Új Dunántúli Napló, 1994. május (5. évfolyam, 120-148. szám)
1994-05-06 / 124. szám
1994. május 6., péntek Városaink új Dunántúli napló 7 Mohácsi körkép A játszótér a gyerekeké! Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat felhívást tett közzé az elmúlt héten az egyik helyi lapban: a kutyák tulajdonosait figyelmeztetik, hogy a város játszótereit négylábú kedvenceik kíséretében ne látogassák, az erre utaló tiltó táblákat vegyék figyelembe! Á fizetett hirdetésnek feltehetően annyi haszna lesz, mint eddig bármelyik hasonló közleménynek. Nem tudom, volt-e pici gyereke annak, aki hagyja, hogy a homokozóban végezze el a dolgát a kutya, vagy elégedetten nyugtázza, amint a hinták tartóoszlopait, mint felségterületét megjelöli az állat. Eszébe jut-e bármi is, ha utána a kisgyerek véletlenül pont oda ejti a cumiját? De az állati ürülék a fűben, sőt a járdán és a Dunaparton sem kívánatos. Rövidesen kezdődik a strandszezon, akkor újabb | hirdetményre számíthatunk: a kijelölt szabadtári fürdőhelyen tilos állatokat úsztatni. Ugyanakkor arra is számítanunk kell, hogy megint lesznek, akik nem figyelnek az ilyen közleményekre, se embertársaikra. És nincsenek tekintettel a gyerekekre sem! Értékesítik a lakásokat Rendeletet alkotott a képviselőtestület, amelyben szabályozta, milyen feltételek mellett adja el az önkormányzati tulajdonban lévő ingatlanokat. A dokumentum szerint a lakások bérlői ha készpénzben vásárolják meg az otthonaikat, a forgalmi érték ötven százalékát alapul véve 37 százalék kedvezményt kapnak. A saját jogon szerzett kárpótlási jegyeket teljes áron beszámítják. Részletfizetésre is van mód, 5 százalékos kamat mellett hat, tíz, vagy 25 év alatt lehet megvásárolni a lakásokat. A lebonyolítással a CÍVIS Kft. foglalkozik. Egy hónapon belül valamennyi bérlő vételi ajánlatot kap. Szándékát az ár ismeretében közölheti, majd újabb egy hónap múlva végleges szerződést köthet. BltaMi Mohácson az Dunántúli Ü2BIS ___hn M AYER NYOMDA Árok u. 17. Tel.: 69/311 -047 ÁLOM Bt. Széchenyi tér 9. Tel.: 69 / 322-847 SPITCZ JÁNOSNÉ Dózsa Gy. u. 40. (Temető Iroda) Összeállította Berta Mária A „Békehíd” mohácsi pillére Baselben 1992. november 2-án tartott konferencián számos békecsoport küldötte és a volt Jugoszlávia köztársaságainak vezetői tanácskoztak arról, miként lehetne fölépíteni a civilizált életet, elősegíteni a különböző nációk békés egymás mellett élését a konfliktusok el- csitulását követően. Miután az- időtájt Vukovár és Pélmonostor térsége volt a legádázabb harcok helyszíne, elhatározták, létre hoznak egy olyan szervezetet, amely személyes kapcsolatok révén, csoportos találkozók szervezésével egyengeti itt a megbékélés útját. E konkrét céllal kezdte meg működését a Friedensbruck, azaz a Békehíd, melynek mint egyik előre tolt állását hozták létre a mohácsi állomáshelyet Bert Bom vezetésével.- Alapelvünk az ellenséges vonalak felett kiépíteni azt a képzeletbeli hidat, mellyel a mielőbbi megbékélést elősegítjük - tájékoztat Bert Bom. Ennek érdekében most az a feladatunk, hogy a szembenállókat semleges területen, úgynevezett találkozók házában időről-időre leültessük véleménycserére. Nem vagyunk politikai szervezet, közvetítő tevékenységünk minden mozzanatában kerüljük a pártok, illetve nemzetiségek szerinti megítélést. Amit egyelőre tehetünk az nem más, mint meghatározott körből a különböző nézeteket valló embereket meghívjuk beszélgetni. A vendégeink, biztosítjuk számukra a megfelelő körülményeket a véleménycseréhez, de mi magunk nem veszünk részt a diskurzusban.-Konkrétan kiknek a találkozóját szervezték eddig és kikét tervezik?- Szerb és horvát nemzetiségű embereket láttunk vendégül tavaly október végén. A 25 résztvevő arról fejtette ki a nézeteit, személy szerint mit tehetnek a békéért, a környezetükben mi a teendőjük ennek eléréséért, a problémák emberi módon való megoldásáért ki hogyan gondolja a megbocsátást, mint a béke elsődleges feltételét. Márciusban szerb és horvát pedagógusok jöttek, ők a multikulturális oktatás megvalósításának lehetőségeit vitatták meg. Május második felében 30 főt várunk, ismét tanárokat. Ezúttal a tanintézetek kulturális kapcsolattartása lesz a téma. Mohácsi pedagógusokat, a városban élő menekült tanárokat, továbbá a baranyai háromszögben és Eszéken dolgozók mellett vukovári, holland, valamint svájci nevelőket hívtunk meg. Július végétől két hétig a békéscsabai táborba 200 magyar, svájci, német, szerb, horvát, román, krajinai, holland és szarajevói középiskolás a nemzetiségek közötti barátságot gyakorolhatja, augusztusban egyetemistákat hozunk össze Mohácson. Éktelenkedő szemétkupac a református temető mögött Fotó: Löffler Gábor Marad a szemétszállítási díj Kesereghetünk mi azon, hogy a fővárosban csak nem rég jutott eszébe a városatyáknak pénzt kérni a lakosságtól a háztartási hulladék elszállításáért, mert ami ott ingyen jár, nekünk mindig is fizetni kellett érte. A kötelező érvényű - azaz szállítási kényszert jelentő - szolgáltatást Mohácson a MOSZ Kft. végzi, és bizony egyre több vele a gondja, hiszen az életkörülmények romlásával párhuzamosan mind többen tartoznak a munkadíjjal. Részben az igazságosabb teherviselés módját keresve maguk is igyekeznek a hátralékok csökkentését elérni, ezért az utóbbi időben a fizetés több módozatát dolgozták ki. Az évtizedekig megszokott, szobák számát alapul vevő tarifa helyett tavaly bevezették a lakásban élők száma szerinti kivetést. Természetesen ez a változat az aránylag kis alapterületű otthonban lakó nagy családokat érintette hátrányosan. A változtatásra újabb javaslatot tettek, a legutóbb tartott önkormányzati ülésen az úgynevezett bónos rendszer bevezetésének a tervezetét térj esztették a képviselők elé, aminek a lényege, hogy a kft-nél darabonként 50 forintért megvásárolt jegyeket az elszállítandó kukásedény oldalára ragasztva azonnal kiegyenlítené a díjat a szolgáltatást igénybevevő. A javaslat nem nyerte meg a közgyűlés tetszését, leszavazták. Többen kifejtették azt a véleményüket, hogy a bónos eljárás ugyan kellően korszerű, de várhatóan Mohácson egyelőre csak az illegális szemétlerakó helyek számát, valamint a meglévőek méretét gyarapítanák. így idén marad az adott lakásban élők száma szerinti díjkivetés, amely egy négytagú család esetében egy évre 2976 forintos kiadást jelent. Meghívó Az Ifjú Zenebarátok Mohácsi Csoportja és a Zeneiskola közös szervezésében május 9-én, hétfőn délután 5 órakor a Zeneakadémia növendékei adnak hangversenyt a Kossuth Filmszínház kamaratermében. Fellépnek: Koncz Péter zongorán és Mérei Tamás gordonkán. A műsorukon Bach, Liszt, Rachmanyi- nov, Schumann és Franck művei lesznek hallhatóak. Csatornaépítés A Margittá-szigeti Víztársulás nyerte el a hétfőn kezdődő csatornaépítési munkát. A 30 százalékos támogatást élvező beruházás első ütemében a Bartók Béla, Fecske, Síp, Bárány, Arany János és a Táncsics utca egy részén fektetik le a csatornahálózatot. A lakosság 40 ezer forint hozzájárulást fizet, 10 ezret az indulásnál, a többit 10 havi részletben. A tulajdonosok 70 százaléka kéri a közművet. Kuti Gézáné Unyi Zsuzsanna húsz éve dolgozik a Farostlemez- gyár laboratóriumában, mint minőségellenőr. Munkája mellett kísérletezte ki azt a sajátos eljárást, mellyel laminált virágkompozícióit készíti. A módszer szabadalmaztatására készül. A száznál is több speciális alkotásból válogatott kiállítást mától két hétig láthatjuk a Mozi emeleti termében. Színjátszásunk múltja Füredi Béla színigazgató pécsi társulatának nyolcvan évvel ezelőtti vendégjátéka ad alkalmat arra, hogy fölidézzük a mohácsi színjátszás néhány jellemző mozzanatát. 1841-ből származik az első hiteles dokumentumunk arról, hogy városunkat rendszeresen keresték föl vándor társulatok. Az évadok időtartama, színvonala jelentős eltéréseket mutat. Csak a századforduló hozott gyökeres változást, amikor a vándor truppokat állandó színházzal rendelkező, magasabb igényeket is kielégítő társulatok váltották föl. Az 1899-ben létesült Színpártoló Egyesület 1902-ben háromtagú küldöttséggel képviseltette magát a pécsi színikerület alakuló ülésén. A határozatok közt szerepelt, hogy a jövőben a megyeszékhely társulata elégíti ki a mohácsiak teátrum iránti igényét. Ám 1912-ig a pécsiekkel váltakozva megfordult még színkörünkben a székesfehérvári, a kecskeméti és a nagy- becskereki színház művészgárdája is. Csak ezt követően jött létre az a tartós együttműködés, mely a pécsi társulatot nyaranta Mohácsra vonzotta. A korabeli följegyzések szerint ez az állandósult állapot annak is tulajdonítható, hogy a Duna-part strandolási lehetőségei kedvező nyaralási alkalmat kínáltak a pécsi színészeknek. A turistaforgalom pedig a látogatottságot garantálta. Ä nyolcvan évvel ezelőtti - májusra és június első felére korlátozódó - színiévad e tekintetben kivételnek tekinthető. A műsor igényességére jellemző, hogy Shaw Pygmalionja mellett két opera, Verdi Rigolettója, és Bizet Carmenje is helyet kapott a programban. A korabeli irodalmat Bródy Sándor, Földes Imre, Bíró Lajos és Szomory Dezső képviselték. Az idény művészi mérlegét bízvást megvonhatjuk dr. Popper Manó (1875-1938) ügyvédnek és Telekes Sándor (1880-1927) bank-tisztviselőnek a Mohács és Vidéke hasábjain közzétett - mai ízlésünk szerint kissé fellengzős, de hozzáértést igazoló - kritikái nyomán. Néhány szemelvény a recenziókból: ,A díszletek ízlésesek, a világítási effektusok hangulatosak, a toalettek nem egyszer kábítóan pompásak. ” Bihari Sándor baritonistának „nem csak éneke pompás, hanem játéka is magával ragadó”. Zalai Margit „oly valószínűtle- nül szép, oly szívetorzóan aranyos, amilyennek Leonardo festhette volna meg Petrarca Lauráját” - tobzódik a hasonlatokban szertelen cikkírónk. Azért nem minden ilyen rózsaszínű: „Halmos János tenorista gyönyörűen énekel, de színpadi fababa-mozgása elviselhetetlen”. Majthényi László drámai hős „az egész repertoárt görnyedetlenül hordja At- lasz-vállain”. Pintér Erzsi „ hangja csengettyű, trikóitól izomrándulást kapnak a gukke- rek”. Az évad átütő sikerét még az sem kérdőjelezhette meg, hogy a társulatot influenza-járvány sújtotta. „A lábon maradottaknak éjjel-nappali szereptanulással kellett felkészülniük a sorozatos beugrásokra. Szegény színészeink alaposan kimerültek, kivéve a fáradhatatlanul harsány súgót. ” Bojtár László Lebuktak a sietős tolvajok Az előre látó tolvaj - úgy gondolom - alaposan fölkészül egy-egy akcióra. Számításba vehette például az a két báta- széki fiatalember is a mohácsi kiruccanásuk előtt az alábbiakat: lakóhelyükön már kellően ismerik őket, tehát „külszolgálatra” indultak. Megjött a jó idő, a pincék gondos gazdái a hétvégét feltehetően a birtokukon töltik, ezért csütörtökön kell hívatlanul beállítani. Aztán a begyűjtött cuccokat hamar kocsiba rakni és amilyen gyorsan csak lehet, elhagyni a helyszínt. Na, ez az utóbb említett momentum, mármint a sietségük vezette nyomra a mohácsi rendőröket. Az történt, hogy csütörtökön hajnalban, szokásos járőröző kőrútjuk során a Szőlőhegy tövében egy árokba borult gépkocsira leltek. A közúti balesetet követő percekben elsőnek érkeztek és készséggel segédkeztek is a bajba jutott honpolgároknak. Igen ám, de a gyanús, a kocsi felszerelési tárgyaihoz általában nem tartozó holmikat összeszedegetve már csak megkérdezték, minek nekik a gáztűzhely rostély, lábos, kávéskanalak így éjnek idején, és tudnák-e igazolni annak a rádiósmagnónak az eredetét, amit szintén a szétszóródott cuccok között találtak? K. T. és G.F., a két bátaszéki férfi nem tudott elfogadható magyarázattal szolgálni. De a mohácsi nyomozók igen: rövid időn belül öt pince feltörését bizonyították rájuk, továbbá azt, hogy négy nappal korábban ugyancsak a mohácsi hegyen egy másik szőlősgazda hajlékát is meglátogatták. A törvénnyel már korábban összeütközésbe került fiatalemberek szabadlábon vannak. A nyomozás nem zárult le. Berta M. V mű 1 PM**** ! Új üzletház épül a mohácsi belvárosban. Az Arany-udvar üzletközpont a Arany Kft. beruházásában, a szekszárdi T-BAU kivitelezésében készül, szépen illeszkedve a sétálóutca boltjaihoz, hangulatához Fotó: Löffler Gábor
