Új Dunántúli Napló, 1994. június (5. évfolyam, 149-178. szám)
1994-06-22 / 170. szám
1994. június 22., szerda Oktatás - Kultúra üj Dunántúli napló 7 Visszaminősítés - de csúnya szó! Bárkit is megítélni, főleg szakmai alapon, eléggé nehéz feladat. Hatványozottan igaz ez egy tanár működésére, akinek munkáját ugyancsak sokféle szemszögből lehet látni és láttatni. Hogy ezen a téren a szubjektív kilengéseknek kevesebb tere legyen, törvény által határozták meg a pedagógusok, illetve az oktatási intézményekben dolgozó munkatársak besorolását. A legtöbb gondot a legmagasabb, az F kategória okozta, ugyanis a törvény egyik módosításával több ezer tanárt, aki eredetileg az F-be tartozott volna, visszaminősítettek az E-be. A most leköszönő kormányzat és az önkormányzatok egymással karöltve meghozott döntése valószínűleg előre nem látott szakmai és emberi torzsalkodásokhoz vezetett, mérgezve sok-sok iskola tanári szobájának légkörét. És arra, hogy szemben az illetékesek állításával még a mai napig sincs minden rendben e témában, hadd szolgáljunk egy példával, ami ha nem is általánosnak, de jellemzőnek tekinthető. Szécsei János tornatanár, a pécsi Zipemovszky Károly Szakközépiskolában tanít. Ő a következőképp élte meg az elmúlt két tanévet.- 1992-ben a besorolások első lépcsőjében - ma már így kell mondanom - automatikusan az F kategóriába kerültem, lévén két diplomám. A tanári oklevelem mellé ugyanis elvégeztem a Testnevelési Főiskolát, pont azért, hogy középiskolában is taníthassak. Az eset már csak azért is érdekes, mert ha most általános iskolai tanár lennék, minden további nélkül maradhattam volna az eredeti F-ben. Az 1992-es első határozatot - bár kétszer is megerősítették esetemben - a törvény- módosítás értelmében mégis megváltoztatták, s így az E kategóriában találtam magam, 21 más tanár- és nevelőtársammal egyetemben (4-en az iskolaigazgató döntése értelmében, ,jó munkájukért” azonban maradhattak F-esek). A konfliktust az tette teljessé, hogy míg az új besorolást 1993. december 31-ig kellett volna kézhez kapjam, csak 1994. januárjában küldték ki a hivatalos papírt. Ez azonban azt jelenti, hogy erre az évre - tehát 1994-re - még F kategóriásnak számítok, ha csak az adminisztráció késése miatt is. És itt nem csupán arról van szó, hogy senkinek sem esik jól, ha ide-oda minősítge- tik, de több ezer forintos fizetésbeli differencia is van a két kategória között (ideértve a túlóra és a helyettesítési díjat is), ami nekem, két évvel a nyugdíj előtt nem mindegy!- Lehet-e orvosolni ezeket a gondokat?- Ez utóbbi kérdésben mindenképpen. 13 kollégámmal peres úton a Városi Munkaügyi Bírósághoz fordultunk, s épp a napokban kaptuk meg a még nem jogerős határozatot, hogy erre az évre az F kategória után járó pénz illet bennünket, s ezt meg is kell kapjuk, mármint a különbözetet, kamatostul és visszamenőleg. Azonban ez sem ment ilyen egyszerűen. Először úgy volt, hogy ez a pénz nem jár, s másokkal együtt egy itteni tanártársunk el is vesztette a perét, mert akkor még a baranyai bírók nem tudták, hogy az említett adminisztrációs késedelem miatt egy évig még az F-ben maradunk. Azóta tartottak a bíróknak egy országos értekezletet - ezt dr. Rendeki Ágnestől, a mi ügyünkkel is foglalkozó bírónőtől tudom -, ahol tájékoztatták őket az új helyzetről, s most maga a bírónő ír leveleket a korábban elutasítottaknak, hogy adják be a fellebezésüket, ami alapján mégis megítélheti számukra a különbözeti pénzt!-Nem hangzik túl egyszerűen.-Az egész ügyet feleslegesen túlbonyolították! Nekem az véleményem, hogy egy ilyen sokféleképpen értelmezhető törvény nincs még egy! Sose hallottam visszamenőleges törvénykezésről. Bár pont az ellenkezőjét akarták, a törvény egyszemélyi hatalmat adott az iskolaigazgatóknak, hiszen abba se az iskolaszék, se a szekszervezet, se senki nem szólhat bele, ha ő valakit a jó munkája alapján egy tollvonással áttesz a D-ből az F-kategó- riába. Azaz, az E-t átlépve voltaképp „ingyen” egyetemi diplomát ajándékozhat bárkinek. A józan ész azt diktálta volna, hogy D kategóriásak legyenek a főiskolai, E-sek a egyetemi végzettségűek, és az F-be csak azok kerüljenek, akik főiskolán, egyetemen tanítanak vagy kutatnak! Röviden eddig a történet. A Zipemovszky 21 visszaminősített tanára közül csak 13-an pereltek. Az első munkaügyi bírósági döntés alapján 1994-ben, úgy néz ki, még megkapják az F kategóriáért járó pénzt, jóllehet őket már nem fogják még egyszer visszaminősíteni, ezúttal felfelé. M. K. Alicantéban a Leőwey táncegyüttes Diáksziget a nagy hajcihő! Budapesten tartják a IV. Pécsi Blues-Fesztivált, mert Baranyában nem akadt gazdája. A fővárosban viszont fiatalok uralkodnak majd egy héten keresztül az Óbudai sziget parkjában, amely otthont ad a blues-rajongóknak épp úgy, mint a rock, beat, jazz, folk és alternatív zenei irányzatok kedvelőinek. Világsztárok ütik majd meg az „alaphangot”, de a két színpadon kívül bárki bármit muzsikálhat a sziget tisztásain. Göncz Árpád köztársasági elnök vállalta a védnökséget a tavalyi „főpróbán” és az idei rendezvényen is. EUROWOODSTOCK, ez a Diáksziget programadó elnevezése. Mellesleg nemcsak azt tekintik diáknak, aki iskolába jár, hanem mindenkit, aki tanulni szeretne. A cél: újraéleszteni azt a közösségi szellemet, amely 1969-ben alakult ki az amerikai Woodstockban egy farmon. Akkor és ott háromszázezer fiatal hallgatta a világ legjobb zenéit trapéznadrágban, virággal a kezében, a szeretet égisze alatt. Az óbudai „Student Island” magyar „kormányzói” jó nagy, nemzetközi házibulit szerveznek augusztus 19-től 26-ig. Hatalmas sátorvárost építenek tisztálkodási lehetőségekkel, orvosi ellátással, üzletsorokkal, szórakozóközpontokkal, éttermekkel. Tavaly hatezren „nyaraltak” ott olcsón egy hétig, kétszáz koncert, negyven színházi előadás, nyolcvan értékes film kínálta magát a tábortűz-partik, játékos vidámságok sport-ösz- szejövetelek mellett, átitatva a „végre egy hely, ahol nem akarnak tőlünk semmit” érzetével. Az idén ugyanez ismétlődik, még magasabb színvonalon, az ősi tapasztalattal fűszerezve: együtt lenni jó! Rezes Norwich angliai, Pécsnél egy kicsit kisebb város. Somo- gyapáti Szigetvártól pár kilométerre fekszik északi irányban. Mintegy ötszázan lakják. A körzeti általános iskolába Basáiról, Patapoklosiból, So- mogyhatvanból, Somogyvisz- lóról és Dióspusztáról járnak be a gyerekek. A térség halmozottan hátrányos helyzetű, nagy a munkanélüliség, viszonylag magas a cigányság száma. Az elszegényedett apró falvakban csak mezőgazdasággal lehet foglalkozni. Itt tanít és él egy éve Nicola Robinson, aki az angliai Norwich-ból érkezett.-Nicola angol nyelvet tanít nálunk - mesélte el Perénfalvy József, az iskola igazgatója, hogyan került hozzájuk a tanárnő. Már másodszor vett részt a Leőwey táncegyüttes a „Kultúra és fiatalság fesztiválján”, amelynek idén a Földközi tenger partján fekvő spanyol város, Alicante adott helyet, és amelyet két év múlva a Leőwey táncegyüttes szervezhet meg. Mi is ez a fesztivál? Európa legkülönbözőbb szegleteiről érkeztek fiatalok. Jelen volt Lettország, Írország, Ausztria, Németország, Dél-Tirol, Szardínia, Francia- ország, Spanyolország és nekünk jutott az a megtiszteltetés, hogy Magyarországot képviselhettük. A körülbelül 250 ember között kitűnő csapat- szellem alakult ki. Nem volt nehéz jó hangulatot varázsolni, hiszen van egy fontos összekötő elem - a tánc. Alicante, egy nagyon kedves város, Spanyolország minden oldalából mutatott valamit. Megismerkedtünk a csigák, a rákok, a szalmárok, a tintahalak és egyéb tengeri herkentyűk ízével. Furcsa, de ott természetes dolog, hogy a délután 2-3 óra körül elfogyasztott ebéd után éjfél körül ettük a vacsorát.- A Baranya megyei közgyűlés és az angliai Devon megye megállapodása szerint angol nyelvtanítási program indult el tavaly Baranyában, amelyben anyanyelvi tanárok vesznek részt. Nicola amellett, hogy a gyerekekkel foglalkozik, azt a kolléganőnket is segíti, aki az orosztanárok átképzésében angolt tanult. Az angol hölgynek és családjának szolgálati lakást adtunk.-Nicola nagyon sokat segít nekem - beszélt a közös munkáról Kis Pétemé, az iskola angol tanára. - Nemcsak arról van szó, hogy felváltva, és néha közösen tartunk órákat. A mindennapok problémáiban én tudok segíteni Nicolának, azaz a munkakapcsolatnál többről van szó. így a felbukkanó akadáMivel elég meleg van, csak késődélután-estefelé éled fel a város, éjfélkor, sőt még később is pezseg az élet az utcákon. A tengerpart alig negyedórányira volt a hotelünktől, így sikerült némi barnasághoz jutnunk. A partól pont ráláttunk a Santa Barbara erődítményre, ahol rengeteg óriáskaktusz nőtt, amelynek gyümölcsét - mint kiderült - meg lehet enni. Sajnos ezt le sem tagadhattuk, mert a gyümölcs leve vörösre festette a szánkat és az ujjúnkat, a nyelvünkből pedig még sokáig ha- lászgattuk a tüskéket. Egy másik sokszor előforduló növény a pálma. Elihe városka erdejében ahová kisvonattal pöfögtünk be, 200 ezer pálmafa nőtt. A legszebbeket mégis a város szélén láthattuk családi házak kertjében, mert ott szabadon nőhettek, úgy festettek néhol, mint az oázisok. Szintén a város szélén találtuk a narancs- és citromligeteket. Alicantéban van aréna is, a kí- váncsiabbak oda is elmerészkedtek. Az általunk barbár szokásnak tartott bikaviadal ott mindennapos dolog. De nem csak szórakozásból lyok során mindig tanulok valami újat angolul. Például a különböző szerelési munkák szókincsét.- Férjemnél, aki „tiszta angol”, én talán jobban alkalmazkodtam a magyarországi körülményekhez. Énnek talán az az oka, hogy szüleimmel is sokat utaztam, és hogy sokat foglalkoztam idegen nyelvekkel. Németül, olaszul, franciául és hollandul tudok, de már azt is megértem, amit a gyerekek mondanak nekem magyarul. Nagyobbik gyermekem óvodás, és már ő is ért valamit a magyar nyelvből - tolmácsolta Nicola Robinson szavait Kis Pétemé. - Már régóta szerettünk volna eljönni Angliából, de csak most adódott erre lehetőség.- Sose gondoltuk volna, hogy állt a hét. Talán a spanyol vérnek köszönhetően az alicantei tánccsoport igen mozgalmas programot állított össze. Részt vettünk különböző polgármesteri fogadásokon (néhol 30 méteres svédasztallal), felvonulásokon, fellépéseken. Kisebb falvakban is szerepeltünk, ahová érdekes módon, utcai menettánccal toboroztuk a nézőket. Az utolsó estén az összes együttes fellépett az Alicantei Nemzeti Színházban, ezután közösen elénekeltük az Eu- rópa-himnuszt, az Örömódát, majd az estéig a fesztivál zászlajának átadása zárta. Nagyon fontosnak tartom, hogy Magyarország is résztvevője ennek a fesztiválnak, hiszen a kultúra révén az egyes országok kapcsolata is köny- nyebben alakul. Fantasztikus élményben volt részünk. Remélem, mivel két év múlva mi rendezzük a fesztivált, nem fogunk szégyent vallani. Mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy ez a fesztivál európai szinten jöhessen létre, ehhez azonban szükségünk lesz Pécs városának segítségére is. Körtvélyesi Bori Kelet-Európábán kötünk ki, de a gyors, csodálatos politikai változások lehetővé tették ezt. Nagyon kiváncsiak lettünk ,a világnak erre a felére, és a városi lét után a falu is vonzott. Úgy tapasztaltuk, itt tényleg szükség van ránk, és hogy sokmindent megkapunk, amit máshol nem kaptunk volna meg.- Férjem Szigetváron hetente három napot, én pedig két napot tanítok itt. A magyar gyerekekkel nagyon jól megértjük egymást. Ok leginkább az angolnyelvű slágereket szeretnék megérteni, de én is örülnék neki, ha több éneket tudnának. A következő tanévben, amire még biztosan itt maradunk, drámajátékokat, jeleneteket szeretnék velük játszatni, és többet szeretnék átadni nekik az angol kultúrából. Angol napot is akarok szervezni, hogy azok a gyerekek is halljanak valamit országunkról, akik nem tanulják nyelvünket. U. G. Norwichból Somogyapátiba Az angoltanár az angol tanártól tanul Meditáció a felnőttoktatásról A felnőttoktatás - az utóbbi tíz évben különösen - kivívta magának azt a jogot, hogy hosszabb távon egyik jól bevált iskolatípus maradjon, országos hálózattá fejlődve szervesen illeszkedett be a pedagógia műhelyébe. Áttol már nem kell tartanunk, hogy a dolgozók gimnáziumának négy éven át egymásra épülő művelődési anyaga eltér az országos tantervi hálózattól, már nem lát el hézagpótló nevelési és oktatási koncepciót, ugyanakkor mint sajátos iskolatípus önálló létét jól összeállított, jól megszerkesztett nevelési és oktatási tantervének is köszönheti. Iskolatípusok születtek, alakultak, elsorvadtak. Ha a társadalom igénye megkívánja, változtatni kell az iskolák struktúráján, de nem könyörtelenül, s nem azonnal. Ha van optimális nevelési tanterve az iskolának, akkor a struktúra változhat, de benne az oktatási és képzési terv nem. Előbb kellenek műhelyelméleti munkák, és csak azután jöhet egy szerkezetváltozás. Gyakorlatilag azok az iskolatípusok maradtak meg több évtizeden keresztül, amelyek kapcsolódni tudtak a nevelés, oktatás illetve a képzés valamelyik területéhez. Egyik-másik szakközépiskolai típust kár volt életre hívni. A hatvanas évek elején hivatalos határozatok alapján született iskolákról a politechnikai gyakorlattal együtt már csak a pedagógiai kislexikon tud számot adni. Azoknak az iskoláknak illetve iskolatípusoknak volt hatása, amelyek mögött magas neveltségi és oktatási szintet magábafoglaló tanterv állt, kitűnően megfogalmazott alapelvekkel, és egy gazdagabb tárházat felölelő művelődési anyaggal. Ezért a hetvenes évek elejétől a dolgozók gimnáziuma sajátos kísérleti rendszerével olyan hatótényezőként tudta ellátni pedagógiai funkcióját, amely szervesen illeszke- det bele az országos iskolahálózatba. Álljon bizonyságként előttünk régebbi nevelési és oktatási terve, amelyből az alapelvek közül csak az ideológiai port kellene letörölni. A művelődési anyagot bővíteni nem kell, hiszen így is egy túlfeszített törzsanyaggal kell szembenézni oktatási vonalon, főként a humán tárgyak területén. Azon el lehet gondolkodni, hogy az esti illetve a levelező tagozaton szükséges-e az osztályfőnöki órák tematikája. Jól tudjuk, ezek az órák jellemzik közvetlenül nevelési rendszerünk eredményességét, az alapelvek közül sem közömbös, hogy az esztétikai neveltségi szintet tartjuk-e elsődlegesnek, vagy pedig a környezetvédelemre való nevelési területet, minthogy kijátszani azokat egymással szemben nem szabad, csak egymást kiegészítve érvényesül a nevelés primátussága. Hosszabb távon a nevelési rendszerbe be kell ágyazni a munkaerkölcs adta nevelési lehetőséget, ápolnunk kell a keresztény értékeket, de nemcsak a művelődési anyagon keresztül, ehhez pedig nem szükséges sem új oktatási törvény, különösen nem szükséges a nemzeti alaptanterv, mert a felnőttoktatás a közoktatásnak szerves része. F eltételezhetően ennek a vezérlőgondolatnak jegyében fogalmazódott meg Pécs Város Önkormányzatának oktatáspolitikai koncepciójában az esti és a levelező tagozat funkciója: „Igen nagy a valószínűsége, hogy az elkövetkezendő években, növekedni fog azoknak a száma, akik gimnáziumi érettségit a szakmaváltáshoz kívánják majd megszerezni.” Szükséges az önkormányzat segítőkész támogatása különösen akkor, midőn hely- és épületproblémával küzd a felnőttoktatás, és szélesebb körű feltételek is szükségesek a nevelés és oktatás formáinak, módszereinek gazdagításához. Hiszen ebben az iskolatípusban csaknem ezer fiatal és felnőtt keresi tanulás - lehtőségeit. Az a tény, hogy a gimnázium jelenlegi tantervének rendező elve lineáris felépítésű vagy koncentrikusan bővülő - nem annyira lényeges. Az a fő, hogy mindkét vezérlőelv eredményre vezessen. Ehhez pedig az sem szükséges, hogy a tantestület nevelés-centrikus legyen-e vagy oktatásközpontú, mert az utóbbi esetben a művelődési anyag is gazdag, színes nevelési lehetőséget rejthet magában. Mintáért nem kell külföldre menni, maradjon tehát továbbra is a Kodolányi gimnázium az élet iskolája. -PályKözép-európai Atlasz Mindössze 80 példányban látott napvilágot 1945 márciusában a Közép-európai Atlasz, most magyar, valamint angol nyelvű kiadásokban ismét megjelent a Püski Kiadó gondozásában. A mintegy másfél millió négyzetkilométernyi terület természeti, népességi, nemzetiségi, vallási és gazdasági adatait bemutató térképgyűjteményt hétfőn, budapesti sajtótájékoztatón mutatta be Klinghammer István, az ELTE Térképészettudományi Tanszékének vezetője. Elhangzott: az eredeti atlasz - Rónai András professzor vezetésével - öt év alatt készült el, Teleki Pál miniszterelnök kezdeményezésére.