Új Dunántúli Napló, 1994. május (5. évfolyam, 120-148. szám)

1994-05-16 / 134. szám

1994. május 16., hétfő Gazdaság üj Dunántúli napló 9 Miért nem jár adóskonszolidáció? A Pécsi Bőrgyár Rt. léte a tét A gyár árbevétele az elmúlt évben 1,8 milliárd forint volt, mindezt 780 ember termelte Fotó: Läufer L. A forint árfolyama Értékcsökkenés Háromezer Ikarus Az Ikarus Járműgyártó Rt. közgyűlésén úgy döntöttek a tu­lajdonosok, hogy az elmúlt évi gazdálkodás eredményeként ke­letkezett 1,254 milliárd forint nyereséget az előző évek vesz­teségei okozta vagyonvesztés visszapótlására fordítják. Az elmúlt évben az Ikarus Rt. összesen 3027 autóbuszt értéke­sített, összesen 22,9 milliárd fo­rintos árbevétel mellett. Az utó­buszokból 1849-et a Független Államok Közösségébe, 575-öt Törökországba, 247 darabot belföldre, a többit pedig egyéb relációkban. A társaság auditált mérleg szerinti nyeresége elérte az 1,254 milliárd forintot, ezen belül az üzleti tevékenység eredménye 744 millió forint. Az 1992-es esztendőben a vegyes vállalat 3,478 milliárd forint veszteséggel zárt. Svájci nagydíj Vámos Tibor professzornak A svájci akadémiák - a Tu­dományos Akadémia, a Társa- domtudományi Akadémia, az Orvosi Akadémia és a Műszaki Akadémia - konferenciája Vá­mos Tibor professzornak ítélte az idei Chorafas nagydíj első fokozatát, amelyet a magyar professzor május 26-án vesz majd át a berni városházán. Vámos Tibor akadémikus, az MTA Számítástechnikai és Au­tomatizálási Kutatóintézet kuta­tóprofesszora, számos európai és amerikai egyetem vendége­lőadója. A World Scientific kiadó 1991-ben jelentette meg angol nyelven a Számítógépes isme­retelmélet című könyvét, ame­lyet azóta olaszul is kiadtak. A svájci akadémiák a mesterséges intelligencia filozófiai kérdése­iben elismert munkásságát ju­talmazták az akadémiák Chora­fas nagydíjával. „Csak” 200 millió forint tűnt el A korábbi közlésektől elté­rően „csak” 200 millió forint tűnt el a Favorit Vagyonvé­delmi Kft. értéktárából és nem 500 millió és 2 milliárd forint közötti összeg. Dézsy Mihály, a BRFK he­lyettes szóvivője elmondta: a kft. vezetője valószínűleg első felindulásból jelölt meg ilyen hatalmas összeget. Az alapos összegzés után azonban kide­rült, hogy valójában 200 millió forint hiányzik a cég értéktárá­ból, és nem valutában, hanem kizárólag forintban. A rendőrség továbbra is nagy erőkkel nyomoz az eltűnt biz­tonsági őr, a 23 éves Szabó Sándor után, de egyelőre nem sikerült nyomára bukkannia, miként Parabellum gyártmányú pisztolyára sem. Hír a napilapokból: A pécsi Bőrgyár Rt. reorganizációs tervét az ÁVÜ nem fogadta el. Más lapok viszont azt írják, hogy ez a hír sem igaz. Mi a tényleges helyzet? Várnagy Valéria, a Pécsi Bőrgyár vezérigazgatója a hír kapcsán sok mindenre rávilá­gít. Hallgattassák meg tehát ő. *-A Pécsi Bőrgyár 1992-ben a keleti piac összeomlása és egy korábban végrehajtott hi­bás beruházás hatásaként 1,3 milliárd forinttal csődbe jutott - kezdi a vezérigazgató. A rövid határidők miatt is rendkívül előnytelen csőd- egyezségben tőketartozást nem engedtek el. Másfél év alatt komoly erő­feszítések árán kifizettük a szál­lítókat, az előírt ütemben tör­lesztettük a banki tőketartozást és a vámtartozások nagy részét, emellett a csődegyezség napjá­tól fizettük az igen jelentős banki kamatokat. Az APEH és TB befizetéseket a megegyezés szerint csődadósságra fordítot­tuk. Ezzel egy időben új, adó­jellegű adósságunk halmozó­dott fel, s azóta is növekszik a ránk nehezedő kamatteher. Gyárunk a csőd ellenére megtartotta külföldi piacait. A tavalyi exportunk 400 millió forint, éves árbevételünk 1,8 milliárd forint volt, mindezt 750 foglalkoztatott termelte. Tartalékaink kimerültek. Bár az idei évben már minimum 600 milliós exporttal számolha­tunk, a termelés az adósság to­vábbi visszafizetését lényege­sen kisebb ütemben fedezi, s azt is csak akkor, ha a hitelezők elengedik a lehetséges, nyo­masztó kamatokat. Mindezt tartalmazza a reor­ganizációs (megújulási) ter­vünk, melyet az ÁVÜ kijelö­lése alapján a gyorsított reorga­nizációban résztvevő 55 hazai vállalat egyikeként készítet­tünk, és amelyet valamennyi fórum megfelelőnek ítélt. Elvileg a reorganizáció arra való, hogy a korábban keletke­zett pénzügyi nehézségek miatt ellehetetlenült, de még életké­pes, piaccal rendelkező, jelen­tős exportot lebonyolító vállala­tokat átsegítsék a nehéz helyze­ten. Cégünk valamennyi ilyen előírásnak megfelelt. A gyakorlatban a reorgani­zációt az 1993. december 30-án meglévő minősített (három hó­napja lejárt) hitelhez vagy kor­mány-kijelöléshez kötötték. Az előbbinek - erőfeszítéseink eredményeként - mi nem felel­tünk meg, mert az MHB-nál, az egyetlen hitelkonszolidációban résztvevő bankunknál nem volt ilyen hitelünk. Úgy gondoltuk, hogy az utóbbi kritérium alap­ján kerültünk az 55-ös cso­magba. Csak március 19-én de­rült ki, hogy ez nem igaz, és az ÁVÜ rendezi a témát. Mivel április elején megtud­tam, hogy a kérdésben nincs előrelépés, levéllel fordultam valamennyi, a reorganizáció­ban hatáskörrel rendelkező fó­rumhoz és a pénzügyminiszter­hez is, ugyanis az MHB visz- szamenő hatállyal nem tudja hi­telünket minősítetté nyilvání­tani, s nem akar a reorganizáci­óban engedményeket tenni. A pénzügyminiszter úrnak írt levelemben arra is hivatkoztam, hogy Baranya körzeti gondjai előtte is ismertek. Cégünk azon kevesek közé tartozik, melynek van esélye az eredményes mű­ködésre. Ezért kértem, járjon el, hogy bent maradhassunk a gyorsított reorganizációs kör­ben, lehetőséget kapva így az MHB-val a hivatalos egyeztető tárgyalást megelőzően újabb személyes egyeztetésre. Azt is kértem, hogy amennyiben mi­nősített hitel hiányában a Pécsi Bőrgyár sem a gyorsított, sem a normál reorganizációs körbe nem kerülhet be, gyárunkat leg­alább egyedileg bírálja el a kormány. Végül azt kértem, te­gye lehetővé a reorganizációs programban való részvételün­ket, hogy ne azért kelljen fel­számolással bűnhődnünk, mert ígéretünket 1993. december 31-ig minden erőnk megfeszíté­sével teljesítettük. Meggyőződésem, hogy sen­kinek sem lehet érdeke a Pécsi Bőrgyár felszámolása, ugyanis speciális adottságainknál fogva vagyonunk nagy része csakis bőrgyártásra használható, bon­tása, rehabilitálása, a 25-30 éves munkaviszonnyal rendelkező dolgozóink végkielégítése többszáz millióba kerülne. Reménykedtünk a kedvező válaszban. Helyette május 5-én megkap­tuk az ÁVÜ Igazgatótanácsa május 4-i ülésének határozatát, miszerint: a gyorsított adóskon­szolidáció keretében nem lehet megoldani cégünk pénzügyi rendezését, mivel 1993. decem­ber 31-én egy hitelező banknál sem volt kétes vagy rossz minő­sítésű hitelünk. Most helyzetünk stabilitása érdekében a hitele­zőkkel való egyenkénti csőde­gyezség módosításra, megegye­zésre kell törekednünk. * Egyre kisebb eséllyel kezd­hetnek mindent elölről. A 230 éves múltú, 750 em­bert foglalkoztató, életképes Pécsi Bőrgyár a felszámolás sorsára juthat, mert komolyan vették, hogy tartozásaikat a le­hetőségeikhez képest pontosan, időben kell rendezni. . . Fizettek. Most ráfizethetnek. Ki érti ezt? B. Murányi László A forint az elmúlt 12 hónap­ban 17,9 százalékot veszített ér­tékéből az amerikai dollárral szemben, 1990 május 13. és 1994. május 13. között pedig 58 százalékot. Ez a Magyar Nem­zeti Bank napi valutaárfolyama­inak összevetéséből derül ki. Eszerint a forint egy év alatt a legnagyobb mértékben, 20,4 százalékkal a svájci frankkal szemben értékelődött le, négy év alatt pedig 54,9 százalékkal csökkent a forint értéke ehhez a valutához képest. A svájci frank eladási ára az MNB-nél 12 hó­nappal ezelőtt 60,7 forint volt, négy éve pedig 47,17 forint a je­lenlegi 73,1 forintos árfolyam­mal szemben. A forint a német márkával és az osztrák schillinggel szemben tavaly május 14-e óta 13,5-13,5, míg az angol fonthoz viszo­Hétfőtől megváltozik annak a valutakosárnak az összetétele, amely meghatározó a forint napi árfolyamának kialakításá­ban. Eddig a kosárban fele-fele arányban a dollár, illetve a márka szerepelt. A változás lé­nyege az, hogy a közös európai valuta, az ECU visszakerül a kosárba, mégpedig 70 százalé­kos aránnyal, míg a dollárt 30 százalékos hányadban veszik figyelembe a keresztárfolya­mok kialakításánál. Mindezzel kapcsolatban Hárshegyi Frigyes, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke az MTI munkatársának elmondta: a döntés legfontosabb indoka, hogy Magyarország mindin­kább közeledni kíván az Euró­pai Unióhoz. Mivel az unió újabb tagállamokkal bővül, többek között Ausztriával és Finnországgal, így a magyar külkereskedelemben is tovább nő az európai valuták szerepe. Az európai valuták árfolyamá­nak alakulását pedig legjobban a közös pénz, az ECU fejezi ki. Már jelenleg is a magyar külke­reskedelemben a közös piaci or­szágok több mint 50 százalékot képviselnek. Az Ausztriával folytatott áru­csere szintén számottevő, eléri a magyar külkereskedelem 12 Három ismeretlen személy hamis papírok felmutatásával 103 kilogramm aranyaidat vitt magával az athéni repülőtérről, a német Lufthansa légitársaság raktárából. A zsákmány értéke 1,377 millió dollár - jelentette az AFP a görög rendőrség köz­lésére hivatkozva. A három férfi április 26-án jelent meg a raktárban a hamis nyitva 14,9 százalékot veszített értékéből, négy év alatt pedig 55,5-55,5 százalékot a márká­hoz és a schillinghez viszo­nyítva, 40,8 százalékot pedig az angol fonthoz képest. Legki­sebb mértékben, 9 százalékkal a spanyol pesetával szemben de­valválódott a forint, és ennél nem sokkal nagyobb mértékben az olasz lírához viszonyítva. E két valutával szemben a forint értékvesztése négy év alatt nem érte el a 20 százalékot. A dollár eladási ára 1990. május 13-án 66,12, a német márkáé 40,21, a schillingé 5,71, az angol fonté 111,09, a spanyol pesetáé pedig 0,64 forint volt. Ugyanez 12 hónappal ezelőtt a dollárnál 88,62, a német márká­nál 55,06, a schillingnél 7,82, az angol fontnál 136,19, a spanyol pesetánál pedig 0,74 volt. százalékát. így az Európai Unió súlya rövid időn belül növe­kedni fog. Ezt tükrözi a valuta­kosár összetételének megvál­toztatása. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy szorosan az ECU-hoz kötjük a forint árfo­lyamát. Egyelőre erre azért nincs lehetőség, mert a magyar- országi infláció jóval maga­sabb, mint a térség országaiban kialakult mérték. így rendszeres nominális leértékelésre van szükség, hogy az árfolyam reál­értékben szinten maradjon. A múlt esztendőben 14 százalék körüli leértékelés^ történt, az idén pedig valószínűleg 10 szá­zalék körül alakul majd a leér­tékelés mértéke. Hárshegyi Frigyes elmondta azt is, hogy a Magyar Nemzeti Bank pénteken végrehajtott 1 százalékos forintleértékelése része a jegybank már jó ideje folytatott árfolyampolitikájá­nak. Saját hatáskörben hajtották végre ezt a lépést, s így az 5 százalékos keretből már csak 0,4 százalékos árfolyamkorrek­ciós lehetősége maradt a jegy­banknak. Ám a valutakosár ösz- szetételének megváltoztatásával újabb 5 százalékos korrekciós keret áll az MNB rendelkezé­sére a fennálló szabályok értel­mében. papírokkal, azzal, hogy a Frank­furtból érkezett aranyat bizton­ságba helyezik. A nemesfém címzettje a görög Golden Star cég volt. A rendőrség közölte, hogy kihallgatták, majd elengedték azt a 30 éves alkalmazottat, aki az aranyat átadta. Az ügy to­vábbi részletei egyelőre nem ismeretesek. Az MNB alelnöke a valutakosárról Visszakerül az ECU Lába kelt az aranynak Fizetési mérlegadatok A hiány mérsékeltebben, de nő Piac és leértékelés Jó a forint, ha sok A folyó fizetési mérleg hiá­nya február végén elérte az 573 millió dollárt. Januárhoz képest a hiány mérsékeltebb ütemben növekedett. Az első hónap vé­gén a deficit 378 millió dollárt tett ki. A Magyar Nemzeti Bank tá­jékoztatása szerint az első két hónap során az exportbevétel 1,14 milliárd dollár volt, míg az importkiadások 1,68 milliárd dollárt tettek ki. így a külkeres­kedelemben az első két hónap után 536 millió dolláros deficit jött létre, szemben a januári 389 millió dolláros hiánnyal. Az idegenforgalomban 32 millió dolláros többlet keletkezett an­nak hatására, hogy a bevételek elérték a 127 millió dollárt, míg a kiadások 95 millió dollárt. Ja­nuárban a kialakult aktívum még csak 10 millió dollár volt. Részben a korábbinál nagyobb mértékben javult az idegenfor­galmi mérleg helyzete február­ban, másrészt csökkenő mér­tékben növekedett a kereske­delmi mérleg hiánya. E két ha­tás érzékelhető a fizetési mérleg februári állapotában. A devizatartalékok összege január végén 7,53 milliárd dol­lárt értek el, február végén az ál­lomány kissé csökkent, és 7,33 milliárd dollárt tett ki. Az ország bruttó külföldi adósságállománya kismérték­ben tovább növekedett. Január­ban a bruttó adósság 25,69 mil­liárd dollár volt, február végén elérte a 26 milliárd dollárt. Ed­dig az országba pénzben 5,73 milliárd dollár működő tőke áramlott be. Januárban 88 millió dollár érkezett, februárban viszont csupán 20 millió dollárt tett ki ez az összeg. Nemcsak a hivatalos szervek és a sajtó, hanem a közvéle­mény is negatív jelenségként ítéli meg a forint időnkinti leér­tékelését, habár a leértékelés mértéke mindig sokkal kisebb mint a hazai infláció. Négy éven keresztül rosszab­bul jártak azok, akik devizában tartották a megtakarított pénzü­ket. A forint leértékelése az éves infláció felét sem érte el. Erre nagyon kevesen számítot­tak. Még a szakirodalom sem talál példát olyan helyzetre, amelyben egy lemaradó ország devizája nem romlik az infláci­ónak megfelelő arányban. Nem csoda, hiszen még sohasem for­dult elő, hogy békeidőben egy "országban az árszínvonal mes­terséges tartása érdekében szű­kítik a választékot. Legalább utólag keressük meg a magya­rázatot. A szocialista gazdaságban ugyan tűrhető, és nemzetközi összehasonlításban olcsó volt az alapvető cikkekkel való ellátás, de hiányzott a választék. Aki a korszerűre, a jó minőségre vá­gyott, annak külföldre kellett érte menni. A forint jó pénz volt, ha lakbérre, kenyérre, tejre, közlekedésre és munkaru­hára kellett. De szinte semmit sem ért, ha számítógépet, hűtő- szekrényt, vagy éppen korszerű gépkocsit akart a fogyasztó. Akinek magasabb igényei vol­tak, az kénytelen volt drágán megszerezni a devizát. így alakult ki az olcsó forint a mindennapi életre itthon és a drága deviza a különös fogyasz­tási igények kielégítésére kül­földön. Az átlagembernek a fo­rint még a hivatalos árfolyam­hoz képest is kemény, azaz jó pénz volt. Az igényesnek pedig a hivatalos árfolyamnál jóval magasabb áron is deviza kellett. Ä rendszerváltozás után a boltokban fokozatosan megje­lentek azok a cikkek, amelyeket korábban csak külföldön, drá­gán vásárolt devizáért lehetett megvenni. Ma már a hazai bol­tokban forintért is meg lehet venni mindent, amire korábban csak Nyugaton volt lehetőség. Ma már nem érdemes azért vá­sárolni devizát, hogy vegyünk rajta valamit, ami forintért nem kapható. Megszűnt a mestersé­gesen felvert kereslet a nyugati devizák iránt. Kiderült, hogy egy ország pénze nemcsak azért jó, mert nem emelkednek az árak, ha­nem azért is, mert mindent meg lehet venni vele. A szocialista pénzünknek nem a hazai drága­ság vagy a gyors infláció volt a baja, hanem a szűkös választék. Emlékezzünk vissza, hogyan javult a szocialista táboron belül a forintunk árfolyama a gazda­sági reformok során annak elle­nére, hogy nálunk volt a na­gyobb infláció. Csak azért, mert jobb lett a választék. Most a választék tekintetében már a fordulat után vagyunk. A forint évek óta romlott azok számára, akik kis jövedelemből élnek, és javult azok számára, akik korábban Nyugatra mentek bevásárolni. Ennek lett a követ­kezménye, hogy megszűnt a va­luták hivatalos és fekete árfo­lyama közötti különbség. Ettől kezdve azonban arra kell számí­tanunk, hogy a forintot olyan mértékben fogják leértékelni, amilyen mértékben a mi inflá­ciónk meghaladja a nyugati or­szágokét. Mivel az elkövetkező években a mi inflációnk mint­egy 15 százalékkal azokénál nagyobb lesz, ekkora leértéke­lésen nem kell csodálkozni. A leértékelés ellen a szakmabeliek azt hozzák fel, hogy növeli a hazai inflációt. Nem növeli, csak nyilvánvalóvá teszi azt. Ezt viszont a hivatalban lévő politikusok többnyire nem sze­retik bevallani. Kopátsy Sándor % A. t

Next

/
Thumbnails
Contents