Új Dunántúli Napló, 1994. június (5. évfolyam, 149-178. szám)

1994-06-11 / 159. szám

1994. június 11., szombat A mai nap aj Dunántúli napló 3 Csíkszeredái vendég Pécsett A Magyar-Román Baráti Társaság elnökségének meghí­vására Pécsre látogatott a társa­ság Csíkszeredái szervezetének elnöke Szüszer Nagy Kata. 1944. elején alakult meg a fili- álé a Hargita megyei székvá- sorban, ez volt a társaság első helyi csoportja a két országban. Azóta tucatnyi nagyvárosban alakult már társasági filiálé Ma­gyarországon és Romániában egyaránt, míg a tagok létszáma 800 fölé emelkedett. (Egyne­gyedük Magyarországon él, há­romnegyedük Romániában - zömmel Erdélyben.) Szüszer Nagy Kata magával hozta és bemutatta az elnökség­nek a Hargita Megyei Bíróság 1994. május 24-én kelt határo­zatát, miszerint (az 1924. évi 21. sz. törvény alapján) beje­gyezték a társaság Csíkszeredái szervezetét, román nyelven: Fi- liala Asociatiei de Prietenie Ungaro-Romana din Pécs. Ez­zel a hivatalos aktussal törvé­nyesítették a pécsi társaság mű­ködését Romániában. Az elnök­ség ennek kapcsán úgy foglalt állást: indítványozza, hogy va­lamennyi romániai tagszervezet jegyeztesse be magát az illeté­kes megyei bíróságon. A városházán szerdán dr. Páva Zsolt alpolgármester és dr. Rozs András kisebbségi referens fogadta az erdélyi vendégeket, aki átadta Pécs vezetőinek Csíkszereda város polgármeste­rének, dr. Csedő Csabának és Hargita megye prefektusának, loan Dom Voslabannak üdvöz­letét - mindketten tagjai a Ma­gyar-Román Baráti Társaság­nak. Az eszmecsere során kide­rült, hogy nem csak Pécs számít vegyes (magyar, német, horvát, stb.) lakosságú városnak, ha­nem Csíkszereda is, ahol a né­pesség 80 százaléka magyar és 20 százaléka román. A Hargita megyei Máréfalva polgárai azzal a kéréssel fordul­tak a társaság Csíkszeredái szer­vezetéhez: segítsen testvérköz­séget találni Magyarországon. A „Máré” név szöget ütött a pé­csiek fejébe - Magyaregregy közelében emelkedik Márévára. Magyaregregy önkormányzata szívesen fogadta a társaság Csíkszeredái, illetve pécsi tagja­inak ajánlatát, s testvérközsé­gévé fogadta Máréfalvát. A közvetítő Szüszer Nagy Katát szeretettel fogadták csütörtökön Magyaregregyen és megmutat­ták neki a nevezetes Márévárát. A község polgármestere, Fáris Istvánná elmondta: terveik sze­rint az egregyi polgárok egy csoportja augusztusban elláto­gat a székelyföldi testvérfaluba. Az erdélyi vendég a nap fo­lyamán látogatást tett az Új Du­nántúli Naplónál is. Futnak a képek James Ivory új filmje, a Na­pok romjai (The Remains of the Day), előző munkáihoz hason­lóan, sokkal, de sokkal többet mond, mint amennyit közölni látszik. Hőse egy komornyik, s valljuk be, amint erről tudomást szerzünk, már el is könyveltük, hogy a mű bizonyára a nagyvi­lági életet alulnézetben, a szol­gák szempontjából bemutató alkotások sorába tartozik. Nos, e megállapítással igen messze járunk az igazságtól, habár azt sem állíthatja senki, hogy alap­vetően tévedünk. Mert Darling­ton Hall, ahol a harmincas évek végén a történet lejátszódik, je­lentős események színhelye, s ezeket a tapintatosan sürgölődő Mr. Stevens szemével látjuk. Ura, a gróf, a maga jószándékú, ám naiv módján, a béke megőr­zése érdekében megpróbál szö­vetségre lépni a németekkel, s nem veszi észre, hogy avult eszményei agresszív erők játék­szerévé teszik. FW “ f'.vTÍ Az Istenkúti Általános Iskola kerámia szakkörének házi kiállítását rendezték meg a szomszédos művelődési házban másodikos-ötödikes tanulók munkáiból pénteken. A gyermekek Fehér At­tila vezetésével agyagfigurákat formáznak és égetnek ki. Bolkovics László felvétele Németországba utaztak a mohácsi fúvósok Dobos József karnagy veze­tésével a Mohácsi Ifjúsági Fú­vószenekar 80 tagja tíz napos vendégszereplésre Németor­szágba utazott. A Palotabozso- kon, Somberekén és Mohácson lakó zeneiskolások első állo­mása Pfhullingen, ahol a két évvel ezelőtt nálunk járt fúvó­sokkal közös koncerten lépnek föl. Ellátogatnak Neu Ulmba, ahol a település 750. évfordu­lója alkalmából rendezendő ün­nepségek szereplői lesznek. Kanada nagykövete magánlátogatáson Pénteken és szombaton két­napos magánlátogatást tesz Pé­csett Rodney Irwin, Kanada bu- dapesten akkreditált nagykö­vete. A diplomata, aki feleségé­vel érkezett a baranyai megye- székhelyre, elsősorban a város­sal és annak kulturális értékei­vel szeretne ismerkedni. A régi, az új és a telefon Kevés már a régi ötforintos Jól tesszük, ha belekezdünk a régi ötforintosok gyűjtésébe. Főként, ha nyilvános telefonál­lomásról akarunk beszélni. A készülékek ugyanis csak régi érméket fogadnak el. Mire sike­rül átállítani őket, nehezen talá­lunk majd pénztárcánkban be­dobható pénzérmét. A Magyar Nemzeti Bank elő­rejelzése szerint, az év második felétől a forgalomban lévő pénzérméknek mintegy har­minc százalékát teszik majd ki a régiek, hetven százalékukat az újak. A MATÁV azonban az át­állást teljeskörűen az év végére tudja csak befejezni. Ha pusztán a számokat néz­zük, akkor még mindig több a régi pénz, mint az új. Például régi ötforintosból még 79 millió darab van forgalomban, az újak száma 30 millió. De az érmék egy része elvész, külföldre ke­rül, vagy elfekszik valahol. A Magyar Nemzeti Bank ezért azt ajánlotta a MATÁV-nak, hogy már ennek az évnek első negye­dévében alakítsa úgy át készü­lékeit, hogy azok mindkét fajta pénzérmét kezelni tudják. Magyar Gábor, a MATÁV Pécsi Igazgatóságának szakem­bere elmondta, hogy műszaki okok miatt késik az átállítás. Az utcákon kétféle érmés ké­szülék található. A pirosak és a kékek. A kékek, melyek az ösz- szes készülék 45%-át teszik ki, Dél-Afrikából származnak. Ezeket új érmefelismerővel kell felszerelni. A dél-afrikai cég azonban csak augusztus végén kezdi meg ezek szállítását. Az érmefelismerő felszerelése után a készülékek mind az új, mind a régi érméket kezelni tudják, az ötvenforintos érmét is bele­értve. A piros készülék kevesebb (25%). Négyféle érmét tudnak felismerni. Ezért ezek csak a régi és új ötöst, valamint a régi és új húszast fogadják majd el. A tizes nem haszhálahtó. Ezek­nek a készülékeknek már elkez­dődött az átállítása, de csak ott, ahol a MATÁV központjai ren­delkeznek az új pénzeket is fel­ismerő pénzszámlálókkal. Pé­csett, Siklóson, Nagykanizsán, Zalaegerszegen, Szekszárdon és Marcaliban van erre jelenleg mód. Remélhető, hogy szep­tember elején már mindegyik piros készülék átállítása befeje­ződik. A MATÁV szeretné, ha mi­nél többen használnának tele­fonkártyát. Ez a cégnek ugyan­úgy előnyös, mint a telefoná­lóknak. A készülékeket nem le­het kirabolni, nem kell üríteni őket, és nekünk sem kell a sú­lyos fémpénzeket magunknál hordanunk. Az új telefonfülkék telepítésekor ezért előnyben ré­szesítik a kártyásokat. Sokan idegenkednek azonban a tele­fonkártyától, mert megvásárlása egyszerre nagy kiadást jelent. Pedig még takarékosabb is a régi módszernél. Csak annyi egységet von le, amennyit lebe­széltünk. A tantusz bevezetésének gondolata nem merült fel a MATÁV szakembereiben. (A telefonkártya felfogható nagy értékű tantuszként is.) Nyilván­való, hogy akkor nem kellene a készülékeket állítgatni. Beveze­tése azonban körülményes és költséges lenne. A tantuszt mindig meg kellene vásárolni. A telefonálásra és vásárlásra egyformán alkalmas pénzérme pedig minden alkalommal kéz­nél van. Illetve most már egyre ritkábban. U. G. Az el nem nyert Eden fájdalma A film nemesen árnyalt, visz- szafogottan választékos stílus­ban mondja el ezt a történetet, egy Don Quijote-i lélek bűnbe­esését, mégsem erről szól. A történet középpontjában ugyanis a komornyik és a ház­vezetőnő szerelme áll. Egy csók nélküli románc képei peregnek előttünk, egy elfojtott szenve­dély jelenetei, finom áttűnések- kel, szelíd, szomorú lírával. Az elvirágzó Miss Kenton belesze­ret Mr. Stevensbe, a kiegyensú­lyozott, méltóságot sugárzó fér­fiba, de ez utóbbi, noha rejtett lobogással viszonozza a nő ér­zelmeit, hűvös-udvarias tartóz­kodással utasítja el. Miss Ken­ton ekkor féjhez megy az első kérőjéhez, aki útjába akad, hogy megsebezze Mr. Stevenst. De vajon mi magyarázza e különös lemondást? Azt hi­szem, az önfeláldozó szolgálat aszkézise. Mert nemcsak a gróf rabja a 19. század eszményei­nek, a komornyikja is az. Egész életét betölti a munka, a feladat, amelyet úgy fog fel, mintha szerzetes vagy katona lenne. Egy kilincs letörlése és a teríték megfelelő elhelyezése számára metafizikai problémát jelent. Életében egyszerűen nem lehet helye az érzelmeknek, az em­beri gyengéknek. Ilyen érte­lemben a film a klasszikus tra­gédiák és polgári drámák le­származottja, amelyek szerették a kötelesség és a boldogság vá­laszújára állítani hőseiket. Mr. Stevens feltétlen odaadása és szolgai alázata ugyanakkor e századi képzettársításokra is fel­jogosít bennünket. i A filmet azonban akkor ért­jük meg igazán, ha a rendező­höz hasonlóan mi is a keretjáték felől közelítjük meg. Két évti­zeddel az események után a komornyik elindul, hogy még egyszer láthassa a házvezető­nőt. Utazás közben feleleve­nednek emlékei, ezekből kép­ződik a film, amit tehát az eltűnt idő mélabúja leng be, elegán­san. túlzások nélkül. A találko­zás során hőseink felismerik, hogy jóvátehetetlenül elveszte­gették az életüket. Az idő elpor­ladt, a napok romokban hever­nek. Minden fájdalmuk és sze­relmük egy néma kézfogásba sűrűsödik... Istenem, de jó is volt megint egy épkézláb történetet látni a moziban, aminek volt eleje, kö­zepe és vége. A Napok rom- jai-ban azonban ez a történet at­tól lesz igazán fontos, hogy két csodálatos színész jeleníti meg, megkockáztatnám: utolérhetet- lenül, Anthony Hopkins és Emma Thompson. Jellemfor­málásuk és lélekrajzuk tökéle­tes, összjátékuk hibátlan. Ez a film velük s általuk mond sok­kal többet önmagánál. Nélkülük elképzelhetetlen lenne. Egyszó­val, le a kalapokkal! Amit a cse­lekményről elmondhattunk, azt is az ő tekintetükből olvastuk ki. Nagy Imre Megjelent a Baranya Megyei Közgyűlés évkönyve Régiónk - Európa Ha mérleget készítve azt elénk teszik, olykor-olykor szinte alig hisszük, hogy meny­nyi mindent végeztünk egy-egy esztendő alatt. (S hogy mennyit is kellett volna még?) Minden­esetre szűkebb otthonunk, Ba­ranya megye közgyűlésének évkönyve, mely a minap jelent meg, sokat szól az 1993-as esz­tendőről, annak eseményeiről. Lassan kötelező hagyomány- nyá lesz: a közgyűlés a nyilvá­nosság előtt működik, s a nyil­vánosságot próbálja megnyerni egy olyan összefoglaló munká­val, melyben megpróbálja meg­válaszolni a kérdést: vajon mi­lyen hatással volt e testület munkája a megye gazdasági, társadalmi életére? Orientálja a kívülállót és segíti az önkor­mányzati hivatalban dolgozó szakemberek napi munkáját. Avval, hogy alapvető társa­dalmi-gazdasági tendenciákat és követésre ajánlott vagy kö­vetni való célokat vázol föl a baranyai lehetőségek és szán­dékok tükrében, avval, hogy megyén belüli és megyehatáro­kat átlépő kapcsolatrendszere­ket épít közös hasznunkra. (E kapcsolatok olykor messzi or­szághatárokon is átnyúlnak, s hosszú évtizedes pangás után nemcsak protokolláris, hanem a mindennapi életben is kamatoz­tatható együttműködéseket hoz tető alá. (Bátran állíthatom: a közgyűlés tisztségviselői és tag­jai partnerkapcsolataik révén - és természetesen különféle eu­rópai regionális szervezetekben kifejtett tevékenységük révén - Baranya utazó nagykövetei. Hírvivők és hírhozók. Részük van benne, hogy sajátos európai régióban gondolkodhatunk, hogy ott vagyunk az Alpok-Ad­ria Munkaközösségben, a Duna Menti Tartományok Munkakö­zösségében, az Éurópai Régiók Gyűlésében, s hogy Franciaor­szágtól Nagy-Britanniáig, Svédországtól Ukrajnáig, ösz- szesen 12 ország megyéivel épí­tettünk ki kétoldalú illetve mul­tiregionális kapcsolatokat. Természetesen az Évkönyv 318 írott oldalán oly sokmin­dent vonultat föl, hogy lehetet­len a teljes részletességgel ki­térni mindenre: de nincs is ér­telme. Nem egyszeri olvasatra való: s nem csak dokumentum. Időről-időre elő lehet venni, témakörönként átfutni, munici- ógyarapításra jó, tovább vihető és továbbgondolható ötletek gyűjteményeként értékelhető. Mindenesetre engedtessék meg, hogy egy általam fontos­nak tulajdonított témára kitér­jek. A világkiállításról van szó, mely alig két esztendő közelsé­gébe került. (A választások után kialakult politikai átalakulás bi­zonnyal nem érinti a tényt: 1996-ban Budapesten EXPO lesz.) A világkiállításra négy csomaggal készül a megyei közgyűlés, s programtervezeté­ben ott áll; szeretné megren­dezni a Bortermelő Régiók Vi­lágtalálkozóját, a baranyai nemzetiségiek találkozóját, a jubileumi Pécsi Ipari Vásárt va­lamint környezetvédelmi ren­dezvénysorozattal figyelmez­tetni szűkebb pátriánk termé­szeti szépségeire. Kinek-kinek legyen tehát figyelmeztető ezút­tal is: e gondolatkörök mentén is lehet még álmodni és tervezni 1996-ig. K. F. Az idén sem lesz vízkorlátozás a Balatonnál A Balatonnál három éve volt utoljára vízkorlátozás, s már bi­zonyos, hogy az idén sem lesz erre szükség. A Dunántúli Re­gionális Vízműveknél ebben az évben már napi 200 ezer köb­méter vizet tudnak juttatni a ve­zetékekbe, a csúcsfogyasztás pedig ennek a felét sem éri el - hangzott el a vízművek sajtótá­jékoztatóján pénteken, Siófo­kon. Jó hír, hogy az idén nem emelik a viz- és csatorna díjakat a Balatonnál. A tó védelmét szolgáló szennyvízelvezetés majdnem mindenhol megoldott, és a tisztító kapacitás is csak Si­ófokon kisebb a szükségesnél a déli parton. Az északi oldalon viszont Balatonederics és Rév­fülöp térségében szükség lenne egy szennyvíztisztítóra. MEGRENDELŐLAP Alulírott megrendelem az Új Dunántúli Naplót 1994. július 1-jétől. Vállalom, hogy az esedékes előfizetési díjat a kézbesítőnek készpénzben, számla ellenében kifizetem. név lakcím (ir. szám) év ................hó...........nap a láírás Előfizethető: 1 hónapra 375 Ft 2 hónapra 750 Ft 3 hónapra 1125 Ft 6 hónapra 2250 Ft A megrendelőlapot zárt borítékban, bélyeg felragasztása nélkül küldje a kiadó címére. (7623 Pécs, Rákóczi út 34.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents