Új Dunántúli Napló, 1994. június (5. évfolyam, 149-178. szám)

1994-06-17 / 165. szám

1994. június 17., péntek A mai nap üj Dunántúli napló 3 Egyházasharaszti a négy éves terv végén Vizesblokk, út és hitelmentesség A falu buszmegállójában áll­dogáló asszonyok az esőről be­szélgetnek, aminek egy hónap­pal korábban jobb lett volna ér­keznie. Ez a mondat köszön vissza, mikor Egyházasharaszti polgármesterasszonya, Horváth Pálné büszkén újságolja, nem­rég 30 család önálló ingatlan ki­alakítására igényelt földet. A falu lakóira ezek szerint nem jellemző az, amit több helyütt panaszolnak a községvezetők, hogy nem kell már a föld az embereknek. Persze, sokan a gazdálkodáshoz is menekültek, félve a munkanélküliség rémé­től. A föld művelésében ehelyütt segít a faluvezetés is:- Annyiféle mezőgazdasági gépet vásároltunk, amelyekkel szinte minden földmunkát elvé­gezhetünk - mondja a polgár- mester. - Kedvezményesen műveltetjük a földeket kérésre, akár versenybe szállva más cé­gekkel is. A közelmúltban épült meg géptározónk, e munkában, és az ugyancsak most elkészült iskolai tornaterem vizesblokk­jának megépítésében is jelentős feladatot kaptak közhasznú munkásaink.- Hogy vált be Önöknél ez a nem éppen tipikus gyakorlat, hogy közhasznú munkára vesz­nek fel embereket?- Eleinte óvtak bennünket is attól, hogy a jövedelempótló­soknak felajánljuk ezt a lehető­séget. A munkaügyi központtól sajnos, nem kaptunk annyi köz­hasznú munkás alkalmazására engedélyt, mint szerettük volna, azonban így is jónéhányan te­vékenykedhetnek. Ezen a héten egy szociális segélyből élő férfi balesetveszélyessé vált házát ta­tarozzák. Havi 40 órában dol­goznak, vannak köztük szak­munkások is, akik segítenek a szakembereknek, mások se­gédmunkát végeznek. Úgy ta­pasztaltuk, legtöbbjüknek öröm, hogy dolgozhatnak.-Említette a vizesblokkot. E szerint a vízkérdés itt régen megoldott?- Kiépült a vezetékes ivóvíz, de a tornázó, sportoló gyere­keknek régi tartozásunk volt ez a vizesblokk, amit végül is szeptemberben használnak majd először. Nemcsak a víz van bevezetve, a falu belterületi útjai is teljesen kiépültek. Most egy hónapon belül még a sze­méttározóhoz induló köves út­nak kell megépülnie, és egy fo­lyékony tárolónak - ezek a négy éves ciklusunk utolsó tartozá­sai. Két szempontot mindig igye­keztem figyelembe venni: hogy hitelterhet ne hagyjunk a követ­kező ciklusra, és, hogy ha egy munkát elkezdtünk, azt minél A falu belterületi útjai is teljesen kiépültek Fotó: Löffler Gábor előbb fejezzük is be. Ezt eddig tudtuk tartani.- Azt mondja, a jó gazdálko­dás és az ügyes szervezés a titka a községvezetői munkának?- Legalábbis két igen megha­tározó tényezője. A nagyrészt magyarok lakta 370 lakosú faluban székel a 950-es, homogén cigánytelepü­lés, Alsószentmárton, a kb. 400 lakosú Siklósnagyfalu és per­sze, Egyházasharaszti közös köijegyzőségi központja. Szék­helyközségnek pedig nem könnyű lenni, sürgős tartozá­soknál például csak a központi falu kasszájához nyúlnak ... De mindez talán mellékes ah­hoz képest, hogy idén nőtt az óvodások száma, és a siklósi panellakásokat otthagyva több ifjú pár települt le végleg Egy- házasharasztiban, a déli határ­szélen, amire talán egy idegen azt mondaná: az Isten háta mö­gött. Szabó Anikó A Pécsi Rádió hétvégi műsoraiból Mi leszel, ha nagy leszel? Gyermekünk az élet kapujában Ezen a hétvégén nem a pécsi stúdióból, hanem talán az egyik leghangulatosabb balatoni vá­rosból, Keszthelyről jelentkezik szombat délelőtt 9 órakor a „Jó pihenést” magazin Dán Tibor szerkesztésében. Terveink szerint a Helikon szálló teraszán rendezzük majd be az alkalmi stúdiót, ha pedig ezt az időjárás nem engedi, ak­kor a szálló presszójából szól a műsor. A két óra alatt szeretnénk bemutatni egy kicsit a várost, az ott működő - az expo idején éppen kétszáz éves agrártudo­mányi egyetemet, szólunk a je­lenleg még nem működő szín­házról - pontosabban az épület sorsáról. Beszélünk a város múltjáról, jövőjéről, s természe­tesen bemutatjuk vendéglátón­kat és reményeink szerint azt is megtudhatják majd, mi fő a mesterszakács konyháján. Persze Baranya, Somogy megye sem marad majd ki a műsorból, így aztán az egész adáskörzetből hallhatnak érde­kes eseteket, történeteket, a keszthelyiek pedig a helyszínen választhatják ki, milyen zenét szeretnének hallani a műsorban, melynek zenei szerkesztője Ko- szits Attila. Délután három órakor ismét Laci és Robi jelentkezik majd népszerű, fiataloknak szóló „100-as Faktor” című 60 perces történetek kedvelőinek, de szó lesz a nyár örömeiről és veszé­lyeiről, avagy hogyan lehet jól kihasználni a szünidőt. Termé­szetesen a programajánlóban mindenfajta szabadidős sport, koncert- és művészeti ese­ményre felhívják a figyelmet, no meg a szokásos „kandi mik­rofon” is mulatságos helyzete­ket rögzített mint hallják majd, s mindez kellemes kőkemény rockzenébe ágyazva szólal meg. Vasárnap reggel fél kilectől tíz óráig Lenk Irén teljesíti nép­szerű „Szerkesszük együtt” című műsorában a hallgatók hozzá levélben eljuttatott zenei kívánságait. Délután három órától négyig pedig Zilahy Lajos és Tuczai József a telefonos kérések alap­ján állítja össze a zenés kíván­ságműsort. hó ...........nap a láírás 375 Ft 750 Ft 1125 Ft 2250 Ft Még a harmincas évek­ben történt, hogy nagy köl­tőnk, Illyés Gyula (pszi­chológus, gyógypedagógus feleségének, Kozmutza Flórának közreműködésé­vel) vidéki gyermekek kö­rében szociálpszichológiai vizsgálatot folytatott, megkérdezvén, miről ál­modnak, mitől félnek, mire vágyódnak, és milyen pályát szeretnének befutni a kisiskolások. A beszélgetésekből létrejött tanulmány a Magyarok című kötetben jelent meg, amely mintegy 30 évvel később, ke­zembe kerülvén, rögtön föléb­resztette kíváncsiságomat: ugyan mit felelnének ugyan­ezen kérdésekre a hatvanas évek gyermekei? Végigjártam jónéhány iskolát (községit, kis- és nagyvárosit), s a válaszok az életérzés, tudat- és érzelemvilág hatalmas változásáról szóltak. (L. Élet és Irodalom, 1964.) • A harmincas évek gyermeke félt a kutyától, a sárkánytól, a tűztől, meg a víztől; vágyott egy óriás bögre kakaóra vagy más csemegére; és katona, postás, vasutas (nyugdíjas állások!), de leginkább király szeretett volna lenni. A lányok szerényebbnek mu­tatkoztak: beérték volna a ki­rálynő szobalányának szerepé­vel, bár a merész álmok a színé­szi pályát is közelhozták. A tár­sadalmi mobilitás alacsony fo­kán szabadon szárnyalt mesepa­ripáján a képzelet. A hatvanas évek gyermeke racionálisabbnak bizonyult. Űr­hajós, feltaláló, orvos, mérnök kívánt lenni, csupán a realistáb­bak láttak a vágyak horizontján egy-egy sikerszakmát (fodrász, varrónő, sofőr). Csupán a vá­gyak és a félelmek mutatták, hogy ez a nemzedék sincs csupa rációból összeszőve, hogy van szíve, s azt sokféle kő nyomja: a szülői jelenlét volt a vágyak ne­továbbja; a félelmek okozója pedig a háború és az atom­bomba. Ha a mai gyermeket kérdez­nénk meg, azt hiszem, megint egészen más válaszokat kap­nánk. A vágyak teteje nem a bögre kakaó lenne (még akkor sem, ha valóban hiányzik vala­hol), hanem az Intendu játék vagy a hegyi kerékpár; a szülői jelenlét sem oly ritka már (a gyes, gyed, ápolási táppénz, munkanélküliség folytán); de talán a pályaválasztásból tűntek el leginkább az álmok. Se ki­rály, se űrhajós nem kíván lenni a mai gyermek, hanem inkább diák, minél hosszabb ideig. Vá­gyai itt találkoznak a szülői óhajjal: inkább iskolás legyen, mint munkanélküli, hiszen ak­kor legalább kézben van. • A cél tehát az iskola. Csak az vitatott, melyik. Mert mögötte azért ott a további kérdés: me­lyik az a pálya, szakma, hivatás, amelyre évek múlva szükség lesz, amely tisztességes megél­hetést biztosít, és amelyre a gyermekünk is alkalmas. Ez az alkalmasság lenne a legfonto­sabb, ha a választásba nem szólnának bele a körülmények (milyen iskola, munkahely akad a közelben, milyenek a felvételi esélyek, stb.); mégsem szabad elfelejtenünk, hogy az élet egyik legnagyobb ajándéka a kedvvel, élvezettel végzett munka. (Az ellentéte viszont rabszolgaság!) Hogy kinek mi okoz gyönyörűséget, az szemé­lyenként változó. A szülő csak annyit tehet, s azt meg is kell tennie, hogy kicsi kortól figyeli gyermekét, és alkalmat ad neki olyan játékokra, amelyekben megmutatkoznak rejtett hajla­mai és adottságai. Igen korán je­lentkezik a matematika és a zene, a mese és a vers iránti vonzalom (ettől még akár disle- xiás is lehet a kisiskolás, mert más az irodalom szeretete, és más az olvasás technikája); ha­mar megmutatkozik a kézü­gyesség, a technikai érzék is; és korán kiderül, hogy ki tud meg­ülni íróasztal vagy munkapad mellett, és ki lesz az, akit csak a szabad természet boldogít. A gyermeki természet néha egészen különös módon tiltako­zik a lényére nem tekintő kény­szer ellen. Egy pedagógusnak kívánkozó ismerős» fiút szülei mérnöki pályára tereltek. Pár hónapig viaskodott a kötelező rajzokkal, aztán hirtelen elho­mályosodott a látása. Nem szi­mulált: nem látott. Kórház kór­háznak adta át, ismeretlen szembajt gyanítottak, csökkent látása okát nem találják. Beirat­kozott a Gyógypedagógiai Fő­iskolára, hogy ha teljesen meg­vakul, vakokat még taníthasson. A reménytelenné vált szülők be­leegyeztek; pár hónap múlva a fiú szembaja elmúlt, és soha többé nem jött elő. Gyógypeda­gógus lett, szerencsére látó, és szakmájában kiváló. Mivel nem minden szülő tudja korán felfedezni gyer­meke titkos hajlamait, nem szólva arról, hogy ambíciói is ütköznek néha azokkal, kívána­tos lenne, hogy az érett szemé­lyiség válasszon pályát, lehető­leg érettségi után. Jó lenne, ha legalább minden jó nyelvérzékű és tanulnivágyó gyermek helyet kapna a gimná­ziumban, mert így a később érők is időt nyernének, s az álta­lános műveltség valóban „álta­lános” lehetne. De manapság éppen azt a panaszt halljuk, hogy sok jó tanuló is kiszorul a gimnáziumból a sokféle átalakí­tás miatt. (8 és 6 osztályos gim­náziumok veszik át több négy osztályos helyét.) Szembe kell néznünk a tény­nyel, hogy megint bebizonyo­sodott egy illúzióról: tévedés volt. A 8 osztályos általános is­koláról azt hittük valaha, hogy mindenki számára a széleskörű műveltség alapját adja. Csak­hogy mivel „általános” gyer­mek nincs, kiderült, hogy nem is jó másnak, csak a közepesek­nek. A gyöngéket túlterheli, a tehetségesek legfogékonyabb éveit alulterheléssel pazarolja, a speciális adottságúaknak nem ad kifutási lehetőséget. A nyolc osztályos középis­kola mellett sok érv szól: keve­sebb az átfedés a tananyagban, az arányosabban elosztható, és ami a legfontosabb: a tanárok személye nem változik. Minél több esztendő köt össze diákot, tanárt, szülőt, annál szorosabb a barátság, annál eredményesebb a nevelés. • Ha az átalakulás nehézségei közepette nem jut hely valaki­nek a választott iskolában, ér­demes körülnézni másutt. Van­nak kevésbé felkapott iskolák, végső esetben egy-egy távo­labbi, vidéki tanintézet is elő­nyösebb (beleszámítva a kollé­giumi elhelyezést), mint a diák alkatától merőben idegen is­kola. A magyar közoktatás eléggé nyitott, egyik iskolából van út a másikba, akkor sem kell kétségbeesni, ha netán gyermekünk elsőre rosszul vá­lasztott, és akár évveszteséggel is, máshová megy. Ne feledjük: a gyermeket minden túlterheli, ami nem ér­dekli. Ami kedves a számára, abból sokat bír, attól szárnyakat kap, ám az unalomból a kevés is sok. A pályaválasztás alapvető kérdése tehát: gyermekünk is­merete. Ha őt ismerjük, már csak a lehetőségeknek kell utá­najárnunk. Ha nehéz is, megéri. Bozóky Éva Megnyílt a Lővér Expo 150 kiállító részvételével csü­törtökön megnyílt a Lővér Expo Sopronban, a Sportcsarnokban és az azt övező szabadtéren. A hat napig tartó rendezvény a fo­gyasztási javak kiállítása és vá­sára. A látogatók a legújabb személyautóktól a számítógé­pekig, az egészségügyi beren­dezésektől a ruházati cikkekig, a biztonsági berendezésektől a szórakoztató elektronikáig a termékek széles skáláját tekint­hetik meg. Az általános jellegű bemutatóhoz szakvásárok is kapcsolódnak. Az egyik a Ven­déglátóipar ’94, amelyen ven­déglátóipari felszereléseket, be­rendezéseket, szállodai bútoro­kat vonultatnak fel. A másik a Culinar ’94 nevű szakvásár, ez élelmiszeripari és mezőgazda- sági termékeket, valamint cso­magolástechnikai újdonságokat tár az érdeklődők elé. Az expón - amely arra vállalkozott, hogy kereskedelmi-gazdasági tájé­koztatási központként működ­jön Kelet és Nyugat között - számos osztrák vállalkozó is felvonultatja portékáit. Lakossági megtakarítások A lakossági megtakarítások az első öt hónap során 134,8 milliárd forinttal emelkedtek. Tavaly ugyanebben az időszak­ban a növekmény 90 milliárd forint volt. Májusban 31,7 mil­liárd forinttal emelkedett a la­kossági megtakarítások szintje. Minderről az MNB csütörtökön tájékoztatta az MTI-t. A pénzintézeti megtakarítá­sok valamivel lassabban növe­kedtek, a bővülés öt hónap so­rán 85,7 milliárd, ebből május­ban 23,7 milliárd forint volt. Egyaránt jelentősen növekedett a pénzintézeti takarékbetét-ál­lomány és az értékpapír-állo­mány. Az értékpapírokból azonban a lakosság lényegesen jobban kedvelte az állampapí­rokat, mint a különböző banki papírokat. Mérsékelten növekedett a la­kosság eladósodottsága. A la­kossági hitelállomány május végéig csupán 7,6 milliárd fo­rinttal haladta rjieg a január 1-jei szintet. Májusban a hitelál­lomány 1,5 milliárd forinttal növekedett. így összességében a lakosság nettó megtakarításai öt hónap alatt 127,2 milliárd fo­rinttal emelkedtek, s májusban a növekmény 30,2 milliárd forin­tot tett ki. Ha csak a pénzintéze­teket vesszük, akkor a nettó megtakarítások öt hónap alatt 78,1 milliárd forinttal, május­ban 22,2 milliárd forinttal nö­vekedtek. MEGRENDELŐLAP f Alulírott megrendelem az Uj Dunántúli Naplót 1994. július l-jétől. Vállalom, hogy az esedékes előfizetési díjat a kézbesítőnek készpénzben, számla ellenében kifizetem. név lakcím (ir. szám) .év Előfizethető: 1 hónapra 2 hónapra 3 hónapra 6 hónapra A megrendelőlapot zárt borítékban, bélyeg felragasztása nélkül küldje a kiadó címére. (7623 Pécs, Rákóczi út 34.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents