Új Dunántúli Napló, 1994. május (5. évfolyam, 120-148. szám)
1994-05-21 / 139. szám
1994. május 21., szombat Irodalom - Művészet üj Dunántúli napló 11 Berták László Mért képzelem, hogy rajtam áll? Milyen méhben bolyong élet s halál között, ha már se ajtó, se köldökzsinór, csak a fal, ami ki-bejár? Miért kegyetlenebb, ha fáj, mint ez a gyógyszeres sehol? Melyik sarokban a halál, ha úgy cselekszünk, mintha jól? Anyám! Édesanyám! Ki szól? Ha a nyelvbe botlik a száj? Mekkora súly? Merre sodor? Mért képzelem, hogy rajtam áll? Milyen anya? Apa? Ki vár? Ki szül meg? Kinek? Hol a hol Lackfi János Séta az esti ház körül Egy hűvös kéz tarkódon érint A növényeket mintha rajtakaptad volna az ablakból hulló fényen osztozkodtak Levelek ajkán vízcseppnyi láng páfrányon csipkeköntös bokrok sok lábán villogó harisnya Lassan valami halk ütem a kertben visszaáll Érzed a táncot ablakkereszt mögött a fénycirádás mennyezet alatt ágyruhák közt alszik lélegzete zenél Meliorisz Béla Közelednek fehér bálnák közelednek fehér bálnák lassú téli reggelek s szájtátva áll a gyerek álmokkal szöknek szelíd angyalok minden nyavalyás perccel már csak súlyosul a világ emlékek porladnak szóródnak szét hirtelen s bár maradnom nincs miért s nincs is hová mennem az üres keretbe még arcod beleképzelem A falmelléki zenélésnek vége Weber Kristóf zenei jelenlétér ói Weber Kristóf a „Kottagrafikai kiállítás” megnyitója előtt • Fotó: Läufer László Bolha Státusa miatt berzenkedik a bolha. Micsoda hátrányos helyzetbe került! Alig valamicskével több az esélye, mint a tetünek vagy a poloskának. Ugrálni ugyan ugrálhat, de nincs semmi értelme. Imitt-amott nagyokat köhög, ám ez a mívelet is hasztalan: a szemét népség körülröhögi. Reménytelennek látszik a dolog: aligha tudja meg, vajon kik tették vele ezt az aljasságot. Vagy egyvalaki cselekedte? Mi jogon? Akkor dühödött meg igazán, mikor egy okkultista csótány a reinkarnációt emlegette és arról fecserészett neki, hogy előző életében bizonyára előkelőbb pozícióban feszelgett. Be- tölthetett akár elefánt-szerepkört is. Mérge apadtán most azon meditál a pisze bolha, hogy miféle státusba kerül majd következő életében. Ugrándozás helyett jobban el kellene mélyednie a lélekvándorlás tudományában. Csakhát mindenütt annyi a sarlatán, mint gondozatlan kutyában a bolha. Frizura Második elemibe jártam, mikor elkezdtem „szoktatni” a hajamat. Kora május volt, csaknem kánikulai meleg, nem kellett tartani a meghűléstől. A szoktatás egyik eleme ui. a vizezés. Másik kelléke a fésű. Ez utóbbival nem rendelkeztem; elegendőnek bizonyult a tenyérrel hátrasimítás vagy a tíz ujjal való gereblyézés. Patyi Sanyi ült mellettem; szinte percenként kérdéztem tőle, jól áll-e a hajam. Nem volt kielégítő a véleménye, bosszantott, hogy nem megy a dolog. Teljesen be- gorombultam, midőn azt ajánlotta: válasszam el középütt vagy oldalt, akkor majd nem ereszkedik a homlokomra. Erről hallani se akartam; nem ám, mert a Vendel tanító úrnak olyan szépen simult hátra a haja, hogy megirigyeltem. Közben megszáradt a hajam; Patyi Sanyi, megrökönyödésemre, azt találta mondani: Úgy nézői ki, akár egy tüskésdisznó! Frizuráskodásomnak az osztálytanítónk vetett véget:-Nekiszaladsz a kezemnek, ha nem hagyod abba ezt a piper- kőc tempót! (A tanító úr nullás géppel nyiratkozott.) Patyi Sanyi se maradt el a fenyegetéssel:- Ha kicsöngetnek, a klozeton majd letolom a gatyám, akkó Ürügyül a héten megnyílt „Kottagrafikai kiállítás” szolgált. Tudniillik, hogy írni kellene már Weber Kristóf zeneszerzőről, mert történik vele valami érdekes egy-két éve, s általa velünk, nézőkkel, azaz fülelőkkel is. Webert az elmúlt bő évtizedben, mióta a pályán van titulálták már sokmindennek, ilyen-olyan neveket, jelzőket aggattak rá, egyik megkapó címke szerint a 80-as években ő lett volna a pécsi underground enfant terrible-je, szép magyar kifejezéssel élve. Azonban, ahogy mondani szokás, azok az évek elmúltak. Ördög tudja, kár-e értük. Weber Kristóf talán nem is siratja őket annyira, hiszen számára mostan tájt érkezett el a felfutás ideje. Zenét ír, és igény is van a zenéjére.- Felfutás? - kérdez vissza egy kissé szúnyogos, kerti beszélgetés alkalmával. - Érdekes, nekem ez így fel se tűnt. Mindig magamnak való gyerek voltam, csináltam a magam dolgát, és igazából nem nagyon érdekelt, hogy ki mit szólt hozzá. Igaz, ha belegondolok, egy ideje mind több pozitív jelzést kaptam komoly szaktekintélyektől. Egyszer például bemutattak egy mesternek, akit 20 éve tiszteltem, s mikor a nevemet mondtam, kiderült, hogy szokta játszani a zongoradarabjaimat. Ezek azok a jelzések, amik további munkára serkentenek. És azt is észrevettem, hogy a közönség se utálja a zenémet. Régebben a nagyközönség úgy vélekedett, hogy a kor- társzene egy elefántcsonttonízheted a frizurádat a csontrá- más tükrömben, te lüké! Kisgimnazista koromban P. Ambrus a kelleténél hosszabbnak találta hajviseletemet. Előbb holmi borbélysegéd-frizurát emlegetett; majd a bibliai Absolon- nal példálózott:- Majd úgy jársz, mint Absolon, Dávid király fia, aki lobon- cos hajánál fogva fennakadt a cserefa ágán! Jól ismertem a históriát: a fiú föllázadt, sereget gyűjtött, rátámadt fölkent királyapjára, követelve a félországot. Harca elveszett, a fiú menekülésre kényszerült, hosszú haja beleguban- colódott a faágba, lova kifutott alóla, Dávid katonái agyonverték a hűtlen Absolont. Túl erősnek találtam a példázatot és kissé megnyomtam a szót:- Csakhogy én nem fogok föllázadni az apám ellen! Rámlobbant a szeme; tartottam tőle, hogy a keze is meglódul, de nem történt semmi tett- legesség. A félévi bizonyítványomban azonban nem lett pélronyban történő lila szellemi önkielégítés. Mára viszont sokan rájöttek, hogy a mai zene a kor szellemi áramlatainak nagyléptékű mutatója, és ennek megfelelően kezelik.- Egy botor kérdés: hogy írnád le szavakkal, miféle zene ez?- Engem nagyjából ugyanazok a problémák érdekelnek, mint 10 éve is. Bár az biztos, hogy vége van a 80-as évek elejei utcai, falmelléki zenélésnek, amikor kevesebb szerep jutott a komponálásnak. A zeneszerzési módszerem lényege, hogy bizonyos zenei modelleket vegyítek cselekvési programokkal, például időjárás előrejelzéssel. Ebből persze, egy csomó marhaság sül ki, de egyben nagyon sok érdekes dolog is!-Sok megrendelésnek teszel eleget, reklámfilmzenétől színdás a magaviseletem. Apámnak ezt azzal indokolta, hogy túlzottan önérzetes vagyok. Absolonozás helyett megkérdezhette volna a páter: miért nem vágatom rövidebbre a hajamat? Kevésbé önérzetesen ezt feleltem volna:- Azért, mert elfagylaltoztam a nyiratkozás ellenértékét. Hirtjancsi A főszolgabíró úrtól kezdve az iparosmesteren és a diákon át a Községi Szegényház elesett lakójáig mindenki egy bemondta szülőhelyem legnépszerűbb szatócsának nevét. Népszerűségével senki se vetekedhetett, noha akadt vegyeskereskedő a kelleténél is több, jobbadán keresztény; csekély százalék zsidó is szatócskodott, de Izráel fiai in- káb a rőfös, a bőr, a szén- és tüzelőfa nagykereskedésben jeleskedtek. Hirtjancsi fogalommá vált, eleven cáfolata lett annak a rossz beidegződésnek, tévhitnek, hogy a magyarnak nem smakúl a kereskedés. Hirtjancsi boltja a családi házból leválasztott egyetlen helyiségből állt, jópár négyzetméternyi területtel. A vegyeskereskedés istenigazában vegyes volt; olyan portéka nem létezett, amire a tulaj azt mondta: nincs. Gumipertli, készruha, babakelengye, edény- és hentesárú, az padi zenéig majdnem mindent írsz- Amellett, hogy mindez pénzt hoz, nem terhes foglalatoskodás?- Szerencsére a megrendelők alapjában véve tudják, milyen zenét csinálok, így ritka eset, hogy nem vagyunk egymással a végén megelégedve. A színpadi zene mindig kísérlet, habár a rendező kívánságait figyelembe kell venni. Van, aki beledumál, de ez nem zavar, inkább segítségnek veszem. De sokszor teljesen rám hagyják, azt csinálok lényegében, amit akarok.- Idén Martyn-ösztöndíjat kaptál, s a hírek szerint operát szeretnél írni. Igaz ez?-Igen, de az ösztöndíjat inkább arra adták, hogy egy régebbi balettzenémet, amelynek zenekari megvalósítása szinte lehetetlen, átvigyem számítógépre, s elektromos zenét csiélelmiszerek tömkelegé, minden rendű-rangú iparcikk, krumplicukor, szentjánoskenyér, kerti szerszám, borászati felszerelés, petróleum és kocsikenőcs, dohányárú - a jóég tudja mi minden portéka várta a kuncsaftot, elképesztő zsúfoltságban és összevisszaságban. Hirtjancsi nem töprengett, hogy hol keresse a kívánt cikket; egyből odanyúlt, ahova kellett; a pultra helyezte és nem dobta(!) az árut. Fülén billegett az elmaradhatatlan tentaceruza, de csak szokásból; fejben számolt, villámgyorsan; közben a vevőt is szóval tartotta; jól ösmerte vásárlóit: nem hebrencskedett, mindenkivel olyasmiről cseverészett, ami az illetőt érdekelte: terméskilátás, politika, foci és diákszerelem, tolvaj- lás és gyilkosság - társadalmi keresztmetszeteként a Hirtjan- csi-bolt körzetének. Nem bizalmaskodott, nem tolakodott. Barátságos volt, virtigli kereskedő: a kis haszon, nagy forgalom elvét vallotta és gyakorolta. Péksüteményeit szívesen vásárolták a szomszédfalusiak is. Olyan sóskiflije volt, amilyet már évtizedek óta nem ettem. Lehet, semmiség, de nekem maradandó a pillanat, ahogy a staneclit - nem sodorin- totta -, hanem boszorkányosán varázsolta. És mindig lesöpörte pontos mérlegét. Szívem- ben-szememben mindmáig Hirtjancsi a boltos. náljak belőle. Opera-ügyben az a helyzet, hogy fe Lugossy László Munkácsy-díjas happe- nerrel készítenénk. Nem any- nyira szövege vagy drámai cselekménye van, mint témája, az állandóság és a változások viszonya. Inkább képzőművészeti akcióval kísérjük majd a zenét, azaz láttatni és hallatni szeretnénk.-Hadd kérdezzem meg, milyen zenei életet él egy mai zeneszerző?- Bár első zenei élményem Mozart Varázsfuvolája volt Paulus Elemér vezényletével, az operát túlzottan nem kedvelem. Alapjában véve kevés zenét hallgatok, nincs lemezjátszóm, magnóm. A Megyei Könyvtár fonotékájába szoktam beülni, legutóbb Liszt Via Crucis-át hallgattam meg. M. K. Sárándi József A költő átváltozása Holló András emlékének Csúnyán elbántak Veled, szellemtestvérem: András. Égi Kórusban énekelsz? Vagy Tiéd a pokoltomác? Hány fényévnyi fájdalom, messzeség; remetekunyhód? Verseid a (Préselt lepkék), ünnepi csillagszórók. A szeretet nyomjelző szikrái hullnak éjszakánkba, hirdetik szíved bölcsességét, kinek hiába, nem hiába? Ha adatik még egy életed, légy vándorló felhőállat, és sír, sírj minden alakban, ahányféle az emberbánat. Léka Géza Görényvadászat Fiúk! Ide mind! Kaszát, kapát, vasvillát! Szökik a girind! Nézd azt a tyúkot! Csüngő nyakkal is olyan akár egy túzok! Hova csapsz? Mafla! Biztos volt vagy tizenöt tojás alatt! Hű, mennyi vérfolt! Ez a libánk lehetett, ha ennyi szétfolyt! Üsd! Szúrj már! Gyorsan! Vigyázz a kaszával, hé! Mögötted bor van! Fene a dögjét! Ezt jól elugrasztottuk Hozok pár bögrét. .. Pákolitz István Pepitafüzetemből írójegyzet Ndl! tudhatOUl . . . Segesvár, Balatonszárszó, Abda..., hol sírjaink domborulnak ... - Hol domborulnak?Innen, ebből az örökségből táplálkozva-növe- kedve hiszem-vallom magam magyarnak. így vagyunk mi, így vagyunk ez az ország. Idetartozásunk elemi jog, nem szabad egymástól elvitatnunk. Ne akarjunk magyarabbak lenni mint a másik, magya- rabbak lenni náluk, kiket elbújtatott-rejtett ez az áldott, <jz a kurva anyaföld. Nem tudhatom ... a sár, a vér, a Világszabadság, hogy osztható? Nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország .. „der springt noch auf..., búvó otthoni táj, itt a rőt sövény, a harminchatfokos láz, a halott sirály ... Marakszunk, osztozkodunk, tologatjuk, rángatjuk a halottakat, a sírokat..., mintha két hazánk lenne, két temetőnk ... S most így, ezzel a hozománnyal, e népből valóként itt állok zavarodottan, nem tudva, hová tartozom. Lökdösnek, rugdosnak. Lepribékez- nek, letahóznak. Álljak a köpködők, mocskolok közé? Kit löknénk ki és hová? Itt nincs, nem lehet kirekesztés, se önfelmagaszta- lás ... hol zsarnokság van, mindenki szem a láncban ... valljuk magunkat bárhová tartozónak, legyen bármilyen előkelő pedigrénk, bőrünkből ki nem bújhatunk. Itt, e népből valóként, zavarodottan ... Fejem, fejünk fölött rajtunk marakodnak. Ömlik a hazugságok, féligazságok zuhataga ránk. Ki szól hozzánk, rólunk ki szól? Minket ki kérdez? Ki rettenti a keselyűt? ők mit mondanának, Ők, az örökhagyók? Csatlakoznának a csahosok közé, szekértáborokba, egymás ellen .. ., vagy csak állnának itt velem, velünk, e népből valóként, zavarodottan, kisemmizetten ...? Birtalan Ferenc
