Új Dunántúli Napló, 1994. május (5. évfolyam, 120-148. szám)
1994-05-30 / 147. szám
1994. május 30., hétfő Külföld üj Dunámon napló 11 Népszerűségi lista Lengyelországban Lengyelországban áprilisban minden korábbinál mélyebbre zuhant Lech Walesa államfő népszerűsége. A februárinál 9 százalékkal többen, 64 százalék értékelte negatívan tevékenységét, míg kedvező véleményt csak 25 százalék nyilvánított, 10 százalékkal kevesebb, mint két hónappal korábban. Ugyancsak csökkent a rendőrség és a szakszervezetek népszerűsége. A népszerűségi lista első helyén 76 százalékos támogatottsággal a hadsereg áll, 70 százalékkal a második az állampolgári jogok szóvivője, őt követi 69 százalékkal a televízió. Megváltozott az egyház tevékenységének értékelése. Míg egy évvel ezelőtt 54 százalék helytelenítette, és 38 százalék helyeselte tevékenységét, áprilisban az elismerő vélemények adtak 54 százalékot, és csupán 36 százalék volt elítélő. A megkérdezettek fele változatlanul egyetért a kormány és a szejm munkájával. Merre is tart Európa? Vajon reális-e a veszély, hogy egy választás másfelé térit el egy európai országot, mint amerre földrészünk országainak zöme halad? A válasz csak akkor adható meg, ha tisztázzuk, merre is tart épp kontinensünk? Érvényesül-e a pillanatnyilag egyetlen, átütő erejű politikai hullám, ami erre vagy arra mozgatná a közhangulatot Európában? Zavarba jönnének még a legjobb szakértők is, ha átfogó elemzést kémének tőlük erről. Hiszen az összkép sokkal tarkább, semhogy egyetlen uralkodó mozgásirányról beszélhetnének. Ha mondjuk Nagy-Britanniát nézzük, ott a Munkáspárt pozíciói javulnak. Ha viszont az olasz kormányalakítást vesszük alapul, akkor a jobboldal nyomul előre. Németországban az őszi vokscsatáig eldöntetlen a helyzet. Hollandiában jobbközép kabinet helyébe balközép lép, Athénban konzervatív elnököt szocialista államfő követ - ám Francia- országban a baloldal erői a szétziláltabbak, Spanyolhonban pedig a szocialista miniszterelnök alatt inog éppen a (bársony)szék. Hol hát a közös nevező? Mondható-e egyáltalán, hogy Európa erre vagy arra tart? A polgári demokrácia és piacgazdaság tág keretei közt mozogva földrészünk fejleményei beskatulyázha- tatlanul sokrétűek. Jó lenne persze azt hinni, hogy egy közös útirány azért akad Európában: az összetartás. Ez pedig olyan cél, amelyet túlnyomó többséggel választ az ország. Sz. G. Természeti katasztrófák A természeti katasztrófák ma kétszer nagyobb valószínűséggel követelnek sok halálos áldozatot, mint 30 évvel ezelőtt, és négy szerte gyakoribb a súlyos anyagi kár is - olvasható az ÉNSZ egyik nemrégen készült jelentésében. A legfontosabb okok között említhető a világ népességének robbanásszerű növekedése és az, hogy az emberek egyre gyakrabban költöznek katasztrófa sújtotta vidékekre. Ezenkívül a környezet fokozatos pusztulása is szerepet játszhat. Az sem kizárt, hogy a tömegkommunikáció fejlettségének köszönhetően a közelmúlt és a jelen természeti csapásait jobban dokumentálják, és emiatt tűnik úgy, hogy egyre több kataszrófa következik be. Föderáció, vagy háború a Krímmel? Menekülés előre Ukrán elemzők szerint a krími feszültség immár végérvényesen bebizonyította, hogy nem lehet tovább halogatni az ukrajnai államiság egyik legfontosabb kérdésének eldöntését: egységes nemzetállam vagy föderáció legyen Ukrajna. A politológusok zöme a föderáció mielőbbi kimondásában és alkotmányos rögzítésében látja a kiutat, mert robbanásveszélyesnek véli a soknemzetiségű és eltérő gazdasági-kulturális adottságokkal bíró országrészek erőszakos egyben tartását. Legkevesebb három nagyobb alkotó eleme lenne ennek az alakulatnak: a zömében oroszok lakta kelet-ukrajnai ipari körzet; az ukrán túlsúlyú középső és nyugati megyék, illetve a Krím. Az első két térségen belül további kisebb autonómiák sem kizártak. A nyugati vidékeken a kárpátaljai ruszinok függetlenségi mozgalma tűnik erősnek, a középső és déli megyékben pedig egy-egy nagyobb gazdasági övezet válhat olyan erőssé, hogy követelheti a teljes önállóságot. A föderáció gondolatát már röviddel a függetlenség kikiáltása, 1991 augusztusa után felvetették az akkori kormányzat oroszajkú politikusai. A friss függetlenségi élmény és az első néhány hónapban még erős nacionalista vonulat azonban mindezt félresöpörte. ’ Az idő múltával és a gazdasági összeomlás felgyorsulásával a nacionalisták háttérbe szorultak. A régi-új kijevi vezetés rádöbbent arra, hogy túl nagy árat kell fizetni az önállóságért, az orosz gazdasági függőség mindinkább szembetűnő lett. A helyzet romlásával párhuzamosan egyre nagyobb beleszólást követeltek a kormányzati munkába a nemzeti össztermék javát adó kelet-ukrajnai ipari üzemek vezetői. Nem véletlen, hogy először Leonyid Kucsma (Dnyepropetrovszk) majd a most is hivatalban lévő Jefim Zvjagilszkij (Donyeck) képviselte érdekeiket a kormány élén Kravcsuk tulajdonképpen előremenekült velük kapcsolatban. Egy évvel ezelőtt a hatalmas sztrájkhullám nyomására kiírta a választásokat, egyidejűleg pedig egy sor kedvezményt adott a négy legnagyobb keleti megyét magában foglaló ipari körzetnek. A föderációt ezek a megyék is sürgették, egyes városokban népszavazáson is támogatták azt. A nyugati megyékben erős nacionalista mozgalmak sajátos, kissé tudathasadásos állapotban voltak és vannak ma is. Egyszerre akarnak nagyobb hatalmat az állami vezetésben és megteremteni az egységes nemzetállamot. A jelek szerint egyik sem sikerül nekik, példa rá a Krím illetve az, hogy az idei tavaszi parlamenti választásokon csúfos vereséget szenvedtek. A szellemiekben Ukrajnától mindig is független Krím még 1992 tavaszán harcolta ki magának azt, hogy az akkori ukrán parlament elismerte a krími autonómiát. Nem tisztázták azonban a jogköröket és ezt kihasználva az új krími vezetés - nem kevés moszkvai segítséggel - a végsőkig vitte az önállóság ügyét. Azzal, hogy szerződéses jogviszonyt akar Kijevvel, gyakorlatilag elismertetné államiságát, ez az, amit nem akar az ukrán kormányzat. Az új parlamentre vár a föderáció ügyének tisztázása. A Krím esetében azonban nem lehet tovább várni. A döntést még akkor is fel kell vállalni, ha esetleg ezzel tápot adnak a többi, önállósulni vágyó körzetnek. Ellenkező esetben vér fog folyni, s ez sem Kijevnek, sem Moszkvának, de egész Európának sem használ, hiszen az öreg kontinensen senki nem vágyik egy újabb állandó konfliktusforrásra. Mester Nándor Csernomirgyin orosz (b) és Zvjagilszkij ukrán miniszterelnök Erősítik az orosz kémelhárítást Borisz Jelcin elnök az orosz kémelhárítás erősítésére szólított fel, hangsúlyozva, hogy az országnak hatékony titkosszolgálatra van szüksége. Ennek kapcsán új szemléletmódot sürgetett az állam biztonságának szavatolása érdekében. Az államfő ugyanakkor jelezte, hogy nem készül a tavalyihoz hasonló, nagyszabású átszervezésekre a Szövetségi Kémelhárító Szolgálatnál. Közölte viszont, hogy a tavaly megszüntetett Biztonsági Minisztérium egyes egységeit újból létre kell hozni. Jelcin a szervezet vezetőinek kétnapos tanácskozásán mondott beszédében hangsúlyozta, hogy vannak a világban olyan erők, amelyek meg akarják gyengíteni Oroszországot. Az elnök szerint az ideológiai szembenállást a befolyási övezetek miatti ellentétek váltják fel, és Oroszország világpiaci integrációját egyes vezető országok nemzeti érdekeiket érintő fenyegetésként értékelik. Jelcin arról beszélt, hogy bizonyos államok meg akarják szerezni a fejlett orosz technológiákat; ennek igazolására elmondta, hogy az utóbbbi időben több kémet is lelepleztek. Aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a különböző átszervezések nyomán meggyengült Oroszországban az államtitkok védelme, s bár létezik az államtitokról szóló új törvény, a régi rendszer helyett még nem működik az új. Jelcin a kémelhárítás feladatairól szólva hangsúlyozta, hogy a szervezetnek elő kell segítenie az orosz gazdasági potenciál megőrzését. Külön szólt a szervezett bűnözés, illetve a csempészet és a korrupció elleni harc fontosságáról, amely miatt óriási veszteségeket szenved az ország. Bírálta az elnök, hogy nem lép fel kellően a szervezet az alkotmányos rendet sértő pártok és más szervezetek akcióval szemben. Jelcin hangsúlyozta, hogy folytatni kívánja a Szövetségi Kémelhárító Szolgálat reformját, viszont gyökeres változtatások már nem várhatók, az esedékes kisebb változások csupán annak hatékonyabbá tételét célozzák. Politikai arcképcsarnok Roman Herzog A kancellár elnöki hasonmása? A fényképészek kicsit rá is játszanak, amikor a két politikust fotózzák, de kétségtelen a külső hasonlóság Kohl kancellár valamint az új német államfő, Roman Herzog között. Nemcsak megszólalásig: ha valaki nem látja, csak hallja őket, akkor is könnyen összetévesztheti őket. Volt idejük összecsiszolódni. A most 60 éves jogász, az alsó-bajorországi Landshutban született, jogi és történészi tanulmányok után viszonylag későn, 1970-ben lépett a politika színpadára: Rajna-Pfalz-ban csatlakozott a kereszténydemokratákhoz s a tartományi politika akkori első embere, Helmut Kohl hamar felismerte az újonc kiváló képességeit. Nemsokára a rajnai tartomány bonni képviseletét vezeti, majd Baden-Württemberg kormányában tölt be különböző miniszteri posztokat. 1983-ban, Kohl kancellár ajánlására alkotmánybíróvá választják, s 1987 óta a testület elnöke. Sohasem jelentkezett bármiféle posztra, csak akkor ment, ha hívták - mondta. Kohl azonban mindig hívta s most, pünkösd hétfőn elérkezett annak az ideje, hogy Herzog segíthetett Kohlnak a fenyegető tekintélyvesztés elhárításában. A közvéleménykutatások szerint Johannes Rau szociáldemokrata jelölt volt a legnépszerűbb, de tény, hogy Herzog sem volt népsze: rűtlen az országban. A szavazást az 1234 tagú speciális elnökválasztó szövetségi közgyűlésben végül pártközi és párton belüli alku döntötte el: a szabad demokraták a harmadik fordulóban visszavonták saját jelöltjüket és Her- zogot támogatták. Ezzel mai és reménybeli jövendő koalíciós partnerüknek tettek gesztust, már az októberi parlamenti választásokra kacsintva, de döntésüket Herzog személye természetesen megkönnyítette. Mert van annyira konzervatív, hogy jelölői elégedettek legyenek, de - a német lapok szellemes kommentárjai szerint - mégsem annyira konzervatív, mint amilyen lehetne, s mint amilyennek a konzervatívok szerint kellene lennie. Van tehát új elnök, de maradt két kérdőjel: mennyire lesz képes Herzog a vele azonos pártbeli, de rendkívül népszerű elődjének örökébe lépni s miként hat ki az elnökválasztás az idei német maratoni választási évre? A hasonmások közül talán mégiscsak Herzognak köny- nyebb, mint felfedezőjének, Kohlnak. Réti Ervin Európai Stabilitási Konferencia Jószomszédi szerződések Zárónyilatkozat és a hozzá csatolt, a későbbi tárgyalási formákról szóló okmány elfogadásával pénteken Párizsban véget ért az Európai Stabilitási Konferencia kétnapos nyitóértekezlete. A stabilitási konferenciát a francia kormányzat kezdeményezte, hogy - Jugoszlávia példáján okulva - még az esetleges konfliktusok kitörése előtt próbálják megoldani Kelet-Közép-Európa szerintük legveszélyesebb problémáit, mindenekelőtt a nemzetiségek és a határok kérdését. Az egyhangúlag elfogadott zárónyilatkozat a jószomszédi kapcsolatok előmozdítását, a térség országai közötti jószomszédi szerződések megkötését tűzi ki célul, s ennek érdekében regionális kerekasztal-tárgyalá- sok létrehozásáról szól. Ezek összetételéről, napirendjéről a részt vevő országok dönthetnek majd. Egyelőre csak annyi bizonyos, hogy két kerekasztalt szerveznek: egyet a három balti állam, egyet pedig a visegrádi négyek és Románia, illetve Bulgária számára. A kerékasztalok összehívásának időpontja még nem ismeretes, a dokumentum szerint erre a lehető leghamarabb, az Európai Unió kezdeményezésére kerül majd sor. A kerékasztal-tárgyalásokon részt vesznek majd az Európai Unió és az érintett nemzetközi szervezetek, de a térségbeli országok bekapcsolódásra kérhetnek fel más államokat is. Az Európai Unió létrehoz majd egy csoportot, amely a tárgyalási folyamat alatt rendszeresen ülésezik, hogy segítse az előrehaladást, s nyomon kövesse a tárgyalások alakulását. Ez a csoport a záródokumentum szerint összehívhat majd egy - a mostanihoz hasonló - úgynevezett közbülső tanácskozást az elért eredmények számbavételére. A végső konferenciát pedig - ha a tárgyalások előrehaladása megengedi - a mostani nyitóüléstől számított egy éven belül tartanák, hogy elfogadja a már eddig, vagy ezután megkötött jószomszédi szerződésekből álló Stabilitási Egyezményt. Ennek letéteményese, egyben az elfogadott határozatok betartásának megfigyelője az Európai Biztonsági és Együttműködési (EBEÉ) értekezlet lesz. Ami a tárgyalásokat vezérlő alapelveket illeti, a záródokumentum szerint hivatkozási pontként az ENSZ, az EBEÉ és az Európa Tanács által már megállapított alapelvek szolgálnak majd. Ezek egyrészt a határok sérthetetlenségére, a területi integritásra és a létező határok tiszteletben tartására, másrészt a nemzeti kisebbségekre vonatkoznak - olvasható az okmányban . A nyitókonferenciát záró nemzetközi sajtóértekezleten Alain Juppé francia külügyminiszter elégedetten kommentálta a nyitóértekezlet eredményeit, a szerinte nagyon jó szöveget, de rámutatott: a java, a megállapodások konkrét kidolgozása még csak ezután következik. A sajtóértekezleten szóba került a magyar kisebbségek kérdése is. Mint Theodorosz Pangalosz külügyminiszter-helyettes, az Európai Unió soros elnöki tisztét betöltő Görögország képviselője egy kérdésre válaszolva elmondta, bár nem fogadták el azt a magyar kérést, hogy a szlovákiai és a romániai magyarság részt vehessen a tárgyalásokon, azt azonban ő elképzelhetőnek tartja, hogy a mindenkori anyaország képviselje saját kisebbségeinek érdekeit. A pénteki zárónapon került sor Teodor Melescanu román külügyminiszter nagy érdeklődéssel várt beszédére. Ebben ő is elvetette a kisebbségek bekapcsolódásának lehetőségét a nemzetközi tárgyalásokba, hiszen - mint mondta - ha nemzeti szinten konzultálnak a kisebbségek törvényes képviselőivel, az csak hasznos lehet minden egyes kormány és minden kisebbség számára; ám ha egy ilyen párbeszédet legitim keretein kívülre helyeznek, ez nem pusztán a nemzetközi jog megsértése lenne, de újabb akadályt jelentene a jószomszédság terén is”. Melescanu egyes korábbi felvetésekre reagálva kifejtette:- A kisebbségi személyeknek saját államuk iránt tanúsított lojalitása szintén a stabilitás forrása - mondta. Egyben felajánlotta: országa kész lenne vendégül látni egy a kisebbségi kérdésekkel foglalkozó regionális kerekasztalt. i k i í
