Új Dunántúli Napló, 1994. június (5. évfolyam, 149-178. szám)
1994-06-09 / 157. szám
10 aj Dunántúli napló Társadalom 1994. június 9., csütörtök Megosztott magány Mit nyújt a családpótló szolgálat? A kétezernél nagyobb lélekszámú településeken kötelező idősek klubját kialakítani Fotó: Läufer L. Az új korengedményes nyugdíj Viszonylag új jogintézmény a korengedményes nyugdíj. Lényege - mondotta a Népjóléti Minisztérium illetékese hogy az érintett dolgozó a nyugdíjra jogosító életkor betöltése előtt igénybe veheti az öregségi nyugdíjat. Az eltérés csupán annyi, hogy az engedménnyel járó költség nem a társadalom- biztosítást, hanem a munkálta-- tót vagy a Foglalkoztatási Alapot terheli. Más szóval: amíg az illető nem éri el a nyugdíj-korhatárt, a megállapított járandóságot a munkáltató vagy az alap biztosítja. Az alap akkor vállalhatja át - legfeljebb 50 százalékig - a költség fedezését, ha a munkáltató jelentős létszám- csökkentést hajt végre, s előző évi eredménye nulla vagy éppen negatív volt. Száz százalékig átvállalhatja viszont akkor, ha a munkahelyet jogutód nélkül megszüntetik vagy fölszámolják. A korengedményes nyugdíj igénybe vételének fontos feltétele, hogy az érintett dolgozót legfeljebb 5 év válassza el az öregségi nyugdíjkorhatártól. Feltétel továbbá az is, hogy meglegyen nő esetében a legalább 25 évi, férfi esetében pedig a 30 évi szolgálati idő. Hasonlóképp lényeges, hogy a munkáltatónak vállalnia kell: dolgozója után, amíg az el nem éri az öregségi nyugdíj-korhatárt, a korengedményes nyugdíj összegét - beleértve az évenkénti emeléseket, kiegészítéseket, a házastársi pótlékot vagy a házastárs után járó jövedelem- pótlékot - félévenként előre befizeti a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnak. A járadékot az Igazgatóság folyósítja, tudni kell azonban, hogy a többi ellátástól elkülönítve, havonta, utólag küldik meg. A törvényi szabályozás azt is kimondja, hogy a korengedményes nyugdíjnak csak a Foglalkoztatási Alap terhére vállalt része abban az esetben szüneteltethető, ha a nyugdíjas a korengedmény ideje alatt, tehát az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig, kereső tevékenységet folytat, és az abból származó havi jövedelme eléri a minimális bér (a 10 500 forint) összegét. Ha a korengedményes nyugdíjas egyidejűleg özvegyi nyugdíjra is jogosult - de nem rokkantság címén -, a részére járó ellátások közül a számára kedvezőbbet kell folyósítani. A szociológiai felmérések tanúsága szerint az életkörülmények nehezedése, a különféle juttatások fokozatos értékcsökkenése elsősorban az egyedül élőket, köztük is a magukra maradt idős, beteg embereket érinti érzékenyen. Gondjaik enyhítését a szociális törvény az önkormányzatok kötelező feladatává tette. A különböző szolgáltatást, gondoskodást nyújtó intézmények, hálózatok kialakítását azonban fokozatosan kell megteremteniük. Kötelező szolgáltatás például a magányos, betegeskedő öregek napi egyszeri meleg étellel való ellátása. Ezért ugyan fizetni kell, de a térítési díj nem lehet magasabb, mint a szolgáltatást igénybe vevő rendszeres havi jövedelmének, nyugdíjának 25 százaléka. Az ételt szükség esetén házhoz is szállítják; ilyen esetben a tarifa felső határa 25 helyett 30 százalék. A bevásárlást, takarítást, a hivatalos ügyek intézését, gyógyszerek kiváltását szintén Néhány hete még úgy tettük fel a kérdést, hogy „kire szavaznak a nyugdíjasok?” A válaszunk éppoly bizonytalan volt, mint most, amikor a címben szereplő kérdésre válaszolnánk. Mert tudjuk, hogy a közel hárommilliós nyugdíjas társadalom éppúgy megosztott volt a választás tekintetében, mint a teljes magyar társadalom. Vagyis a nyugdíjasok is ugyanúgy szavaztak, mint az urnákhoz járuló többi választópolgár. Bizonyára nem tévedünk, ha azt mondjuk: a nyugdíjas szavazatok az országos választási eredménnyel azonos módon oszlottak meg a különböző pártok között, s a nyugdíjasok szavazatuk ugyanolyan arányával segítették győzelemre az MSZP-t, mint az összes. Erről tehát ennyit. Sokkal fontosabb most már azon elmélkedni, hogy mi is várható az „új rezsimtől”, amelyről nem tudjuk még, „egypárti” lesz-e, avagy koalíciós. Mindenesetre pillanatnyilag még eléggé kétséges, hogy koalíciós - de fogalmazzunk csak pontosabban: liberál-szo- cialista koalíciós - kormánya lesz-e Magyarországnak a következő négy évben. » De ennél is sokkal fontosabb még a jelen helyzet, ami - ez idő szerint még mást nem mondhatunk - a választási kampányban elhangzottakra, illetve az ezek mögött álló pártprogramokra - alapszik. Élvezetes volt nézni-hallgatni a tévében a pártvezetők soha nem tapasztalt nagy egyetértésű kampányzárd „vitáját”, amelyben az egyik vezérszólam a nyugdíjasok helyzetének a javításáról szólt., Persze ma már tudjuk, hogy ez a helyzetjavítás — a legjobb szándék ellenére is - nem a lege- egyértelműbb. De hát várhatunk-e mást az ország „ismert” állapotában, amit igazából a maga valójában még a kormányra kerülő párt(ok) sem issegítik az önkormányzatok. Az ilyen, úgynevezett családpótló szolgáltatások térítési díja legfeljebb az érintettek rendszeres havi jövedelmének 20 százaléka lehet. A jogszabályok rendelkeznek arról is, hogy a 2000-nél nagyobb lélekszámú településeken önkormányzati kötelezettség az idősek klubjának kialakítása. Ez a közösségi intézmény - rendeltetése szerint - napközben a nyugdíjasok találkozó helye, ahol magányukat megoszthatják másokkal, s kultúrált körülmények között étkezhetnek. Az ételszolgáltatás díja itt is a jövedelemhez igazodik: annak maximum 20 százaléka lehet. A bentlakásos szociális intézmények az önmaguk ellátására képtelen, tartós segítségre szorulókat fogadják. A fölvételre vonatkozó kérelmet mindenütt az illetékes polgármesteri hivatalhoz kell benyújtani. A hivatalok részletes felvilágosítást adnak arról, milyen iratok, igazolások kellenek a fölvételmer(nek). Tarthatunk attól, hogy a helyzetünk számottevő javulásától „nem kell félnünk”. Mert lehet, hogy számszerűségében ezután is növekedni fog a nyugdíjunk, de arról fogalmunk sem lehet, hogy az elkerülhetetlen megszorító intézkedések mit fognak hozni. S óva intenék attól, hogy a helyzet esetleges romlásáért bárki is az új kormányt hibáztassa. Meggyőződésem ugyanis, hogy a most leköszönő kormánynak sem lett volna más választása, amennyiben hatalmon marad. Ezért tehát nyugodtan mondhatjuk: próbáljunk szorítani az új kormánynak, hátha sikerül valamit produkálnia a ciklus végére. És most hadd térjünk ki még valamire. A választási kampányban valaki kitalált egy ostobaságot, amit aztán úgy kezdett hirdetni, mintha az a szocialistáktól indult volna el, és ezt mindenki át is vette, aki úgy érezte, hogy meg kell akadályozni a szocialisták győzelmét. Éz az ostobaság pedig a 3.60-as kenyér visszatértének az ígérete hez, mennyi a térítési díj, s a környéken hol működnek hasonlójellegű intézmények. A szociális otthonokban egyébként a teljes ellátásért fizetni kell, de a díjak a komfortvolt. Nos, ez sem vált be (nem mintha nem örülnénk a 3.60-as kenyér visszatértének, persze csak annak a kenyér mivoltában, s tudomásul véve, hogy a 3.60 ma inkább 36, illetve 40-50 forint lehet), éspedig azért nem, mert a kampány egyik legmulatságosabb szólama volt, annak ellenére, hogy azt volt hivatott kifejezni, hogy lám, a szocialisták eleve bevált- hatatlan ígéretekkel szédítik a választópolgárokat. Az, hogy a szocialisták ilyesmit soha nem ígértek, sőt, hogy éppen ők voltak azok, akik választási propagandájukban a legjobban megközelítették Churchillnek a háború elején, kormányra kerülésekor mondott szavait! „Nem ígérhetek mást, mint vért, küszködést, könnyeket és verejtéket” - ez volt a győzelem ára, és győzelemre is vitte az angol népet, az az ilyesfajta szólamok összetákolásánál igazán nem'is számított. Egyelőre viszont más választásunk nincs, mint felkészülni az ígéretekre, bízva abban, hogy a győzelem is eljön. Hársfai István fokozattól függően eltérőek. Általános szabály, hogy a fizetendő összeg nem lehet magasabb a havi jövedelem 80 százalékánál. Akik teljesen támasz nélkül maradtak, semmilyen jöMeg akarja gyorsítani azt a munkát a Nyugdíjasok Pécsi Egyesülete, amely a tagjaik életkörülményeinek feltérképezését szolgálja. Erről informálta a Nyárutót dr. Vitai Antal, az egyesület szociális ügyekkel foglalkozó alelnöke. Bár minden fórum segítségével igyekeznek tudatni, hogy akik rendkívül alacsony jövedelemből élnek és támogatásra szorulnak, azok ne szégyelljenek kérni, mégis azt tapasztalják, hogy az idős emberek jelentős része meg sem kísérli, hogy segítséget kéijen. Elsősorban rájuk gondolva kezdték a tagjaik életkörülményeinek feltérképezését. Hosszú távra gondolkodva, számítógépes feldolgozást rendszeresítettek. Az egyesület szociális tevékenységével kapcsolatban elmondta, hogy eddig több, mint 500 olyan tagtársukat látogatták védelmük nincs, azoknak természetesen ingyenes az ellátás. Nekik a bentlakásos szociális otthonban zsebpénzt is adnak: a mindenkori öregségi nyugdíj 20 százalékát. - szórna végig, akik nagyon szorult anyagi helyzetben léteznek. Az anyagi támogatás szabályait figyelembe véve a Népjóléti Irodához, illetve a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzathoz továbbítják a segítséget kérő beadványokat. Az egyesület tehát nem segélyez, hanem a jövedelmi viszonyok és a körülmények alapján továbbítja a kérelmet oda, ahol segíteni tudnak. Ezért kérik, hogy azok az egyesületi tagok, akik nyugdíja 10 000 forint alatt van, illetve a velük egy háztartásban élők egy főre eső jövedelme nem haladja meg ezt az összeget, azok keressék fel az egyesületet a Rákóczi út 11. sz alatt. Nem csak az ügyeleti napokon, hanem június 20-tól július 1-ig hétfőtől csütörtökig naponta 9-16 óra között, pénteken pedig fél kilenctől délig kifejezetten ezzel a céllal várják a tagtársaikat. Idős, amatőr alkotók mutatkoznak be nívós munkáikkal a Pécsi Nyugdíjas Egyesület Rákóczi úti székházának kállítótermé- ben. A kiállítás a hét végéig látogatható. Fotó: Läufer László Kire szavaztak a nyugdíjasok? Hárommillió nyugdíjas szavazhatott Fotó: Läufer László A rászorulókért intézkednek A PNyE segíteni akar a tagjainak Mire várunk? Valami, - tán éppen a gyorsan röppenő pillanatok tör- ténelmisége arra ösztökél, hogy vigaszul viszafelé nézzek, a múltat vizslassam. Konok vagyok, nem teszem! Miért kell sárbatiport emberi méltóságot, megrongyolt erkölcsöt, szétfoszlatott nemzeti öntudatot, megcsappantott alkotóerőt, iramát vesztett lendületet, meggyalázott tisztességet, bemocskolt becsületet látnom, ha hihetem, hogy előrenézve szebb, tartalmasabb emberhez méltóbb jövőt álmodhatok. Magamnak és minden embertársamnak! Mert álmodom, sőt álmodozom! Arról, hogy a határok és a zsugori bankok széijei után egyszer megnyílnak majd a szivek is. Hogy az emberek érdek nélkül, belső parancsnak engedelmeskedve meglátják, újra meglátják és észreveszik egymást. Hogy nem csak szeretnének, de akarnak, képesek is azonosulni a másikkal, a bajbajutottal, a szenvedővel, az elesettel. Arról, hogy a remény felértékelődik, mert a törekvés, az akarat, az erő és az emberi méltóság olyan világot nyit meg számukra, a mely kiszolgálja sőt szolgálja szerteszórt ígéreteinket, igazán simul verejtéke- sen megalkotott ideológiáinkhoz, a bölcsekalkotta, emberu- tat szegélyező definíciók igazolt szentségéhez. Arról, hogy új hitelt kapunk. A szavak hitelét. Bőséges kamattal! Hogy a kimondott szónak súlya lesz, s hogy a kimondó felelősséggel állni fogja a szavát. Hogy az igék és szépen szóló jelzők nem keserűízű tények felpántlikázásához, de a valóság, az élvezhető és élhető valóság képéhez igazodnak. Arról, hogy az erkölcs végre emberi értelemben bontakozhat ki. Hogy nem csak parancsolatok, de a kitárt lélek éhsége a szépre életre kelti és kiteljesíti hatalmát és erejét. És arról, mindenekfelett arról, hogy a hit, a megingathatatlan és megcsonkíthatatlan hit lesz üzemanyaga gyorsfordu- latú akaratunknak és a szépség felé száguldó tetteinknek. Mire várunk? Arra, hogy sokat hangoztatott európaiságunk a szó nemes értelmében igazzá válhassék. Hogy a történelem során oly sokszor elszalasztott lehetőséget végre tehetségünk és megérdemelt jutalmunk díjaként tudhassuk magunkénak. Nem kéne végre eldobnunk azt a téglát, amellyel oly büszkén, évszázadok óta rátartian verjük mellünket, hirdetve, hogy mi álltunk az emberi kultúra védelmezőjéként, pajzsként Európa megsegítésére? Nem kéne végre egyszer önmagunk hitére, tehetségére, akaratára és vágyaira támaszkodnunk? Most jobban, mint valaha a történelem során, s lehet, talán utolszor osztott lapot nekünk a Sors! Ezzel a lappal mindent megnyerhetünk s ugyanannyit el is veszthetünk. Mi vagyunk a magunk sorsának irányítói, kovácsai. Tegyük hát, amit a történelem, az itthon és a világban szétszórtan élő magyarság vár tőlünk, s amit mi várunk maguktól! Tegyük hát! Mire várunk? Bokrétás András b i i í 1
