori”. A tás­kában kulcs volt, benne dom­bóvári artézi víz és a zöld-pi- ros-kék tintával gondosan meg­írt vázlatok, amiket nem hasz­nált soha. (A hatvanas évek az irdatlan hosszú óravázlatok és „nevelési tervek” korszaka volt.) Az iskolaépületet valószínű­leg nem építész tervezte, építő­mester, talán kőművesmester rakta úgy oda a helyére, ahogy most is látható. Akár véletlenül, akár tehetségből - de a művelet jól sikerült neki. Igazából az épület nem „egyemberes” mű, mert két szakaszban épült: az első iskolaterem lejjebb volt, majd azt meghagyva, mögé és az emelkedő talaj szint miatt fölé építették az új iskolatermet az egyik oldalon, a másikon pe­dig a tanítólakást. A kettő közé torony került, amely főbejárat és harangláb volt egyben. A régi épületrészhez tégla lépcső vezetett le, és annak belmagas­sága olyan nagy maradt, hogy hozzá tudjon kapcsolódni az új részekhez. Az így kialakult ma­gas tér - mivel az egyik fala szinte csupa üveg volt - úgy pompázott a beözönlő fényben, mint egy üvegház. A hörnyéki iskolára úgy em­lékeznek az emberek, hogy ott jó tanítók működtek, akadt olyan is, aki szaklapokban pub­likált. Cigányiskolának sem volt utolsó, kivált az emlegetett idő­Immár 23. alkalommal ren­dezték meg május 16. és 23. kö­zött a Loire-menti Tours váro­sában azt a nemzetközi kórusta­lálkozót, mely a hat legnagyobb európai kórusverseny és feszti­vál egyik legrangosabbika. Az 1972-ben Claude Pan- terne által elindított seregszem­lére a szervezők minden évben az amatőr kórusmozgalom leg­profibb színvonalú együtteseit hívják meg jelentkezés illetve más kórusversenyeken való ki­emelkedő szereplés alapján. A pécsi Bartók Béla Férfikórus versenyeken való kiemelkedő szereplések révén jutott ide: 1992-es debreceni sikerük után hívták meg az idei, 17 ország 30 kórusát felsorakoztató prog­ramba, melyet hat külön kon­cert egészített ki. Bár a résztvevő kórusok egy része nem osztotta teljes egé­szében a zsűrinek a döntőbe jut­tatott együttesekről vallott vé­leményét, el kell ismerni, hogy az idei tours-i verseny igen ma­gas színvonalú volt, amit az is jelez, hogy mintegy 40 együttes részvételét utasították vissza. Különösen a vegyeskarok énekeltek kiválóan, köztük is kiemelkedően a kategóriagyőz­tes és a fesztivál, illetve a kö­zönségdíj mellé a szabadonvá- lasztott műsorú versenyt is megnyerő egyesült államokbeli Oxfordi Egyetem Mississippi szakban. Ezt visszaigazolták azok, akik odajártak Hosszú­mezőről és most olyan negyve­nesek lehetnek. Az igazat megvallva, nem­csak eredeti módon, hanem jó hangosan folyt itt a tanítás, és ha arra vetődött egy tanfelü­gyelő, az fel is húzta a szemöl­dökét. Viszont az eredmények­hez nem fért kétség. A napok egy mulatságos játékban teltek, melyben a magas matematikát festett sörösüveg-kupakok, az olvasást pedig a sajátkezűleg készített ábrák lopták az állandó dalolás közé. Mint tudjuk, a ci­gánygyerekek igen muzikálisak és akkor ott Hömyéken nem csak a tananyagot énekelték, amikor elunták az olvasást, ha­nem a saját dalaikat cigányul. Tehát szólt a kórus, de bármi­lyen vígan és bármekkora hang­erővel - nem tudta elnyomni a szólistát, azt a hatalmas, bárso­nyos baritont, amelyet a pécsi konzervatóriumban csiszoltak tökéletesre. Ezt a hangot hallot­ták sok évig a dombóvári hívek a szertartásokon, és Jézusként a passióban. De senki se higgye, hogy a hörnyéki iskola valami­féle büntetést, vagy degradáló­dást jelentett volna a hang gaz­dája számára. Ez a tanító - akit amúgy bogaras, bolondos em­bernek tartottak, mert mindig akkor mondta meg a vélemé­Concert Singers elnevezésű kó­rusa, mely az európai kórus-tra- diciókkal való tökéletes össz­hanggal méltán aratta le szinte az összes roueni, a bmoi és a vilniusi vegyeskar is. Az egy­nemű karok versenye - ahol egy olasz és egy orosz férfikar tár­saságában a pécsi Bartók Béla Férfikar is versenybe szállt 4 nőikarral együtt - bár színvona­lában elmarad a vegyeskari mö­gött, de egyenletesen jónak mi­nősíthető volt. Az keltett csak némi megle­petést, hogy a zsűri innét egye­dül a pécsieknél semmivel sem jobb Moszkvai Műszaki Egye­temi Férfikart juttatta döntőbe, ahol azonban még saját kategó­riájában is csak 3. díjra tartotta érdemesnek. Legalább ilyen meglepetés volt - és némiképp a zsűri ön­kritikájának tekinthetőén, szinte példa nélküli döntés -, hogy az énekegyüttesek közül fináléba juttatott 4 kórus közül csak a végig lágy szép ortodox orosz egyházi muzsikát éneklő kijevi együttest jutalmazta egy díjjal, a másik hármat - bár megérdemelték volna - semmi­lyen díjra sem tartotta érdemes­nek. Az biztos, hogy a legtöbb együttes - így a Lakner Tamás vezette férfikar is - elindult az árnyalt, finomabb és differenci­áltabb kórushangzásideált célul nyét, amikor nem kellett volna, szóval ez a kántortanító a ke- resztségben a Ferenc nevet kapta, mint ama Assissi-i szent, t és őhozzá hasonlóan rácsodál­kozott minden Isten-teremtmé­nyére. Gyönyörködött benne, akár kóbor kutya, veréb, bogár, vagy kis cigánygyerek volt is az. Ma Hömyéken az „iskola” szót idézőjelbe kell tenni. Jelen­legi tulajdonosa a sásdi ÁFÉSZ, mely asztalosműhelynek hasz­nálta. Az épület főleg belülről viseli magán e funkció nyomait. A tulajdonos szerint a ház kő és malter. Ingatlan, amelynek ára van. Az emberek számára azonban a háznak arca van és nemcsak „makoveczi” érter- lemben, az építész szemével. Ez a ház nem csak tégla és malter azok számára, akik kapcsolatba kerültek vele, visszhangzott benne lábuk dobbanása, jelet hagyott a kezük érintése. Ez a ház a régi, nagy kultúrájú taní­tók emlékműve. A sásdi „hivatal”-ról kiderült, hogy lelke van. Kovács Mi- hályné, aki a sásdi önkormány­zat elnökasszonya, fontosnak tartja, hog Hömyék visszakapja a házát és ezzel kissé az identi­tástudatát. Szerinte pénz és lel­kesedés kérdése az egész. Az egyik megvan. Péter Anna kitűző kórusok útján. Victoria, Mendelssohn, Poulenc és Karai József műveiben ezt szinte töké­letesen sikerült megvalósíta­niuk, ez utóbbi szerző Ku- ruc-szvitjében pedig e két kó­rustradíció ötvözéséről is ma­gasszínvonalú tanúbizonyságot tettek. Azt el kell ismemi, hogy a két Bartók-mű, a Senkim a vi­lágon és a Csujogató, bár szé­pen szólt, sikerült már jobban is a Bartók egynemű karait épp a közeljövőben CD-n megjelen­tetni kívánó együttesnek. A zsű­ritől kapott nemhivatalos in­formáció szerint kategóriájában holtversenyben 2. helyen vég­zett pécsi kórusnak éppúgy a döntőben lehetett volna a helye, mint bejutott orosz riválisának, ám az európai kórusmozgalom második vonalának élmező­nyébe tartozó Bartók Férfikar így is hasznosítható tapasztala­tokat szerezhetett a franciaor­szági tűmé során. A tours-i verseny mellett a pécsi együttes számára legalább olyan hasznos volt az a szpon­zor által segített plusz program, melynek során Párizs második legnagyobb katedrálisában, a Sacre Coeurban misén vehettek részt, valamint az a strasbourgi koncert, melyen a Szent Vilmos Evangélikus Templomban ad­tak. Mindkét helyszínen - a csodálatos akusztikai közeg mellett lélekemelő élményekkel A Pécsi Rádió hétvégi műsoraiból Ausztrália nemcsak földrajzi, de szellemi és művészeti értelem­ben sivatagos - mondja a világ­utazó művész, aki társát keresi Magyarországon, miután több családot is elhagyott már a nagy­világban. A Pécsi Rádió szombat délelőtt 9 és 11 óra között jelent­kező Jó pihenést^című magazin­műsornak szerkesztője, Jánosi Zoltán még a következő témákat ajánlja az újságolvasó rádióhall­gatók figyelmébe. A „nagy utazásihoz csak oda szólt a jegy: a holocaust-vonat egyik utasával beszélgetett mun­katársunk. Kolléganőnk pedig Mohácson egy még ma, 85 éve­sen is tanító Ápáczai-díjas peda­gógust keresett fel. Mekkora halat talál, aki mű­szerrel keresi? Az orfűi kísérletről már előre elmondhatjuk: több száz (!) kilogrammos pontyok is élnek a tó fenekén. Mivel tartanak be egymásnak az őrző-védő egyesületek? A részleteket egy szekszárdi riport­ból tudhatjuk meg. Közreadunk még egy hangké­pes beszámolót zenei szerkesz­tőnk, Kovács Attila jóvoltából az idei Tours-i Nemzetközi Kórus­fesztiválról, melyen a pécsi Pan­non Volán Lakner Tamás vezette Bartók Béla Férfikara is résztvett egy szombathelyi kórus társasá­gában képviselve hazánkat. A műsor zenei szerkesztője, Koszits Attila pedig az egykori KFT éne­kes-gitárosát, Laár Andrást új ze­nekaráról, a HFT-ról faggatja. Korunk embere rámenős. Ezt bizonyítja Fodor Laci legújabb jócselekedete, amikoris határo­zottságával, biztos fellépésével Gyermeknapi Zsúrt szervezett ál­lami gondozottaknak - semmiből. Csapolni is tudni kell, sőt egyre gyakrabban versenyt is rendeznek a sörözők alkalmazottainak. Hogy mi a trükk? Megtudhatjuk az ország legjobb csaposától. Szombaton délután 3-tól 4-ig is­mét működik a 100-as Faktor „Üzenő füzete”, melyben rövid közleményeket juttathattok el egymásnak a műsor ideje alatt, a telefonszám: 414-227. A vasárnap ismét a kívánság- műsoroké a Pécsi Rádióban: dél­előtt fél 9-től 10-ig Gungl László, délután 3 és 4 között pedig Tuc- zay József-Zilahi Lajos páros tel­jesíti a zenés kívánságokat. is gazdagabb lett az együttes, hiszen a párizsi misét a hívek érezhetően felfokozott, ünnepi áhítata emelte a hétköznapok fölé, a strasbourgi koncert érté­két pedig az is növelte, hogy ugyanitt a század legnagyobb francia karmesterének, Charles Minchnek és legnagyobb orgo­nistájának, Albert Schweitzer- nek szellemét érezhettük, hi­szen mindketten kísérték a Münch-papa, Ernst által alapí­tott templomi kórust a 30-as években. Sőt, az akkor még brácsás Charles Münch 1952-ben feliratkozott a temp­lomnak az 1500-as évektől kő­bevésve megörökített adomá­nyozói közé is. Ezek mellett a szakmai élmé­nyek mellett természetesen „nem szakmaiak” is gazdagítot­ták a kórustagok kellemes fran­cia benyomásait: így a Lo­ire-menti kastélyoknak vagy például a Villandry-i - Európa legnagyobb és legszebbjeként számontartott - kertjének meg­tekintése, a „több misét is meg­érő” Párizs kimeríthetetlen szépségeibe való bepillantás le­hetőségének nagyszerűségéről nem is beszélve. Az egyik éj­szaka egy párizsi hotel előtt Ady Endre emléktáblájánál énekelhette a Bartók Férfikar Kodály Fölszállott a páva című művét. Kovács Attila Egy tisztes, őszes halánték Nosztalgiaműsor Marczis Demeterrel A Pannon Volán Bartók Férfikara Tours-ban Az európai kórusmuzsika válaszútján A A 1 é. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents