Új Dunántúli Napló, 1994. április (5. évfolyam, 90-118. szám)
1994-04-11 / 100. szám
uj Dunántúli napló 3 A mai nap 1994. április 11., hétfő Hárman a 129-ből: Balla Péter, Ördögh Csilla és Márványi Péter Fotó: Szundi György Nagy Feró magyarabb az egész Stúdió 11-nél Sztrájk lesz a Rádióban? törvénytelen elbocsátások------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------1 A nem fizető polgárokkal szemben nem segít a jog Forró vita Szigetvár melegéről hogy ez ne jelentsen akadályt, a határidőt reggel 8 óráról kitol- ták délután kettőre. A Stúdió 11 -et pedig, bár indokolni nem tudták a lépést, egy az egyben felfüggesztették. Ehhez, azt hi- szem, már nem kell különösebb kommentár. A múlt heti figyelmeztető sztrájk után, mint a fórumon el- hangzott, ezen a héten - hacsak a Rádió vezetése vissza nem vonja az újságírók szerint tör- vénysértő intézkedéseket - va- lószínűleg a tényleges sztrájkra is sor kerül. Ami nem jelent mást, mint hogy a rádióban dől- gozók, közszolgálati feladatuk- nak eleget téve, a híreket és az előrejelzett eseményeket - tö- mören - ismertetik a hallgatók- kai, de valamennyi műsor, vagy rövidebb lesz, vagy rengeteg zenével, konzervanyagokkal megspékelve hangzik el. P. Zs. bocsátásokat. Szintén törvényi feltétel lett volna, hogy a mun- kaadó egyeztessen a munkahe- lyen lévő reprezentatív érdek- védelmi szervezetekkel, ami szintén nem történt meg. De to- vább megyek: a szabályok sze- rint, amennyiben egy elbocsá- tásból munkaügyi per lesz, s a bíróság a tárgyalást már ki- tűzte, annak halasztó, illetve azonnali felfüggesztő hatálya van. Ehhez képest - információ- ink szerint - hétfőn, vagy ked- den, Csúcsék kézbesíteni fogják a felmentéseket. S még valami: miközben létszámleépítésre hi- vatkozva függesztettek fel 129 embert, ebben az évben idáig több, mint harminc embert vet- tek fel a rádió állományába. A legutolsók között volt például Nagy Feró ״barátunk”, aki úgy került be a zenei szerkesztő- ségbe, hogy felvételének napján már élt a létszámstop - azért, ÉK-fórum: Április 22־én tárgyalja a bí- róság a Független Rádiós Szakszervezet azon vétóját, melyet a Magyar Rádióból el- bocsátott 129 műsorkészítő érdekében emelt - tudhatták meg Márványi Péter (volt) szerkesztőség-vezetőtől a pé- esi Értelmiségi Klub tagjai a pénteken éjjel megrendezett fórumon. A rádió leghosszabb adási- dejű, leghallgatottabb hírműso- rának, a Krónikának állásából felfüggesztett vezetője (két tár- sával, Balla Péterrel és Ördögh Csillával együtt) a fórumon többek között a Csúcs László al- elnök által foganatosított intéz- kedések törvénytelenségeiről is beszélt:- A jogszabályban előírtak szerint a Rádió vezetésének elő- szőr is bizottságot kellett volna alakítania, mely - személyről, személyre - véleményezi az elbán bizony tehetős polgárok képezik. .. A kft illetékese felajánlotta, hogy a tervezett díjemelés elfő- gadása esetén, adósságai rende- zése mellett a továbbiakban is fűti a várost. A képviselők sza- vazataikkal végül inkább ,,ki- védték” az áremelést. Mégpedig napi 15 ezer forint árán, amivel április elsejétől járul hozzá az önkormányzat a fűtés költsége- ihez. Május 1-jétől azonban az önkormányzat Ingatlan- és Va- gyonkezelői Kft-je veszi át a fű- tés-szolgáltatást. A munka sze- mélyi és tárgyi feltételeinek biz- tosításáról 26-i ülésén dönt majd a testület, amely egyúttal egy részvénytársaságot élőké- szító bizottságot is kialakított. A kérdés persze az, hogy haj- landók lesznek-e a fogyasztók fűtésük részvényeseivé lenni. Másfelől egy alternatív áreme- lési rendelet-tervezetet is előter- jesztenek a következő ülésen, mert a díjazás módosítását leg- később őszig rendezni kell. Hogy mit hoz a tél? Hideget - ennyi bizonyos. Tröszt É. bán éltek. A speciális csoportba bármelyik nap jöhetnek a gyér- mekek, ha szükséges, velük ma- radhatnak a szüleik. Hetente öt órában gyógypedagógus foglal- kozik a kicsinyekkel, hiszen eb- ben az életkorban még nem dőlt el semmi, és többen képesek lesz- nek majd beilleszkedni az úgyne- vezett normál közösségekbe. A bölcsődei speciális csoport- nak egyelőre még nincs óvodai megfelelője, de már több óvónő érdeklődött a módszer iránt. A Köztársaság téri bölcsődébe egy vak kisgyermek is jár, és a jövő héten jön először az a kisfiú, aki süket, és minden egyes gyermek- kel külön foglalkoznak. P.E. főként zsebére) nézve már cseppet sem kézenfekvő. Sőt méltánytalan. Az önkormányzat és a helyi kórház több milliós tételű ״tőke- injekciójával” ugyanakkor máig adós a Hő-Cső Kft., amelynek ügyvezetője nemrégiben le- mondását is benyújtotta. Elha- lasztotta ugyan a rendkívüli tes- tületi ülésig, amelyen az idő- közben időszerűvé vált, 20 szá- zalékos fogyasztói áremelés kérdése is napirendre került. A képviselők, a Hő-Cső és a gőzt biztosító szigetvári kórház illetékeseinek hozzászólásaiból kitűnt: az áldatlan helyzetért, az egyébként nagyszabású korsze- rűsítést is végrehajtott kft felké- szüksége, szakértelme nem okolható. Bár számlázási gond- jaik jócskán adódtak, a bajok forrása egyértelműen a be nem fizetett számla-tömeg. Az ese- tek többségében 10 ezres nagy- ságrendű a családok tartozása, de akad 30, sőt 90 ezret mégha- ladó adósság is. A szomorú az, hogy a notórius nem fizetők kö- rének jelentős részét anyagiakvannak közöttünk másmilye- nek is.-Fél évvel ezelőtt, tavaly ok- tóberben indítottuk ezt a speciális csoportot- mondta dr. Gálfi Ilona, a Kisgyermek Szociális In- tézmények vezetője. - A jelenlegi kisebb létszám mellett nyílt rá le- hetőségünk. Kevés a szakember, ezért önálló fejlesztő csoportot egyelőre nem tudunk létrehozni, ez a feladat a jelenlegi szakintéz- ményekre hárul. A gyermekre azonban így is nagyon jó hatással van a közös- ség, a társak jelenléte húzóerőtje- lent a beszéd fejlődésében, az önállósulásban. A játékmintákat is elleshetik azok a gyermekek, akik eddig csak szüleik társaságáBár már rég nem tombolnak odakint a mínuszok, nem vélet- lenül üléseztek Szigetvár ön- kormányzati képviselői felfor- rósodott légkörben: az elmúlt hétvégi rendkívüli gyűlésen a város távfűtő-rendszerének biz- tonságos működtetésére igye- keztek megoldást találni. Nemrégiben mind a 820 táv- fűtésbe kapcsolt lakásban leállt a fűtés néhány órára, mert elzár- ták az önkormányzat tulajdonát képező rendszer fővezetékét. A figyelmeztetésnek szánt akció- val a rendkívül rossz fizetési morálnak kívántak szembesze- gülni. Hiába ugyanis a 240 fize- tési meghagyás a bíróság aszta- Ián, az üzemeltető Hő-Cső Kft. kintlévőségének összege állító- lag kitartóan közelít a 8 millió forinthoz. Tudvalevő, hogy a fűtés lakásonkénti kikapcsolá- sának a rendszer technikája szab gátat, így a Hő-Cső haté- kony jogi szankció híján nyúlt a kollektív büntetés kézenfekvő eszközéhez. Ami, a melegért és a forró vízért tisztességesen fi- zető polgárok szemszögéből (de A két és fél éves Dórának hiá- nyos a bal kézfeje. Ha önmagát ábrázolja, csak egy szemet és csak egy kart rajzol, a jobbot. Erre a lelki sérülésére a bölcsődében figyeltek fel. A négyéves Robi a társai között tanult meg önállóan enni, mert nem akart elmaradni a többiek mögött. Szabó Irén, a Köztársaság téri bölcsőde vezetője örömmel mu- tatta, milyen jól játszanak együtt a mozgássérült és az értelmi fogya- tékos gyerekek egészségesnek született társaikkal. Ebben az életkorban még teljesen természe- tesnek veszik a másságot, sőt, ha tudnak, még segítenek hátrányos helyzetű társaiknak. Ők talán ké- sőbb is elfogadják majd, hogy Speciális bölcsődei csoport Üveghuták és az erdőírtás A Zselic-kutató pap A hamusbetyároktól a hamuzsírfőzök vásároltak könyveket bújva végez több mint négy évtizede helytör- téneti kutatásokat. Feldől- gozta az 1009-ben Szent Ist- ván királyunk által alapított pécsi egyházmegye megala- kulását és annak körűimé- nyeit, foglalkoztatják a török megszállás utáni német bete- lepítések és az iskolatörténe- tek kezdetei, van-e német nyelvjárási neve Almáméi- léknek, a környékbeli üveg- huták és sok minden. De ma- radjunk az üveggyártásnál.- Már dr. Vargha Károly az 1941-ben publikált Délke- leti Zselic című művében is említette, hogy az Almáméi- lékhez tartozó Németlukafán volt üveghuta. Annak rom- jait 1988-ban fel is tárták. Kutatásaim meggyőztek, hogy a Somogyhárságyi plé- bániához tartozó Vitorág környékén, az Almás-patak fő forráspatakjánál, a Tótvá- ros mellett lévő Szentluka- pusztán, Szentmártonnál és Szentmihályfán is termelt rövidebb-hosszabb ideig üveghuta, de ilyennel még korábban a pécsi püspökség is rendelkezett Kisóbányán és Kisújbányán. A németlu- kafai 1799-től dolgozott és 1888-ban szűnt meg, legto- vább termelt a Dunántúlon. Aztán a beinduló üveggyá- rak (például az ajkai Kos- such üzeme) és a felerősödő erdőrendezési igény első- porté a manufakturális zse- lici üveggyártást. B. M. L. Hinnénk-e, hogy a XVIII.-XIX. században még üveggyártás is folyt a Zselic- ségben? A palackokat, poha- rakat, üvegtárgyakat és a síküveget készítő üveghutá- kát a korabeli szükség és adottság keltette életre. Adottságnak ott volt az erdő- rengeteg, szükségnek meg a mosáshoz nélkülözhetetlen hamuzsír-igény. A kipusztult zselici falva- kát belakó német telepesek ágakat, gallyakat, avart égetve nyerték a hamut, azt a hamusbetyároktól megvették a hamuzsírfőzök, akik ha- talmas üstökben főzték a a gyógyszeralapanyagtól a szappanfőzésig sok min- denre használható hamuzsírt (szalalkálit). S ha már adott volt a rengeteg hamuzsír, miért ne kezdték volna el az üveghuták építését is? Eleink jól tudták, hogy az üveggyártáshoz az kell, na meg minél tisztább kvar- chomok és mészkő a salak- képzéshez. E két utóbbit a közeli Bükkösdről lehetett beszerezni. A tüzeléshez ott volt az erdő. Az öblös- és síküvegüket Bajától Barcsig értékesítették a kereskedők. Minderről oly szívesen mesél a Zselic-kutató alma- melléki tb. esperes Horváth J. Gyula, aki a korabeli Visi- tatio Canonicá-kat (püspök- látogatási jegyzőkönyvek), Historia Domesticá-kat (plé- bániatörténetek) és anyaMargit néni zokogni kezd.- Ki ez a Gábor?- Az én gondozóm. Tudja mozgássérült vagyok, és az ön- kormányzat adta mellém mint ápolót. Ő hozott nekem vizet, ő vágta össze a fámat. De most katona szegénykém, így jó ideje teljesen magamra vagyok ha- gyatva. A télen még vizem sem volt, mindig hóért mentem ki, és azt olvasztottam fel magam- nak. Egyszer el is estem. Egy órán keresztül hempergőztem a hóban, mert nem volt miben megkapaszkodnom, hogy fel tudjak kelni. A kutyám, az én egyetlen családtagom, a Néró segített végül. Ugrált a láncon, a lábával topogott. Próbálta nyúj- togatni felém. Valahogy sike- rült odahemperegnem hozzá, és a lábában megkapaszkodva va- lahogy csak felálltam. Aztán elmondja: szinte egész nap otthon van, általában fék- szik az ágyon. De vannak éj sza- kák, hogy egy percig sem al- szik. Olyankor gondolkozik. Hetvenhét éves. A jövőjét, a hogyan továbbot építgeti. Tata- rozni kellene a házat, és azt is meg kell tervezgetni, mit is ve- gyen másnap a boltban, úgy, hogy a lehető legkevesebb pénz szaladjon ki a kezéből. Havi 4 950 forint segélyt kell beosz- tania. Élelemre általában napi ötven forintot költ. És csak bí- zik, bízik, reménykedik, hogy egyszer csak segít neki valaki. Búcsúzóul finom kávét főz nekem, ő maga nem iszik. Pi- lóta keksszel kínál, ő maga nem eszik belőle. Végül ajándékot csomagol. Két szép régi tányért, hogy tegyem ki a falra. Akinek alig van valamije, az mindenét oda adná másnak - gondolom. Aztán megöleljük egymást. Mintha a nagyanyám lenne, úgy csókolom meg aszalt birsalmára emlékeztető arcát. Balog Nándor Hétköznapi nyomorúság Máté Margit somogyhatvani otthonában lapot már Margit néni szórón- gáttá a kezében, ugyanis hírét vette, hogy valami idegen, va- lami vendég van a házánál.- Arany gyerekem, hát eljött? Micsoda? Fényképet is akar csinálni? Akkor váljon, mert megigazgatom magam. Hát hogy nézek így ki. A szobába lépve úgy érez- tem, mintha csak tésenfai nagy- anyámékhoz léptem volna be (negyedszázaddal ezelőtt) csa- ládi látogatásra. Az előtérben a tél hidege elől bemenekített vi- rágok, a konyhaként és szoba- ként egyaránt szolgáló, régi sparhelttel fűtött helyiségben öreg ruhás szekrény, kredenc az étkészleteknek, egyéb limlom- nak, középen asztal, amögött régi ágy, rajta vastag dunyhá- val. Az ágy peremén kopottas szőrű, fekete macska ágaskodik farkát ostorként formálva. Akár a mesében. A szoba alja földes, kissé már elhanyagolt. A falon hímzés, rajta ölelkező emberpár és a szöveg: SZÍVEMNEK AZ A KÍVÁNSÁGA, ÉLJEK A FÉRJEMMEL ÖRÖK BOL- DOGSÁGBAN.-Hát így élek itt aranyos- kám. Az édesanyám halála, 1970 óta egyedül. A szegény szüléimét nem akartam el- hagyni, betegesek is voltak, ápolni kellett őket, így aztán, bár volt ám nekem sok jó pár- tim, nem mentem féijhez egyikhez sem. De jó az Isten, az velem van. Én hiszek benne. Ugye az nem bűn? Kezembe adja az imént ka- pott képeslapot. Hátoldalán a sebtében odavetett sorok: Üd- vözlöm Margit néni önt, és a ku- tyáját Nérót. Sok boldogságot kívánok! Kaposvárról Szabó Gábor, a katonáskodó kisfia. getvár közeli, dimbes-dombos aszfaltúton megközelíthető fa- luban. Tudtam, hogy a Kossuth utca 83-at kell keresnem, arra is számítottam, hogy a falu talán legnyomorúságosabb házikóját találom ezen a címen, s bár a feltételezésem beigazolódott, azért megkérdeztem a kertjét gondozgató szomszédasszonyt:- Itt lakik a Máté Margit néni?- Itt, de ha lakat van az ajtón, akkor szomszédol valahol. A lakatot valóban az ajtón ta- láltam, de úgy gondoltam, meg- várom Margit néni hazatértét. Addig szemügyre vettem az ud- var szép virágait, és eredmény- telenül bár, de igyekeztem megbarátkozni a ház hosszú láncra kötött őrzőjével, az élénk érdeklődést mutató, hol a féléi- metességét demonstráló, hol pedig a farkát csóváló kutyával. A zsalugáteres, két piciny ab- lakú épület szegénységében sem volt lehangoló. Talán a vi- rágok miatt. A kapuhoz váratla- nul egy fiatalember érkezett bi- ciklivel, és képeslapot ejtett a postaládába. Pár perc múlva a Margit nénivel először Gábor napon találkoztam. Botjával té- tován toporogva, félénken lé- pett be a szerkesztőségi szó- bába, aztán lassan-lassan mege- redt a nyelve. A barázdás arcú anyókának talán a kendője csücskéből is szeretetet sugár- zott, ahogy mesélt.- Aranyoskám. Jöjjön el egy- szer hozzám Somogyhatvanba. Nézze meg milyen nyomorúsá- gosan élek. Tudja, én járatom ám és mindig félreteszem a ma- guk lapját. Van már a szekré- nyemben belőle vagy ötven kiló. Ha meglátogat, akkor én azt mind oda is adom magának.- Tudja-e ki van most itt eb- ben a házban? - kérdeztem tőle, majd az érdeklődését látva már mondtam is. Hát a Göncz Ár- pád. Ha látni akarja egyszer élőben is, csak üljön ki az épület előtti egyik padra, és várjon.-Nem akarom én látni gye- rekem, mert ha segíteni úgy sem tud rajtam, akkor minek ücsörögjek azon a pádon. Most szombaton találkoztunk vele újra. A megbeszéltek sze- rint Somogyhatvanban, a Szi
