Új Dunántúli Napló, 1994. június (5. évfolyam, 149-178. szám)

1994-06-20 / 168. szám

1994. június 20., hétfő A mai nap új Dunántúli napló 3 Ferences Szociális és Kulturális Központ Apácakolostor épül Kozármislenyben Lelki és anyagi értelemben is szépséges többlettel gazdagodik Kozármisleny: a ferences rendi betegápoló nővérek kívánnak - mint Kapisztrána főnővértől ha­tottuk, reményeik szerint minél előbb - a községben rendelke­zésükre bocsátott területen meg­telepedni: ferences szociális és kulturális központot létrehozni. Ferenci Miklós polgármestertől megtudtuk: a helyi képviselő- testület rendkívül gyorsan dön­tött arról, hogy a betegápoló nővérek tulajdonába adja a mintegy 3 hektáros, teljesen* közművesített területet, jelké­pes összegért, 100 forintért. A tervek szerint 40-50 apá­cának otthont adó kolostor, ugyancsak 40-50 férőhelyes szeretetház, 100 hívőt befogadó és a község lakói előtt is nyitott templom épülne itt, mellettük különböző más létesítmények, többek között kálvária, temető- kápolna a rendi temetőben. Az épületegyüttest gazdálkodásra is alkalmas területek ölelik, gondoltak az apácák vetemé­nyeskertre, kisállattenyésztésre alkalmas részre, gyümölcsösre, méhesre, a templom mögött sziklakertre. A szeretetházban idős embe­reket gondoznak majd, de - mint a polgármesteri hivatalban megtudtuk -, kimennek a gon­dozónővérek az otthonaikban élőkhöz is. A község központjában fekvő területre eredetileg egy dán rendszerű szociális parkot ter­veztek. A helybeliek közül né- hányan nem értettek egyet a fe­rences szociális és kulturális központ létesítésével, attól való félelmükben, hogy az apácák majd szenvedélybetegeket gyó­gyítanak. A rendkívül szép épület- együttes - különleges megje­lenésű templomával, annak kar­csú tornyával, a kolostor és a szeretetház könnyed tömbjével - egy belső teret ölel körbe, az átriumot. A templomtéren - erre néz az épület bejárata - kü­lönleges szökőkút lesz. A ter­vek a további bővítést is lehe­tővé teszik, s gondoltak arra is, hogy 100 gépkocsinak legyen a szociális és kulturális központ­nál parkolóhelye. Az alapkő letételének idő­pontja azonban még nem mondható biztosnak. Annak el­lenére, hogy adományok - első­sorban külföldön - már gyűltek. Talán szeptemberben. Kapiszt- ráná főnővér azonban úgy véli: ha késve indulhat a beruházás, akkor is nagyon szép gondolat, cél valósul meg. Mészáros A. Energia az égből: süss fel Nap folyik a „hittérítés”. Ugyanis tény, hogy egy modul ára ma még mintegy 22 ezer forint, és egy négy fős családot véve ala­pul, legalább három modul szükséges a megfelelő mennyi­ségű áram termeléséhez - így a költségek máris 120 ezer forint körül járnak. Jelen körülmé­nyek között ez a befektetés csu­pán 8 év alatt (érülne meg évi 12-15 ezer forint megtakarítás­sal számolva, azonban jósolha- tóan - köszönhetően az infláci­ónak - ez az idő jelentősen megrövidülhet. Ha valaki egy egész napházat szeretne terveztetni, akkor tud­nia kell, hogy a napenergia hasznosításának passzív módjai főleg az építész, a gépész, a ker­tész, a belsőépítésze kezében vannak, sőt már a leendő épület tájolásával kezdődik a feladat. A napenergia kutatása tehát növekvő érdeklődés mellett fo­lyik, és remény van rá, hogy miután a szellemi bázis Pécsett adott, akár a PMMF-en lehet e gyakorlatias tudományág or­szágos központja. M. K. A Nap napja alkalmából szombaton és vasárnap is nyílt napot tartottak a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolán most megnyílt Solar Centerben. A Polgármesteri Hivatal, a PMMF, a Pécsi Zöld Kör és Zöld Híd közös rendezvényén az érdeklődők főleg azzal is­merkedhettek meg, hogy min­dennapjainkban miképp hasz­nosítható a talán eléggé meg sem becsült napenergia. Az esemény igazi érdekes­sége az az osztrák technikán alapuló, ám már hazai elemek­ből is összeszerelhető modul volt, amivel egy egyszerű ház­tartásban is értékesíthető az „égből érkező áldás”. Persze, az energiaellátás ezen új módja még csak az elfogadtatás fázi­sában van, ahogy az ügy elköte­lezettjei mondták, mostanában Sikert aratott a hazai elemekből összeállítható napkollektor bemutatkozása Fotó: Läufer László Külföldön vendégszerepelt a Bóbita Hattyúdal a román tengerparton A tizenhatodik constancai bábfesztiválon, ami május 30 - június 6-a között került meg­rendezésre, meghívottként Ma­gyarországot a pécsi Bóbita bábszínház képviselte. A pé­csiek a Bohócjátékok-kal vettek részt a Fekete-tengerparti báb- fesztiválon. Ráérezve a nyelvi nehézségekre jó választás volt, hiszen az előadás egészében ze­nére és mozgásra épült. A kons- tancai közönség hálásan fogadta a pécsiek előadását, legtöbbször bejött a „beütemezett” taps is, amit egy eltűnőiéiben lévő bo­hóc-világ felelevenítése váltott ki. A fiatal színészek jó játékát csak az árnyékolta be, hogy számukra ez volt a „hattyúdal”, hiszen a társulat hazaérkezésük után más felállásban dolgozik tovább., A VÁROS. Huszonkét órás fárasztó utazás után Constanca, a nagy kikötőváros szeles, de napfényes reggellel fogadta a Bóbitásokat. Az előváros be- tonkolosszusai után, a sokkal kellemesebb belváros keleties hangulata fogadott. Első pilla­natra szembetűnő volt a lakos­ság sokszínűsége, amiben a tö­rök, tatár, örmény, bolgár voná­sok vegyültek a románnal. Az idegen járatlanságát, tudatlan­ságát kihasználva a nepperek célpontjává váltunk. Nehéz le­rázni őket, úton-útfélen tapad­nak az idegenre. A nagy lakö­tővárosban a szezon előtti utolsó simításokat végzik. Vi­rágot ültetnek, csinosítják az üz­letek kirakatait, a tengerparton átgereblyézik a homokot, a tö­rött kagylóhéjakat összegyűjtik. Az áruházak kirakataiban, és benn a polcokon szinte minden kapható, a hazai áruk mellett sok az idegen cikk, de az árak a lakosság számára szinte elérhe­tetlenek. Évekkel ezelőtt sokkal job­ban nézett ki a város - meséli a helybéli színház magyarul is beszélő tagja -, de pár éve min­den abbamaradt. Nincs pénz az építkezésre, karbantartásra. A város polgármestere ellenzéki, a Demokratikus Konvenció tagja, a kormány pedig nem nyújt anyagi segítséget az ellenfelei­nek. Persze, ennek mi, az itt élők, meg az ide látogatók isz- szuk meg a levét. A FESZTIVÁL. A hét román társulat mellett a fesztivál nem­zetközi jellegét (habár a külföl­diek csak meghívottként, verse­nyen kívül szerepeltek) egy bolgár, két Moldvai Köztársa­ságbeli, egy svájci duett és a Bóbita bábszínház adta. A napi két-három előadáson a mai bábszínjátszás sokszínű palettájáról kaptunk ízelítőt. A moldvaiak egyszerű, de a mai európai stílustól elütő játékától, a bolgárok bőbeszédű előadásán át, a svájci Pannalal’s Puppets indiai gyökerekből eredő fanyar humoráig minden stílus fellel­hető volt. A román társulatok is a báb­színjátszás széles skáláján mo­zogtak. A nem csak gyerekek­nek szánt darabok a román me­semondók műveitől a világiro­dalom klasszikus darabjainak merész feldolgozásáig több stí­lust vonultattak fel a nemzet­közi seregszemlén. Kiemelkedő teljesítményt az aradi társulat keleti mágiával átszőtt Comedia del Art előadása nyújtott, amit a fesztivál legjobb előadása és rendezése díjjal jutalmaztak, míg a látványosság és a legjobb színészi díjjal a constancai tár­sulat „Gyufaárus kislányát” dí­jazták. A kolozsvári rendezőnő, Mona Chirila, merészen nyúlt hozzá az Andersen meséhez, és Swift, Kaffka, Show szövegek­kel egy olyan előadást vará­zsolt, ami bárhol a világon megállná a helyét. Nemzetközi jellegét a mű közismertségén túl talán a díszlet és a játék kifejező stílusa adta, olyannyira, hogy a mélységeket a szövegtől elvo­natkoztatva is bárki felfedez­heti. A fesztivál különdíját a buka­resti Színművészeti Főiskola végzős diákjai kapták a „Mada­rak gyülekezete” című előadá­sukért, amiben örökéletű társa­dalmi problémákat mutattak be a madarak világára átírva. TALÁLKOZÁSOK. A báb­színjátszás berkeiben az isme­retségek legtöbbször már régi keletűek. A svájci kéttagú társu­lat régi ismerősként üdvözli a pécsi társulat vezetőjét. A cons- tancaiak, marosvásárhelyiek immár több alkatommal is ven­dégszerepeitek Pécsett és Kecs­keméten. De újabb barátságok, ismeretségek is kötődnek. A bolgárok tolmács-idegenveze­tője, aki a bukaresti zeneaka­démián végzett és így jól be­széli a román nyelvet, Szófiá­ban a magyar népzene eddig egyetlen előadója, népszerűsí­tője. A mamaiai szállodában, ahol a gáláns házigazdák szál­lást biztosítottak, éjszakákba nyúló megbeszélések, barátko- zások folytak sokszor bábeli zűrzavarban, de ami mégis ér­dekes, a többnyelvűség nem volt akadály, megértették egy­mást mondattöredékekből is. A KÖZÖNSÉG hálás volt. A gyerekek jól reagáltak, élvezték a számukra írt darabokat (a Bó­bitásokét is), de meglepően jól reagáltak a felnőtt darabokra is. Mindent egybevetve, a pécsi társulat egy jól megrendezett, sokszínű fesztiválon vett részt. Élményekkel telítve, és re­ménykedve tekintenek a jö­vőbe, habár számukra Pécsett a bábszínjátszás a társulaz össze­tétele miatt nem adatik meg. De velük, vagy nélkülük a bábszín­házra szükség van mind a gye­rekek, mind a felnőttek szá­mára. Jövőre Pécs rendezi meg a felnőtt báb-fesztivált. Bandi András Egy röplap margójára Ebben a században megél­tünk már egyet, s mást. Több­ször tiporták idegen seregek útjainkat, némelyek katonái­nak még öröklakásokat is adományoztak az akkori főo­kosok. Sokszor fordítottak szembe bennünket önmagunk­kal, sokszor bizonygatták utó­lag, hogy oktalan volt a szem­befordulás. Sokszor küzdöt­tünk válsággal és a kilátásta- lansággal, sokszor vágtunk újra meg újra neki az életnek. Sokszor megtapasztalhattuk a még élő főemberek szoborrá- dermedését és sokszor protes­táltunk a kő- és ércalakokban testet öltött országiás ellen. Magunkban megvetettük a ránk hivatkozó hatalommal kérkedőt, széthúztunk és össze­tartottunk, de bármi történt is, mindig fölemeltük a fejünket. Mert génjeinkben hordozzuk a túlélés vágyát, mert öntudat­lanul is büszkék vagyunk, mint bármely nemzet szerte a vi­lágon. A minap röplapot dobott va­laki a postaládámba. Soha ne add fel! - szerepelt a fejlécen, s alatta a primitív rajz: a fehér alapon egy fekete mocsárban álldogáló gólya pirosra má­zolt csőrében béka küzd az éle­téért, két mellső végtagjával elszorítva a madár nyakát. Túl a mocsáron pedig nyíló zöld virág pompázik. Piros, fehér, zöld.. . Ennyire egyszerű a képlet, ezek lennénk mi, ennyi­ből állna a hazánk? Virágból, békából, gólyából és mocsár­ból? S vajon célzott vagy csak véletlenszerűen kiválasztott fogadója lettem az üzenetnek? Hányán kapták még meg raj­tam kívül az egyértelmű utasí­tást? S ki vette a bátorságot, hogy a röplapon megfogalma­zott eszmeiséggel betörjön az otthonomba? Abba a világba, amit csak szeretteimmel és leg­feljebb barátaimmal osztok meg, az utóbbiaknál bőrszínre, származásra, világnézetre te­kintet nélkül. A földkerekség más részén nem dívik az ilyen­fajta politizálás. A demokra­tákra szavazó békésen piknikéi a republikánusokra voksát adóval, a higgadt svájci nem firtatja a mindennapokban pártállásodat, a forrófejű dél­vidéki francia békésen kor­tyolgatja italát a homokos ten­gerparton sütkérező dörzsölt párizsi társaságában. Mert ott tisztelik az egyént, mert évszá­zadok alatt megtanulták, hogy az egyénekből építkezik a tár­sadalom. Egyet bizton ígérhetek: to­vábbra is magaménak vallom a röplap fejlécén olvasottakat. Soha nem adom fel! Balogh Zoltán Jelenlét Kaposvárott Lőrincz Sándor riportkötetéről Az biztos, hogy alapvetően azért érdekes szakmája van egy újságírónak, még akkor is, ha ezt a napi rohanásban és írás­kényszerben nem is veszi észre. Nincs olyan munka, melynek egy része ne lenne favágás, azonban az mégse szokványos, hogy valaki egyik nap világhírű festőművésszel találkozik, és másnap tán egy világbajnok sportolóval. Szerencsére vannak olyan új­ságíró kollégák, akiknek marad idejük egy percnél hosszabban is időzni egy interjúalany port­réjánál, s bennük nem pusztán az elvégzendő feladatot látni. Ebbe a típusba tartozik Lőrincz Sándor is, a Somogyi Hírlap munkatársa. Most megjelent ri­portkötetének joggal adhatta a „Jelenlét” címet, mert az egy- begyűjtött írások valóban azt fnutatják, hogy szerzőjük nyi­tott szemmel van jelen So- mogyország fővárosában. Furcsa, hogy így egymás mellé rakva a valójában újság­cikknek szánt írások más karak­tert öltenek. A könyv forma tenné? Vagy hogy mint az új­ságban, itt nincs az interjúk mellett rögtön egy teljesen más témájú írás, mondjuk egy há­rom fejű kecskéről, vagy a valu­taárfolyam? Tény, hogy a szö­veg - akár mint egy novelláskö- tet - folyamatosan olvasható és élvezetes. Lőrincz érdeklődése - lega­lábbis a ’’Jelenlét” anyagát te­kintve - kultúra-orientált. A ciklusok sorba veszik a Kapos­várott járt vagy a városhoz, a térséghez kötődő művészeket, színészeket, költőket, képző­művészeket, muzsikusokat. Olyan emberekkel találkozha­tunk újra - és sokukkal tán elő­ször -, akiktől mindig lehet le­het valami érdekeset tanulni, vagy ha nem is tanulni a szó legszorosabb értelmében, de fi­gyelni egy-egy meghökkentő mondatukra, gondolatukra. Lőrincz Sándor csevegő stí­lusú beszélgetéseket jegyzett le, és ezt a szó jó értelmében mon­dom. Nincsenek tekervényes, elejüket veszett körmondatok, elkalandozó „mélyfilozofálga- tások”. Emberi arcok, gon- dok-örömök egy kávé mellett, kicsit megpihenve, áldozva a ma annyira hiányzó beszélge­tésnek. Ä „Jelenlét” című kötet olvasói kicsit akár úgy is érez­hetik, mintha ők beszélgetnének Szász Endrével, Zoránnal vagy Jászai Joli nénivel. A könyvet számos szponzor támogatásával a Kaposvári Me­gyei és Városi Könyvtár adta ki. M. K. Elhunyt dr. Kiss Zoltán Mély fájdalommal tudat­juk, hogy az Egyesített Egészségügyi Intézmények háziorvosa 1994. június 7-én hosszú szenvedés után el­hunyt. Dr. Kiss Zoltán 1924. jú­lius 18-án született egy kis baranyai faluban, Ócsárdon. Elemi iskoláit Ócsárdon, gimnáziumi tanulmányait a pécsi Széchenyi István Gim­náziumban, egyetemi tanul­mányait a Pécsi Orvostudo­mányi Egyetemen végezte, majd 1953-ban bőrgyógyá­szatból, 1963-ban üzemorvos­tanból sikeres szakorvosi vizsgát tett. A Bőrgyógyászati Klinikán végzett kimagasló szakmai tevékenységének elismerése­ként a Szigetvári Járás Bőr- és Nemibeteggondozó Intézet főorvosává nevezték ki. Ezen feladata mellett a szigetvári járás területén működő körze­tekben is vállalt feladatokat. 1964. október 1-től a pécsi 43. sz. kovácstelepi körzet háziorvosaként fáradhatatlan igyekezettel, mély emberi humánummal viselte gondját a rábízott embereknek.

Next

/
Thumbnails
Contents