Új Dunántúli Napló, 1994. április (5. évfolyam, 90-118. szám)
1994-04-19 / 107. szám
Metsző-iskola (7.) Az alma termőre metszése A hagyományos, köze- pes-törzsű almafák termőre metszésével egyidejűleg cél- szerű elvégezni a korona külső részén (héjazaton) az ágvégző- dések ״könyököltetését” az 1. sz. ábra szerint, melynek célja, hogy az ágak további szabá- lyozása a vízszinteshez közel álló legyen, ezzel elérve azt, hogy a korona szellős, nap- fényt-hasznosítóvá válik. Ugyanezeken a fákon a tér- more metszést a Nagy Sándor féle metszésmóddal javaslom végezni. Nagy Sándor, Sza- bölcs megyei főkertész a Jo- náthán fajtára dolgozta ki ezt a lényegében véve sokrügyes metszést, de eredményesen al- kalmazható más fajtáknál is hagyományos fa-alakon. A 2. sz. ábra jól mutatja, hogy sűrítő, felfelé törekvő vesszők tőből vannak eltávo- lítva, míg a megfelelő helyze- tűek kb. 15-20 rügyre vannak visszametszve, a vesszők kon- díciójától függően. Evvel a módszerrel megaka- dályozható a felkopaszodás úgy, hogy nem akadályozzuk a termőrészek kialakulását, ezzel egyben szabályozzuk a termő- egyensúlyt. Az intenzív fa-alakokon az alma termőre metszése egészen más, sokkal inkább hasonlít a ritkító-metszéshez. A 3. sz. áb- rán egy karcsú-orsó almafát mutatok be az A ábrán metszés előtt, a B ábrán metszés után. A fa teljesen termőrefordu- lása után az állandó ritkítással, ifjítással, az alsó és felső koro- narészek közötti egyensúly megtartásával érhető el a meg- felelő termőegyensúly. (Az ifjítás ebben az esetben a 3 éves, vagy ennél idősebb gallyazat levágásából áll a víz- szinthez közeli helyzetű fiatal vesszőkre). Buzássy Lajos A borbírálatok után Palackban a család becsülete Megyénk szőlőtermesztése - az elmúlt évek aszályos időjárása dacára - sikeresnek mondható. Nem kis része van ebben a Pécsi Szőlészeti és Borászati Kutató In- tézetnek, amely intézet a Keté- szék és Kertbarátok Megyi Sző- vétségé szervezésében a Kerté- szeti Népfőiskolán a legújabb ku- tatási eredményeket, gyakorlati tapasztalatokat, a szőlősgazdák részére minden évben közkinccsé teszi. Hasonlóan örvendetes fejlődés tapasztalható a borkészítés, a bor- kezelések, az egyszerű pincemű- veletek területén is. A különböző helyeken - városok, községek - megtartott borversenyek tanúsága szerint elvétve található csak a borminta, amely alkalmatlan a minősítésre, helyezésre. A Pécs és környéke borversenyen például a 138 mintából mindössze egy ke- rült kizárásra. A nyugati borászati kémiaia anyagok hazai megjele- nősének hatására feltűnően tiszta, ״tükrös” borok találhatók. Ezen túlmentően már több szőlősgazda alkalmazza a különböző szűrőbe- rendezéseket, amelyekkel igazán kifogástalan tisztaságú borok ál- líthatók elő. Teljed a kistermelői palacko- zás is - Mecseknádasd, Villány stb. -, amely a borexport fellendü- lésének az ״előszele”. Ehhez a művelethez azonban elengedhe- tetlen az úgynevezett ״eredetvé- delem”. Hol termett és készült a bor? A borvidék, a bortermőhely, a település, eseüeg még a dűlő neve is fontos lehet, de természe- tesen a tulajdonos - termelő - neve elengedhetetlen. A fajta, év- járat, minőségi kategória: asztali, táj, minőségi, esetleg különleges minőségű, vagy múzeális stb. bor. Ezek mind fontos tényezők és a munka végrehajtása rendkívül nagy precizitást, különleges tiszta környezetet igényel. A minőségi követelményt szem előtt tartva a palackozó gazda sohase felejtse el, hogy a palackba a ״család be- csületét” palackozza be. Olyan árut kell előállítani - mert a bor itt már kereskedelmi áru -, amely minden kritikát kibír. A minőségi követelmények megvalósítása már a termőhelyen kezdődik. Az igényes, fizetőké- pes vevő ugyanis arra is kíváncsi, hogy például az a bortermelő, aki 5 ezer palack Cirfandli bort kínál - mint saját termést - eladásra, vajon hány tőke Cirfandli szőlő- vei rendelkezik stb. Ezért a szőlőt és a tároló helyeket úgynevezett szőlő- és pincekateszterbe kell foglalni, amely rendkívül pontos, körültekintő munkát igényel. Ré- giónkban ezt a munkát a Pécsi Szőlészeti és Borászati Kutató In- tézet munkatársai végzik. A feladat óriási, ilyen szőlőka- teszter felfektetése hazánkban még nincs. Éppen ezért, a Kutató Intézet munkatársainak nagy se- gítséget nyújthatnak a falugazdá- szók, akik a bortermő vidékeken megfelelő helyi ismerettel ren- delkeznek. Felvilágosíthatják a termelőket; a minőségi borterme- léssel járó előnyökben, kedvez- ményekben csak azok a gazdák részesülnek, akik a szőlő- és pin- cekateszterrel rendelkeznek, tehát a minőségi borkészítés a szőlőté- kétől a palackozásig nyomon kö- vethető, ellenőrizhető. A Megyei Földművelésügyi Hivatal a Ku- tató Intézet ebben a nagy munká- jában készséggel támogatja, ép- pen ezért, rövid időn belül a falu- gazdászok részére e tárgykörben eligazítást fog tartani. Bízzunk benne, hogy a munka megvalósí- tása a minőségi bortermelést, a borexportot, ezzel az ágazat jőve- delmezőségét nagyban elősegíti. Dr. Tamcsu József
