Új Dunántúli Napló, 1994. május (5. évfolyam, 120-148. szám)

1994-05-04 / 122. szám

1994. május 4., szerda \ Választási fórum üj Dunántúli napló j { Szabad Demokraták Szövetsége Sorsfordulós döntés Tisztelt Honfi társaim! Május 8-án mindannyiunk közös felelőssége. Választásunk tétje: hogy a következő években milyen összetételű parlament, kormány irányítja majd az or­szágot, s hoz olyan döntéseket, melyek végre nyugalmat, stabi­litást jelentenek. De mérföldkő ez a nap azért is, hogy a helyi köz érdekében és az országos dolgokban egyre jobban hangúkat hallató polgá­rok (nem feledve a távolabbi történetünket, de szembenézve a legközelebbi múlttal, az el­múlt 4 esztendővel) levonják-e a megfelelő következtetést fel­elősséggel viseltetve saját és gyermekeik jövője iránt, része­seiként e sorsfordulós döntés­nek? Mert a minden egyes ember szavazata hozhatja meg azt az eredményt, aminek révén egy új kormányzat másként, jobban teheti majd dolgát. Igaz, nem kevesen még bizonytalanok, nehezen tudnak választani az egyes pártok, avagy éppen szé- mélyek között. Annak ellenére így van ez, hogy a rádió, a tele­vízió és az újságok az elmúlt hónapokban ontották magukból a kampány diktálta jelszavakat, programokat. Magam, mint ahogy, bízom benne, az Önök számára is ki­tűnt, szerény, visszafogott kam­pányt folytattam, amit nem is neveznék kampánynak. Amire vállakoztam, annak lényege, hogy megismertessem Önökkel, hogy én mit szeretnék tenni, folytatni azt a munkát, amire a mohácsi körzet képvise­lőjeként megbízást kaptam Önöktől négy esztendővel ez­előtt. Az Országgyűlés Önkor­mányzati Bizottságának elnö­keként teendőim nagyobbik ré­sze a parlamenti munkához kapcsolódott. De vallom ma is, hogy az országgyűlési képvi­selő köteles a térséggel, a helyi önkormnyzatokkal, az egyesü­letekkel, civil szervezetekkel, nemzetiségekkel, de az egyes állampolgárokkal is folyamato­san kapcsolatot tartani, érde­kükben eljárni, értük tenni. En­nek jegyében a négy év alatt számtalan ügyben tudtam sikert elérni, igaz, mint ellenzéki kép­viselőnek behatároltak voltak a lehetőségei. Ugyanez vezetett akkor is, amikor munkatársaimmal együtt kidolgoztuk a mohácsi térség fejlesztési javaslatait, amit átadtunk Önöknek a „Falu­fórumokon”, és más formában közvetlenül is, s amely - hi­szem - alkalmas arra, hogy az abban foglalt konkrét elképze­lések valóraváltásával (pl. vál­lalkozásfejlesztési központ, ag­rárágazat fejlesztése, mohácsi csatornázás, telefonfejlesztés, kikötő, stb.) új munkahelyek te­remtődjenek, hogy jobb körül­mények között éljenek az 5. sz. választókörzet lakói. De bármit is akarunk tenni, az csak közösen képzelhető el, nem kirekesztő, taszító kor­mányzati politikával, hanem ke­resve a megoldást, elfogadva a mások, a kisebbség véleményét is, bevonva a polgárokat a dön­tésekbe, tudva, hogy mandátu­munk lényege a szolgálat. Én másként működő orszá- gyűlésben, kormányban szeret­nék dolgozni. Olyanban, amely elsősorban maga mutat példát az őt megvá­lasztottak számára takarékos­ságból, puritánságból, ésszerű, korrupciómentes, törvényes és erkölcsös döntéseiből, és olyan államot, amely megszűnteti a pazarló bürokráciát, a fölösle­ges állami szerveket, s amely­nek törvényhozása (röviden le­zárva a múltat) azzal foglalko­zik, ami valóban a feladata: hozni olyan normákat, amelyek segítségével sikerül megindulni a gazdasági felemelkedés felé, jobban élni, nemcsak annak a néhány tízezer „kiválasztott­nak”, de a kétkezi munkásnak, nyugdíjasnak éppúgy, mint egy kezdő pedagógusnak, egy most vállalkozni akaró paraszt-pol­gárnak. Beválthatatlan ígéreteket nem teszek, az részemről lenne felelőtlenség. Ugyanis ez az út nem máról holnapra válik járha­tóvá, és bizonyára lesznek cso­portok, rétegek, települések, amelyek súlyos helyzetén nehéz lesz majd változtatni, de hiszem azt is, hogy a helyi társadalom, a stabil, kiszámítható gazdálko­dási lehetőségekkel bíró ön- kormányzatok és a jövendő kormány közötti együttműkö­dés eredményre vezet szá­munkra is. Önöknek köszönöm az el­múlt négy esztendőt, s szeret­ném ha újabb négy év múlva újból megköszönhetném a bi­zalmukat, s akkor Önök azzal a jóleső érzéssel mehetnének el szavazni, hogy korábban jól vá­lasztottak, hogy rám szavazniok érdemes volt. Dr. Wekler Ferenc A választások közeledtével veszélybe kerülhet az ország nyugalma, belső békéje. A Magyar Televízió politikai műsorai, a Híradó, a Hét és a Panoráma a választók tájékoz­tatása helyett azok tudatos megtévesztésére törekszik, rá­galmaz és hazudik. Támadá­saik első számú célpontja a Magyar Szocialista Párt. Azt a páhot tüntetik fel felelősnek az elmúlt évtizedek törvény- sértéseiért, amely 1989 októ­berében alakult, kezdemé­nyező szerepet játszott a rend­szerváltozásban és annak bé­kés végigvitelében. Azt az MSZP-t állítják be veszélynek a demokráciára, amely nem­csak elhatárolódott a múlt bű­neitől, de tevékenyen részt is vett a korábbi rendszer lebon­tásában. A Magyar Televízió hetek óta a rágalmak özönét zúdítja rám és ehhez bizonyítottan hamis tanúkat is felhasznál. Ismételten szeretném megerő­síteni, hogy sem 1956-ban, sem azt követően senkit nem bántalmaztam, semmilyen törvénytelenséget nem követ­tem el. Tiszta lelkiismerettel állok a választók előtt. Elutasítom a gyűlöletkeltést, amelynek Magyarországon már sok szá­zezer ember esett áldozatul, köztük édesapám, majd test­vérbátyám. A Magyar Szocialista Párt és személy szerint ellenem folytatott gyűlöletkeltő kam­pányért súlyos felelősség ter­heli a Magyar Televíziót fef- ügyelő kormányt, a koalíció vezető politikusait és pártjait. Mi továbbra sem akarunk ilyen méltatlan eszközökkel élni. Nemzeti megbékélést kí­vánunk. Ha a választók kor­mányváltozásra szavaznak és bennünket tisztelnek meg bi­zalmukkal, azon leszünk, hogy a fordulat európai mó­don menjen végbe, mert ezt kívánja az ország, a nemzet érdeke. Arra kérem Önöket, tisztelt választópolgárok, hogy május 8-án és 29-én ne a gyűlöletkel­tőkre, hanem saját józan ítélő­képességükre hallgatva sza­vazzanak. Horn Gyula a Magyar Szocialista Párt elnöke Nyilvános közgondolkodást! (MDF) Helyes valóságismeret-helyes választás! Ha egy francia vagy egy hol­land csak az ellenzék által az országról festett kép alapján kényszerülne eldönteni, idelá- togasson-e vagy sem, kétszer is meggondolná a dolgot. De tán még egy hindu pária is. Általá­nos, egyre mélyülő válságról, szétvert, lezüllött mezőgazda­ságról (csillagászati élelmisze­rárakról), a külföldi tőke tobzó­dásáról, nyomorgó munkanél­küliek milliós hadáról, a jog­rend és a közbiztonság életét veszélyeztető hiányáról, kukák­ban kotorászó nyugdíjasok tö­megeiről olvasva hazánkat messze elkerülnék. De jönnek, soha nem látott milliós tömegekben jönnek. Nyilván a „kormánypárti” sajtót olvassák. Dehát gondoljuk csak mi magunk is végig: Valóban igaz Horn Gyula és pártja állítása, hogy az ország rosszabb állapotban van mint a rendszerváltozás előtt? Avagy a valóság mégis az, hogy a válságból, amibe a szo­cialista tervgazdálodás torkol­lott, kezd kilábalni az ország, s az általános struktúraváltás megteremtette a fellendülés alapjait. Hogy látszik az alagút vége! Valóban igaz, amit az Agrár- szövetség szajkóz fáradhatatla­A Köztársaság Párt program­jában pontosan meghatározza az állam szerepvállalását az or­szág életének mindennapjaiban. A demokratikus jogi háttér kia­lakításának legfontosabb terü­lete a Parlament működése. Mi az elkövetkező évek magyar parlamentjeként, egy a mainál kisebb létszámú, 250 fős tör­vényhozást képzelünk el. A 176 egyéni választókörzet érintetle­nül hagyása mellett a megyei listák elhagyásával egy 74 fős ún. országos lista szükségessé­gét tartjuk kívánatosnak. A Köztársaság Párt megíté­lése szerint a parlament akkor működik megfelelően, ha jól megtervezett és betartott jogal­kotói munkaprogrammal, a tár­sadalom súlyponti problémáira reagálva, a társadalmi beren­dezkedés összetettségét kezelni képes szervezeti és működési móddal, az ország gazdasági ál­lapotához igazodó költségekkel, a szaktudást és a hatékonyságot harmonizáló létszámmal, a többségében egyéni választási körzetekben megválasztott képviselő útján, magas társa­dalmi támogatottsággal végzi törvényalkotói munkáját. A nul, az SZDSZ-szel és az MSZP-vel egytemben, hogy a szétvert mezőgazdaság romok­ban hever? Avagy a valóság mégis az, hogy a földműves nép ismét va­lódi gazdája lett a földnek, s egyre inkább azzá válva, kiala­kítva a kedvező üzemméretet és birtoknagyságot, alkalmassá vá­lik a minőségi termelésre. S ha nem ijesztgetik, igenis beveti a parlagföldeket, beruház a csa­ládi gazdaságba, s megtalálja termékei piacát. Megtalálja számítását. Mi pedig a bő élel­miszerválasztékot. Valóban igaz, amit a M1ÉP és mások sulykolnak, hogy a pri­vatizáció az ország kiárusítása és a kisemberek kisemmizése? Avagy a valóság mégis az, hogy a szocialista hiánygazda­ság tőkehiányát csak a magáno­sítás belső logikája szerint lehe­tett fölszámolni: a külföldi tőke számára biztonságot teremtve megindítani a tőkefelhalmazás menetét, aminek során folyama­tosan bővülnek és gyarapodnak a hitelezés lehetőségei és felté­telei. 1993-ban a magánosított állami vagyon 70%-át már ha­zai befektetők, vállalkozók és kisemberek szerezték meg. Le­hetett volna az E-hitelt, az MRP-t, a KRP-t 1990 nyarán indítani? Valóban igaz, amit a FIDESZ (és az MSZP) hangoztatott, hogy nincs szükség a kárpót­lásra? Avagy a valóság mégiscsak az, hogy eddig 1418 000 honfi­társunk kért és kapott va­gyoni-politikai vagy nyugdíjki­egészítő kárpótlást. Gondoljuk meg: a kommunisták totális há­borút folytattak a társadalom el­len. A háborús jóvátételt min­denki méltányosnak, igazság­osnak tartja. Mi lenne, ha a libe­rális racionalizmus határozna meg mindent, s a történelmi igazságosság elve nem érvénye- sül(het)ne. Valóban igaz az SZDSZ köz­gazdász „szakértői”-nek állí­tása, hogy a munkanélküliség magasabb a jelzettnél, s nem csökken? Avagy a valóság mégis csak az, hogy a szerkezetváltás sike­res befejeztével a munkanélkü­liség növekedése is megáll, s a magángazdaság lendületes nö­vekedése és a kormány infrast­rukturális nagyberuházásai (út, víz, gáz, telefon stb.) igenis munkahelyek tíz- és százezreit teremtik meg. Ezt jelzi a Sta­tisztikai Hivatal 1993-tól igenis csökken, s tartósan csökken a munkanélküliség; a mintegy 30%-ra becsült rejtett gazdaság a bejegyzetlen (és a bejegyzett) munkanélkülieket foglalkoz­tatja. Valóban igaz, amit az FKgP egyik helyi jelöltje állított, hogy a magyar jogrend (is) romokban hever? Avagy a valóság mégiscsak az, hogy szabadon működik a parlamentáris demokrácia, a parlament nemcsak a rendszer- változtató alaptörvényeket hozta meg, de biztonságos jogi kereteket teremtett a gazdasági élet szereplőinek is: a hatalmi ágak szétválasztásával létrejöt­tek a független bíróságok. 1990 óta 402 új törvényt alkottunk, ebből hatályban van 370, 17 új, helyi bíróság létesült, a vissza­állítottak száma 15. Folytathatnánk a sort vég nélkül. Valóban igaz az ellen­zék hazánkról festett képe? Avagy a valóság mégiscsak az, hogy az elmúlt négy évben alapvető és visszafordíthatatlan pozitív változásokon ment ke­resztül hazánk. Azért nem le­hetséges a visszarendeződés, mert a kiküzdött eredményeket senki nem kívánja veszélyez­tetni. Az MDF nyilvános köz- gondolkodást kért, ajánlott. Most azt kérjük, mindenki gondolja végig az átalakuló, ki­bontakozó valóságot, s úgy döntsön. A szerves, de meg­újuló folytatás mellett! Egy gyümölcsfa-oltvány gazdag termőre fordulásához is jó 6-8 évre van szükség. P.Gábor Pál MDF, Pécs-Déli Csoport Az interpelláció és a kérdés joga az ellenzéki képviselők ta­lán legfontosabb eszköze és le­hetősége a napi kormányzati te­vékenységbe való közvetlen be­avatkozásra - vélemény nyilvá­nítás útján. A Köztársaság Párt vélemé­nye szerint megfigyelhető, hogy a parlamenti munka zavarai ki­hatással vannak az önkormány­zatok képviselő testületéinek tevékenységére, így egy érdemi pozitív irányú elmozdulás ked­vezően hathat az önkormányza­tok működésének eredményes­ségére is. Meggyőződésünk, hogy érdemben csökkenteni le­het a szavazásra fordított időt, ami ma meghaladja az összes időráfordítás egynegyedét. A Köztársaság Párt számára a demokratikus átalakulás folya­matában különösen fontos a po­litizálás nyilvánossága, ezért támogatja a parlamenti ülések tv és rádióközvetítését, ellenzi azok részleges szőkítési javasla­tait is. A Köztársaság Párt pécsi képviselőjelöltjei: Kádár Imre Dr. Erdődy Gyula Dr. Szabó László Köztársaság Párt Ilyen parlamentet akarunk! Köztársaság Párt az egykamarás parlament szükségessége és cél­szerűsége mellett foglal állást, ugyanakkor szükségesnek tartja a kétkamarás parlament kérdé­sének napirendre tűzését, kor­rekt megvitatását, majd a vita lezárását. Véleményünk szerint a tör­vényalkotói munka színvonala jelentősen javítható lenne a par­lamenti bizottságok szakmai jel­legének erősítésével. A bizott­sági munkába való bekapcsoló­dás - meghívásos jelleggel - je­lenti az ún. civil szervezetek szakértői számára az utolsó közvetlen vélemény nyilvánítás lehetőségét. A magyar parla­ment működése során, az ún. kontinentális modellt vette át, ahol a parlament döntően a kormány által beterjesztett tör­vényjavaslatokat tárgyalja. Ezért csak abban az esetben várható érdemi javulás a parla­menti munkában, annak szerve­zettségében, ha a kormány elő­készítő tevékenysége, kontak­tusteremtő stílusa alapvetően megváltozik. A stílusváltáshoz kapcsolódóan a beterjesztett törvénytervezetek hátterét adó minisztériumok, államigazga­tási szervek szakértőit és dön­téshozóit kötelezni kell arra, hogy a parlamentnek felelős kormányzat elvével összhang­ban keressék a kapcsolatot a módosító indítvánnyal vagy önálló képviselői javaslattal élő képviselővel. A Köztársaság Párt javasolja önálló „interpellációs és kérdés nap” bevezetését a parlament­ben, ahol a tárgyalás befejezé­sére csak az utolsó interpelláció és kérdés tárgyalását befejezőén kerülhet sor. E napokon a meg­szólított kormánytagok jelen­léte nélkülözhetetlen. A mai gyakorlatban az interpelláció benyújtása és elhangzása között gyakran hónapok telnek el, ami gyakran értelmét vesztetté teszi ezt a kiemelten fontos képvise­lői jogot, megnövelve a napi­rend előtti felszólalás értékét. Magyarországi Szociáldemokrata Párt A másik véglet Én az MSZDP-t válaszottam 4 évvel ezelőtt a szociáldemok­rácia sajátosságai, mássága, az MSZDP évszázados múltja és az európai szociáldemokrata pártok ismert tevékenysége folytán. Pártunk sajátossága, mássága döntően a célkitűzéseiben mu­tatkozik. Tömören fogalmazva, a tényleges demokrácia és a tényleges szocializmus megva­lósítását látjuk szükségesnek, mégpedig mindkettőt egyszerre, mert az egyik valósága feltéte­lezi a másikat is. E célok megoldásának esz­közei, a szociáldemokrata ala­pértékek: a szabadság, az igaz­ságosság és a szolidaritás ér­vényre juttatása. A tényleges demokrácia né­puralom és nem párturalom, amikor a hatalom nem öncélú, hanem kizáróan a nép többsége­inek egyetemes érdekeit szol­gálja. Ez a magyarázata, hogy az európai szociáldemokrata pártok néppártokká váltak, nem elárulva ezzel a munkásság ér­dekeit, hanem azokat még eredményesebben szolgálva, mert a fizikai és a szellemi dol­gozók szolidaritása biztosítja minden vonatkozásban érde­keik érvényesülését. A szociáldemokratáknál a nép akarata nemcsak a szavazás pillanatában érvényesül, hanem folyamatosan. Egyrészt a kép­viselők tevékenységének konk­rét ellenőrzésével, rossz képvi­selői munka esetén a visszahí­vás jogának biztosításával, más­részt a nép többsége alapvető érdekei vonatkozásában a nép­szavazás lehetőségével. Igaz, a néphatalomnak ezek a megnyilvánulásai költségesek, de mégis sokkal olcsóbbak, mint a rossz képviselői munka, vagy lényeges kérdésben a té­ves parlamenti döntés követ-' kezményei. A szociáldemokrácia tényle­ges szocializmusa azt jelenti, hogy a nemzetgazdaságban nem a pénztőke érdekei a mindenha- tóak, hanem a szellemi és a fizi­kai munka is megkapja azt a nemzetgazdasági elismerést és megbecsülést, ami megilleti. Ezt a feladatot a szociáldemok­rácia a nyugati pártok gyakor­lata szerint a szociális piacgaz­dasággal valósította meg, orvo­solva ezzel a gazdasági libera­lizmus korlátlan nyerészkedési versenyének a munkavállalókra kiható rendkívül súlyos követ­kezményeit. Az MSZDP a kö­zérdek és az egyéni érdek össz­hangjának kialakítását látja szükségesnek, egyik sem sért­heti a másikat. Gazdasági baja­ink egyik forrása, hogy a jelen­legi kormányzat a múlt hibái ki­javításának jelszava alatt a má­sik végletbe esett az állami vál­lalati tulajdon nagy és értékes részének szinte egyidejű lebon­tásával. A privatizáció indoka­ként hangoztatott szempontok­ból - a magántulajdonnak ön­magában rejlő nagy hatékony­sága, a külföldi tőke bejövete­lének előnyei - nagyon kevés valósul meg. Ezzel szemben a fő következmény: a munkanél­küliség jelentős teherré válása, a korábbi vállalati nyereségek kiesése, a magyar piacok el­vesztése, és ezek eremdénye- ként a súlyos válság. Nem önmagában a privatizá­cióban van a baj, hanem abban, ahogyan az történt. Önprivati­zációval kezdődött megfelelő­jogszabályok és ellenőrzés nél­kül. A legeredményesebb, a leg­jobb külföldi piaccal rendelkező nagyvállalatainkat megnyomo­rították. Nemegyszer a nagyvá- lallatokat kisvállalatokra fel­bontva kicsontoztak, a befo­lyással rendelkező gazdasági vezetők megszerezték a „szín­húst”, az állami tulajdonnak megmaradt, működésképte­lenné vált részvállalat fenntar­tása közteher lett. Az ellenérték megállapítását illetően is nem­egyszer kiderült - komoly hiá­nyosságok történtek. De magá­ban az tény, hogy kereslet hiá­nyában egyszerre nagyértékű kiárusítás történik az állami vál­lalatok vonatkozásában, önma­gában is jóval áron aluli értéke­sítést eredményez. Mivel a vál­lalatokat gyakran vezetőik vásá­rolják meg, nem érdekük, hogy azok működjönek, mert így rendkívül olcsón szerezhetik meg. Minthogy a privatizáció je­lenlegi gyakorlatának a gazda­sági életünk számos területére vannak súlyos kihatásai, feltét­lenül szükséges a privatizáció részletes felülvizsgálata. A fe­lülvizsgálat alapján nyilvánva­lóan megfelelő jogszabályok hozandók, amelyek az eddigi hibák ismétlését kizárják. Ezek a feladatok folymatos privatizá­ció alapján nem végezhetők el, ezért a privatizációt egyrészt fel kell függeszteni, a vizsgálat eredményét nyilvánosságra kell hozni, és csak megfelelő jog­szabályok meghozatala után folytathó az népgazdaságunkra nézve eredményesen. Dr. Vejkey Kálmán az Országos Ellenőrző Bizottság alelnöke í 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents