Új Dunántúli Napló, 1994. május (5. évfolyam, 120-148. szám)
1994-05-27 / 144. szám
1994. május 27., péntek Gyermeknap uj Dunántúli napló 13 Amíg kicsi voltam és okos és kedves és szép, mindig tudták, hogy kire hasonlítok Amíg kicsi voltam és aranyos, mindenki így beszélt hozzám: Anyuka egyetlen boldogsága; Nagymama szeme fénye; Drága csillagom; Kicsi bogaram; Eszem azt az arany kezecskéjét; Hadd pusziljam meg a talpacskáját. ‘ iiiiisr * mikor fordultam a hasamról a hátamra. mikor ültem f először fel Amíg kicsi voltam és okos és kedves és szép, aki csak látott, mind azt mondta: micsoda sikerült gyerek! Igazán büszkék lehetnek rá! Amióta nagy vagyok, és ütődött és nyegle és idétlen, csak ülnek és sóhajtoznak, hogy kire ütött ez a gyerek. És bár a család jól tudja, hogy minden kamasz elviselhetetlen, egymás közt mégis belátják, hogy ami sok, az sok, az ő türelmüknek is van határa, és ez így nem mehet tovább. Csak még azt nem tudják pontosan, hogy akkor hogyan is menjen. i 1 l k k
