Új Dunántúli Napló, 1994. június (5. évfolyam, 149-178. szám)

1994-06-01 / 149. szám

1994. június 1., szerda A mai nap üj Dunűntüli napló 3 Harc a kisebbségekért Buracu úr Kolozsvárra várja a Magyar-Román Baráti Társaságot Az elmúlt évben Pécsett megrendezett Magyar-Román Polgárfórum folytatásaként rövidesen Kolozsvárra láto­gathat a pécsi központú Ma­gyar-Román Baráti Társaság küldöttsége. Mindezt első kézből, Octavian Buracutól tudhattuk meg a minap. Az In- teretnikai Dialógus Társaság elnöke kolozsvári otthonában adott lapunknak interjút.- A kolozsvári találkozó célja, hogy a magyar delegá­ció tagjai vendéglátóikkal a lehetséges konkrét együttmű­ködési formákról tanácskoz­zanak - mondotta Octavian Buracu. - A színházak és az egyetemek között már elindult a tényleges együttműködés, most az a célunk, hogy minél szorosabbra fűzzük a gazda­sági együttműködés szálait is. Sajnos meg kell mondanom, hogy a Pécs és Kolozsvár kö­zötti kapcsolatok elmélyülését továbbra is megnehezíti a ko­lozsvári városi vezetés hozzá­állása. Funár úrék ugyanis a Péccsel való testvérvárosi kapcsolatról legszívesebben tudomást sem vesznek, azt ka­tegorikusan elutasítják, mi­közben például a német, a francia és más testvérvárosa­inkkal igen élénk együttmű­ködést építettek ki.-Melyek lennének most a legszükségesebb teendők ön szerint?- Többek között minél előbb be kellene indítani egy heti, vagy kétheti rendszeres­séggel közlekedő Pécs-Ko- lozsvár buszjáratot. Mindezzel hozzájárulhatnánk ahhoz, hogy a lefagyasztott hivatalos kapcsolatok ellenére a két vá­ros polgárai közelebb kerülje­nek egymáshoz. A magam ré­széről biztos vagyok abban, hogy ez a buszjárat nem köz­lekedne üresen. Talán egy vál­lalkozónak is érdemes lenne foglalkozni a gondolattal. Polgármesterüknek, dr. Krippl Zoltán úrnak jeleztem a busz­járat indításával kapcsolatos elképzelésemet, de ő szerin­tem a levelemet meg sem kapta. Ezen már egyébként meg sem lepődök. Ha Ma­gyarországra küldök levelet Kolozsvárról, egyáltalán nem meglepő, hogy eltűnik a kül­demény.- Változatlanul támadások érik önt, hogy kiáll a romániai kisebbségek mellett?- Sajnos igen. Rengeteg fe­nyegetést és mocskolódó leve­let, telefonhívást kapok. Pedig nem teszek mást, mint honfi­társaimat, ezt az országot sze­retném közelebb vinni az eu­rópai demokráciához. Balog N. A városban esik az eső Pálinkás György emlékregénye Illatok, hangok, fel- és elvil­lanó fények idézik fel a század- forduló Pécsének hangulatát egy kisfiú szemén keresztül Pá­linkás György „A városban esik az eső” című regényében, mely az ünnepi könyvhétre jelenik meg a Kortárs Kiadónál. Az író Pécsett született, és a kötetben „saját” emlékeit meséli el. Sa­játjai a születése előtt történtek, hiszen azokat nagyszüleitől nemegyszer hallotta akkor, amikor televízió még nem léte­zett, és a múlt a még élők ajkain elevenedett meg. A szövegben felbukkannak a régi pécsi utcák, terek, a villa­mos, a kereskedők cégtáblái, a plakátok, a zárda, a titkokat sej­tető lefüggönyözött ablakok, a nedves udvarok. A könyvet hatvan korabeli Pécsett készült fotográfia il­lusztrálja. Ezek a képek fontos szerepet kapnak a regényben, amely ezeknek a fényképeknek tesz fel kérdéseket. A kisfiú ezek mögé szeretne visszaem­lékezni, hogy megtalálja ott nagyszüleit, anyját, apját, Esz­tert, akibe szerelmes volt, és sa­ját magát, aki már maga is fényképpé, és talán fénnyé vált. A regény nem alkot összefüggő történetet. Emlékképek egymás utáni felvillanása. Végig futnak ugyan benne ismétlődő motí­vumok, egy kutya, egy lovasfo­gat, egy papírfecni, a kirakat­üvegen megragadt kézlenyoma- tot körbecsorgó, a macskakövek rései között csordogáló, höm­pölygő és elpattanó vízgömbö­ket verő eső. Ami azonban va­lóban egységessé teszi a művet, az a hangulat. A fényképek okozta döbbenet: ezek a régen halottak ugyanott éltek, ahol én koptatom a kövezetét. Az a ka­lapos nő ugyanannál a járdasze­gélynél emeli meg földigérő szoknyáját, ahol én lépek le-föl nap mint nap. A szöveget ol­vasva az ember úgy érzi, a vá­rosban már nem is az eső esik, hanem a szomorúság elapadha- tatlan könnyei csorognak. Szét- foszlik minden, mint ahogy a kisfiú kezéből, a búcsúzás után, Eszter tenyerének melege is el­illan. A könyvet pénteken este hat órakor mutatják -be a pécsi Mű­vészetek Házában a szerző je­lenlétében. Újvári Gábor A Magyarországi Holocaustra, a zsidók kitelepítésére emlékező mozgó, vasúti vagonban nyílott kiállítás tegnap Pécsett, a Főpályaudvaron. Az országot járó vándorkiállítást, amelyre a túlélők közül is ellátogattak néhányan, tegnap dr. Krippl Zoltán polgármester nyitotta meg. A bemu­tató a hét végéig látogatható. Fotó: Läufer László „Zöldkönyves” permetezés- Sok régi növényvédőszert tettek az engedélyhez kötöttek sorába, amit évtizedek óta használtak a kiskertekben, sző­lőkben a főleg idős, nyugdíjas emberek, és most nem értik meg a rendelet célját - hallottuk a pécsi, uránvárosi Növényvé­dőszer Bolt vezetőjétől, Hauer Istvánnétól.- Igazából az a gond, hogy az emberek rendszertelenül hasz­nálják a szereket, nem nézik meg a kivárási időt. Két-három évente váltani kellene, mert kontakthatás alakul ki. Sokan kivágott újságcikkel jönnek, hi­vatkoznak a különböző sze­rekre, pedig a növényvédősze­rek is olyanok, mint a gyógy­szerek, más fajta is alkalmas. A Zsongorkő Baráti Társaság szervezésében 80 órás tanfo­lyamot tartanak a kővágószőlősi kultúrházban a feltételes for­galmazású növényvédőszerek vásárlásáról és felhasználásáról. A tanfolyam hallgatóinak a Megyei Növényvédőállomás szakemberei tartanak előadáso­kat, közöttük Cigány Csaba szakmérnök, és orvosok az egészségügyi teendőkről, ellá­tásról. A szervezők részéről Varga Géza ismertette az idő­szerű tanfolyam célját.- Eddig csak a kiskertekben, szőlőkben történő felhaszná­lásra vásároltak permetezősze­reket, de a kárpótlás során nagy földterületek kerültek magán­kézbe, és így hatványozódva je­lentkezik ez az igény. A szabad forgalmú szerek körébe tartoz­nak például: a Decis, a Corax, de az Unifosz már átkerült a „zöldkönyves”, azaz a 2. sz. fel­tételes forgalmi kategóriába. Itt találjuk többek között a vásár­lási és felhasználási engedély­hez kötött Mikál, Buvicid-F, BI-58, Ultracid, Danadim, Bravo 500, Afugán és az atka­ölő Danitól nevű szereket. A tanfolyamon megismer­kedhetnek a helyes permetezés­sel, adagolással, miképpen ke­rülhetik el a túladagolást, a per­zselést, a mérgező hatást, de megismerhetik a növényekre vonatkozó termesztési techno­lógiát, a munka-és egészségvé­delmet, védőeszközöket is, és mit kell tenni a maradék szerrel.- A gyomirtószerekkel van a legtöbb gond. Sokszor átszóró­dik a szomszédhoz, az állatokra is veszélyt jelent. Komolyan kell venni a csomagolásra írt várakozási időt. Csak a keres­kedelemben kapható, adott fel­használási célra szóló szereket szabad vásárolni. Az 1. sz. nagyüzemi forgalmi kategóriájú szereknek más a hatásuk, a ki­juttatási technológiájuk. Kővágószőlősről és környé­kéről érkezett Barcsi Elek, Egedi Zoltán, Oszlánczi Flórián és Erős Ferenc, Harkányból Sárközi Vince, Szentlőrincről Juhász István. A tanfolyam vé­gén sikeres vizsga esetén igazo­lásul „zöldkönyvet” kapnak, ami engedélyül szolgál a nö­vényvédőszerek vásárlására és felhasználására. Rozvány Gy. Felmentő határozat Vidákovics Antal ügyében Lapunk több ízben foglalko­zott annak idején a Pécsi Kis- színházban zajló konfliktu­sokkal, megírtuk, hogy Vidáko­vics Antal, a horvát tagozat ve­zetője ellen fegyelmi vizsgálat indult, melynek eredményekép­pen leváltották és eltávolították a színházból. Tegnap, a Mun­kaügyi Bíróság nem találta in­dokoltnak a büntetést és vissza­helyezte korábbi beosztásába Vidákovics Antalt, az azóta megalakult önálló Horvát Szín­ház művészeti vezetőjét. Munkajogi kérdések a gyakorlatban ’94 A pécsi Open Carrier Szemé­lyiségfejlesztő és Szolgáltató Bt. egynapos konzultatív szak­mai továbbképző programot rendez június 2-án 9 órától Pé­csett, az Iparosházban (Rákóczi út 24/26) „Munkajog a gyakor­latban ’94” címmel, melyre a helyszínen még lehet jelent­kezni. A szakmai programon dr. Gyenge András, a Baranya Me­gyei Munkaügyi Bíróság elnöke egyebek között a munkajogi szabályozás, a kollektív szerző­déskötési gyakorlat és á mun­kaviszony kérdéseiről, a gazda­sági társaságokban jellemző és létező jogviszonyokról és a munkaügyi jogvitákról tart elő­adást. Mától csak zárjeggyel Szerdától a záijegyköteles cigaretták, kávék és szeszes ita­lok csak zárjeggyel ellátva for­galmazhatók. A zárjegy haszná­lata a gyártókra és az importő­rökre már korábban is kötelező volt, azonban a kis- és nagyke­reskedők a törvény hatályba lé­pése után még haladékot kap­tak. Azoknak, akiknek még mindig van tulajdonukban zár­jeggyel el nem látott záijegykö- teles termék, készlet-zárjegyet kell igényelniük. A záijegy nél­küli termékeknek egyébként nemcsak az árusítását, de a vá­sárlását is tiltja, illetve bünteti a törvény. Felhívás a vízibalesetek elkerülésére A statisztikai adatok szerint május és szeptember közepe között történik az országban a legtöbb vízibaleset. Ezek meg­előzésére széles körben ismer­tetni kell a különböző életvédő szabályokat, és minden veszé­lyeztetett helyen figyelmeztetni kell a fürdőzőket különböző balesetmegelőző plakátokkal. E munkának is köszönhetően tavaly 108-cal kevesebb für- dőző fulladt vízbe, mint az előző évben - olvasható az Or­szágos Rendőr-főkapitányság Közbiztonsági Főigazgatóságá­nak ezzel kapcsolatos, MTI-hez is eljuttatott tájékoztatójában. Az iskolai vakáció első hétvé­géje különösen veszélyes idő­szak, s mivel a vízitúrák meg­rendezését jelenleg alig terhelik jogszabályi kötelezettségek, fontos tudni a pedagógusoknak, hogy ezeken a kirándulásokon az úszni nem tudók sokasága is részt vesz, s ez növeli felelőssé­güket. A múlt évi vízibalesetek ta­nulságai szerint 165-en azért fulladtak vízbe, mert figyelmen kívül hagyták a víziközlekedés szabályait. Csaknem ugyaneny- nyien azért lelték- halálukat a vízben, mert forró testtel ugrot­tak a vízbe, vagy bravúroskod- tak. A vízbe fúlt felnőttek közül minden harmadik ittas volt. A bátor életmentők a szabad vizeken tavaly 421 személyt mentettek meg a vizbefulladás- tól. A legnagyobb veszélyt je­lentik a vadvizek és a bányata­vak, s csak ezután következik a Balaton, a Fertő-tó, a Tisza-tó, a Dunán Esztergom térsége, va­lamint a Szentendrei és a Rác­kevei Duna-ág. A víziközlekedés alapvető szabályairól és a fürdőzéssel kapcsolatos tudnivalókról szóló tájékoztató propaganda anyagokat a rendőrkapitánysá­gok balesetmegelőzési szak­emberei már eljuttatták az ön- kormányzatokhoz és más testü­letekhez. A rendőrség ugyanakkor arra kéri az önkormányzatokat, a szakhatóságokat, és a polgári vízimentő szervezeteket, hogy velük közösen rendszeresen el­lenőrizzék a balesetmegelőzési szabályok betartását. Képernyő eiő« Hogy érzi magát elnök úr? Grósz újra a képernyőn, Ko­rom Mihály is, ahogy épp Gorbacsovnak drukkol, aztán Bőd Péter Ákos és Szabó Iván beszél a fizetési mérlegről, de a fizetési mérleg egyre csak rom­lik, egyes közgazdászok szerint ezt a most megemelt nyugdíjak is okozzák, „éjszaka nem is aludtam”, - mondja a szemüve­ges fiatalember távozóban az urnától, „te is a Gyuszikára sza­vaztál?”, hajol ki a harmadik emeleti ablakból és szól oda az őszhajú öregasszony a második emeleti erkélyen teregető szom­szédasszonyához - de ez már idekinn a valóságban történik: televízió és valóság ilyen kö­nyörtelenül tudják sokkolni egymást - „na ja, a Gyuszira!”, kajabál vissza nyögve-nyújtóz- kodva odalentről a másik asz- szony, „de a Kuncze is helyes fiú,” akaszt ki egy újabb gatyát száradni; az erkélyre is kihallik a számháború, a stúdiókban vö­rösödnek a megyék, szökik föl­felé az ország vérnyomása, „hogy érzi magát?” teszi föl is­mét a kérdést Boros Péternek, a leköszönő miniszterelnöknek a szőke riportemő elragadóan bá­jos, lefegyverző mosollyal, a tapintat kései a szívben, kelle­metlen kérdések dárdái rezeg­nek a bordák közt, s mi más vá­lasz érkezhet, minthogy május 8-a óta rosszul, „de mi van, ha az emberek ismét egy atyás­kodó államot képzeltek a saját fejük fölé?”, mondja nekem egy emdéefes tisztségviselő nem kevés szomorúsággal másnap; igen ám de ott van a Békesi-féle pénzügyi keményvonal, ez a szocliberális koalíció lehetősé­gének kulcsa; mondják a böl­csek. tudván a mai leckét; föl­rémlik Békési keserű szájszéle, összevont, szomorú szemöl­döke is, de még emez a nap van, még csak a választás napja van, az őszhajú öregasszony szeme még a szomszédasszonyén csüng, valahol ég és föld között, mert együtt könnyebb maga­sabb nyugdíjról álmodozni; s még nem tudhatják előre, be­csapódnak-e vagy sem, s lám, a képernyőről is leképeződik: a többség e választási forgatag után a nyugalom vizeire vágyik, egy csöndes tó- vagy folyószeg­letet képzel maga elé, olyat, ami nem zavaros, ahol nyugodtan lehet horgászni, (és tényleg: a képernyőn egy csöndes tó vagy folyószeglet tükre csillan), az­tán végre megjelenik egy író is, Bereményi Géza, Döbrögi-verő Ludas Matyi kalapban - ő is azt mondja, hogy szavazni kell, de maga a kalap és a hasonlat való­színűleg pártsemleges. Vall szí­nész, vall humorista, vallanak, kik verteknek érzik maguk, de fáradt a szemük a győzteseknek is, a levegő is fogyóban. Oda- kinn az erkélyen a ruhák csön­desen megkezdték száradásu­kat, odabenn Pálfi G. a nemzeti megbékélés jegyében már el­mondta, hogy az MDF-et „gyű­lölő” újságírók most örömódát zengenek, Nemeskürthy tanár úr már elmondta, nem hitte volna, hogy ők, a nemzetiek ki­sebbségben vannak, (már túl voltam az értetlenkedésen: noha gazdag lelki- kulturális kereszt- ségünk tetemes részét a keresz­ténységtől kaptuk, azért ma­gyarságunkat többnek - politi­kai színekkel-hitekkel nem kisa- játíthatónak érzem), végül ismét megérkezett a mosolygós szőke hölgy, hogy a gyűrt arcú, látha­tóan megviselt Szabad György­től, az Első Szabad Magyar Par­lament elnökétől többek közt megkérdezze „mit sz"Ól ehhez a pofonhoz”. Kardinális. Bóka Róbert

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents