Új Dunántúli Napló, 1994. június (5. évfolyam, 149-178. szám)
1994-06-20 / 168. szám
1994. június 20., hétfő A mai nap új Dunántúli napló 3 Ferences Szociális és Kulturális Központ Apácakolostor épül Kozármislenyben Lelki és anyagi értelemben is szépséges többlettel gazdagodik Kozármisleny: a ferences rendi betegápoló nővérek kívánnak - mint Kapisztrána főnővértől hatottuk, reményeik szerint minél előbb - a községben rendelkezésükre bocsátott területen megtelepedni: ferences szociális és kulturális központot létrehozni. Ferenci Miklós polgármestertől megtudtuk: a helyi képviselő- testület rendkívül gyorsan döntött arról, hogy a betegápoló nővérek tulajdonába adja a mintegy 3 hektáros, teljesen* közművesített területet, jelképes összegért, 100 forintért. A tervek szerint 40-50 apácának otthont adó kolostor, ugyancsak 40-50 férőhelyes szeretetház, 100 hívőt befogadó és a község lakói előtt is nyitott templom épülne itt, mellettük különböző más létesítmények, többek között kálvária, temető- kápolna a rendi temetőben. Az épületegyüttest gazdálkodásra is alkalmas területek ölelik, gondoltak az apácák veteményeskertre, kisállattenyésztésre alkalmas részre, gyümölcsösre, méhesre, a templom mögött sziklakertre. A szeretetházban idős embereket gondoznak majd, de - mint a polgármesteri hivatalban megtudtuk -, kimennek a gondozónővérek az otthonaikban élőkhöz is. A község központjában fekvő területre eredetileg egy dán rendszerű szociális parkot terveztek. A helybeliek közül né- hányan nem értettek egyet a ferences szociális és kulturális központ létesítésével, attól való félelmükben, hogy az apácák majd szenvedélybetegeket gyógyítanak. A rendkívül szép épület- együttes - különleges megjelenésű templomával, annak karcsú tornyával, a kolostor és a szeretetház könnyed tömbjével - egy belső teret ölel körbe, az átriumot. A templomtéren - erre néz az épület bejárata - különleges szökőkút lesz. A tervek a további bővítést is lehetővé teszik, s gondoltak arra is, hogy 100 gépkocsinak legyen a szociális és kulturális központnál parkolóhelye. Az alapkő letételének időpontja azonban még nem mondható biztosnak. Annak ellenére, hogy adományok - elsősorban külföldön - már gyűltek. Talán szeptemberben. Kapiszt- ráná főnővér azonban úgy véli: ha késve indulhat a beruházás, akkor is nagyon szép gondolat, cél valósul meg. Mészáros A. Energia az égből: süss fel Nap folyik a „hittérítés”. Ugyanis tény, hogy egy modul ára ma még mintegy 22 ezer forint, és egy négy fős családot véve alapul, legalább három modul szükséges a megfelelő mennyiségű áram termeléséhez - így a költségek máris 120 ezer forint körül járnak. Jelen körülmények között ez a befektetés csupán 8 év alatt (érülne meg évi 12-15 ezer forint megtakarítással számolva, azonban jósolha- tóan - köszönhetően az inflációnak - ez az idő jelentősen megrövidülhet. Ha valaki egy egész napházat szeretne terveztetni, akkor tudnia kell, hogy a napenergia hasznosításának passzív módjai főleg az építész, a gépész, a kertész, a belsőépítésze kezében vannak, sőt már a leendő épület tájolásával kezdődik a feladat. A napenergia kutatása tehát növekvő érdeklődés mellett folyik, és remény van rá, hogy miután a szellemi bázis Pécsett adott, akár a PMMF-en lehet e gyakorlatias tudományág országos központja. M. K. A Nap napja alkalmából szombaton és vasárnap is nyílt napot tartottak a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolán most megnyílt Solar Centerben. A Polgármesteri Hivatal, a PMMF, a Pécsi Zöld Kör és Zöld Híd közös rendezvényén az érdeklődők főleg azzal ismerkedhettek meg, hogy mindennapjainkban miképp hasznosítható a talán eléggé meg sem becsült napenergia. Az esemény igazi érdekessége az az osztrák technikán alapuló, ám már hazai elemekből is összeszerelhető modul volt, amivel egy egyszerű háztartásban is értékesíthető az „égből érkező áldás”. Persze, az energiaellátás ezen új módja még csak az elfogadtatás fázisában van, ahogy az ügy elkötelezettjei mondták, mostanában Sikert aratott a hazai elemekből összeállítható napkollektor bemutatkozása Fotó: Läufer László Külföldön vendégszerepelt a Bóbita Hattyúdal a román tengerparton A tizenhatodik constancai bábfesztiválon, ami május 30 - június 6-a között került megrendezésre, meghívottként Magyarországot a pécsi Bóbita bábszínház képviselte. A pécsiek a Bohócjátékok-kal vettek részt a Fekete-tengerparti báb- fesztiválon. Ráérezve a nyelvi nehézségekre jó választás volt, hiszen az előadás egészében zenére és mozgásra épült. A kons- tancai közönség hálásan fogadta a pécsiek előadását, legtöbbször bejött a „beütemezett” taps is, amit egy eltűnőiéiben lévő bohóc-világ felelevenítése váltott ki. A fiatal színészek jó játékát csak az árnyékolta be, hogy számukra ez volt a „hattyúdal”, hiszen a társulat hazaérkezésük után más felállásban dolgozik tovább., A VÁROS. Huszonkét órás fárasztó utazás után Constanca, a nagy kikötőváros szeles, de napfényes reggellel fogadta a Bóbitásokat. Az előváros be- tonkolosszusai után, a sokkal kellemesebb belváros keleties hangulata fogadott. Első pillanatra szembetűnő volt a lakosság sokszínűsége, amiben a török, tatár, örmény, bolgár vonások vegyültek a románnal. Az idegen járatlanságát, tudatlanságát kihasználva a nepperek célpontjává váltunk. Nehéz lerázni őket, úton-útfélen tapadnak az idegenre. A nagy lakötővárosban a szezon előtti utolsó simításokat végzik. Virágot ültetnek, csinosítják az üzletek kirakatait, a tengerparton átgereblyézik a homokot, a törött kagylóhéjakat összegyűjtik. Az áruházak kirakataiban, és benn a polcokon szinte minden kapható, a hazai áruk mellett sok az idegen cikk, de az árak a lakosság számára szinte elérhetetlenek. Évekkel ezelőtt sokkal jobban nézett ki a város - meséli a helybéli színház magyarul is beszélő tagja -, de pár éve minden abbamaradt. Nincs pénz az építkezésre, karbantartásra. A város polgármestere ellenzéki, a Demokratikus Konvenció tagja, a kormány pedig nem nyújt anyagi segítséget az ellenfeleinek. Persze, ennek mi, az itt élők, meg az ide látogatók isz- szuk meg a levét. A FESZTIVÁL. A hét román társulat mellett a fesztivál nemzetközi jellegét (habár a külföldiek csak meghívottként, versenyen kívül szerepeltek) egy bolgár, két Moldvai Köztársaságbeli, egy svájci duett és a Bóbita bábszínház adta. A napi két-három előadáson a mai bábszínjátszás sokszínű palettájáról kaptunk ízelítőt. A moldvaiak egyszerű, de a mai európai stílustól elütő játékától, a bolgárok bőbeszédű előadásán át, a svájci Pannalal’s Puppets indiai gyökerekből eredő fanyar humoráig minden stílus fellelhető volt. A román társulatok is a bábszínjátszás széles skáláján mozogtak. A nem csak gyerekeknek szánt darabok a román mesemondók műveitől a világirodalom klasszikus darabjainak merész feldolgozásáig több stílust vonultattak fel a nemzetközi seregszemlén. Kiemelkedő teljesítményt az aradi társulat keleti mágiával átszőtt Comedia del Art előadása nyújtott, amit a fesztivál legjobb előadása és rendezése díjjal jutalmaztak, míg a látványosság és a legjobb színészi díjjal a constancai társulat „Gyufaárus kislányát” díjazták. A kolozsvári rendezőnő, Mona Chirila, merészen nyúlt hozzá az Andersen meséhez, és Swift, Kaffka, Show szövegekkel egy olyan előadást varázsolt, ami bárhol a világon megállná a helyét. Nemzetközi jellegét a mű közismertségén túl talán a díszlet és a játék kifejező stílusa adta, olyannyira, hogy a mélységeket a szövegtől elvonatkoztatva is bárki felfedezheti. A fesztivál különdíját a bukaresti Színművészeti Főiskola végzős diákjai kapták a „Madarak gyülekezete” című előadásukért, amiben örökéletű társadalmi problémákat mutattak be a madarak világára átírva. TALÁLKOZÁSOK. A bábszínjátszás berkeiben az ismeretségek legtöbbször már régi keletűek. A svájci kéttagú társulat régi ismerősként üdvözli a pécsi társulat vezetőjét. A cons- tancaiak, marosvásárhelyiek immár több alkatommal is vendégszerepeitek Pécsett és Kecskeméten. De újabb barátságok, ismeretségek is kötődnek. A bolgárok tolmács-idegenvezetője, aki a bukaresti zeneakadémián végzett és így jól beszéli a román nyelvet, Szófiában a magyar népzene eddig egyetlen előadója, népszerűsítője. A mamaiai szállodában, ahol a gáláns házigazdák szállást biztosítottak, éjszakákba nyúló megbeszélések, barátko- zások folytak sokszor bábeli zűrzavarban, de ami mégis érdekes, a többnyelvűség nem volt akadály, megértették egymást mondattöredékekből is. A KÖZÖNSÉG hálás volt. A gyerekek jól reagáltak, élvezték a számukra írt darabokat (a Bóbitásokét is), de meglepően jól reagáltak a felnőtt darabokra is. Mindent egybevetve, a pécsi társulat egy jól megrendezett, sokszínű fesztiválon vett részt. Élményekkel telítve, és reménykedve tekintenek a jövőbe, habár számukra Pécsett a bábszínjátszás a társulaz összetétele miatt nem adatik meg. De velük, vagy nélkülük a bábszínházra szükség van mind a gyerekek, mind a felnőttek számára. Jövőre Pécs rendezi meg a felnőtt báb-fesztivált. Bandi András Egy röplap margójára Ebben a században megéltünk már egyet, s mást. Többször tiporták idegen seregek útjainkat, némelyek katonáinak még öröklakásokat is adományoztak az akkori főokosok. Sokszor fordítottak szembe bennünket önmagunkkal, sokszor bizonygatták utólag, hogy oktalan volt a szembefordulás. Sokszor küzdöttünk válsággal és a kilátásta- lansággal, sokszor vágtunk újra meg újra neki az életnek. Sokszor megtapasztalhattuk a még élő főemberek szoborrá- dermedését és sokszor protestáltunk a kő- és ércalakokban testet öltött országiás ellen. Magunkban megvetettük a ránk hivatkozó hatalommal kérkedőt, széthúztunk és összetartottunk, de bármi történt is, mindig fölemeltük a fejünket. Mert génjeinkben hordozzuk a túlélés vágyát, mert öntudatlanul is büszkék vagyunk, mint bármely nemzet szerte a világon. A minap röplapot dobott valaki a postaládámba. Soha ne add fel! - szerepelt a fejlécen, s alatta a primitív rajz: a fehér alapon egy fekete mocsárban álldogáló gólya pirosra mázolt csőrében béka küzd az életéért, két mellső végtagjával elszorítva a madár nyakát. Túl a mocsáron pedig nyíló zöld virág pompázik. Piros, fehér, zöld.. . Ennyire egyszerű a képlet, ezek lennénk mi, ennyiből állna a hazánk? Virágból, békából, gólyából és mocsárból? S vajon célzott vagy csak véletlenszerűen kiválasztott fogadója lettem az üzenetnek? Hányán kapták még meg rajtam kívül az egyértelmű utasítást? S ki vette a bátorságot, hogy a röplapon megfogalmazott eszmeiséggel betörjön az otthonomba? Abba a világba, amit csak szeretteimmel és legfeljebb barátaimmal osztok meg, az utóbbiaknál bőrszínre, származásra, világnézetre tekintet nélkül. A földkerekség más részén nem dívik az ilyenfajta politizálás. A demokratákra szavazó békésen piknikéi a republikánusokra voksát adóval, a higgadt svájci nem firtatja a mindennapokban pártállásodat, a forrófejű délvidéki francia békésen kortyolgatja italát a homokos tengerparton sütkérező dörzsölt párizsi társaságában. Mert ott tisztelik az egyént, mert évszázadok alatt megtanulták, hogy az egyénekből építkezik a társadalom. Egyet bizton ígérhetek: továbbra is magaménak vallom a röplap fejlécén olvasottakat. Soha nem adom fel! Balogh Zoltán Jelenlét Kaposvárott Lőrincz Sándor riportkötetéről Az biztos, hogy alapvetően azért érdekes szakmája van egy újságírónak, még akkor is, ha ezt a napi rohanásban és íráskényszerben nem is veszi észre. Nincs olyan munka, melynek egy része ne lenne favágás, azonban az mégse szokványos, hogy valaki egyik nap világhírű festőművésszel találkozik, és másnap tán egy világbajnok sportolóval. Szerencsére vannak olyan újságíró kollégák, akiknek marad idejük egy percnél hosszabban is időzni egy interjúalany portréjánál, s bennük nem pusztán az elvégzendő feladatot látni. Ebbe a típusba tartozik Lőrincz Sándor is, a Somogyi Hírlap munkatársa. Most megjelent riportkötetének joggal adhatta a „Jelenlét” címet, mert az egy- begyűjtött írások valóban azt fnutatják, hogy szerzőjük nyitott szemmel van jelen So- mogyország fővárosában. Furcsa, hogy így egymás mellé rakva a valójában újságcikknek szánt írások más karaktert öltenek. A könyv forma tenné? Vagy hogy mint az újságban, itt nincs az interjúk mellett rögtön egy teljesen más témájú írás, mondjuk egy három fejű kecskéről, vagy a valutaárfolyam? Tény, hogy a szöveg - akár mint egy novelláskö- tet - folyamatosan olvasható és élvezetes. Lőrincz érdeklődése - legalábbis a ’’Jelenlét” anyagát tekintve - kultúra-orientált. A ciklusok sorba veszik a Kaposvárott járt vagy a városhoz, a térséghez kötődő művészeket, színészeket, költőket, képzőművészeket, muzsikusokat. Olyan emberekkel találkozhatunk újra - és sokukkal tán először -, akiktől mindig lehet lehet valami érdekeset tanulni, vagy ha nem is tanulni a szó legszorosabb értelmében, de figyelni egy-egy meghökkentő mondatukra, gondolatukra. Lőrincz Sándor csevegő stílusú beszélgetéseket jegyzett le, és ezt a szó jó értelmében mondom. Nincsenek tekervényes, elejüket veszett körmondatok, elkalandozó „mélyfilozofálga- tások”. Emberi arcok, gon- dok-örömök egy kávé mellett, kicsit megpihenve, áldozva a ma annyira hiányzó beszélgetésnek. Ä „Jelenlét” című kötet olvasói kicsit akár úgy is érezhetik, mintha ők beszélgetnének Szász Endrével, Zoránnal vagy Jászai Joli nénivel. A könyvet számos szponzor támogatásával a Kaposvári Megyei és Városi Könyvtár adta ki. M. K. Elhunyt dr. Kiss Zoltán Mély fájdalommal tudatjuk, hogy az Egyesített Egészségügyi Intézmények háziorvosa 1994. június 7-én hosszú szenvedés után elhunyt. Dr. Kiss Zoltán 1924. július 18-án született egy kis baranyai faluban, Ócsárdon. Elemi iskoláit Ócsárdon, gimnáziumi tanulmányait a pécsi Széchenyi István Gimnáziumban, egyetemi tanulmányait a Pécsi Orvostudományi Egyetemen végezte, majd 1953-ban bőrgyógyászatból, 1963-ban üzemorvostanból sikeres szakorvosi vizsgát tett. A Bőrgyógyászati Klinikán végzett kimagasló szakmai tevékenységének elismeréseként a Szigetvári Járás Bőr- és Nemibeteggondozó Intézet főorvosává nevezték ki. Ezen feladata mellett a szigetvári járás területén működő körzetekben is vállalt feladatokat. 1964. október 1-től a pécsi 43. sz. kovácstelepi körzet háziorvosaként fáradhatatlan igyekezettel, mély emberi humánummal viselte gondját a rábízott embereknek.
