Új Dunántúli Napló, 1994. május (5. évfolyam, 120-148. szám)

1994-05-18 / 136. szám

1994. május 18., szerda A mai nap új Dunántúli napló 3 Jogállamiság, kormányzat és önkormányzat Politikai biztonságot a képviselőknek! Főleg a fiatalok körében népszerű a Magyar Rádió Pécsi Stúdiójának Zenezóna című műsora. Az adás két hetente szerdánként hallható, szerkesztői Schweier Rita és Koszits Attila (képün­kön). A ma délutáni összeállításban dél-amerikai népzenével és a belga-frankofon muzsikával ismerkedhetnek meg a hallgatók. Fotó: Läufer László Nemzetközi fesztiválzenekara van Pécs városának Minősítő hangversenyt adtak a vasutas fúvósok A napokban mutatták be Pécsett a „Képzett képvise­lők - hatékony önkormány­zat” című távoktatási prog­ramcsomag első két kötetét. Az anyagot összeállító mun­kacsoport vezetőjével, dr. Csefkó Ferenccel a téma szükségességéről és idősze­rűségéről beszélgetett mun­katársunk. Az MTA Dunán­túli Tudományos Intézeté­nek ügyvezető igazgatója eddigi pályafutása talán leg­nehezebb vállalkozásának tartja e munka elvégzését.-Első pillantásra nyilván­való, hogy miért most kellett ezt az anyagot megjelentetni, hiszen lejárt az első választási ciklus. Vagy nem ez volt a döntő szempont?- Ebben a tekintetben sem­miféle összefüggés nincs az országgyűlési választások és a megjelenés időpontja között. Az önkormányzatokkal kap­csolatban is csak annyi, hogy az önkormányzati akadémia megalakulását követően kuta­tásaink során azt tapasztaltuk, hogy rendkívül felkészületle­nek a helyhatósági képviselők és a polgármesterek. Nem tud­ták a szerepüket, nem tudták - amikor nekiindultak kilencven őszén hogy mire vállalkoz­nak. Példának okáért mit jelent az, hogy kötelező feladatként be kell vezettetni valahová a vizet, gondoskodni kell a köz- világításról, az alsófokú okta­tásról és így tovább. A másik, ennél is jelentősebb az, hogy a társadalom politikai kulturálat- lansága okából nem voltak fölvértezve azzal, hogy mit je­lent egy településen az, ha va­laki polgármester, milyen poli­tikai, jogi és erkölcsi köteles­ségei vannak. De ugyanez áll a képvise­lőkre is, akik nem tudták, hogy mi a feladata a bizottságnak, amelyben dolgoznak, mikép­pen működik a képviselők, a bizottságok, a jegyzők és a szakapparátus kapcsolatrend­szere. Éppen ezért nagyfokú konfrontáció-sorozat jelle­mezte az önkormányzatok első két évi működését, hasonlóan a Parlamenthez, és ezek a konfliktusok nem a dolgok természetéből, az eltérő érde­kekből fakadtak. Az egész kormányzati mű­ködés hibájának, a rendszer- váltás legnagyobb bűnének - szemben másokkal - én nem a gazdasági problémákat, a mindannyiunk bőrén érzékel­hető gondokat tartom. Hanem azt, hogy elképesztően fölké­születlenek a polgárok és a közügyekben szerepet vállalók ennek az új struktúrának a lé­nyege szerinti cselekvésre. A rendszerváltás folyamatában tudomásul vették a nagy neki­buzdulást, a váteszi hitet, de mindenkit meghagytak egy­fajta lebegő állapotban.-Nem lehet, hogy tudatos volt ez a „lebegtetés”? Arra gondolok, hogy volt egy köz­ponti hatalom, és volt egy ezzel szemben álló ellenzék. Mert a helyi önkormányzatok túl­nyomó részben nem a központi hatalmat gyakorló pártok mellé szerveződtek . . .- Nem látok emögött ilyen­fajta politikai célzatosságot, egészen egyszerűen mással voltak élfoglalva. Gondoljon bele, mennyi állatorvos, me­zőgazdász, orvos került be a parlamentbe, és ők sem ren­delkeztek az előbb említett po­litikai kultúrával, és a képzés­nek saját maguk esetében sem tulajdonítottak jelentőséget. Mert pártállástól függetlenül azzal voltak elfoglalva, hogy miképpen tudnak ott egy új rendszert alkotni. De ha már az országgyűlési képviselőknél tartunk - és az ötlet ebben a pillanatban szüle­tett - a parlament titkársága szervezzen az új képviselők­nek már az első naptól rend­szeresen alkotmány-magyará­zatot. Hogy mit jelent ez az al­kotmányos struktúra, hogy nem fordulhatna elő olyan eset, amikor egy párt képvise­lője kijelenti, hogy országos népszavazást kezdeményez, amennyiben a köztársasági el­nök nem erre vagy arra a napra írja ki a választásokat. Ilyen egy jogállamban nem lehet, mert ott tudni illik, hogy or­szágos népszavazás csak a par­lament hatáskörébe tartozó ügyekben lehet. Ugye, nagyon sok súrlódás volt a három ha­talmi súlypont - az Alkot­mánybíróság, a köztársasági elnök és az országgyűlés, il­letve annak kinyújtott karja, a kormány között. Azért, mert a mi alkotmányunk keretjellegű alkotmány, csak az alapren­delkezéseket adja meg. Tétele­sen nem szerepel benne, hogy a hatalmi súlypontok nemcsak egymást ellenőrzik, de együtt is dolgoznak, és ez a konszen­zusos demokrácia lényege.- Vagy vegyük a képviselői szerepet, a morális kötelezett­ségeket . ..- Erre is kitérünk a könyv­ben. Ilyen terület a parlamenti átülések kérdése. Az elmúlt parlamenti ciklusban tragikus módon kijátszották a választók bizalmát azáltal, hogy parla­menten kívüli erőket juttattak be választások nélkül a parla­mentbe. Ennek az elkerülésére most sincs semmiféle politikai vagy jogi garancia. Érre azt szokták mondani tudós bará­taim, hogy ilyen tiltás a polgári demokráciákban sincs. Igen, mondom, de ilyen a polgári demokráciákban egy évtized­ben csak egyszer fordulhat elő, és megnézheti magát az a párt és az az ember, mert többet nem lesz képviselő. Fontosnak tartanám tehát, hogy a képvise­lők is résztvegyenek ilyen kur­zusokon.- Egyik kollégám kedvenc szavajárása, hogy ha valaki ács akar lenni és ácsmunkát akar végezni, akkor annak minden­féle iskolát ki kell járnia. De kérem, itt működött egy tör­vénygyár úgy, hogy gyakorla­tilag mindenki laikus volt. Ennyi törvényt alkotni a poli­tikai és szakmai egyeztetések bonyolultságaival, együttmű­ködni az apparátusokkal na­gyon nagy munka és nagyon nagy felelősség.- Az elkészült anyag tehát a leendő országgyűlési képvise­lőknek is ajánlható. De térjünk vissza a címben jelzett önkor­mányzatokra!- Becsléseink szerint nyolcvanezer helyi jelölt indul majd az önkormányzati válasz­tásokon, és a polgármesterek­nek is mindössze a fele jelöl­teti magát újra. Adott lehet te­hát az a kör, amelyik feltétle­nül használni tudja az általunk kínált programcsomagot. De továbbmegyek: miért ne for­gathatnák ezeket a könyveket az általános- és középiskolák­ban is? Mert ilyen tartalommal - hogy az emberi jogok 1789-es deklarációjától kezdve elju­tunk a helyi érdek­érvényesítésig -, és ilyen szer­kezetben, ilyen közérthetőség­gel, ugyanakkor szakmailag megalapozottan könyvet Ma­gyarországon még nem láttam. A szemünkre vethetik, hogy a holland paraszt sem ilyeneket szokott a fejés mellett olvasni. Igen ám, de Nyugaton volt egy évszázadnyi idő arra, hogy mindaz, amit mi itt leírogat­tunk, átültetődjön a gyakor­latba. Azt pedig végképp nem mondhatjuk, hogy nincs ilyesmivel időnk foglalkozni, mert éppen rohanunk Euró­pába . . . Balogh Zoltán Minősítő hangversenyt adott hétfő este Pécsett, a Liszt Fe­renc Hangversenyteremben a Pécsi Vasutas Koncert-fúvós­zenekar. A zenekarok minősítésére öt­évenként kerül sor, ilyenkor szakmai zsűri előtt, nemzetközi­leg előírt szigorú kritériumok alapján, pontozással döntik el, hogy az együttes milyen szintet ér el. A vasutasok a koncert-fú­vószenekari és a show-zenekar kategóriában indultak, azért e kettőben, mert a kiírás szerint, ha a lehetséges 150 pontból mindkét kategóriában 130 fö­lötti eredményt érnek el, akkor megkaphatják a legmagasabb fokozatot, a fesztiválzenekar minősítést. A több, mint kétórás, óriási közönségsikert elért koncerten háromtagú zsűri bíráskodott: Balázs Árpád érdemes művész, Erkel-díjas zeneszerző, a Ma­gyar Fúvószenei Szövetség el­nöke, Auth Henrik érdemes mű­vész, a Magyar Honvédség nyugalmazott főkarmestere és Dohos László ezredes, a Magyar Honvédség főkarmestere, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Fő­iskola tanára. Mint Balázs Ár­pád, a zsűri elnöke a koncert utáni értékelésében elmondta, sajnálták, hogy zsűriként, ad­minisztrációval kellett a hang­verseny idejét eltölteniük. Szólt arról, hogy hosszú ideje figyelik Neumayer Károly kar­mesteri tevékenységét, de ilyen letisztultán dirigálni még nem látták, s ez a zenekar teljesítmé­nyén is meglátszott. Megemlí­tette még, hogy a karmester mind a tíz művet fejből diri­gálta, ami nem kis teljesítmény. Beszélt arról is, hogy Pécs vá­rosa egyedülálló Közép-Euró- pában a fúvószene terén, hiszen három kiemelkedő képességű zenekara is van, a vasutasokon kívül a szénbányász és az érc­bányász zenekar is kiváló minő­sítést ért el a közelmúltban. A vasutasok koncertjéről szólva elmondta, hogy a jövő jelentős szóló-művészei ülnek a zenekarban. Rendkívül nehéz, sok kuriózumot felvonultató, nagyon magas színvonalú kon­certet hallgathatott végig a kö­zönség. Végül is a zsűri a kon­A közismert keramikus csa­lád tagja, Zsolnay Vilmos Pé­csett élő unokája Mattya- sovszky-Zsolnay Péter 1994. április 29-én meghalt. 1913-ban született Pécsett, édesapja M. Zsolnay Tibor a gyár egyik tulajdonosa és veze­tője volt. A Nagy Lajos Gimná­ziumban tett érettségi után a Magyaróvári Mezőgazdasági Főiskolán szerzett diplomát, majd ezt követően a József Ná­dor Műszaki Egyetem mező- gazdasági karán képezte tovább magát. 1937-től a család dön­tése alapján beállt dolgozni a Zsolnay gyárba, ahol minden üzemrészben el kellett sajátíta­nia a munkafolyamatokat. Er­dély visszacsatolását követően átvette a kolozsvári Iris Kerá­miagyár vezetését, melyet a Zsolnayak béreltek. Az ott ké­szült kiváló minőségű áru bizo­cert-fúvószenekar kategóriában 148 pontra értékelte a teljesít­ményt, amely a magyarországi 700 minősített fúvószenekar között az eddigi legmagasabb pontszám, a show-zenekar ka­tegóriában pedig a maximális 150 pontra. Ezzel a vasutas ze­nekar arany fokozatot és Nem­zetközi Fesztiválzenekar minő­sítést kapott. A késő estébe nyúló, sok ráa­dásszámot is tartalmazó koncert végén a közönség állva, dü­börgő vastapssal köszöntötte a rendkívüli teljesítményt nyújtó együttest. Cseri László nyitotta szakértelmét, mely még a pécsi termékekkel is felvette a versenyt. 1948-ban az államosítást kö­vetően - miután szülei helesfai földjeit és házát is elvették - Dinnyeberkiben épített faluvégi házában élt 6 tagú családjával. 1951-ben feleségével együtt le­tartóztatták és koholt vádak alapján 7 évre ítélték. Gyerme­kei az ország különböző árva­házaiba kerültek. 1954-ben sza­badult, lassan összeszedte csa­ládját és albérletről-albérletre jártak. Családját alkalmi mun­kával tartotta el. Utolsó gondolatai: „Sor­sommal megbékéltem, ellene­imnek megbocsátottam. Ami valójában fáj, az a családi ott­honnak, az ahhoz fűződő tradí­ciónak, a család kultúrértékének többé nem pótolható elvesztése volt.” Kehidai László Mattyasovszky Zsolnay Péter Képernyő előtt Apropó - remény. Kepes András apropója a még úgy ahogy nézhető műsorok közt is lassan az utolsó. A legutóbbit látva egyre ne­hezebb eldönteni, utolsó mohi­kán-e a maga műfajában, eset­leg maga Csingacsgug, avagy Csingacsgugból is csak a félel­metes díszek meg a hosszú üvöltés maradt. Friderikusz is felhagyott az ő külön mozijával, az „En mozimmal”, a belpoliti­kai, a vitaműsorokat pedig - miután szerkesztőik belátták, hogy a közönségre gyakorolt hatásukat előre nem tudják ki­számítani - a tudathasadásos ál­lapot elmélyülését kerülendő számolták fel. A közvéleménykutatással foglalkozó kft.-k ugyanis hosz- szas kutatómunkával kiderítet­ték, hogy az átlagmagyar csak a sorok közt tud olvasni - immá­ron tartós pszichés zavarai, hal­Olcsó sört a zöldemberkéknek lucinációi vannak, ha almát mondanak neki, azonnal a hi­telre gondol, a fehér a magyar­nak fekete, a fekete meg fehér, ha balról mutatnak neki fityiszt, akkor jobbra, ha meg jobbról, akkor meg balra rántja el a fejét. Ehhez a szeszélyhez a Ma­gyar Televízió legkiválóbb mű­sorügynökei sem tudtak alkal­mazkodni, ezért hát műsorbe­szüntetésekkel vonták le a ta­nulságot. Az írótársadalom rea­litásérzékét dicséri, hogy már korábban bedobta a törülközőt. Ami a magyar mélyvalót illeti, egyedül csak egy hírnevét az elmúlt évtizedekben megala­pozó, Isten kegyelméből szín­magyar drámaíró próbálja bele­vetni a fejekbe a maga színma­gyar identitás- és küldetéstuda­tát, ám a szintúgy Istenadta, de az önmagát keveréknek, szívós túlélő korcsnak tudó nép olyan maradt, mint az ő kedves Mó­rickája. Az elemzők ugyanis megfigyelték, hogy újabban mindenről a 3,60-as kenyér, meg a 7 forintos sör jut az eszébe, ami egyúttal a magyar nép intelligenciakvóciensének drámai hanyatlását is jelzi. Említhettük volna a viszony­lag olcsó töpörtyűt is, de a Ma­gyar Televízióban töpörtyű a héten a fenti, táplálkozás- és po­litikatudományi konstelláció­ban nem hangzott el. Űrlények viszont szerepeltek. Szorosabb értelemben nem abból a meg­fontolásból foglalkozott az apropó a földönkívüliekkel, hogy olyan elvont kérdésekig jussunk, hogy az űrlények sze­retik-e a töpörtyűt vagy sem, mégsem tudtuk legyőzni kíván­csiságunkat, hogy vajon egy űr­lénynek mekkora lehet a 3,60-as kenyérben meg a 7 fo­rintos sörben mért intelligenci- akvóciense, és mekkora nosz­talgiahányadost kell abból le­vonni, ha néhányuk a földünkön reked. Nyilatkoztak ugyan Ópe- renciántúlról a Magyar Televí­ziónak immáron ezredszer, de még arról sem tudnak semmi bizonyosat, hogy megfordult-e itt valaha is űrlény. Egyébként is ebben a kérdésben ereden­dően tájékozottabbak vagyunk az amerikaiaknál. Mi igenis tu­dunk zöldemberkékről, akik itt­rekedtek a sarki kocsmában, és ami az intelligenciakvóciensü- ket illeti, ők is azt az olcsó sört emlegetik, 10-20 milliárd fény­évnyire onnan, amit a Béta csil­lagkép egyik száránál gurítottak le, ahol még zöldüveges Szalon is kapható. Ezek után csak az érthetetlen, hogy a most élretört pártok miért ódzkodnak föl­venni az új szlogent - „sört a töpörtyjűnek!” - a választási jel­szavaik közé. Bóka Róbert Alkotmánybírósági határozatok Alkotmányellenesek a szövetkezeti törvény egyes rendelkezései Az Alkotmánybíróság - kedden kihirdetett második határoza­tában - alkotmányellenesnek minősítette és visszamenőleges hatállyal megsemmisítette a szövetkezeti törvény azon rendel- | kezéseit, amelyek lehetővé tették a védett természeti területek magántulajdonba adását. A testület - két alkotmánybíró külön­véleményével hozott határozatában - megállapította: az egysé­ges környezethez való jogból következően a természetvédelem jogszabályokkal biztosított szintjét az állam nem csökkentheti, kivéve, ha az más alapjog vagy alkotmányos érték érvényesíté­séhez elkerülhetetlen. A személyi szám használatáról A személyi szám használatát előíró jogszabályok egyes ren­delkezéseivel kapcsolatban az Alkotmánybíróság, keddi nyilvá­nos teljes ülésén kihirdetett határozatában megállapította, hogy alkotmányellenes két személyazonosító jelrendszer - a személyi szám, illetve az igazolványszám - kötelező használata ugyan­arra a célra. Ugyancsak alkotmányellenesnek minősítette a tes­tület a betegbiztosítási igazolványról (tb-kártyáról) szóló kor­mányrendelet három mellékletét. Az Alkotmánybíróság megál­lapította azt is, hogy a szabálysértési határozat nem tartalmaz­hatja az elkövető személyi számát.

Next

/
Thumbnails
Contents