Új Dunántúli Napló, 1994. június (5. évfolyam, 149-178. szám)

1994-06-09 / 157. szám

1994. június 9., csütörtök Városaink üj Dunántúli napló 7 Pécsi Körkép A nyelvetlen harang joga Bár meglehet, hogy Zarat­hustra is imigyen szóla, minden esetre Nietzsche szerint „az igazság hegyvonulatát soha nem hiába próbáljuk meg­mászni: vagy már eljutottunk egy magasabb csúcsra, vagy erőt gyűjtünk, hogy holnap biz­tosan sikerüljön. ” Ez az idealistán optimista né­zet igazán kiváló - szerzőjéhez stílszerűen: emberfeletti - „al­pinista” teljesítmény egy olyan filozófustól, aki a hatalom aka­rásának kíméletlenségét (is) eszményítette. No, nem is azért idézem, mintha kedvencem lenne, hanem, mert itt annyira képszerűen szemléletes. A közgyűlés is ülésről ülésre nekigyürkőzik, hogy feljusson az éppen arra a napra rendelt egynéhány igazság-hegyvonu- latra. Különösen a pályázatok és egyéb kiválasztási procedú­rák szempontjai a nehéz ka­paszkodók. Legutóbb a horvát iskola igazgatói megbízatása ügyében mászott jó néhány igazságcsúcs felé a testület, ám anélkül, hogy bármivel is köze­lebb került volna a célhoz. Mert igaz: egy ilyen iskola ügyében fokozott figyelem kí­vántatik a nemzetiségi érdek- képviseletek érzékenységére. Ám az sem mellőzhető, hogy a tantestülettől nem az általuk ja­vasolt személy kapott 80 száza­lékos támogatást. De nem is várható el egy munkahelyi kö­zösségtől, hogy olyan vezetőt válasszon, akitől' - még ha in­dokoltan is - csak keményebb követelményekre számíthat. S az is bizonyos, hogy bármi ellen könnyű tiltakozást szervezni. Ezeknél is megasabb csúcs, hogy egy félországnyi igényt kielégítő nemzetiségi iskola igazgatójának kinevezéséről va­jon miért ennek az önkormány­zatnak kell döntenie. Miért ne kaphatná meg ezt a kényes, de számára fontos hatáskört a nemzetiségi szövetség. Ám erre a csúcsra inkább csak rápillan­tottak a a Pécsi Közgyűlés „al­pinistái”, hiszen ehhez már par­lamenti típusú hegymászó fel­szerelés kell. Mint ahogy ahhoz is, hogy kokrétté válhassanak a kinevezések körében szerepet játszók tényleges jogai. Az alpesi mentő bernáthegyi kutya ugyanis itt van elásva a demokratikus gyakorlat látszata alatt. Véleményezési joga van most már iskolaszéknek, ilyen esetekben a nemzetiségi szövet­ségeknek, a tantestület pedig demokratikusan meg is szavaz­hatja, hogy mi a véleménye a pályázókról. Ezeket a vélemé­nyeket az önkormányzat köteles ugyan megkérni és meghall­gatni, de munkáltatóként nem köteles tartani magát hozzájuk. A véleményezés jog, bár na­gyon demokratikusnak látszik, ám kötöttségek nélkül mégis üres, mint a nyelvetlen harang. Jellegében hasonlít ahhoz, amit hajdani professzorom mondott a bocsánatkérésről: „Az könnyű, mert nem kerül semmibe”. A közgyűlés minden esetre most gyűjtheti az erőt az újabb a „mászáshoz”. Talán nem is hiá­bavalóan. Egyszer csak feljut valaki egy magasabb csúcsra az igazság és a vélemény jogának hegyvonulatán. Dunai Imre További 60 nap a lakásvételi szándék megfontolására A pécsi önkormányzati tulaj­donú lakások bérlői tán már meg sem lepődtek a hírre, hogy ismét módosultak (kissé!) a la­kásértékesítési szabályok. Az őskövületnek számító régebbi kormányrendelet, az ennek fel­hatalmazására készült hajdani tanácsrendelet, s majd a két éve még sokat vitatott önkormány­zati rendelet, aztán a Lakástör­vény az összes alkotmányossági hercehurcájával már bőven pro­dukáltak változásokat. Ezek értékelése nem feladata a mostani ismertetőnek. A hely­zet annyi megjegyzést mégis megérdemel - minden méltá­nyolandó ok elismerésével is - , hogy nem szerencsés, ha a megoldási változatok hatásának modellezése helyett az állam­polgárt tekintik kísérleti nyúl­nak az ilyen-olyan szintű jogi normák alkotói. Az a változás, amit a közgyű­lés legutóbbi ülésén az önkor­mányzati tulajdonú bérlakások értékesítésének feltételeiről szóló 1994. évi 14. számú ren­deletének módosításáról hozott, egyértelműen az állampolgár­nak kedvezmény, ha nem is anyagi. A vételi szándék beje­lentési határidejét nyújtja meg. Ha időrendi sorba vesszük a szabályozási elemeket, egyben a halmaz kisebb részével il­lusztrálhatjuk is, amit a jogsza­bálymódosításokról írtunk. Mint már említettük: a közgyű­lés ez évi 14. számú rendeletét, pontosabban annak 11. szaka­szai. bekezdésének b. pontját módosította. Ez a szakasz ki­mondja, hogy a rendelet a ki­hirdetésétől számított 30. napon lép hatályba. Ezzel egyidejűleg hatályát veszti az 1991. évi 21. számú önkormányzati rendelet­tel, valamint az 1993. évi 12. számú önkormányzati rendelet­tel módosított 1991. évi 20. számú önkormányzati rendelet. illetve az 1993. évi 12. önkor­mányzati rendelet 3 szakaszá­nak (1) bekezdése. Továbbá kimondja, hogy a 14. számú önkormányzati rendelet ha­tályba lépését megelőzően fo­lyamatban lévő ügyekben, a bérlő választása szerint, az 1991. évi 20. számú önkor­mányzati rendelet szabályait kell alkalmazni. Kivéve azokat a rendelkezéseket, amelyek a Lakástörvénnyel ellentétesek: azok tekintetében az 1994. évi 14. számú rendelet szabályai az irányadók. Folyamatban lévők pedig azok az ügyek, amelyekben az önkormányzat a jogosultnak vé­teli ajánlatot tett és az 1991. évi 20. számú önkormányzati ren­delet szerinti ajánlati kötöttség - egy év - még nem telt le. Amennyiben a korábbi ajánlati kötöttség időtartama a rendelet hatályba léptét követően járna le, úgy a visszalévő időre tekin­tet nélkül a jogosultnak a rende­let hatályba léptét követően 90 napon belül nyilatkoznia kell vételi szándékáról. Ezek a rendelkezések nem változtak most sem, csak a fo­lyamatban lévőnek minősülő ügyek azon kategóriája, ame­lyekre eddig a következő sza­bály volt érvényben: Azok az ügyek, amelyekben a jogosult az 1991. évi 20. számú önkor­mányzati rendelet szerint vételi szándékát e rendelet - az 1994. évi a 14. számú - hatályba lésé­nek időpontjáig bejelentette. Nos, mivel az érintett lakos­ság - feltehetően jogszabály-ér­tetlenség miatt - alighanem ki­futna a megszabott határidőből, ezen a rendelkezésen változta­tott most a közgyűlés. Ezek sze­rint folyamatosnak minősülnek még „azok az ügyek, amelyek­ben a jogosult az 1991. évi 20. számú önkormányzati rendelet szerint vételi szándékát az 1994. évi 14. számú rendelet hatályba lépésétől számított 60 napon be­lül bejelentette”. Ez a módosító rendelet is a kihirdetése napján lép majd hatályba. Ha netán még ezek után sem tudnák az érintett lakásbérlők, hogy számukra ez milyen előnyt is jelent, akkor most az elrettentő példázat után hiteles szakértők értelmezését tolmá­csolva egyszerűsítsük le mind­ezt a lényegre. Az 1994. évi 14. számú rendelet 1994. május 15-én lett kihirdetve és záró­rendelkezései értelmében 30 nappal később, június 15-én lép hatályba. Eddig ez a 30 nap állt a jogosultak rendelkezésére a vételi szándék bejelentésére. A rendeletmódosítással június 15-től újabb 60 nappal bővül ez a határidő. Persze, ha jól bele- gondulunk, mondhatta volna a „kislóvag” közgyűlés szebben, még egyszerűbben: „1994. au­gusztus 15-ig”. D. I. Készül a tévé-torony új díszkivilágítási terve Szép főterünk jó híre a világban A főtér világítási kompozíciója a fényárban úszó dzsámival az alkotó felvételén A beruházási javak elmúlt heti Industria ’94 elnevezésű szakvásárán megrendezett LUX-EXPO-n a fénnyel, világí­tással kapcsolatos dolgokkal ismerkedhettek a látogatók. Itt a Tungsram-Schréder kiállítását egyebek közt egy nagyméretű, számunkra ismerős témát ábrá­zoló színes fénykép díszítette: a mi csodálatos kivilágított Szé­chenyi terünké. A fotó „szállítója” Borkovits György, a DÉDASZ Rt. mű­szaki fejlesztési szakfőmémöke volt, aki a Széchenyi tér mai vi­lágítási rendszerének a kompo­nistájaként - mint megtudtuk tőle - többfelé keltette már szép terünk jóhírét Európában, mi­közben mi már annyira termé­szetesnek vesszük, hogy szinte tudomást sem veszünk róla. Emlékezzünk hát az előzmé­nyekre! Bő másfél évtizede még meglehetősen elmaradott volt belvárosunk közvilágítása, a legtöbb utcában az est leszálltá­val úgyszólván sötétben kellett botorkálni. Aztán ahogy haladt előre a belvárosi rehabilitáció, napirendre került a közvilágítás valódi korszerűsítésének az igénye, ami egyszerre jelentke­zett azzal a ténnyel, hogy a.ha- zai világítástechnikában is meg­jelentek a nagynyomású, ener­giatakarékos nátriumlámpák. Az akkori Sallai - ma Feren­ciek - utca volt a kísérlet szín­helye: a többféle fényforrás kö­zött a NA-lámpa a győzött, s lé­tesült meg az utca ma is létező világítása. Ettől kezdve sorra születtek újjá a belvárosi utcák­ban a hajdani volt falikarok, bennük a sárga fényű Na-lám­pákkal. Az új világítású utcák egyre szorosabbra vonták a gyűrűt a Széchenyi tér körül, a város központjában 1986 végén gyúlt ki az új közvilágítás, amikor a Magyar Urbanisztikai Társaság Pécsnek ítélte a Hild-érmet. Megjegyezzük: Nem öncélú ak­cióról volt szó, a teret övező há­zak többségének a homlokzatát megszégyenítették, a közvilágí­tási lámpák már felújíthatatla- nok voltak, s a tér energiaellá­tása is teljes megújításra szorul. Érdekes módon a város min­dent megtett ezért, az ellenállást Borkovits Györgynek házon be­lül, vagyis a DEDÁSZ-nál kel­lett legyűrnie, s az elismerést csak a mű elkészülte után kapta meg. Addig - ha emlékszünk még- oszloperőd övezte a teret: 29 négy-, kettő- és egykarú osz­lop vont sűrű kordont 49 világí­tótesttel, 24,5 kW teljesítmény­nyel a tér köré, s az mégsem volt világos. Borkovits György tervének megfelelően rendelte meg a város a 18 két- és egy­karú, a hajdanival egyező pász- torbot-kandelábert, s került a tér körüli házak ereszpárkányára a 25 darab, akkor még technikai újdonságnak számító Schré- der-féle fényvető. Az új világí­tás energiatakarékos voltát bi­zonyítja az új teljesítmény: 10,9 KW. És ez a fényerő már-már nappali megvilágításba vonja a teret. A világítás szabványos is, szép is. A szabványt a rejtett fényvetők jelentik, a szépséget a pásztorbotok. És ebből a sárga fényözönből „ugrik ki” a fehér fénnyel a dzsámi, amelyet ma már - takarékossági okokból - sajnos csak csak igen megválo­gatott alkalmanként és külön kérésre világítanak meg. Azóta Borkovits György szinte folyamatosan ápolja a Széchenyi tér hírnevét. 1988-ban a budapesti, majd 1990-ben a pécsi országos köz­világítási ankéton tette ezt. 1993 tavaszán az Edinburgh-i Lux Europa világítástechnikai konferencia népes közönsége ismerhette meg a teret, ősszel pedig a hollandiai Amhenben megrendezett Jó világítást! c. konferencia mintegy 40 ország­ból érkezett résztvevője kapott vetítettképes ismertetést. S nemcsak a Széchenyi térről, hi­szen Borkovits György a tér mellé mindig becsempész egy kis Pécset is. Tavaly december­ben pedig a Tungsram-Schréder Világítási Berendezések Rt. ve­vőtalálkozóján az 1993-ban első alkalommal meghirdetett Schréder Világítástechnikai Dí­jat vehette át a Széchenyi tér közvilágításának a tervezője. Mindezt azért is érdemes volt elmondanunk, mert készül már a tévétorony új, energiatakaré­kos kivilágításának a terve is. Hársfai István Városkép-album A belvárostól keletre az omladozó, régi épületeket kezdik felváltani az újonnan épülő társasházak, melyek meghatározóan hat­nak Pécs városképére is. A szép formák, merész színek az OTP Ingatlan Rt. beruházási és szervezési munkáját dicséri, akik a fel­vételünkön látható Alsóhavi utca teljes rehabilitációját tűzték ki célul. Müller Andrea Holdbéli tájak Hatalmas szerepet játszott Pécs életében a szén, majd az ötvenes évek közepétől az urán bányászata. Sok ember­nek adott munkát, megélhe­tést s ha ellenmondásosan is, de nemcsak gazdasági téren produkált eredményeket. A prosperitás idején a hátrá­nyok kevés figyelmet kaptak. Most, a leépülés idején mind szembeszökően mutat­kozik meg a minden más ér­deket félre söprő bányaműve­lés kömyezetromboló hatása. A növényzet persze igyekszik befedni - tavasztól őszig tá­volról szemlélt látványként úgy, ahogy sikerrel is - a természet sebeit, a késő ősz és a koratavasz azonban nem ámít, nem képes álcázni eze­ket a „holdbéli tájakat”. Ahogy a közelkép sem, amint azt a látvánnyal hosszú távon együtt élni kénytelen peremvárosiak nap mint nap tapasztalják. Például Vasa­son, Pécsbányatelepen, Kő- vágőszölősön, Bakonyán, ahol hathatós termé­szet-megsegítés hiányában ilyen bányászati emlékek ék­telenkednek, s ki tudja med­dig még. dr. Vargha Dezső * Tankönyvvásárlási támogatás Pécs Önkormányzatának ok­tatási intézményei összesen 16 792 millió forintot kaptak az ál­lami költségvetésben erre terve­zett, s így más célra fel nem használható központi tan­könyv vásárlási támogatásból. Ez utóbbi kiszámítása a norma­tív állami támogatás tervezésé­nél használt mutatókra épült, ezért ettől szeptemberben eset­leg eltér az iskolák tényleges tanulói létszáma. A közgyűlés az eltérések és a felhasználási megkötöttség áthidalására azt a megoldást választotta, hogy a kisebb létszám esetén képződő többlettámogatás az adott iskola könyvtárának tankönyv-vásár­lására fordítható, a ténylegesen nagyobb létszám miatt kelet­kező támogatási hiány esetén pedig többlettámogatás folyósí­tására is sor kerülhet. Ezt az igényt a tankerületi oktatási központba kell bejelenteni szep­tember 30-ig. Versenytárgyalás a „Parlagfű ’94” akcióra A Városgondnokság verseny- tárgyalást hirdet az önkormány­zat kezelésében lévő parlagfü­ves területek - mintegy 600 ezer négyzetméter - kézi és gépi kaszálására, illetve terep- rendezésére. A munka kezdési időpontja július 1 -je, várható befejezése augusztus 30. A pá­lyázók részére június 15-én 10 órakor rendeznek konzultációt a Városgondnokságon. Árajánla­tokat később csak a konzultá­ción résztvevőktől fogadnak el!

Next

/
Thumbnails
Contents