Új Dunántúli Napló, 1994. május (5. évfolyam, 120-148. szám)

1994-05-28 / 145. szám

1994. május 28., szombat Irodalom - Művészet üj Dunántúli napló 11 Az utak egymásból erednek Tarján Gábor újra Pécsre költözött A Siklósi Alkotótelep már a nyárra készül Nyüzsög a ház, él a műhely Farkas Viktor mutatja a sómázas kemencét, ahol 1280 fokon égetik a porcelánt Fotó: Löffler Ha évek telnek el a találkozá­sok között, fürkészve nézzük egymáson az idő nyomait. Tar­ján Gábor nyolc éve ment el Pécsről, hogy néprajzot tanítson Budapesten, az Iparművészeti Főiskolán. Azóta kissé sová­nyabb lett, arca pedig karakte­resebb. Jellegzetes beszédmo­dorát ugyanúgy kiséri az a gya­kori mosoly, amelyből csak rit­kán lesz nevetés. 1978-ban ke­rült Pécsre, és itt néprajzos mú- zeológusként dolgozott. Ezt eléggé rendhagyó módon tette, mert ritkán ült a hűs múzeumi szobában, hogy a tárgyak életé­ről elmélkedjen: örökké fiatalok társaságában mozgott. Ez volt a Guzsalyas-kör.- Hogyan emlékszik vissza erre az időre?- Életem legprosperálóbb, legboldogabb korszaka. Har­minc és 40 éves kor között hihe­tetlenül sok erő van az ember­ben és lehetőségem volt arra, hogy felhasználjam. Aki velünk volt a magyarlukafai néprajzi táborokban, az máig is őrzi ma­gában annak az emlékét. Hatása beépült az, életébe.- Ha ennyire jók voltak ezek az évek, ha a főnökei nem aka­dályozták, hogy egyéni elképze­lése szerint használja fel ener­giáit és munkaidejét, miért ment el?-Akkor mentem el, amikor már nem voltam biztos abban, hogy tovább folytathatom ezt a munkastílust, és hívtak a buda­pesti Iparművészeti Főiskolára tanítani.- Mivel a néprajzot korábban is fiatalok között „ gyakorolta ”, itt sejteni lehet valami pedagó­giai érdeklődést.- Én az egyetem előtt elvé­geztem a tanítóképzőt. Jelenlegi munkásságom alapproblémája is az, miként lehet a hagyo­mányt a mindennapi életbe át­menteni egy pedagógiai gyakor­laton keresztül. Elkészült és még kéziratban van egy mun­kám, amelyet tanároknak, taní­tóknak szántam segítségül, hogy azt építsék be munkájukba a néprajzi ismereteket.-A közelmúltban számos re­formiskola jelent meg. A gyara­podó művészeti iskolák pedig az egyes művészeti ágak a zene, a vizualitás vagy a színház felől­szeretnék áthatni az oktatást.- A reformiskolák - bármi­lyen szimpatikusak is - más­fajta kulturális alapra éppülnek, de például az, amit Kodály Zol­tán ajánlott fel módszerében - nagyon közel áll annak a mun­kacsoportnak az elképzelései­hez, amelyben én is dolgozom és amely a néprajzoktatás keret­tantervét kívánja létrehozni. A néprajzos iskola azt a szerves kultúrát szeretné az oktatás és nevelés alapjául használni, amely nem más, mint a sok- nemzetiségű Kárpátmedence gazdasága.- Még a pécsi időkben jelent meg a Mindennapi hagyomá­nyok című könyve. Úgy tudom, hogy ez másodszor is kiadásra került. A második, bővített kia­dást tankönyvként is alkalmaz­zák. Ismerek valakit, aki mese helyett, folytatásban olvasta ezt a könyvet a kisfiának. Ma mégis az a jellemző, hogy gyerekeink a TV és a video előtt nőnek fel és már apró korban hozzányúl­nak a számítógéphez. Tarján Gábornak, aki néprajzos szem­léletű iskoláról álmodik, idege­nek a mai kor varázsdobozai?-Nem, dehogy. A főiskolán is nagyon előtérben van ez a téma, csakhogy az ismeretek megszerzését nem ezekkel az eszközökkel kell elkezdeni, és nem szabad csak ezekre ha­gyatkozni, mert még gyökérte- lenebb lesz az új nemzedék, mint a mai.- A népi hagyomány bevoná­sát az oktatásba ki fogja meg­szervezni?-Ez bizony nehéz feladat. Szakemberkérdés, pénzkérdés meg politikai kérdés. Nem tudni, hogy a hatalomra kerülő párt, pártok fontosnak tartják-e ezt a témát. Én mindenesetre az elméleti kérdések feldolgozását örömmel végzem.- Lehetséges, hogy az a Tar­ján Gábor, aki valaha néprajzi táborokat szervezett, most csak elméleti kérdésekkel foglalko­zik, és azt katedráról adja elő?- Annak a régebbi úrnak is van folytatása. Sellyén szerve­zünk Szatyor Győzővel egy művésztelepet főiskolásoknak, képzőművészeknek, iparművé­szeknek, kézműveseknek, ama­tőröknek, a helyi önkormányzat támogatásával. A múzeum ud­varán készülnének a műhelyek, kiállításokra a múzeum galériá­jában van lehetőség, a szállás pedig a kastélyban lenne.-És miként illik a képbe, hogy Pécsett lakik és Budapes­ten tanít?- A Pécsi Művészeti Gimná­ziumban is tanítok. Pesten na­gyon jó dplgozni, de lakni már kevésbé. És Péccsel is vannak titkos terveim. Péter Anna Minden művészetszerető ember számára örömhír volt, amikor gyakorlatilag eldőlt, hogy nem fenyegeti a megszű­nés veszélye a Siklósi Alkotóte­lepeket. A ferences renddel folytatott hosszú tárgyalások után mára tisztázódtak a vitás kérdések, a műhely marad, a rend pedig állami kárpótlásban részesül. Az alkotótelepek igazgatója, Komor István elmondta, hogy abban az elszántságban, mellyel a megyei közgyűlés apparátusa közeledett az alkotótelepek ügyéhez, ígéretet is lát, hiszen a döntés az itt dolgozók számára azt jelenti, hogy a közgyűlés hosszú távra is a tulajdonának tekinti őket.- Az, hogy a Siklósi Alkotóte­lepek a megyei közgyűlés telek­könyvi tulajdonába kerül, ne­künk azt is jelenti, hogy ebben a funkcióban akarnak minket megtartani, és hogy támogatást is kapunk majd. Ez el is kel, hiszen ma az in­tézmény költségvetése 16 millió forint, ebből a Művészeti Alap jogutódjaitól 4 és félmilliót kapnak, maguk úgy 2 milliós bevételt tudnak produkálni, a többit azonban a megyei köz­gyűlés állja. Jelenleg 34 alkal­mazottja van az intézménynek a három helyen, Siklóson, Vil­lányban és Sikondán. Az igazgató örömmel újsá­golta azt is, hogy most is nyü­zsög a ház, zajlik az élet a mű­helyekben, a mesteriskolások dolgoznak. Már május 30-án japán művészek érkeznek, jú­nius 4-én pedig Izraelből várnak alkotókat. Jönnek dánok, oszt­rákok, németek is, úgyhogy egy percig nem áll majd üresen a ház a nyáron. A siklósi polgármester, Máté János joggal büszke a 25 éve működő, mára világszerte is­mert intézményre.- Óriási baklövés lett volna, ha el kellett volna vinni az in­tézményt Siklósról. Mára már a város kulturális életének hatal­Miss Saigon Claude-Michel Schönberg - Alain Boublil: Miss Saigon című világhírű musicaljének augusztusi magyarországi be­mutatójára készül a Rock Szín­ház, a Fővárosi Operett Színház és a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatósága. Kerényi Miklós Gábor rendező elmondta: a Pil­langókisasszony történetének - a vietnami háború idején ját­szódó - modern változatában a férfi főszereplő a háborúzó amerikai katona, női főszerep­lője pedig egy vietnami leány. A történet az egykori dél-viet­nami fővárosban kezdődik, mégpedig akkor, amikor az amerikaiak kivonulnak a telepü­lésről. A mű hazai színpadra ál­lítása rendkívüli követelménye­ket ró az előadás minden részt­vevőjére, hiszen a darab szerzői csak igazán magas színvonalú művészi munkához adták jóvá­hagyásukat - hangsúlyozta Ke­rényi. Erre példaként említette meg a rendező, hogy a szerep­lők kiválasztásakor nyolcvan ismert és kevésbé ismert éne­kest hallgattak meg, míg végül is Bíró Eszter 16 éves diáklány személyében találták meg Miss Saigont. A magyarországi bemutatót augusztus 12-én tartják a sze­gedi Dóm téren, majd ezt köve­tően még hét alkalommal játsz- szák a Tisza-parti városban. A fővárosi premier szeptember 2-án lesz az Operett Színház­ban. A szerződés értelmében Nagymező utcában az ősszel ötvenszer kerül színre, illetőleg az évad végén is ugyanennyi­szer adják elő a zenés játékot. A darabot hármas szereposztásban tűzik műsorra, mert az operai igényességű muzsika fokozot­tan igénybe veszi az énekese­ket. más darabja lett. Utánozhatat­lan környezetben, már az otthon légkörében dolgozik itt a csa­pat. A város és az alkotótelep rangot, nevet adott egymásnak. A polgármester azért is bol­dog, mert azzal, hogy az intéz­mény tovább működhet, nem váltak munkanélkülivé az ott dolgozó siklósi polgárok. A megyei közgyűlés kulturá­lis referense, Bertha Vazul mindehhez hozzátette:- Csak elismeréssel lehet szólni arról az együttműködési készségről, amelyet az egyház tanúsított a tárgyalások során. Az alkotóháznak a hazai és a nemzetközi művészeti életben betöltött szerepét méltányolták, és maximális konszenzuskész­séget mutattak a különböző mgoldási módozatok kidolgozá­sában. A ferences rend és a közgyűlés közötti megállapodás Leépítések, „karcsúsítások”, új zeneigazgató az operatársu­latban; kevesebb előadás, és egyáltalán - szállingózó „hírek” nyomán - : megmarad-e a pécsi operatagozat? E kérdések - részben okkal - nyugtalanították a közönséget a februári szerződtetések után. A hírek egy része igaz. Ám a szó­beszédnek az a része, miszerint megszüntetnék vagy korlátoz­nák a pécsi opera működését - semmiképp nem igaz. Miről van szó? Érthető gazdaságossági szempontokból bizonyos szer­kezeti változásokat hajtottak végre. Anélkül azonban, hogy ezek - a döntéshozók szándékai szerint - a produkcók színvona­lának, megjelenítésének rová­sára mennének. Sőt - s ez már a tudósító előérzete -: olyan in­tézkedések készülődnek, ame­lyeknek, siker esetén egyedül a közönség a nyertese. Simon István, a Pécsi Nem­zeti Színház ügyvezető igazga­tója - bár a színház költségve­tése ugyanannyi, mint tavaly -, értelmében lemondanak tulaj­doni igényükről, és elfogadják az állam anyagi kárpótlását. Az egyházak és a minisztériumok képviselőiből álló illetékes egyeztető bizottság értékelte ezt a szándékot, és a megállapodás elfogadásával egyidejűleg kez­deményezte a ferences rend anyagi kártalanítását. És hogy mit jelent a Siklósi alkotótelepek a megye szá­mára? A referens szerint:- Egy megyei önkormányzat­nak érdeke, hogy kialakítson egy kedvező, valós megyeképet. Ehhez meg kell találni a megfe­lelő attribútumokat. A Siklósi alkotótelepek és a hozzá kap­csolódó művészi világ, a ma­gyar művésztársadalom níar- káns köre hozzátartozik ehhez a térséghez. Ennek a vidéknek az értékeit jelenítik meg szerte a vi­lágban, az ide érkező alkotók bizakodó. Elmondta: a konst­rukcióban lényeges változás nincs. Az opera rendkívül drága műfaj, így sok minden a régi módon ma már nem megy. Ezért utaztak például a Don Pasquale díszletei Pécsről Deb­recenbe; a Traviatát pedig - a helyszínekhez hozzáigazítva - Miskolccal közös díszletekkel (s részben jelmezekkel) mutat­ták be az idén. A vidéki opera- társulatok egymás kisegítésére vannak utalva. Jórészt gazdasá­gossági szempontokból elküld­ték 9 kórustagot (egy részük már nyugdíjas”, létszámuk je­lenleg 25. A nagyobb kórust igénylő produkciókhoz kisegítő kóristákat szerződtetnek. (Ami több évszázados gyakorlat, vi­lágszerte). Az állandó opera­énekesek számát 6 státuszban maximálták.-Általában az operaelőadá­sok száma is kötött, évadonként 40-45, mivel többre egyszerűen nincs közönségigény. És fél­vagy negyedházakkal nem ér­demes ennyire drága műfajt kö­zönség elé vinni -, nyilatkozta pedig ide hozzák a gondolatai­kat, itt hagyják a munkáikat, növelve ezzel a megye kulturális kincseinek számát. Fontos az ide kötődő stabil művészkör mellett az alkotóte­lepek munkájában megjelenő új minőség is, melynek olyan jelei voltak az elmúlt években, mint az osztrák-magyar-szlovák ha­táron fölállított közös szobor- project, vagy a múlt rendszer szimbólumainak cseréjére irá­nyuló szimpozion megrende­zése. A referens szerint nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy ez a műhely mindig is lehetőséget adott a hazai és külföldi művészek közti szabad gondolatok cserélődésére, ak­kor, amikor „vigyázó szemek” nélkül még nehéz volt a tapasz­talatot, tudást és szellemet kor­látok nélkül kifejezni. H. I. Gy. az ügyvezető igazgató. S nem vitás, ebben kétségtelenül igaza van. Azonban változatlanul ke­vésnek érezvén az operaelőadá­sok számát, próbaképp utána­számoltunk. A plakátok havi műsorrendje szerint 1992-93-ban 29, az idei évad­ban 32 operaelőadást tartottak Pécsett. S ennél azért (még a vi­déki vendégjátékokat is ide számítva), valamivel több ope­rát is elbírna ez a város. Blázy Lajos, a színház mb. zeneigazgatója a jövő évad konkrét terveiről beszélt:- Az operaelőadások, előre­láthatólag novemberben, a Pa­rasztbecsület - Bajazzok premi­erjével kezdődnek. Eddigi öt ál­landó operaénekesünk Győrfi László, Haramza László, Kuncz László, Dér Krisztina és Váradi Julia mellé egy tehetséges fiatal baritonistát szerződtettünk: Massányi Viktort. Vendégéne­kesként hallhatjuk majd Bandi Jánost, Albert Miklóst és Ro­zsos Istvánt; Santuzza szerepé­ben pedig az Operaház nemrég végzett fiatal szopránját: Somo­gyi Esztert. A régiek közül Egri Sándor Alfio szerepében lép fel, és nagyon szeretnénk meg­nyerni Kelen Pétert is. Kuncz László jól ismert baritonistánk régen vágyott szerepálma való­sulhat meg a Bajazzok Tonio szerepében.- Ä zenei évad októberben a Sybill-el kezdődik. A Nagyher­ceg szerepét vendégként Hor­váth Bálint énekli; a primadon­naszerepben pedig Bukszár Márta és Lesznyák Katalin mel­lett, szerződésük szerint, Váradi Julia és Dér Krisztina is felada­tot kap. W. E. Az idei szezonban sikerrel mutatták be a Traviatát Fotó: Läufer Bocz Beáta rajza Tarján Gábor könyvéhez Kikkel mit láthatunk? Megmarad a pécsi opera t k v i i

Next

/
Thumbnails
Contents