Új Dunántúli Napló, 1994. június (5. évfolyam, 149-178. szám)

1994-06-18 / 166. szám

8 uj Dunántúli napló Riport 1994. június 18., szombat Valamikor benzinmotor hajtotta a háromszintes malmot Läufer László felvételei Gazdátlan gazdagság Özvegy Vass Rudolfné Nehezen adták a szülei a ga- réi parasztlányt, Balázs Margi- tot Torma Lajoshoz, a módos garéi molnárgyerekhez. Pedig az akkor, a húszas években szép örökség elé nézett: apjával, testvérével malmot, két cséplő­gépet működtetett, húsz hold földön gazdálkodott. Mégis hú­zódoztak Balázsék - öt gyereket temettek el az idáig torokgyík­ban, nem akarták a megmara- dottat maguk mellől világgá en­gedni. Mégha a világ csak a falu határáig terjed is ... Addig-ad- dig, míg csak beadták a dereku­kat, annak rendje és módja sze­rint megülték a hétfalura szóló lagzit, s ahogy illik, pontosan időre látta meg a napfényt a kis Ilonka. „Kis Ilonkával” a hegy- szentmártoni malomhoz épült lakás tornácán idézzük a régi-régi éveket. Ilonka néni - özvegy Vass Rudolfné - akkurá­tusán kötött kendője alól alig-alig világlik ki fehér tincs. Jóllehet az utolsó hegyszent- mártoni molnár lányát sokszor verte csúful arcon érdemtelenül a sors. Pedig olyan, de olyan békességben teltek a kezdeti évek! A szülők 1932-ben - „kis Ilonka” akkor hatéves volt - ve­tettek szemet a hegyszentmár- toni malomra. Eladták a cséplő­gépeket, a jószágot, a nagybá­csinak megmaradt a garéi ma­lom, s a család rövidesen a sző­lőhegy lábához költözött. Ilonka nélkül, őt az öreg szülők nevelték negyvennégyig. Talán jobb is volt úgy, mosolyog hun­cutul Ilonka néni szeme: a „pi- piskedő” lány Pécsre járhatott polgáriba, mutathatta magát a népeknek, bárha gyalog is kel­lett reggelente Garéból az ócsárdi vasútig mennie. Már éppen a jegyzőségen kínáltak neki állást, amikor ezt a vidéket is elérte a világégés, és a szem- revaló teremtést az oroszok elől a szülők magukhoz menekítet­ték. így indult Torma Ilonka nyolc évig tartó második élete. Micsoda gazdaság várta! Há­romszintes malom, amit akkor már nem a patakvíz, hanem fa­széngáz-, később benzinmotor hajtott. Emeletes gabonaraktár, igazi harkányi mester készítette faragott góré, füstölő, óvóhely- nyi pince, ólak, három- szoba-előszobás, konyhás la­kás. Az ablak a halastóra és a két hold legelőre nézett. Föld, szőlő a hegyen, s csak úgy „melléke­sen” ötlakásos pécsi bérház tar­tozott a molnárék vagyonához. Tellett miből: Vajszló, Páprád, Bogádmindszent, Hegyszent- márton népe járt ide őrletni, s így volt mire vöt fogadni is. De a boldogság sem így, sem úgy nem tartott sokáig. Először a pécsi házat vette el az állam negyvenkilencben, majd rövi­desen érkezett két úr a malom­ipartól csak úgy gyalogosan, de írógéppel, hogy no, akkor Torma bácsi, jöttünk leltározni! Hiába ígérték, hogy nem vezet­tetik át a telekkönyvben a tulaj­dont. Az öreg Torma a konyha- asztalra borult, zokogva búcsú­zott a molnárságtól, bár vigasz­talták, hogy maradhat még. őr­letett is vágy hat hónapig, akkor leállították a malmot, egy év múlva újra indították, megint leállították. Elkészült a kulák- lista, s elment még a föld is a lábuk alól. Ilonka ura hat évnyi házasság után költözött ki a te­metőbe, otthagyta a hároméves Icával. Megint hat év, és az öre­gek is elmentek örökre, két hó­nap leforgása alatt. Torma Ilonka végignézte, hogyan szerelik le és viszik az ócskavasba a gépeket, a szitákat és a faanyagot hogyan vetteti tűzre a tanács. Ottmaradt a le­csupaszított malomban, és na­gyon nehéz volt a magány. Ko­rábbi anyósa hozta össze az is­meretséget a kisasszonfai Vass Rudolffal, akivel ötvennyolc­ban örök hűséget is esküdtek. Ekkor kezdődött Torma Ilonka újabb élete. Maradhattak a malomban, s mert volt nagy tér meg raktár, fölcsaptak MEK-fölvásárlónak. Átvettek cseresznyét, meggyet, mézet, csigát, vittek innen szil­vát egyenest Ciprusra, s néha akkora autó állt meg a malom­udvaron, hogy sötétbe borult a lakás. Mellé elvállalták a kocs­mát, akadt dolog nemcsak a jó­szággal, a ház körül, de a he­gyen is. Együtt lélegzett a bir­tok a faluval. így tartott ez évti­zedekig, s már tervezték megint a malom-indítást, a kárpótlással visszakapott föld művelését, az ólak benépesítését, amikor idén tavasszal Rudi bácsit is utolsó útjára kísérték az apró hegy- szentmártoni temetőben. Ilonka néni negyedére fo­gyott jegygyűrűjére, majd sze­mérmesen a gazzal vert udvarra néz. Hiába a nevén a nagy ház, az ipari műemléknek számít­ható malom, a rengeteg kaszáló, ha nincs igazi gazda a háznál, s ha őt is mind gyakrabban kí­nozza a kor meg a betegség. A házat sem meszeli ki manapság, a kertre sem jut az erőből, lelas­sultak a mozdulatok . A földet bérbe adta a téesznek, de med­dig tart ez is? Úgy hírlik, a nyár közepén a szövetkezet fölosz- lik, ki műveli akkor a földet? Talán az unokák? Talán ... A vő nem bír vele, van neki is visszakapott földje, no és állása, ami ritka errefelé. A nagyobbik unoka Szavába nősült, maga is gazdálkodik. A kisebbik alig fölszabadult ács, rá jószerével csak a hétvégeken lehet számí­tani. Mégis fogadkoznak, hogy a malom és a birtok megmarad, akármi történik is. Ennyi élet munkája nem veszhet el. A fölső házban Ilonka néni lánya könyveket mutat, a tízkö­tetes, 1896-os A Magyar Nem­zet Történeté-t, s elővesz egy zugból egy szorosra tekert, vas­tag szíjat: az hajtotta valamikor a gépet a malomban. Morzsák ezek az utolsó hegyszentmár- toni molnár hagyatékából. . . . Lent, a malom udvarán, a gaz közepén méter magasan egyetlen szál rózsa virít. Két- tenyémyi remény. Balogh Zoltán Most kukoricát tárolnak a gabonaraktárban Magyarul magyarán A szavak „beszerkesztése” Tízezer virrasztó Tízezernél is több virrasztó hívő búcsúzott vasárnap éjjel a hászid zsidó közösség rendkí­vül befolyásos lubavicsi ágá­nak aznap elhunyt vezetőjétől New Yorkban. Ä számos kö­vetője által új messiásként tisz­telt Menachem Schneerson rabbi 92 éves korában halt meg egy manhattani kórházban. A lubavicsi mozgalom brooklyni világközpontjánál megjelent - sok más ismert közéleti szemé­lyiség mellett, üzenetben em­lékezett meg Schneersonról Clinton elnök is, aki Jelentős vezető személyiségként” emlí­tette az elhunyt vallási elöljá­rót. A bölcsesség, a megértés és a tudás eszméjét hirdető lu­bavicsi szekta, amely mintegy kétszáz éve született a hasonló nevű oroszországi városban, becslések szerint 200 ezer kö­vetőt számlál világszerte. Erőszakos férfiak A japán ügyvédi kamara „forró vonalat” létesített, hogy segítséget nyújtson azoknak a nőknek, akikkel féljük erősza­kosan bánik. Egyetlen hónap alatt több mint 300-an pana­szolták el sérelmeiket, közülük több mint százan már vagy egy évtizede szenvednek féljük erőszakoskodásától. A meg­alázott nők többsége a férjétől való anyagi függés és a gyere­kek miatt nem is gondolt vá­lásra, inkább elszenvedte az üt­legelést, a csonttöréseket. Volt, aki harminc éve tartó hű­sége után adta be a válópert. Az erőszakos férfiak alkalma­zottak, kormánytisztviselők, tanárok, önálló foglalkozásúak voltak 80 százalékban, vagyis „átlagemberek”. A szavak mondattá formálá­sát beszerkesztésnek nevezzük. Ez a szövegalkotásnak nagyon fontos követelménye. E nélkül szerkesztetlen vagy rosszul szerkesztett lesz a mondat, mi­ként ez is: „A nyugdíjasok jól összeszokott baráti körén túl a fiatal generáció igényeire is na­gyobb súlyt fordítunk.” - Bi­zony erősen biceg ez a mondat, mivel keverednek benne az ún. szóképek és szószerkezetek. Gyógyítására több lehetőség is kínálkozik. .. -a fiatal generá­ció igényeire is nagyobb fi­gyelmet fordítunk; .. .igényeit fokozottabban vesszük figye­lembe. - A súlyt ugyanis ilyen értelemben nem lehet fordítani, legfeljebb helyezni. A súly egyébként lépten-nyomon ösz- szekeveredik a hangsúllyal. Az egyik ember képes kifejezés­ként használja, a másik ugyan­arra hangsúlyt fektet. A súly és a hangsúly szerepe, rendeltetése azonos, vagyis a nyomatékosí­tás. A hangsúly a beszédben nem egyéb, mint nyomaték­többlet, amellyel a beszéd va­lamely részét kiemeljük. Ha a kiemelésnek ezt a hangzós esz­közét alkalmazzuk, akkor ezt nem kell se helyezni, se fek­tetni, elég hangsúlyozni. A ki igekötő is fölösleges előtte, mi­vel az ige jelentéstartalmában már benne van. A TV Híradóban hangzott el a következő mondat: „A dolgo­zók élvezik vagy viselik kárát a döntéseknek.” - A rosszul szer- kesztettség tipikus példája ez. A dolgozók élvezik... kezdetű mondat nem folytatható így: döntéseknek, legföljebb: dönté­seket. Viszont a döntés állásfog­lalás valami mellett vagy ellen. A döntés járhat előnyökkel, hát­rányokkal. Az élvez nyilván az előnyökre vonatkozik. Tehát: A dolgozók élvezik a döntések előnyeit, s innen már csak így folytatódhat a mondat: vagy vi­selik káros következményeit, il­letve: látják kárát a döntések­nek. A Sopron-PMSC mérkőzés­ről írta a tudósító: „Hiába táma­dott teljes mellszélességgel a hazai gárda ...” - Sok mindent lehet mondani a támadás ho­gyanjáról (teljes erőbedobással, teljes lendülettel, teljes győzni- akarással stb.), csak a mellszé­lességgel nem való ide. Valaki­ért, valamiért, valaki vagy va­lami mellett állhatunk ki teljes mellszélességgel, azaz egyér­telműen, nem sunyítva, olda­lazva, hanem nyíltan, oltal­mazó, védelmező szándékkal. Szinte felkínáljuk mellünket tel­jes szélességében a támadónak, hogy oda lőjön, oda szúrjon, ha mer. Régen rossz, ha a futballjá- tékban ilyesmire kerül sor. S végezetül: „ ... valakinek fel kell vennie az időközben el­távozott kínaiak által szőni kez­dett fonalat.” - Voltaképpen képes kifejezése ez annak a gondolatnak, hogy folytatni kell azt a munkát, amelyet a kínaiak elkezdtek. A fonás és a szövés azonban még ebben az esetben is két egymát követő művelet. A fonalat fonni kell, utána a fo­nálból szőhetjük a szövetet vagy akár a selymet. Rónai Béla Keresztrejtvény ... EGYE­SÜLT ÁLLA­MOK A VICC POÉNJA, 1. RÉS2 3> VERSES LEVÉL CSURGÓ LINZER­DARABI ÖREG ROKON JAPAN MÁRKA PÉNZRE VESZ SÉRTET­LENÜL HELYZE TÉT ELPUS­KÁZÓ ZENEI FEL­HANG NYERS RE­VÉTEL ARGON “TT­Xb TANÍT JELEN TÉSE: KETTŐS CSEH FESTŐ V MIKOLAS! SORVÉGI SZÜNE­TET TART NB LES FOCISTA HIVATALI DOLGO­ZÓ, TRÉFÁSAN PATTINTOTT KŐKORSZAK —T RÉGI ROMAI APRÓ­PÉNZ T ÉufSpaT HEQY­BOLGÁR AJÁNDÉ KOZ ... LEAR. HIRES ÉNE­KESNŐ A POÉN 2. RÉSZE kojak IGÉJE NÉV­V FOCI- KUPA V. 3ÖRÖG ÍETO VÁGY FÖNÍCIAI BETŰ HATÁRO ZATLAN NÉVELŐ ■SÜT" F0S2­ffiB _ K OZÁK VEZETŐ OLASZ HELYES­LÉS NA­GYOBB SEBES­SÉGRE KAPCSOL RANG JEL VANÁ­PIUM ASZPIK FELEI BELSŐ S2ERV SAKKO­ZÓNŐ (ÉVA) ZŰRJÉ­NEK RÁDI­UM BÉKÉS MEGYEI VASI KÖZSÉG LÉG RÉSZES RAG T FEKETE LOVAS! DÉL­AMERI­KAI FÜVES SÍKSÁG ... PAH­LAVI. IRÁNI SAH VOLT JA, NÉ­METÜL ISAGT) HANG­TALAN DEPÓI TASZÍT OLA­JOZ SAKKO ZÓ VOLT r“¥ LIBANO NI VÁROS FLUOR­ESZCE­INSZÁR­MAZÉK KUZDŐ­S ’ORT ZŐJE PINCÉBE —7 $ A DUNA EGYIK SZA­KASZA ANGOL GRÓF­SÁG VIZ- , LÁGYÍ­TÓSZER Beküldendő a helyes megfejtés június 27-én (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐ­LAPON 7601 Pf: 134. Új Dunántúli Napló Szer­kesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. A június 4-i lapban közölt rejtvény helyes megfejtése: „Régen éreztem magam ilyen jól, már három napja nem voltam otthon.” A helyes megfejtők közül utalványt nyertek: Bakó Ferenc, 7633 Pécs, Jedlik Á. u. 3., P.Nádasi Erzsébet, 7625 Pécs, Surányi u. 14., Parusevics Irén, 7682 Bükkösd, Kossuth u. 34., Pólyák Dá­vid, 7624 Pécs, Donátusi u. 4., Schmidt Gyula, 7300 Komló,’Petőfi tér 2. Az utalványokat postán küldjük el.

Next

/
Thumbnails
Contents