Új Dunántúli Napló, 1994. április (5. évfolyam, 90-118. szám)
1994-04-05 / 93. szám
uj Dunántúli napló 9 Közélet 1994. április 5״ kedd Halál az utakon A jövőt a földben, a mezőgazdaságban látják Rózsafának ketyeg a vízóra Rózsafán a járdákat a lakosság építette is támogatni. Persze nem csak a rendőrök fellépésén múlik az akció sikere, annak a bizonyos 10 százalékos csökkenésnek az eléréséhez a közlekedők szán- déka is kell: 10 százalékkal fi- gyelmesebb vezetés és legalább ennyivel nagyobb szabálytiszte- let.- A balesetek hány százaléka történik vidéken?-Gyakorlatilag több mint a fele. Hiába van kiépített járda, az úton sétálnak, a járdán ke- rékpároznak a gyerekek. A bal- eseti statisztikákban újra megje- lent egy veszélyforrás: az állati erővel vontatott járművek sza- bálytalankodása. Nagyon sok idős ember lett ismét gazdái- kodó, úgy indulnak neki a fo- gattal, hogy nem ismerik a köz- úti előírásokat, szabálytalanul rakodják a szekeret. Egyre gyakrabban kapunk hírt kamio- nők és lovasfogatok ütközésé- ről, mert a külföldi sofőrök nin- csenek felkészülve az ilyen helyzetekre, Nyugat Európában nem közlekedhetnek a lovasko- csikkal közúton. S a legtöbb diszkóbaleset, ittas vezetésből adódó tragédia is falun történik. (somfai) nos, ez a kúra is eredménytele- nül fejeződött be. Olyan keserű teákat ittam, hogy másnak a le- nyelés gondolatától is felfordult a gyomra, nekem cigarettával együtt sem volt hányingerem. Kipróbáltam ecsetelőket... Nem használt semmi. Ötvenhat éves koromban egy szakorvosi vizsgálat alkalmával azt kérdezte az orvosnő:- Dohányzik?- Igen.- Mióta?- Hat éves korom óta. A doktornő elképedt. Szeli- den, mintha csak magának mondta volna, megjegyezte:-Jó volna abbahagyni. Kü- lönben meghal.- Előbb-utóbb . mindenki meghal... - próbáltam vicce- lődni.-Maga előbb, mint utóbb. Ha még élni akar, próbáljon le- szokni a dohányzásról. Kegyetlen órák, napok, hetek következtek. De mindig köny- nyebb volt elviselni a nikotin- éhséget. Mindig az tartotta ben- nem a lelket: ha már eddig ki- bírtam, kár lenne feladni, talán holnap megint könnyebb lesz. Ekkor tanultam meg, hiába van bármilyen gyógyszer, injekció, tea, ecsetelő, ha nincs akarat. Hat évvel ezelőtt csak akar- tam. Sikerült leszoknom a do- hány zásról. Eddig hat évet nyertem vele. Sz. Harsányi János Ahogyan növekszik a forga- lomban résztvevők száma, ugyanúgy emelkedik az áldoza- toké is. Ebben lehet némi igaz- ság, hiszen amíg 1963-ban 7000-8000 ember szenvedett súlyos, 15 ezer pedig könnyebb sérülést, addig 1993 bán majd kétszer annyian haltak meg, mint 30 évvel ezelőtt, tízezernél többen súlyosan, majd harmin- cezren könnyebben sérültek meg valamilyen közlekedési balesetben. És a tavalyi esz- tendő még ״sikerévnek” számi- tott a balesetmegelőzés króniká- jában, hiszen 502 emberrel ke- vesebben haltak meg, 7432-vel kevesebben szenvedtek köny- nyebb, vagy súlyosabb sérülést az utakon, mint egy évvel ko- rábban.-Az idén további 10 száza- lékkai szeretnénk csökkenteni a balesetek számát - nyilatkozta Keres László ezredes, az Or- szágos Rendőrfőkapitányság közlekedési főosztályvezetője.- A 14-24 éves és a 60 éven felüli korosztály a legveszélyez- tetettebb. Hogyan tudnak ״el- jutni” hozzájuk?- Szeretnénk a mostani akci- ónkat széleskörű propagandával Ez annak a programnak a neve, amely április 7-én kezdő- dik 14 ország részvételével és amelynek magyarországi fő- szervezője a Baranya Megyei ÁNTSZ. A program célja: a do- hányzás abbahagyása. Az a do- hányos, aki részt vesz, egy hó- napig nem gyújt rá és ezt tanúk is bizonyítják, 300 ezer forint értékű utazást nyerhet és részt vehet azon a nemzetközi sorso- láson, ahol a főnyeremény 5000 dollár. Ha hét évvel ezelőtt olvasom ezeket a sorokat,lehetetlennek tartottam volna, hogy egy hó- napig kibírom cigaretta nélkül. Hat éves koromban szívtam először mellre a füstöt. Tak- nyom, nyálam, könnyem egybe- folyt, de nem hagytam abba. Megmutattam, vagyok olyan legény, mint a nálamnál sokkal idősebbek, akik számba tették az első cigarettát. Felnőttkorban többször meg- kíséreltem abbahagyni a do- hányzást. De még a gyomorvér- zés sem riasztott el a füstöléstől. Próbálkoztam én mindennel. Alávettem magam a spirachtin injekció kúrának, amelynek a lényege az volt: az injekció be- adása után rá kellett gyújtani, hogy örökre megutáljam a ba- gót. Volt, aki a harmadik injek- ció után abbahagyta. Az én ese- temben az orvos javasolta a ti- zenötödik injekció beadása után: hagyjuk abba. A másik csodaszer, a Lobelin injekció kúrában is bíztam. SajFotók: Kóródi Gábor negyedik osztály is Nagype- terdre került. Nem sok pénz jutott a falura, s hogy lényegesen nem romlott a helyzetük, azt Varga Sándor polgármester szerint elsősorban annak köszönhetik, hogy itt volt a nagypeterdi termelőszövetke- zet központja és annak, hogy a lakóhelyüket szerető helybeliek társadalmi munkában is sokat dolgoztak a faluért. Ez a sző- vetkezet hosszú idő óta a jó gazdaságok közé tartozik, ma is a környék legjelentősebb mun- kaadója. Azzal együtt, hogy többen vannak, akik már nem a tsz-ben, a régi értelemben vett közös gazdálkodásban látják a jövőt. A kárpótlási földek művelésére kisebb, - családi, rokoni, baráti - alapon szerveződött csoportok alakulnak. Mint például Fábián Dezső, Hegedűs Józsefné, id. Varga Sándorné, Király Sán- dór, Király Lajos, Halas Béla- akik tavaly 30 hektárnyi föld művelésébe kezdtek közösen. Kukoricát termeltek rajta és hektáronként 106 mázsa betaka- rítási átlagot értek el, megta- Iáivá a számításukat. Akár ilyen, akár más forrná- bán, de a jövőt a földben, a me- zőgazdaságban látja a rózsafa- iák többsége. Talán ezért is, mert nem csak a tapasztalatok- nál, az elődöktől tanult ismere- teknél maradva foglalkoznak a mezőgazdasággal. A falu nagyhírű Közművelő- dési Egyesülete ugyanúgy rég- óta és rendszeresen a program- jai között szerepelteti a mező- gazdasági ismeretterjesztő elő- adásokat, mint a kulturális, a hagyományőrző és a szórakoz- tató eseményeket. A falu legif- jabb lakói, az iskolások is ott vannak közöttük. Most tanulják tőlük, amit felnőve ők vihetnek tovább. T. É. kövesút és a ravatalozó között, rendbe tették a presszó, a köz- ség központjának a környékét, a buszvárót és kívülről átfestették a templomot, amely jövőre lesz kétszáz éves. A több tízezer, több százezer forintos, sőt még az egy-két milliós költségek külön-külön nem tűnnek soknak, de egy olyan kis településnek, mint Rózsafa, nagy kiadásokat jelen- tenek. De változást is. Változást ahhoz mérten, hogy az egykor székhely községként létező, önálló tanáccsal rendelkező fa- luban hajdan mi minden léte- sült. Iskola, kultúrház, klub- könyvtár, presszó, bolt, ravata- lozó, sportöltöző és a hetvenes években épült a már említett törpevízmű is. Az egy helyben topogás időszakát attól számít- ják, amikor az önálló Rózsafá- ból társközség lett, amikor az iskola felsőtagozata, később a gatással alakították ki az iskola és a köijegyzőség közös épüle- tének fűtését, az iskola vizes- blokk rendszerét. Ezt a kör- jegyzőséghez tartozó másik két településsel, Bánfával, Katád- fával együtt vállalta fel a képvi- selőtestület. Közös anyagi ősz- szefogással csináltatták meg az iskola és a napközi konyhájának szennyvízgyűjtőjét, a tüzelő tá- rolót, az osztályok felújítását, az óvoda megrepedt falának hely- reállítását. A költségek felét a rózsafaiak, a másik felét a két másik település állta, tekintettel arra, hogy az ő gyerekeik is ide járnak óvodába, illetve az 1-3, osztályba. Amit egyedül és csak ma- guknak csináltak, az a járdák megépítése az egész községben, kutat fúrtak a temetőben, felújí- tották a ravatalozót, vettek egy két személyes hűtőt, kivezették ide a villanyt, utat is építettek a —Tinódi Lantos Sebestyén mellszobra? - Hát ott van a tsz-központ parkjában! - mutat az úton visszafelé egy hosszú kék kötényes gazda, akitől a mellszobor után érdeklődünk. - Úgy mondják, ott állt valamikor a közelében az ház, amelyben lakott - teszi hozzá és már elkö- szőnünk egymástól, amikor utánunk szól.- A Tinódi kutat meg itt talál- ják, a dr. Tóth Zoltán házának udvarán. Nagy becsben tartják Rózsa- fán a község egykori neves la- kóját, Tinódi Lantos Sebes- tyént. Elsősorban a község Közművelődési Egyesületének, főként a vezetőjének köszön- hető ez törődés, de mindany- nyian egyre többet adnak arra, hogy ami a múltban gyökerezik, amihez őseik bánata, öröme kö- tődik, az méltó küllemet kapjon. Nemrég újították fel az I. világ- háborús emlékművet és ráhe- lyeztek egy olyan emléktáblát, amelyen a II. világháborús ál- dozatok nevét örökítették meg. A templom környékével együtt szépen be is kerítették. Nem csak az elődöknek, saját maguknak is tartoznak ennyivel - mondják a helybeliek - mi- közben felettük is múlnak a hol örömet, hol gyötrő gondokat hordozó hétköznapok. A víz! Az ivóvíz és a belvíz a legnagyobb gondja pillanatnyi- lag az alig több, mint négyszáz lakosú településnek. A belvíz- rendezést még ebben az évben elkezdik és remélhetőleg be is fejezik, de azt még nem tudják, hogy az ivóvíz gondjukat, mi- ként lehet megoldani. Az ön- kormányzat ugyan átvállalta a falu vízfogyasztási díjának a felét, de ez csak enyhe ír a bajra, a betegség ettől még megmarad. Rózsafán több, mint húsz év- vei ezelőtt épült a törpevízmű rendszer, amelynek üzemelte- tője most is a termelőszövetke- zet, s amely - ha nem is annyi- val mint korábban -még ma is kedvezményes áron adja a vizet a falunak. Ez az állapot hosszú ideig már nem tartható, mérni kellene a fogyasztást, de hogy ki mennyit használ, azt egyelőre nem tudják, hisz a vízórák fel- szerelését sem merik megkoc- káztatni. Attól félnek, hogy ha itt is, ott is hozzányúlnak a rendszerhez, sorozatban idézik elő a bajt - mint ahogy volt is rá példa - az elhasználódott veze- fékrendszeren. Új vezeték kel- lene, amire nincs pénzük. Ab- bán reménykednek, hogy a kö- vetkező időben nem csak az új törpevízművek építését, hanem a régiek felújítását is támogat- ják majd pályázatokkal, és ak- kor ők is neki tudnak állni. Mint ahogy pályázati támoA temető is felújításra került Hagyd abba és nyersz! Bach Fesztivál Lipcsében Johann Sebastian Bach G- dur Miséjének és ״Himmelskö- nig, sei willkommen” kezdetű kantátájának előadásával szer- dán ünnepélyes külsőségek közt megnyílt a lipcsei Tamás-temp- lomban a 69. Bach Fesztivál. Az ünnepségen mondott üd- vözlő beszédében Helmuth Ril- ling, az új Bach Társaság el- nőké méltatta Lipcse érdemeit a Bach-kultusz ápolásában. A két Németország egyesü- lése óta első ízben látja ismét vendégül Lipcse az 1901 óta rendszeresen sorra kerülő Bach Fesztivált. ♦ A világ minden részéből egybesereglett zenebarátokat és Bach-kutatókat gazdag kon- certprogram várja, amely ״Szenvedés és feltámadás״ mottóval a nagy német zene- szerző munkásságában fellel- hető keresztény zenei hagyó- mányokat állítja középpontba. sége van elvergődni a második ajtóig. Kedves ismeretlen sofőr! Ha már ennyire figyelmes és rendes, kérése maradéktalan tel- jesítése érdekében írjon-ragasz- szón ki a buszán még néhány ilyen kérést. Meglátja, úgy ön- nek is könnyebb lesz. Zászlók Örülök, ha a nyugati világból a jót is átvesszük. Tetszenek például a cégek bejáratát mind több helyütt díszítő zászlók, mert azt sugallják, hogy az adott cég ad magára, s hosszú távra rendezkedik be e földön, ha már a szél kénye-kedvének is ki meri tenni a megbízhatóságát is jelképező színes cég-jelképet. Annál lehangolóbb, hogy e zászló-divatban is terjed a ma- gyár módi. Hogy ez mi? Sorsukra hagy- ják a felvont lobogókat. Nincs annál kiábrándítóbb látvány, mint amikor a szél a ronggyá szakadt zászlómaradványokkal játszik. B. Murányi László van), de magamban megfoga- dóm, ott többet a büdös életben nem veszek burgonyát. Ez lesz az én bosszúm. Ha, ha! Az utasokért A csuklós busz utolsó és utolsó előtti ajtaja fölé ragasz- tott fehér papíron az alábbi kéz- zel írt szöveg olvasható: ״Ké- rém kedves idős vagy mozgás- korlátozott utasaimat, hogy le- szálláshoz a második ajtót használják.” Ha a buszt ״gazdaként” rend- szeresen vezető sofőr maga írta, ragasztotta ki ezt az idős, moz- gáskorlátozott utasaiért aggódó kérést, kalapot le előtte! A meg- szólítottak nehézkes leszállását a belső visszapillantó tükréből ő bizonyára jobban szemmel tudja kísérni a második, mint a hátsó ajtóknál, így elkerülheti a bajt. Csak hát! Ha már leszállás- hoz készül az idős, mozgáskor- látozott utas, és akkor veszi észre a harmadik, netán a ne- gyedik ajtó fölötti érte aggódó kérést, nem biztos, hogy lehetőtíz kilót. Szerencsémre a laká- somtól néhány percre lévő pia- con nagy a kínálat, igaz, a kis- termelők és kereskedők kül- lemre, fajtára és árra is külön- böző krumplit kínálnak. Meg- nézem mindegyiket, majd kikö- tök az egyik pavilonnál, kivá- rom a soromat és megkapom 250 forintért a tíz kilót. Na, gondolom magamban cipeke- dés közben, egy ideig nem lesz erre gondom. Otthon, ha már úgy is han- goztatom, hogy a krumplipuco- lás férfimunka, akár a tüzelő felhordása (gázzal fűtünk), az ebédre valónak neki is esek. Hámozás közben még nem, ám kockákra vagdosás közben egyre jobban elmegy a füttyös kedvem, alig van a kívülről szép, tisztes nagyságú gumók között egy is, amelyik belül ne lenne bama-rothadt. A végén már úgy szabom-vagdosom ki több adagra valóból a családi ebédhez elegendőt. Az arány lehangoló, becslésem szerint jó kétszáz forintot kidobtam az ab- lakon. Nejem korholását nem veszem a szívemre (pédig igaza nek, hogy miért kellett előbbre állnia a busz vezetőjének. Az eleinte megütközve néz rá, majd mosolyogva kér elnézést: ״Azt én nem láttam .. Pezsgődugó Levélírónk a 25. házassági évfordulóján csalódott a Törley pezsgőben, mert az nem nyúj- tóttá azt a szolgáltatást, ami joggal elvárható bármilyen pezsgőtől. Nem durrant. A csa- ládi ünnepségen emiatt főleg az unokái csalódtak benne. Hogyan is tudnám megvi- gasztalni? Talán egy másik üveg pezsgővel? De félő, annak az üvege sem engedné el a mű- anyag dugót, s így megismét- lődne a nagy kudarc, nem le- hetne durranva kinyitni a palac- kot. Jó lenne a gyártókkal elhi- tetni: a pezsgő sokaknak a púk- kanással együtt az, ami. Becsapós burgonya Alig van már az ősszel vásá- rolt, a fáskamrában tárolt búr- gonyából, ideje hozni legalább Szálkák Kényszermegállás Egyre többen várjuk az Uránvárosba tartó buszt az ide- iglenesen hátrább helyezett Hal téri megállóban. Beáll egy 31-es, s már közeledik a várt 2-es is. Helyezkednénk a fel- szálláshoz, ám de hiába, a 31-es mögé a szélső sávba ״beszorult” személyautó miatt a 2-es veze- tője nem állhat be, kikerüli a két járművet, majd jóval előbb fé- kéz. Meglepődünk, aztán ki- lépve, futva igyekszünk meg- tenni a majd száz méteres távot, nehogy lemaradjunk. A 2-es vétlen vezetője megvár min- denkit. Néhány utas, aki nem látta a kényszerű kikerülés okát, szidja a pilótát, nekik szinte kapóra jött mindez, hogy levezethessék munkahelyi vagy munkanél- küli, családi és egyéb feszültsé- geiket. Egy közepes korú férfi szemtanúként magyarázza az egyik hangoskodó fiatalemberi. A 1 » 1
