Új Dunántúli Napló, 1994. június (5. évfolyam, 149-178. szám)

1994-06-20 / 168. szám

1994. június 20., hétfő Gazdaság uj Dunántúli napló 9 Jövedelmek Tavaly a legtöbb jövedelmet bevalló magánszemély 121 mil­lió forintot tüntetett fel adóbe­vallásán - hangzott el az APEH sajtótájékoztatóján. Arról is be­számoltak, hogy az adóbevallá­sok szerint az elmúlt évben az egyéni vállalkozók fele veszte­séges volt. Például a fagylaltá­rusok tavalyi jövedelme egy év alatt 78 ezerről 49 ezer forintra, a divatárusoké pedig 144 ezer­ről 81 ezer forintra csökkent. A személyi jövedelamadó beval­lásokban rögzített éves átlagjö­vedelem egyébként 319 ezer fo­rint volt. Oroszország súlya Mihail Gorbacsov volt szov­jet elnök azt veti a vezető ipari államok szemére, hogy alábe­csülik Moszkva világpolitikai súlyát. Egyúttal teljes jogú tag­ságot követelt Oroszországnak a Hetek csoportjában. A torinói La Stampa-ban megszólaló Gorbacsov szerint Oroszország és a Nyugat közötti kapcsolatok nem működnek megfelelően. A hét vezető ipari ország, amely július 8—10-ig Nápolyban tartja csúcstalálkozóját, megengedi, hogy Oroszország részt vegyen a politikai vitákban, ám a gaz­dasági tanácskozásról ki akarják zárni a moszkvai küldötteket - állítja Gorbacsov. „Jóllehet Oroszország gondokkal küzd, világpolitikai súlya azonban biztos nem kisebb, mint Olasz­országé, Franciaországé vagy Kanadáé” - idézi a lap Gorba- csovot. Nullkilométeres Dáciák Több ezer román állampol­gárt csaptak be magyar szélhá­mosok a Budapesten bejegyzett MARU-TRANS Kft. révén, nullkilométeres Dacia gépko­csikat ígérve számukra - jelen­tette az Evenimentul Zilei című bukaresti lap. A cég 40 százalé­kos előleget kért és 3000-3800 német márkának megfelelő ösz- szegért ígérte a Magyarország­ról szállítandó (román gyártmá­nyú) gépkocsikat. A romániai újságokban megjelent hirdeté­sek nyomán több ezren fizették be az előleget anélkül, hogy va­laha is megkapták volna a várt gépkocsit. Az ügyben, jelenti az EZ, a magyar rendőrség foly­tatja a nyomozást. Magyar-bajor kapcsolatok Jelenleg mintegy 1,5 milliárd USA-dollár a német tőkebefek­tetés Magyarországon, s csak­nem fele Bajorországból szár­mazik. A Németországban dol­gozó magyarok 45 százaléka bajor földön talált munkát, s in­nen érkezik hozzánk a német tu­risták mintegy egyharmada. Az MSZP és az SZDSZ tárgyalódelegációja folytatta koalíciós megbeszéléseit a képviselői iroda­házban. A képen az MSZP küldöttsége: Baja Ferenc, Jánosi György alelnökök, Horn Gyula pártelnök, Szekeres Imre ügyvezető alelnök és Békési László, a párt vezető gazdaságpolitikusa. Kisebb munkanélküliség, a gyengébbek támogatása Milyen gazdaságpolitika várható? A választók döntése azt bizo­nyítja, hogy számukra minden­nél fontosabb a gazdaság jö­vője. Egyértelműen nemet mondottak annak a négy éves gyakorlatnak, amely a kül- és belpolitikát tartotta elsődleges munkaterületének. A baloldal ilyen egyértelmű, jó kétharmados fölénye önma­gában a gazdasági kérdések elő­térbekerülését fogja jelenteni. Ezen belül a lakosság nagy többsége mindenek előtt a munkanélküliség és a jövedel­mek differenciálódásának a csökkentését várja. Ezeket egyértelműen az infláció elé rangsorolják. Számukra a szo­cialista párt semmiképpen nem valamiféle szocialista gazdaság restaurációját jelenti, hanem szociálisabb gazdaságot. Négy évvel ezelőtt a. válasz­tók nem féltek attól, hogy a kö­zépjobb kormányzat a múltat restaurálja. Ebben sok tekintet­ben csalódniuk kellett, ezért fordultak el olyan példanélküli mértékben a korábbi kormány- koalíciótól. Most az ország sor­sát, nem is annyira valamiféle baloldali koalícióra, hanem a szocialistákra bízták. Pragmatikus gazdaság Az MSZP időben nyilvános­ságra hozta a gazdasági prog­ramját, amit Békési László neve fémjelez. Ez a program annyira pragmatikus, hogy a liberális pártok sem találtak benne ki­vetni valót, sőt úgy érezték, hogy nekik ehhez az MSZP-hez van közük, és szinte koalíciós feltételként szabták meg, hogy a szocialisták egyértelműen a Bé­kési-program mögé álljanak, ne engedjenek a szakszervezetek nyomásának. Ez egy liberális párt számára érthető, annál is inkább, mivel a monetáris poli­tika eredeti útnakindítói is ebből a pártból kerültek ki. Én ugyan a Békési-program­tól kissé balra állok. Többet tar­talmazna az engem maradékta­lanul kielégítő program mind a munkanélküliség, mind a nyug­díjasok, nagycsaládosok érde­kében. Ezt nemcsak szükséges­nek, de lehetségesnek is tartom mind az ország, mind a szocia­listák népszerűségének megőr­zése érdekében. A rájuk szava­zók nagy többsége ezt váija el tőlük. Ezért reménykedem ab­ban, hogy a koalíció érdekében sem mennek még tovább a libe­rális gazdaságpolitika irányá­ban. Bízom abban, hogy a vi­déki szervezeteik, akiket köz­vetlenül nyomnak a lakossági elvárások, és a szakszervezetek, amelyek nagyon hatékony vá­lasztási szövetségesnek bizo­nyultak, nem fogják megen­gedni a monetáris politika to­vábbi egyeduralmát. Bízom abban is, hogy az MSZP, ha választania kell, nem a mindenáron való koalíciós kormányzás, nem a nemzetközi pénzügyi szervek, hanem a vá­lasztói és párttagsága kegyeit fogja keresni. Ugyanakkor számolni kell azzal, hogy minden politikai párt, elsősorban az SZDSZ ebbe az irányba fog nyomni. A ma­gam részéről nem nagyon ért­hető a hisztérikus szakszerve- zet-ellenesség. Nem ismerek olyan európai és észak-amerikai társadalmat, amelynek demok­ratizálása és gazdasági fellendí­tése nem erős szakszervezeti nyomás mellett érvényesült volna. Ha már megtörtént a tel­jes demokratikus átalakítás és a gazdasági utolérés, akkor már a szakszervezetek politikai ha­talma egyéb okokból is leolvad. De addig örülni kell a szakszer­vezetek erejének. Az erős szak- szervezetektől csak a jobbol­dalnak, egy szűk meggazdago­dott rétegnek és a monetáris po­litika hazai és nemzetközi meg­szállottjainak kell félniük. A szakszervezetek erejére az egész baloldalnak szüksége van. A század első felében és az elmúlt négy év alatt a liberáli­sok megtanulhatták, hogy a kö­zépjobb kormányzattól jót nem várhatnak. Különösen életve­szélyes lenne a szakszervezet ellenesség az MSZP számára. Szociális érzékenységet- Egy abszolút többséget él­vező pártnak a kényelmesebb kormányzás érdekében nem szabad cserben hagynia a vá­lasztókat.-Egy a középjobbtól annyit támadott liberális pártnak nem szabad olyan követelményeket támasztania, ami a középbal közvélemény elvesztését hozná magával. A következő négy évben nemcsak a gazdaságpolitikának kell uralnia a kormányzat mun­káját, de annak a korábbinál sokkal szociálisabbnak is kell lennie. A választások egyik törté­nelmi tanulsága, hogy csak olyan párt vagy pártok számít­hatnak a választók bizalmára, amelyek szívükön viselik a nép szociális elvárásait, a kisebb munkanélküliséget, a gyengék támogatását. Kopátsy Sándor Le kell állítani! Tüzek az erdőprivatizáció körül Példátlan erdőírtás kezdő­dött, és ez nemcsak súlyos ter­mészeti veszélyek forrása, ha­nem a nemzeti értékek, pótolha­tatlan természeti kincsek tékoz­lását is jelenti. A vad erdőírtás mögött mohó pénzszerzés, gát­lástalan haszonszerzés áll. Je­lentős mennyiségű több, mint 70 ezer hektár védett terület is magánkézbe került. E tények ismeretében érthetően nagy a közfelháborodás. A Természet- védelmi Hivatal elnöke éppen a napokban kongatta meg a vész­harangot az erdők megmentése érdekében. Neves agrárszakembert, dr. Lakos László szocialista párti képviselőt, az MSZP agrártago­zatának vezetőjét kerestük fel kérdéseinkkel.- Valóban ennyire súlyos a helyzet?- Tény, hogy a privatizálás e szektorában kritikus helyzet alakult ki. A közvélemény nyugtalansága nem alaptalan, mivel valóban beláthatatlan kö­vetkezményei lehetnek a fo­lyamatnak, ha nem vetünk vé­get ennek a rablógazdálkodás­nak. E veszélyre már jóideje fel­figyeltünk, - tiltakozásunk elle­nére alakult így a helyzet. A kormánypártok által keresztül­hajszolt törvény hibái, joghéza­gai vezettek ezekhez az állapo­tokhoz. Eltökélt szándékunk, hogy az új kormány első tenni­valói közé kerüljön ennek az ál­datlan helyzetnek a felszámo­lása, megnyugtató rendezése.-Milyen elképzeléseik van­nak erre?- Mindenekelőtt az, hogy a meglévő és hibás törvények alapján is, de a lehető leggyor­sabban lezáijuk a privatizációt. Ennek keretében véget vetünk annak a bizonytalanságnak, ami évek óta meghatározója az er­dőhasznosításnak, az erdőtulaj­donnak és ami rányomja a bé­lyegét az új tulajdonosok és használók magatartására. A ter­veinkben szerepel továbbá, hogy a más módon már nem hasznosítható területeken inten­zíven támogatjuk az erdősítést, amelyet megfelelő jogi és vál­lalkozói biztonság garantálásá­val is segítenénk. De már most az a legfontosabb, hogy a vo­natkozó törvényeket és jogsza­bályokat mindenki betartsa és mindenkivel betartassák, ne le­hessen kijátszani az érvényes előírásokat. ’ - Mi lesz végül is az erdők­kel?- Azt szeretnénk elérni, hogy az állami erdők ne essenek ál­dozatul semmiféle privatizálás­nak. A szövetkezeti erdők ese­tében tudomásul kell vennünk a résztulajdonba adást, de az új tulajdonosokat következetes szigorral kell köteleznünk a ha­tályos jogszabályok betartására. A védett területek minden négyszögöléhez ragaszkodnunk kell és nem engedhetünk át semmit magánkézbe. Tehát, mindennek az alapfeltétele és kiindulópontja: azonnal állítsuk le az erdők privatizálását, hogy mielőbb elolthassuk az erdők körül kialakult „tüzeket”. Maris János Fogyatkoznak a tanműhelyek Milyen feltételekkel vállalják a mesterek a képzést? Az utánpótlás nevelésének szorító gondja, hogy az állami vállalatok megszűnésével sorra zárják be kapuikat a szakmun­kásképzés alapegységei, a tanműhelyek is. Jó áthidaló megoldásnak ígérkezett az, hogy a műhelyekből kiszoruló fiatalok avatott kisiparosok keze alatt tanulják meg szak­májukat. A mesterek azonban a jelen­legi körülmények között nem vállalkoznak a tanonc-képzésre. A számítások szerint egy-egy gyerek foglalkoztatása évente mintegy 100 000 forintba kerül, de ennek kompenzálására a rendelkezések csupán havi 1500 forintos adóalap-csökkentést engedélyeznek. Az iparosok a múlt évben azt kérték a pénz­ügyi tárcától, hogy akik hajlan­dók tudásukat átadni a fiatalok­nak, minden tanuló után kapja­nak 10 000 forint adókedvez­ményt. Javaslatukat azonban elutasították. Az idén hasonló indítvánnyal fordulnak a pénzügy illetékese­ihez; igaz, az infláció okán most 15 000 forintos ellentételezésre tesznek javaslatot. Álláspontjuk szerint az államnak még mindig olcsóbb ez a megoldás, mint önálló tanműhelyek felállítása és működtetése. Az indítvány fontos új eleme: a képzésbe bekapcsolódó iparo­sok vállalják, hogy a tanulóévek befejeztével munkát adnak azoknak a fiataloknak, akik nem tudnak elhelyezkedni. Ugyanakkor ezek a munkaadók kapják meg azt az összeget, amelyet az állam munkanélküli járadékként fizetne az állás nél­küli fiataloknak. - bi ­Veszélyben 900 millió ember tápláléka Fogy a termőföld! Drámai hangú felhívással fordult a világhoz az ENSZ környezetvédelmi hivatala, az UNEP: a talajfelszínen megfi­gyelhető , pusztító eróziós fo­lyamatok következtében a Föld számos táján egyre nyugtalaní­tóbban csökken a termőföld nagysága, ami - főként a har­madik világban - veszélyezteti a lakosság élelmezését. A földfelszín egy tizedrésze jelentős károsodást szenvedett a víz, a szél és az élőlények pusz­tító tevékenysége következté­ben. A további okok között el­sősorban a túlzott mértékű erdő­írtás és az intenzív legelőgaz­dálkodás játszik kiemelkedő szerepet. A talajt összetartó szerves anyagok, gyökerek ki­halásával a szél könnyebben el­hordja a termőföldet, az eső pe­dig kimossa a növényzet meg­maradásához szükséges kőzet- málladékokat. E folyamatok következmé­nyei az érintett területeken (fő­ként Amerikában, Afrikában és Ázsiában) súlyosabbak, mint a Föld felmelegedése, vagy az ózonlyuk. Az afrikai Szaharától délre fekvő területeken például az egy főre jutó élelmiszer-ter­melés 1986 és 1992 között máris tíz százalékkal esett visz- sza. Összességében 900 millió ember tápláléka került már köz­vetlen veszélybe. Az érintett országok szentel­jenek nagyobb figyelmet a talaj javítására és állapotának meg­őrzésére. Ehhez nem csak kor­szerűbb gazdálkodás szükséges, hanem a tulajdonviszonyok egyértelmű tisztázása és több mezőgazdasági hitel is. Az UNEP jelentése csak az iparilag fejlett országok segít­ségével tartja lehetségesnek, hogy az eladósodott, harmadik világbeli országok kitöijenek az ördögi körből. Egyelőre azon­ban tisztázatlan, hogy az „elsi- vatagosodás” megállításához szükséges pénzeket sikerül-e előteremteni? Az ENSZ kör­nyezetvédelmi hivatalának most folyó párizsi konferenciája mindenesetre kompromisszu­mos javaslatot fog az illetéke­sek elé teijeszteni. A borúlátó szakértők emlé­keztetnek rá, hogy a termőföld védelmére született korábbi szerződés (1977) nem hozott érzékelhető eredményt. Az op­timistábbak viszont Szaud-Ará- bia és Izrael példáját hozzák fel, ahol óriási munkával és okosan beruházott pénzeszközökkel sikerült a sivatagot termőterü­letté változtatni. Az arab or­szágban meghonosították a bú­zatermesztést, Izrael állam pe­dig ma már zöldséget és gyü­mölcsöt exportál. Az ENSZ-ben úgy ítélik meg: a döntő kérdés most az, megérti-e a világ, hogy a termő­föld rohamos csökkenése a Föld egy részén közvetlen veszély az egész emberiség számára. Toronyi Attila A tudáson nem szabad takarékoskodni Információt a tanácsadótól vegyen! Sokak szemében talán szo­katlan témája egy közgazda- sági fejtegetésnek az informá­ció. Pedig a megbízható, pon­tos értesülés minden gazdasági tevékenység nélkülözhetetlen feltétele. Aki a szakszerű in­formáción akar takarékoskodni - akár üzleti ügyben, akár na­gyobb családi beszerzések al­kalmával -, könnyen ráfizet­het. Bizonytalanságokkal, kockázatokkal teli világunk­ban a mértékadó, értékelt in­formáció az, ami a bizonyta­lanságot csökkentheti, a koc­kázatot mérsékelheti. Az információ gyűjtése, rendszerezése, értékelése, kellő frissítése: szakma. A cégminősítés, a bankminősítés, az adósok minősítése erre spe­cializálódott vállalkozások te­repe, e cégek az értékelt és mérlegelt információikért fel­elősséget is vállalnak. Nem el­lenőrizetlen pletykákat, feltéte­lezéseket adnak át ügyfeleik­nek, hanem igen nagy számú forrásból, cégbírósági bejegy­zésekből, bírói ítéletekből, saj­tójelentésekből összegyűjtött, kritikusan felülvizsgált adat­bankokat hoznak létre, abból dolgoznak. Ezek költséges ta­nulmányok, nem is adják ol­csón a jelentéseket, ám a tőke kénytelen felhasználni ezt a szakértelmet. Nem léphetünk ki a világpi­acra - de még a Lehel piacon sem nyithatunk árudát - anél­kül, hogy tudomást ne szerez­zünk a körülöttünk mozgó el­adókról és vevőkről. Nehéz előre forintosítani egy-egy in­formáció árát, hiszen azok tényleges értéke akkor szokott kiderülni, amikor elmulasztot­tuk beszerzésüket s ezért vesz­teséget szenvedtünk. Az Amerikai Egyesült Ál­lamokban 1989-ben 2 567 mil­liárd dollár rövidlejáratú, egy esztendőn belüli hitelt folyósí­tottak, de e dollármilliárdok ki­fizetése előtt a hitelnyújtók 2,7 milliárd dollárt költöttek a le­endő adósokról begyűjtött in­formációkra. Vagyis minden egyes információ-dollárra 1000 dollár hitelt fizettek ki. Nemcsak az információ gyűjtésnek, hanem az elem­zésnek és értékelésnek is meg­vannak a sajátos technikái. A feldolgozás nélküli nyers érte­sülés nem lehet döntés alapja. Valaha derültünk az olyan rek­lámokon, hogy cipőt a cipő­boltból (már nem is olyan fur­csa ez a reklám, amikor kávé­boltban inget és kabátot vehe­tünk), ma helyénvaló, ha azt mondjuk: információt az erre szakosodott tanácsadó irodák­tól vegyenek, s ez váljon éppen olyan természetessé, mint az, hogy fogfájással fogorvoshoz fordulunk, válóperrel pedig ügyvédhez. Bácskai Tamás A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents