Új Dunántúli Napló, 1994. június (5. évfolyam, 149-178. szám)

1994-06-20 / 168. szám

1994. június 20., hétfő Külföld üj Dunántúli napló 11 Az ázsiai atom Jimmy Carter, az Egyesült Államok volt elnöke Észak-Koreá- ból jövet a dél-koreai elnökkel találkozott június 18-án Szöul­ban az elnöki rezidencián, a Kék Házban. Északon tett látoga­tása során Kim ír Szén engedményeket ígért, hogy a térség nukleáris válságát megoldják. A vélt vagy valódi észak-ko­reai atomfegyverkezés egy már-már behegedni látszó sebet nyitott fel újra Ázsiában. A földrész nemcsak, mint atom­fegyvert gyártó játszik szerepet a nukleáris politikában, hanem mint a legnagyobb perspektivi­kus atomenergiatermelő is. Mint ismeretes, napjainkban egyik tevékenység sem számít veszélytenennek. A bomba ügye leginkább Ja­pánt foglalkoztatja. Sundzsi Taoka, az Aszihi Szimbun című tokió lap befolyásos hírmagya­rázója a Newsweek című ame­rikai hetilap legfrissebb számá­ban felveti azt a korábban el­képzelhetetlen gondolatot, hogy mi lenne, ha Japán is atomfegy­vert csinálna magának. A köz­író ezt nem tartja valószínűnek, mitöbb, az egész kérdésfelve­tést fantasztikusnak ítéli egy olyan országban, mely a nukle­áris hadviselés első és eddig egyetlen áldozata. „Ez ugyan­olyan lenne (a japán atom­bomba - A szerk.), mintha az iz­raeliek titokban jóváhagyták volna a holocaustot” - írja. Egyszersmind azonban elis­meri, hogy a gondolat, vajon lesz-e Japánnak valaha atom­fegyvere, „lassan, de egyre nyomatékosabban felvetődik a világ minden fővárosában”. A kommentátor az ázsiai erőviszonyok alakulására hi­vatkozik, arra tehát, hogy Kíná­nak már van atombombája, Eszak-Korea esetleg hozzájut­hat, s India, Pakisztán, valamint a térség több más állama képes elvben atomfegyver előállítá­sára. A veszélyes témát amúgy nemcsak az Eszak-Korea nuk­leáris kapacitása körüli vita te­szi időszerűvé, hanem az atom­energia békés felhasználásának rohamos teijedése is. Ázsiában mindenek előtt Kína nukleáris kapacitásának rohamos bővülésétől tartanak, mert a szomszédos országok nem bíznak abban, hogy ez a kapacitás veszélytelen lesz. Kína titkolózik nukleáris ipará­nak bővítéséről, nem osztja meg terveit a nemzetközi Atomener­gia Ügynökséggel. így csak annyit tudnak a szakértők, hogy tíz év alatt a kínaiak tíz atome­rőművet akarnak üzembehe­lyezni, s hogy 2050-re nagy va­lószínűséggel Kína lesz a világ legnagyobb atomenergia-terme­lője. Es meglehet, Peking nem a szovjet műszaki megoldásokat választotta, hanem nyugati technológiát alkalmaz, az atom­energiaipart körülvevő hírzárlat nem sok jót sejtet. A Daja-öbölben, harminc kilomé­terre Hong-Kong-tól nemrégi­ben üzembe helyezett francia közreműködéssel épült atome­rőműből például egy év alatt számos incidensről érkeztek hí­rek, amelyek rendkívül nyugta­lanítják a csernobili típusú ka­tasztrófáktól rettegő ázsiai kör­nyezetvédőket. Reformálódó NATO? Különleges partnerség Úgy tűnik, alaposan felka­varta a vizeket a NATO-kül- ügyminiszterek isztambuli ta­nácskozása. Bekövetkezett ta­lán az a pillanat, amikor a Nyugat katonai-politikai szö­vetsége ráébredt, hogy való­ban meg kell reformálnia ön­magát, ha a biztonság haté­kony eszköze kíván lenni a megváltozott világban is. Mi­lyen reformok várhatók? - ez legalább három alapvető kér­dést vet fel. 1. Félreérthetetlenné te­szik-e, hogy továbbra is elvá­laszthatatlan az Atlanti-óceán két felének biztonsága? Ez ugyanis reális kiindulópontja lehet annak, hogy NATO vi­seli a jövőben is a fő felelős­séget Európa és Amerika biz­tonságáért. 2. Doktrína rangjára eme- lik-e, hogy a NATO tagállamai számára létérdek (mert az új Európa stabilitásának alap­eleme) a kontinens keleti fel­ében lévő minden állam, bele­értve az ex-szovjet birodalom tagállamainak függetlensége és sérthetetlen szuverenitása? 3. Az előzőeket félreérthetet­lenné téve ápolnak-e szilárd, jó kapcsolatokat az új Moszkvá­val? Mert csak így érvényesül­het mindenki számára meg­nyugtatóan az atom-szuperhata- lom Oroszország önálló felelős­sége - akár a NATO-val kiala­kított különleges partnerség ré­vén is - a békéért. Miért lehet jó ez a „kompozí­ció”? Mert feltételezi, hogy Eu­rópa többi részének érdekeit hosszú távon sem rendelik alá Moszkva és Washington szu­perhatalmi viszonyának; s fő­ként, mert megelőzheti a kényes konfrontációkat. Nagyobb nyu­galmat ígér. Egy olyan térség­ben, ahol most nagy a nyugta­lanság. Kocsis Tamás Csang Kaj-sek újból távozik A múlttal való szakítás jelké­peként Tajvanban eltávolítják a pénzérmékről és bankjegyekről Csang Kaj-sek képmását. A tajvani központi bank nem­régiben tett bejelentése szerint Csang képmása együtt „távo­zik” Szun Jat-szenével. A két történelmi „nagyot” a sziget „nem politikai figuráinak” arc­képei váltják fel - idézte az AP hírügynökség a bank pénz­nyomtatásért felelős vezetőjét. Az új pénzek nyomtatása még nem kezdődött el, azok csak 3-5 éven belül váltják fel vég­leg a régieket. Utolsó találkozás az Elbán A torgaui hídnál Meghiúsult az utolsó kísérlet is a világhírű torgaui Elba-híd megmentésére: a lipcsei köz- gazdasági bíróság elvetette a ba­jorországi Schreck építési vál­lalkozónak a bontás leállítását, a híd állagmegóvását kérelmező beadványát. Torgau: bájos, reneszánsz emlékekben gazdag, 23 ezer la­kosú németországi kisváros. Az ottani Elba-hídon találkoztak, ölelkeztek össze először német földön szovjet és amerikai ka­tonák 1945. április 25-én, a II. világháború utolsó napjaiban. Film is készült róla: Találkozás az Elbán. A torgaui Elba-híd valóban megöregedett, 1870-ben építet­ték. Nem bírta már a gerincén átdübörgő sok ezer tonna terhet. De ez még nem indokolhatta azt, hogy halálra ítéljék - érvel­tek a város lakói és az Európai Találkozások Egyesülete, amely évente megrendezi az Elba Napot, emlékeztetve az 1945-os kézfogásra. A szakemberek szerint a híd átépítése 8-9 millió márkába kerülne; a lebontása csak a harmadába. Először az Antenne Sachsen rádióállomás próbált magánadományokat gyűjteni, hogy végső megoldásként Drezdában, a Kék Csoda és Ca- rola-híd között építsék föl újra a vashidat. Aztán amerikai milli­omosokhoz és orosz újgazda­gokhoz fordultak segítségért - egy fillért sem kaptak. Közben elkészült az Elbán egy új, kecses, nagy forgalmat is elbíró híd, elsöpörve egy jel­képet. Balti együttműködés A három balti állam kor­mányfői Tallinnban megtar­tott találkozójukon újabb, a balti integrációt erősítő dön­téseket hoztak. Többek között létrehozták a miniszterelnö­kökből és kijelölt miniszte­rekből álló, rendszeres ülé­sein gyors külpolitikai, gaz­dasági és biztonságpolitikai döntések meghozatalára is képes miniszteri bizottságot és megállapodást írtak alá a három ország parlamentjei közötti szorosabb együttmű­ködésről. A résztvevő kor­mányfők a találkozójukról kiadott közleményben hatá­rozottan követelték, hogy Oroszország ez év augusztus 31-éig feltétel nélkül vonja ki még Észtországban tartóz­kodó csapatait. Oroszország régi-új címere A megújuló Oroszország visszatér államiságának törté­nelmi szimbólumaihoz, a nem­zeti lobogóhoz és címerhez. Utóbbi főalakja, a kétfejő sas, mint meghatározó jelkép, az orosz állam 15. századi törté­nelmében gyökerezik. Ami orosz nemzeti állam tra­dicionális jelvényét illeti, az Ju­lius Caesarnál veszi kezdeteit. Caesar volt az a római állam­férfi, aki a kétfejű sast a biroda­lom állami címerévé tette. Egy alkalommal Caesar serege élén Róma kapuihoz ért, az égen megjelent egy sas, majd hirtelen lecsapott az alatta szálló két hé­jára, megölte, s a dicső hadve­zér lábai elé vetette őket. A meglepett Caesar nagy győ­zelme előjelét látta az esemény­ben, s ettől fogva két fejjel áb­rázolták Róma hatalmi jelvé­nyét. Hasonló csodálatos előjel­ről számol be a történelem (vagy legenda?) még két alka­lommal: Konstantinápoly és Szent Pétervár alapításánál. A kétfejű sas megjelenését valamivel relasztikusabban in­dokolja az a magyarázat, amely a Római Birodalom kettészaka­dásával keletkezett két állam szimbólumát látja benne. A Ke­let-római Birodalom, azaz Bi­zánc bizonyult erősebbnek. Fénykorában Nyugaton kard­dal, Keleten - így oroszhonban is - a keresztény hit, a „pravo- szlavie” tévesztésével érvénye­sítette hatalmát. E kettősséget jelképezi a bizánci kétfejű sas, amint karmai közt jobb oldalt kardot, bal oldalt pedig keresz­tet szorongat. A bizánci állam hatalmi jel­vénye a 15. században került Oroszhonba, amikor III. Iván moszkvai nagyfejedelem a bi­zánci császár lányát Szofja Pa- leologot vette nőül. A felemel­kedő moszkvai állam számára nagy megtiszteltetés volt, s III. Ivánt büszkeséggel töltötte el a két uralkodói dinasztia egyesí­tése, melytől fogva az arany­ozott háttérből kiemelkedő fe­kete kétfejű sas lett Oroszország címere. 1453-ban Bizánc török kézre kerül. Ez időtől Oroszország a pravoszláv hit egyetlen pilléré­nek és Bizánc örökösének hir­deti magát. A kétfejű sas fejét már csak egy korona, a „Mo- nomah-sapka” díszíti. Az idők során a sas mellén megjelenik a Moszkvai Nagyfejedelemség emblémája, a sárkány ölő szent György. A mai orosz címer aranyozott Se nyugat, se kelet felé Európa szilárd Habsburg Ottó, az Európai Parlament újjáválasztott tagja nyilatkozott Thassy Jenőnek, Amerika Hangja szerkesztőjé­nek. Arra a kérdésre, igaz-e, amit a Financial Times vezércikké­ben írt, hogy Európa kelet félé csúszik, kifejtette:-Európa nem csúszik sem kelet, sem nyugat felé, Európa eléggé szilárd. Most szépen ha­ladunk Közép-Európa felé. Mert sem Magyarország, sem a Cseh Köztársaság, sem a balti államok nem tartoznak Ke- let-Európához, hanem Kö- zép-Európához. Éppen az oszt­rák népszavazás mutatta, hogy Közép-Európában nagyon nagy az érzék az európai problémák iránt. Úgy érzem, most Ma­gyarország felé is gyorsabban fogunk haladni, mint amilyen a helyzet még pár héttel ezelőtt volt.- Úgy rémlik, hogy az Unió 12 tagja belülről kevésbé lelke­sedik az Egyesült Európáért, mint azok, akik kívülről kopog­nak - hangzott a rádióállomás tudósítójának közbevetése.- Akik kívülről kopognak, többnyire csak most szabadul­tak a kommunista járom alól. Jobban érzik azt, mit jelent Eu­rópa, mint azok a nemzetek, amelyek már régen bent vannak az Unióban, és ismerik ennek gyenge és erős oldalait. A nyu­gatiak számára Európa valami egészen természetes dolog - mondta. A közép-európai nem­zetek, amelyek közelednek az Európai Unióhoz, csak most lát­ják, hogy ez mégis nagy hala­dás; ezért nagyobb a lelkesedé­sük. Az európai választások al­kalmából - én sokat vettem részt az európai parlamenti vá­lasztási harcban, s az év kezde­tétől mostanáig 152 gyűlésen beszéltem - érzékeltem a han­gulatot; ez sokkal jobb, mint még 5 évvel ezelőtt. Volt bizonyos ellenállás a ki- szélesítés ellen. Ez az ellenállás véleményem szerint május 5-én dőlt meg, amikor az Európai Parlament nagyon nagy több­séggel elfogadta Ausztriát, Finnországot, Svédországot és Norvégiát, és így elfogadta a ki- szélesítés elvét. Most jó úton vagyunk. Tassynak arra a kérdésére, hogy az osztrákok szavazata se­gíteni fogja-e Magyarország, Csehország, Lengyelország be­jutását az Unióba, Habsburg Ottó megállapította:- Azt hiszem, hogy igen. Tény, hogy most Ausztria ez év végén vagy 95 kezdetén tagja lesz a Európai Uniónak. Ez nagy lépés jó irányban; meg fogja gyorsítani a tárgyalásokat Magyarországgal, a Cseh Köz­társasággal és Lengyelország­gal. Nyugaton is úgy érzik: eléggé sürgős, hogy tagjai le­gyenek az Uniónak. Mert nem tudjuk, hogy mi fog történni Oroszországban. A múltban inkább gazdasági tárgyalásokról volt szó. Kifelé most is még mindig gazdasági tárgyalások vannak, de a háttér­ben ott a biztonsági kérdés. En­nek most sokkal nagyobb sze­repe lesz. Ez meg fogja gyors­ítani a tárgyalásokat az említett 3 állammal, de remélem, hogy a balti államokkal is. Államfő miniszoknyában Az ír Köztársaságban érde­kes közvélemény-kutatást tar­tottak a minap. A Zöld Sziget lakosainak egyetlen kérdésre kellett válaszolniok: szeretik-e Mary Robinsont, a köztársaság elnökét. Az eredmény párját ritkítja, az ország népességének 93%-a jelentette ki, hogy sze­reti, tiszteli az elnöknőt. Ez a népszerűség különösen akkor dicséretes, ha aktív államfőről van szó, aki ráadásul már négy esztendeje ül a legmagasabb közjogi méltóság bársonyszé­kében egy közismerten sok gonddal küszködő országban. A most 49 éves hölgy élete: sikersorozat. 25 esztendős, amikor kinevezik az ír Köztár­saság legfiatalabb jogász-pro­fesszorává abban az országban, ahol még a közelmúltban is jel­lemző volt „a nő maradjon a konyhában” - típusú gondolko­dásmód. A 180 centiméter magas, még hölgyek szerint is kifogás­talan alakú alkotmányjogász annak idején többek között ép­pen a női egyenjogúságot írta zászlajára, amikor választókerü­letében, a dublini Trinity-ben a politikai szorítóba lépett, min­den jel szerint biztos vesztes­ként. Már akkor a Zöld Sziget egyik nagy meglepetésének számított, hogy Mary Robinson nemcsak képviselő lett, de ráa­dásul ezt kimutathatóan nem­csak a nők voksaival érte el. Útja töretlenül ívelt felfelé és 1990-ben megválasztották a köztársaság elnökének, mandá­tuma 1997-ben jár le. Azt mondja, még nem tudja, jelöl- teti-e magát újra, mert „ehhez a munkához bizony erő kell”. Ahogyan ő csinálja, úgy bizony igen. Napi 18-20 órán át talpon van, megválasztása óta több mint 12 ezer embert (!) fogadott rezidenciájában, megjelenik minden fontosabb sport-, vagy kulturális eseményen a színházi bemutatóktól kezdve a pop-premierekig.-Éleinte furcsa volt nekem egy államfő miniszoknyában - mondja egy dublini taxisofőr -, de ez az asszony engem is az uj- jai köré csavart. Mindenkihez megtalálja az utat és én aztán tudom, milyen nehéz ez. hátterében kétfejű, koronás fe­kete sast ábrázol. A sas mellén pajzs, mely fehér lovas alakot mintáz, amint dárdájával le­szúrja a gonosz ellent jelképező sárkányt. A régi-új címerhez való visszatérés üzenete nem több, nem kevesebb: Oroszor­szág kibékült múltjával. Tamara Focht i i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents