Új Dunántúli Napló, 1994. június (5. évfolyam, 149-178. szám)

1994-06-17 / 165. szám

1994. június 17., péntek Városaink új Dunántúli napló 7 Kárpótlás után részaránytulajdon A földkimérők folyamatosan dolgoznak Petőfi a Fehér Keresztben Egymással perlekedő adatok Mohácsi körkép Népitáncgála Horvátországból a Kuprov- nicai Podravka Művészeti Együttes tagjait fogadja ma a helyi Zora Népitánc Együttes. Az egész napos program kere­tében a vendégek városnézésen vesznek részt, hajókirándulást tesznek a Dunán, majd 18 órá­tól a Kossuth Filmszínház nagytermében a két csoport fel­lépésével népitánc gálát tarta­nak. A műsort követő közös vacsorával zárják a napot. Evezősöket várunk Annak emlékére, hogy egy­kor Mária Terézia által ha­zánknak e vidékére telepített németek Ulm térségéből az úgynevezett Ulmer Schachte- lekkel tették meg az utat a Du­nán új lakhelyükig, az Ulmi Dunabarátok Egyesülete férfi tagjai minden évben végigha­józnak a folyón. Idén harminc evezős jelezte az érkezését jú­nius 23-ra. A fogadásuknál jelen lesz­nek a Mohácsi Német Asz- szonykórus tagjai is, akik a Duna-parton rögtönzött műsort adnak majd. A német vendégek egy éjszakára sátrat vernek a parton, majd 24-én indulnak vissza Ulmba. Garden-party a szabadság napján Egy hét múlva vasárnap, jú­nius 26-án a szabadság napja alkalmából hagyományteremtő rendezvényre invitálják Mo­hács lakóit az esemény szerve­zői. Elsőnek 18 órakor a Deák téren álló Hősök Emlékművé­nél a Mohácsi Ifjúsági Fúvó­szenekar közreműködésével ünnepélyes koszorúzást és megemlékezést tartanak. Innen a résztvevők a Halászcsárdá­hoz vonulnak, ahol a csárda előtt szabadtéri koncertet ad­nak a fúvósok, az érdeklődők pedig a térre kitelepülő ven­déglátó egység alkalmi kerthe­lyiségében élvezhetik a zenét. Horgásztábor Idén tizedik alkalommal szervez általános iskolás tanu­lók számára horgásztábort a Bartók Béla Művelődési Köz­pont. Ezúttal június 25-től egy hétre harminc kisdiákot visz­nek Fadd-Domboriba. Az oldalt összeállította: Berta Mária 0 B MAYER NYOMDA Árok u. 17. Tel.: 69 / 31 1-047 ÁLOM Bt. Széchenyi tér 9. Tel.: 69 / 322-847 SPITCZ JÁNOSNÉ Dózsa Gy. u. 40. (Temető Iroda) Augusztus 24-én lesz két éve, hogy Mohács térségében, de ta­lán országosan is az első földár­verezést tartották. Akkor Nagy- nyárádon, a majsi téesz földje­ire lehetett licitálni. Azóta a Mohácsi Földhivatal illetékes­ségi területén 250 árverés volt. A kárpótlási törvényből adódó feladatsort érzékeltető számo­kat dr. Papp Iván, a hivatal ve­zetője így összegezte:- Május végéig megközelí­tően 15 ezer hektárt készítet­tünk elő árverésre, ebből mint­egy négyezer földrészletet vásá­roltak körzetünkben az embe­rek. 1720 földingatlant kitűz­tünk, tehát birtokba adtunk, 600 esetben pedig a tulajdon jog be­jegyzése is megtörtént.-Ezzel a teljesítéssel elége­dettek a kárpótoltak?- A munkát ütemezve folya­matosan dolgozunk. Alapve­tően az árverések sorrendjét kö­vetjük a kitűzéseknél, amelyek időpontjáról, a helyszínt is meg­jelölve minden érintettet névre szólóan, előre értesítünk. Néha azért kivételt is teszünk. Amennyiben valaki kérte a hi­vatalnál, hogy a visszaszerzett birtokán maga kíván gazdál­kodni, időben elvégezhette a szükséges talaj munkákat, mert soron kívül kijelöltük a terüle­tet. Ezt a gyakorlatot a jövőben is megtartjuk. Egyébként, míg 1991-92-ben az igénybejelen­tésekhez az adatok tömegének kiszolgáltatása jelentett nálunk feszített munkatempót az akkor még öt fős földkimérési cso­portnak, utána az árverések elő­készítése, most a kitűzések há­rulnak az e feladatot ellátó hat emberre. Ketten a törvény meg­nyitásától idén március 15-ig ismét adatszolgáltatással fog­lalkoztak, ők a határidő végéig beérkezett újabb 2400 adat fel­dolgozását végzik jelenleg. A napi teendőkön túl a tulajdonjog bejegyzését öten látják el.- Bizonyára akadnak néhá- nyan, akik ugyan nálunk nem jelezték, de szeretnék minél előbb látni, hogy pontosan hol és mit is vettek, továbbá a tulaj­don jog bejegyzéséről szóló ok­iratot a kezükben tudni, viszont ilyen mennyiségű munkához időre van szükségünk. Méltat­lankodó földtulajdonossal a hi­vatalban ritkán találkozunk, sokkal jellemzőbb a hangosko­dás a kiméréseknél. Szinte min­den alkalommal előfordul, hogy a tábla szélénél állva, mikor meglátja a gazda, milyen kes­keny - esetenként 2-3 méter széles, sőt a mohácsi határban még lesz 30-40 centiméter szé­les és több száz méter hosszú! - csík jut neki a szántóból, a ki­mérővel veszekedik, őt szidja. Pedig ez igazán nem a mi ügyünk! Még valamit megemlí­tenék: Számunkra meglepő, hogy a várakozással ellentétben viszonylag sokan nem jelennek meg a földek kitűzésekor ...- Előreláthatóan mikorra fe­jezi be a Földhivatal a kárpót­lással kapcsolatos munkákat?- A kárpótlásra jogosultak ügyeinek intézése mellett előre láthatóan az ősztől további te­mérdek munkát fog jelenteni számunkra a részarány tulajdo­nok kiadása. Ilyen címen négy­szer több területet kell névre szólóan szétosztani a tagok és alkalmazottak között, mint az eddigi, kárpótlásra szánt 15 ezer hektár volt. A településenként működő földkiadó bizottságok közül a birtokba adással Vé- ménden állnak a legjobban, ná­luk jogerős határozatok szület­tek. Másutt ez a munka folya­matosan tart. Egyébként to­vábbi kárpótlási földárverésre is számítunk, hiszen Somberek, Palotabozsok, Görcsönydoboka és Babarc községeknek a mai napig sincs jogerősen jóváha­gyott földalapja erre a célra. Tehát, még jó pár hónapig lesz mit tennünk! A bírósági épület falán Schaár Erzsébet szuggesztív erejű domborműve állít emléket annak, hogy a valaha itt műkö­dött Fehér Kereszt vendéglő nagytermének színpadán is­merkedett a világot jelentő deszkákkal Petőfi Sándor. Az idei év júniusában van 150 éve annak, hogy a költő megírta „Búcsú a színészettőr című versét. A költemény születésé­nek időpontja számos helytör­ténészt és hajdani hírlapírót té­vesztett meg. Valójában 1841 szeptemberében játszott Petőfi városunkban Sepsy Károly hat főnyi társulatával. Egy hónap­pal később, októberben már Pá­pán folytatta megszakított ta­nulmányait. Az időpontok összekuszálá­sához maga a költő is hozzájá­rult. „Eddig Thalia papja vol­tam, / Most szerkesztő-segéd le­szek” - írta 1844-ben. Pontosító szándékkal azért hozzátette: , Mindezt szívemben igazolják / Kétévi emlékezetek”. Kénytelen vagyok számítását tovább korrigálni: pár hónap hí­ján akár háromévi emlékezetet is írhatott volna. A Ferenczi Zoltán Petőfi-életrajzában hite­lesített adat ugyanis nem hagy kétséget abban a kérdésben, hogy a színészettől való búcsú időpontja 1841 szeptembere. Hasznos adalék e kétség elosz­latásához Petőfinek barátjához, Szeherényi Lajoshoz 1842. jú­lius 7-én datált levele: „Társa­ságunk tönkre jutott, s én, annyi balszerencse közt, oly sok vi­szály után, megfogyva bár, de törve nem, elbúcsúztam a színé­szektől Mohácson. ” Talán a költő iránti tisztelet túláradása, talán az önmérsékle­tet nem ismerő lokálpatriotiz­mus ragadtatta a Dunavidék cikkíróját 1922. november 5-én hangulatos, ámde megalapozat­A tanév alig néhány napja fe­jeződött be, igazából még ki sem zökkentek a gyerekek a mindennapos gondjaikból, de némelyikük a rászakadt nagy szabadsággal máris nem tud mit kezdeni. Am akadnak, akik - egyáltalán nem új ötletként - a telefonon való gonoszkodást vá­lasztották a szabadidő eltölté­sére. Mohácson az utóbbi hóna­pokban számos lakásba kötöt­ték be a távbeszélő készüléket. A családok új beruházását, természetes, hogy a gyerek is szeretné élvezni, éppen ezért érdemes lenne elbeszélgetni velük, mi is a rendeltetése ezeknek a készülékeknek. Az­tán a használat díjáról, azaz a családi kasszát terhelő kiadá­sokról szintén jó, ha tájékozot­tak. Mert tény, hogy egy-egy helyi beszélgetés még nem a világ, csakhogy naponta tucat­szám, találomra tárcsázni a könyvben szereplő számokat az alábbi szövegért: „Az apu­kámmal szeretnék beszélni!” A gyerekhangtól meghatott hí­Több hét telt el, mióta utol­jára ülésezett Mohács képviselő testületé. Az éves ütemterv sze­rinti soros közgyűlésüket június 20-án, hétfőn délután 2 órától tartják a városháza dísztermé­ben, ahol egyebek mellett a há­rom önkormányzati kft. műkö­déséről hangzik el tájékoztató. Várhatóan határozatot hoznak a Révátkelési Vállalat tevékeny­ségi körének bővítéséről. A vá­ros három középfokú oktatási intézményének, továbbá az öt általános iskolának az igazgatói adnak számot a befejeződött tanévben végzett munkájukról. A tárgysorozatban intézmény- vezetők kinevezése szerepel, s lan feltételezésre: „ Talán a Fe­hér Kereszt-vendéglő nagyter­mében szavalta el 1844 tava­szán Búcsú a színészettől című versét”. A meglódult fantázia olyan verset akart elszavaltatni a költővel, melyet ő csak hóna­pokkal később írt meg, s olyan évben, amikor Petőfi már jó­részt elfeledte itteni vendégsze­replésével kapcsolatos lehan­goló emlékeit. A helyszínt illetőleg is ma­radt reánk néhány polemizáló feltevés. A megalapozatlan in­formációival jeleskedő helyi la­punk, a „Mi Hír?", 1936. ja­nuár 26-i számában azon nézete mellett kardoskodott, hogy a Sepsy-társulat a Hoffmann-já- tékszínben lépett föl. A Hoff­mann ház udvarán felvert sátor­ban valóban hosszú időn át ját­szottak vándorszínészek, de ezt a későbbi tényt 1841-re vissza­vetíteni - csak tájékozatlanság­gal menthető anakronizmus. Hernády Ferenc kutató Ete János mohácsi múzeumvezető­höz címzett levelében szintén kétségbe vonta, hogy „Grager plébános játszani engedte volna a komédiásokat a Fehér Kereszt vendéglőben, mely akkoriban a püspökség borkimérése volt”. Ám a vaskalaposnak megbé­lyegzett Grager Gábor csak ki­lenc évvel később, 1850-ben került Mohácsra, s itteni műkö­désére épp az a jellemző, hogy a közművelődés elősegítése ér­dekében szokatlanul lelkes ak­tivitást fejtett ki. Az egymással perlekedő ada­tok, hipotézisek végső soron azt igazolják, hogy városunk ma is ható emlékként becsüli meg a szabadság költőjének itt tartóz­kodását. Talán mai fiataljaink is vállalják - a Schaár-dombormű ifjúsága mögé csatlakozva - Pe­tőfi örökké időszerű szellemi hagyatékát. Bojtár László vott fél barátságosan érdeklő­dik: „És ki a te apukád?” A vá­lasz: „Az anyukám férje!” Mire a felnőtt: „Ez rendjén van, de hogy hívják?” A kis vagány pedig közli: „Ahogy engem!” Több változat is akad. Egyik idős olvasónk például sírva panaszolta, hogy napok óta a telefon . közelében tesz-vesz, kórházban ápolt be­teg férjétől várja a megnyug­tató híreket, ehelyett amikor a csörrenésre felkapja a kagylót és a szokott módon - „Tessék, Kiss lakás” - bejelentkezik, le­galább huszadszor kellett hal­lania: „Akkor sürgősen cse­rélje nagyobbra!” Mindehhez huncut kuncogás is járul. Lehet, hogy ezek a gyerekek csak helyben telefonálgatnak. Az sem éppen olésó - arról nem is beszélve, hogy nem illő -, de mi lesz, ha elkezdik ta­nulmányozni, hogyan tréfálhat­ják meg az ország másik végé­ben élőket, netán a külföldie­ket? Aztán a szülők rohangál­hatnak reklamálni a telefon- számla miatt! várhatóan a közterület használa­tot szabályozó önkormányzati rendeletet is módosítják. Az adózási fegyelem helyze­téről a pénzügyi osztály megbí­zott vezetője készített tájékoz­tató előterjesztést, míg a pol­gármester ingatlanvásárlási té­mákban kéri majd ki a testületi tagok véleményét. Amennyiben az ülésnapra előkészített 20 napirendi pont mindegyikét lesz ideje megtár­gyalni a városatyáknak, úgy jóvá kell hagyniuk a Zeneiskola tandíjait szabályozó rendelet tervezetet, és módosítani a laká­sok bérletéről, elidegenítéséről nem rég hozott rendeletet is. Egy éve őrködnek a naszádok ■ - ■ f - ~ ~ A Szerbiát és Montenegrót sújtó embargót ellenőrzik a naszádok Löffler Gábor felvétele A Nyugat-európai Unió nemzetközi legény­ségű egysége egy éve foglalta el állomáshelyét Mohácson, hogy az ENSZ által elrendelt, Szer­biát és Montenegrót sújtó embargó betartatásának ellenőrzését segítse a Dunán, mint az ország déli határvízi állomásán. A kerek évforduló alkalmá­ból a csoport eddig végzett tevékenységéről Gert Eberhardt parancsnok ad tájékoztatást vasárnap, június 19-én délelőtt 10 órától a városháza dísz­termében, majd a találkozó meghívottait a két német őmaszáddal egy hajóútra viszik a határig. A Duna-parton a Polgári Védelem Városi Pa­rancsnoksága ismét felállítja a nagy sátrat, a bensheimiektől kapott mozgó konyhát, és az esemény rendezői gulyáspartin látják vendégül a jelenlévőket. Vasárnap a város lakossága is közelebbről megismerkedhet az őrhajókkal. A legénységük délután egy órától sétahajózásra indul az érdeklő­dőkkel. Mostanában gyakran hallhat­juk, annyi gabonánk terem idén, hogy gondot jelent majd az ér­tékesítése. Csakhogy még aratás előtt vagyunk, és egyelőre kere­sett cikk a takarmány: Belvárd- gyula keverőüzemét legalább is januártól rendszeresen foszto­gatta három fiatalember. A vó- kányi, illetve pécs-devecseri la­kosok egy, az üzemben dolgozó ismerősük révén bejutva sze­mélykocsival kisebb tételben hordogatták el a kukoricát, bú­zát, szóját, majd február végén - talán az alaposabb igényfelmé­rés után - egyszerre 15 zsák ve­tőmagnak szánt kukoricát men­tettek át a magángazdaságba. No nem a magukéba, hiszen a munkanélkülieknek juttatott pénzből csupán a könnyen hoz­záférhető termény beszerzési helyének felkutatására futotta, aztán az értékes takarmányt méltányos áron a vókányi gaz­dáknak eladták. Ezzel az akció­val 150 ezer forint kárt okoztak a szövetkezetnek. Ha már a lakóhelyüktől ilyen messzire eljöttek, Szederkény­ben is meglátogatták a téeszt. A Betörők gépműhelyben árválkodó kom­bájnt szemelték ki, föltörték és közel hatezer forint értékben szerelőkulcs készletet, valamint a munkagéphez egyáltalán nem passzoló, mégis ott tárolt két horgászbotot vitték magukkal. Később a házkutatás alkalmával ezek a holmik előkerültek. Né­hány további apróság mellett három zsák vetőbúzára szintén ráleltek a nyomozók, s a fiatal­emberek az eddig ismertettek mellett azt is elmesélték, hogy a múlt év őszén Kiskassán jártak. Miután a kocsmát zárva találták, megpróbálták, befémek-e a szel­lőzőablakon. És befértek! Az ötezer forint körüli váltópénzt és némi cigarettát magukhoz véve, amerre jöttek, gyorsan távoztak is! A szederkényi gazdaságot egy máriakéméndi fiatalember is meglopta. Körülbelül 20 ezer forint értékben gépalkatrészeket vitt haza, melyeket lefoglaltak nála. Két büntetett előéletű mohá­csi férfinak egy hete éjfél tájban támadt kedve a Vadászkürt nevű kocsmába menni. Valószínű nem lepte meg őket, hogy az in­tézmény ajtaját, sőt a rácsát is zárva találták. Tulajdonképpen ezek a körülmények nem is vol­tak zavaróak a számukra. Ta­pasztalt fiatalemberek, többszö­rösen büntetettek. Egyikük „na- cionáléját” böngészve Molnár Sándor százados például egy méter húsz centi hosszú papírt terített maga elé, amely igaz, nem túl sűrűn írva, ám soron­ként tartalmazta eddigi tetteit! Szóval, ők ketten a kocsmá­ban a pénznyerő automatát sza­badították meg a húszforintos érméktől, különböző cigarettá­kat, csokoládékat és az otthoni, eredményes munkát ünneplő koccintáshoz egy-egy üveg vodkát pakoltak össze. A betörést követő néhány órán belül - az esetet névtelenül bejelentőnek köszönhetően - az ital kivételével minden elő is ke­rült. Egyikük előzetesben hala­déktalanul a fogda lakója lett, mert vele szemben jelenleg bün­tető eljárás folyik. Költséges csínytevés A közgyűlés napirendje

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents