Új Dunántúli Napló, 1994. május (5. évfolyam, 120-148. szám)

1994-05-24 / 141. szám

1994. május 24., kedd

A mai nap

üj Dunántúli napló 5

Az új püspök misézett a pécsi Bazilikában

Fircsi Ádám jezsuita atya felszenteli a rekonstruált Pius-zászlót Fotó: Szundi György

A pécsi Pius öregdiákjai

Érettségi találkozó, JIDE közgyűlés és zászlófelszentelés

(Folytatás az 1. oldalról) püspök és dr. Dankó László metropolita, kalocsa-kecske- méti érsek szentelte fel. ősi hagyomány szerint a nép színe előtt tett ígéretet a felszentelendő püspök, hogy a Szentlélek kegyelmével mindhalálig teljesíteni kívánja azt a hivatást, amelyet az apostolok reá bíztak, és amelyet a szentelők kézfeltételük által átadtak neki.

Az ígérettétel után elsőnek a főszentelő, majd a többi püspök is kezét a jelölt fejére tette, ezzel felszentelték, illetve kifejezték, hogy elfogadják munkatársuknak, apostoli testvérüknek, amely elhatározást a békecsókkal erősítették meg. A felszentelt püspök átvette a bíborostól az evangéliumos könyvet; a hűség jelképét, a gyűrűt; fejére helyezték a püspöki süveget, végül átvette a „nyáj terelésére” szolgáló pásztorbotot.

Mayer Mihály búcsúztatójában elmondta, mindig öröm az egyházmegye számára, ha olyan papot találnak, aki alkalmas a püspöki szolgálatra.- Még nagyobb lenne az

Az egyház egyik legfőbb feladata, hogy szolgálataival segítse az erkölcsi, etikai, szociális és kulturális „védőháló” megteremtését, a biztos értékrend kialakítását. Többek között ezt hangsúlyozta Harmati Béla, a Magyarországi Evangélikus Egyház püspök-elnöke az Egyház a harmadik évezred küszöbén című Pünkösd hétfői hévízi konferencián. Márkus Mihály, a Dunántúli Református Egyházöröm, ha Bíró László itt tevékenykedhetne tovább, azonban ez a szolgálat nem egy konkrét helyhez kötődik, hanem a keresztények szolgálatát jelenti, bárhol is legyen az ember. A Duna elválasztja a két egyházmegyét, azonban továbbra is összeköt bennünket az a szellemi híd, amelyet a Pécsről származó püspök képvisel.

A búcsúzó püspök köszönetét fejezte ki a híveknek, hogy az utolsó szentmiséjét is ennyien megtisztelték. Elmondta, Isten jóságát szüleiben tapasztalta meg, a családjától összetartást, munkaszeretet és könyörületet tanult. Élénken élnek benne a szekszárdi és pécsi évek tapasztalatai, a címerében lévő szőlőfürtről is ezek a bortermő vidékek jutnak eszébe, illetve az összetartozás.-Jézus gyűjtött össze minket, mert szükségünk van a Lélekre, arra, aki szeretne otthon lenni minden emberben. A 142. zsoltárban megírtak szerint vallom: „Taníts meg engem arra, hogy akaratodat tegyem, mert te vagy az én Istenem.” H. Zs.

kerület püspöke kiemelte, hogy a nemzedékek születésével együtt kell magának az egyháznak is mindig újjászületnie. Mint mondta: Krisztus nélkül lehet egyházasdit játszani, de egyházat teremteni aligha. A jövőre nézve megállapította: „lelki környezetvédelemre” van szükség, de ehhez az is kell, hogy az evangélium friss levegője eljusson mindenkihez, eddig ismeretlen közegekbe is.

Turisztikai filmszemle

Pécsi siker

Két nap alatt 28 alkotást vetítettek le a nemzetközi zsűri, illetve a közönség előtt a hévízi Fontana moziban hétfőn zárult országos turisztikai filmszemlén. Gyenes Károly zsűrielnök az MTV Natura szerkesztőségének vezetője elmondta: a témaválasztás gazdagsága és kiegyensúlyozott színvonal jellemezte a bemutatott munkákat, első díjat csak műfaji „szétválaszthatatlanság” miatt nem adtak ki. A természeti, turisztikai nevezetességek kategóriájában Frank Keyersleber: Hungária című filmje második, a Sió-TV - Kovács Péter szerkesztette - Balatonfüred című alkotása harmadik díjat nyert. A turizmushoz kapcsolódó kulturális programokat, hagyományokat ábrázoló művek csoportjában a Lovass Ferenc rendezte „Szentegyházi krónika” második, Böjté József munkája „Budapest a kultúra városa” harmadik díjas lett. Rendezői díjjal honorálták Szabados Tamás: Védett virágaink - Virág-magyarok című kópiáját, míg a legjobb operatőri munkáért és eredeti zenéért járó díjat a Világok határán című alkotás, Bélafalvy Balázs munkája kapta.

Kimagaslóan szerepelt a szemlén a Sió-TV: ők kapták a közönségdíjat, a legjobb forgatókönyvnek, valamint a legeredményesebb alkotóközösségnek járó elismerést. Hévíz város díjában a Zala megyei magazin című videofilm, a megyei önkormányzat díjában a pécsi TV Hévíz fürdőt bemutató munkája részesült. Az MTV Natura szerkesztősége a díjazott turisztikai filmeket folyamatosan műsorra tűzi.

A JIDE, a volt Jezsuita Intézmények Diákjainak Egyesülete pünkösdi évfolyamtalálkozójára hívta tegnap délelőttre az 1924, 1929, 1934, 1939, 1944 és az 1949-ben Pécsett érettségizett piuszos öregdiákjait a hajdani iskolájukba, a Piusba, a mai JPTE központi épületébe.

Több mint százan jöttek el hazánkból és a világ minden tájáról. Esztergár Pál, a JIDE elnöke, a hajdan Pécs szegényeiért oly sokat tevő polgármester, Esztergár Lajos fia és Vadász Tibor, az 1944-ben a Pius-ban végzett pécsiek csoportvezetője köszöntötte a piuszos öregdiákokat, köztük a 70. érettségi találkozóra Mohácsról érkezett dr. Csúcs Lászlói.

Félévszázada 58-an érettségiztek. Közülük jelen vannak harmincán, tizenheten már csak közös emlékeikben élnek tovább. Nyugdíjasok. A Pius kemény jezsuita felkészítése után ki így, ki úgy állta meg helyét az életben, s állta a pofonokat, melyet az utóbbi ötven év jócskán osztott. Marosics András technikus, Gábiel László pénzügyi szakember lett. Dr. Somogyi József 46 éve „tántorgott ki”, Ausztráliában lett orvos, a 83 szigetet magában foglaló csendes-óceáni Vanuatu szigetország nyugdíjasa. Kál- mándy Papp Ferenc tüke pécsi, nyugdíj mellett még mindig ostyasütő iparos szomorúan állapítja meg: „Öt éve még többen

voltunk együtt. Somogyi Jóskával hárman voltunk sportrepülők az osztályból, tavaly elment közülünk Lengyel Karcsi is. Bár volt köztünk hercegi és grófi sarj is, mindannyiunkra egyaránt vonatkozott a Pius himnusza: az élet hív, megállnunk nem szabad!”

__ A szentmisén, melyet Fricsi Adóm jezsuita atya tartott piu- szista öregdiákok koncelebrálá- sával, az 1944-ben végzett Bors László, komlói római katolikus esperes plébános emlékezett az iskolára, tanáraikra, a diákévekre. Felszentelték a rekonstruált Pius-zászlót, melyre a hajdani évfolyamok öregdiákjai kötötték fel szalagjaikat. Az élet hív ... B. M. L.

Az egyház jövőjéről

Újra találkoztak az egykori németbólyiak, műsoros délután Hosszúhetényben

Pünkösdi ünnepségek, régóta várt viszontlátás

Összejövetel a bólyi Kolping Házban

A megye német nemzetiségű zenekarai és táncegyüttesei a Széchenyi Gimnázium sportcsarnokában adtak műsort

A legrövidebb út az egyenes?

(Folytatás az első oldalról.)

Bolyban ötven évvel ezelőtt szűnt meg a polgári iskola. Az akkor negyedik osztályos diákok, tanáraikkal együtt, írásba foglalták, hogy ettől kezdve ötévenként találkozni fognak. Ezt azonban meghiúsította a történelem.

Többségüket, mivel német nemzetiségűek voltak, a háború után a békeszerződéseknek megfelelően kitelepítették Magyarországról, és a községet sem nevezik ma már Német- bólynak. Ugyan Németországban rendeztek már egyszer iskola-, és egyszer osztálytalálkozót, Magyarországon, egykori szülőhelyük mellett, Bolyban csak most volt alkalmuk először találkozni a hajdani osztálytársaknak.

Az egykori ötven tanuló közül ezúttal huszonötén tudtak eljönni a nagy eseményre. Az ünneplők a nagyközségben nemrégen felépült Kolping Házban gyülekeztek, ahol az örömteli üdvözlések, a régóta várt viszontlátás után néma felállással egykori kedves tanáraikra és hajdani, azóta elhunyt osztálytársaikra emlékeztek.

Tanáraik közül már csak Schmidt András él, aki az utolsó tanévben a tanulók sportkörét alakította meg. Peter Hagent- hum a diáktársak nevében elmondta, hogy nem kívánják felhánytorgatni a múltat, csak a szépre szeretnének emlékezni. Minden rossz, ami történt, politika.

Az ünnepi mise után Békáspusztán lovas bemutatót tekintettek meg. A napot a Darányi pincében jókedélyű mulatsággal zárták. A megye más részein is rendeztek ünnepségeket Pünkösd hétfőjén. Hosszúhetényben például immár hagyomány, hogy rendszeres időközönként a helyi művelődési házban mutatják be egymásnak tudásukat a kisiskolások - és miután őket megtapsolták, viszonzásként a

felnőttek is. Tegnap, Pünkösd napján újra sor került erre, népdalokkal és népitáncokkal szórakoztatták egymást a kultúr- házban a délután folyamán a falubeliek és vendégeik.

U. G.-P. Zs.

Az ilyentájt hagyományosan megrendezett regionális palóc majális keretében a szlovákiai Kalondán rendezett vasárnap összejövetelt tíz magyar, illetve tíz szlovák határmenti település önkormányzata, valamint több magyar és szlovák szervezet, illetve intézmény. A magyarországi Ipolytamóc és a határ túlfe- lén lévő Kalonda közt alig két kilométer a távolság, mégis nyolcvan kilométeres kerülővel jutnak át az egymáshoz látogatók, mivel az átkelőhelyen legfeljebb állami ünnepeken vagy vendégségkor, külön kérvényre emelik fel a sorompót. A fórumot megnyitó Papp Sándor kalondai polgármester szerint a végleges haNehezen lehet újítani a magyar újságpiacon: a legtöbb, utóbbi négy-öt esztendőben indított vállalkozás kudarcba fulladt, most azonban újra várható egy lapalapítási hullám. Az első fecskének a hétvégi magazinként jelentkező Vasárnap című lap nevezhető.

Ha belegondolunk, hogy az újonnan alapított újságok közül csak néhány - mint a Kiske- gyed, a Kurír, vagy a Mai Nap - tudott talpon maradni, bizony elgondolkodtató, hogy érdemes-e ma Magyarországon lapalapításba ölni a pénzt? Csak a legbejáratottabb újságok hoznak ugyanis nyereséget, s hiába az állami elvárásra, állami vállalatok, bankok által szponzorált központi lapok (pl. Új Magyarország, Pesti Hírlap) „erőlködései”, hosszútávon bukásra ítéltetik, aki nem tud valami különlegeset nyújtani. A piacot uraló orgánumok ugyanis még mindig a tapasztalt profik által szerkesztett lapok közül kerülnek ki.

Kérdés persze, mennyire nevezhető ugyanannak a lapnak mondjuk a Népszabadság, vagy

támyitást nem elsősorban a gazdasági nehézségek késleltetik. - Jóllehet az utóbbi években a politikusok kedvenc témája a határok légiesítése, a gyakorlatban jóformán semmi előrehaladás nincs - vélte Duray Miklós, a szlovákiai Együttélés politikai mozgalom elnöke. A lezárt sorompók lehetetlenné teszik a régió gazdasági fejlődését, a határmenti státus lelkileg is megviseli az itt élő, s egymással rokoni szálakkal is összetartozó embereket. Ha másként nem megy - figyelmeztetett Duray Miklós - légiesítsük lelki erőnkkel a határokat, hogy legalább úgy érez- hessük, nem választanak el egymástól bennünket.

a Magyar Hírlap, hisz mindkét szerkesztőség 180 fokos irányváltást hajtott végre az elmúlt években. Egyedül talán a Népszava az a központi lapok közül, mely megmaradt eredeti profiljánál, a szakszervezeti érdekvédelemnél - igaz modernizált formában, s új tulajdonossal a háta mögött, mely beruházni sem sajnált a több, mint 100 esztendős kiadványba.

Neves újságírók fémjelzik a legújabb próbálkozást, a Vasárnapot is. A lapgazda, a főszerkesztő Horváth István nevét jól ismerhetik az olvasók. „Április végén jelent meg az első lapszám, s a kezdeteket bíztatónak nevezhetem” - értékel Horváth István, aki hozzáteszi, hogy az általuk kínált újdonság lényege: öt újságot kínálnak egyetlen lapban. A Hírlap a szombati eseményeket foglalja össze, ún. napilapos eszközökkel készül a Sport is, míg a Család, a Kultúra és a Páholy inkább magazin jellegű.

Majd meglátjuk mire jutnak. Újságíróként mindenesetre természetes, hogy szurkolunk nekik. P. Zs.

Hátrányok nélkül nehezebb, úttal könnyebb lesz

Ipacsfának nincs 300 lakosa, több idős lakja, mint fiatal, a vizet nemrég, 1993-ban vezették be, mégsem minősültek hátrányos helyzetűeknek, panaszolja ózdi Lajos polgármestere. No, nem azért, mintha jobb lenne a rosszabb, csak hát hasonló helyzetben vannak sok tekintetben, mint a környező települések, mégsem kapják meg azt a kis plusz támogatást, ami a hátrányos helyzetért járna.

Ennek is utána fog nézni még ebben az évben, és megpróbálja kijárni, amit lehet, mondja a polgármester. Ózdi Lajos már nyugdíjas éveiben jár, mégis mikor megkérdezem, akar-e indulni a szeptemberi választásokon is, azt feleli, ha a falu bizalmat szavaz neki, akkor úgy gondolja, kötelessége elvállalni.

Nem véletlen érez magában erőt, hisz a Harkány és Ko- vácshida közt elhelyezkedő kis falu számára végre sikerült elérniük, hogy elkezdhetik a korszerű és biztonságos főút kialakítását. A lehetőséget egy sikeres pályázaton nyert 50 százalékos támogatás adja, a másik felét pedig a falu saját kasz- szájából állja. Nincs szó túl nagy összegről, 6 millió alatti az egész beruházás, de egy olyan községben, amely évi 7 millióval gazdálkodik, pármillió döntő súllyal bír.-Tavaly is benyújtottuk ugyanígy a pályázatot, akkor pénzt nem, mindössze biztatást kaptunk. Pedig a beérkező busz csak tolatással tud megfordulni, nemegyszer az árokba csúszott télen, nagy szerencsénk, hogy komolyabb baleset nem történt. Most ha elkészül az újítás, kialakulhat egy körforgalom. A kivitelező már megvan, ígéretük szerint fél éven belül befejezik a munkát.

Az úttest mellett megszépülnek majd az utcák is, és modem buszvárókat kap Ipacsfa, sorolja Ózdi Lajos a terveket. És kell egy ifjúsági klub a gyerekeknek, akik a nemrégiben felújított kul- túrházban ilyenkor esetleg asztaliteniszezni tudnak. A jövő héten kezdik meg 40 házhoz a telefonvonalak bekötését, őszre állítólag az a munka is készen lesz. A többségében magyarok lakta kis településre is jellemző, ahogy a polgármester summázza, hogy talán negyven esztendő alatt nem történt itt annyi fejlesztés, mint az elmúlt négy évben. Mert igaz, ami igaz, a támogatások, a pályázatok azért sokat segítettek.-A már említetteken kívül több fejlesztést nem bírnánk el - szól Ózdi Lajos. - De nem fogunk unatkozni, annyi bizonyos: itt vannak az újabb választások, és végre küszöbön az ipacsfai földárverés is. Sz. A.

Új lapalapítási láz?