Új Dunántúli Napló, 1994. április (5. évfolyam, 90-118. szám)
1994-04-10 / 99. szám (98. szám)
Ordas Iván szakadatlan történelemjárása Huszonhatezer flekk, mennyi az? Ordas Iván, anyai ágon Koroponay Géczy Julianna, a ״Lő- csei fehér asszon” leszármazottja Fotó: Szundi György ténetem. Német-szerb kevere- dés, amely ״tiszta” magyarrá vált szíve szerint is. Anyai ágon ős-nagynéném, Korponay Géczy .Julianna volt a ״Lőcsei fehér asszony”, apai ágon szé- papám apját, Mihajlovits Sán- dór rác disznókereskedőt fel- akasztották, mert sok disznót lopott. Ivadékai Vácra települ- tek, de Kornél-nagyapám már Bácska alispánja volt. Apai nagyanyáméit - Weindl-ek, Fernbachok - gazdag svábok voltak. Anyagi ágú rokonomról, a Mersén eltemetett Koltai Vi- dós József alispán nemzetőr-pa- rancsnokról utca van elnevezve Szombathelyen. Elődeim, ro- konaim közt sok huszártiszt, ka- tona - szívós fajta. Édesanyám 88 éves - bakfis hetvenesekkel áll le bridzsezni ma is, Vi- dos-nagynénikém 104 évesen aludta át magát a halálba. B. R. mondhatok köszönetét, hogy a könyvtárat támogatta a váloga- tás kiadásában. Az így élt Má- ria Terézia tavalyelőtt került ki a nyomdából, és végre kiadták Az őr az udrvaron-t is - 11 bor- tön emlékét. Ugyanis én akkor voltam ötvenhatos, nem most. Újságíróként ,meg úgy 26 ezer flekket írtam össze 35 év alatt.- A múlt kutatása mellett po- litizálsz?-Nem vagyok kutató, csak elolvasok jónéhány könyvet mielőtt egy saját megírásába fognék. 1989-ben váratlanul párttag lettem, de hogy melyiké, az szerintem abszolút magán- ügy, ha a városban meglepe- tést is keltett. Az a baj, hogy ezt nálunk még mindig összekeve- rik az erkölcs kérdéseivel.- Most min dolgozol?- Nyelek naponta egy marék gyógyszert, de írom a családtör- ׳ elfelejtett altábomagy”-ot - a sokadik után. Hogy kifogyhatat- lan szorgalmú, eddig is tudták róla jó ismerői, de hogy Simo- nyi óbester, Hadik András vagy a tizenhárom aradi vértanú re- gényben megörökített, az égi- testek járását is felidéző, nap- szakokig korhű története mellett - mellékesen - mindig akad egy-egy új felfedezettje - az mégiscsak egy példaadó ma- kacsság eredménye.- Báró Hrabovszky János tu- lajdonképpen a tizenötödik vér- tanú, börtönben hunyt el - mondja Ordas Iván. - Kajda- csőn van eltemetve. A falu iga- zán kiváló polgármestere, Len- gyei János segített a könyv meg- jelentetésében. Hasonlóan és mostanában született a Győr- köny - egy újságíró szemével, és Kocsis Imre Antal szekszárdi polgármesternek is elsők közt kórháztól, ahol a felesége - ápo- lónőként - vastüdőn életben tar- tott arcok fölé hajolt, a rokoni asztaloknál sürgő asszonyok szerelmes vagy éppen munkába tört mosolyáig. És az 56-os bőr- tönévektől egy olyan jelenig, amelyben a kézzelfogható, a szemünkig tolakodó értékeken siklunk át a legkönnyebben. Elfogultsággal vádolhatná- nak, ha most esztétizálnék sál- langmentes, férfias stílusa, a tárgyához alkalmazkodó lé- nyeglátása és gyakran a tragé- diát is finoman ellenpontozó iróniája fölött. S taglalnám, hogy ez az irónia milyen belső derűt, életszeretetet sugároz. Elfogultságomat mentse és magyarázza, hogy látogatóban nála a pohárka vörös mellé mindig képes szervírozni meg- lepetést is. Mi mást, ha nem egy újabb könyvét, ezúttal az ״Egy novellaválogatását, egy ma- kacs, az életet a saját bőrén megtapasztalt ״gyalogos” új- ságíró szigorú rostáját 35-40 év terméséből. A szabadság-hegyi A napokban - örömömre - könyvet postázott nevemre a Tolnai Megyei Könyvtár. Or- das Iván ״Kegyetlen humaniz- mus” címmel tavaly megjelent A rendőrség történetéből Ízelítő a baranyai főkapitány új könyvéből A könyv taglalja a magyar ál- lamalapítástól a török hódoltsá- gig terjedő időszak körülmé-orn nyeit, betekintést nyújt az ispá01; ,־ nők, a billogosok, börtönőrök, v kapusok, várnagyok, az úriszé- kék, a pallosjog világába. A további fejezetek már a polgárosodás, majd a fővárosi rendőrség államosításának idő- szakával foglalkoznak, többek között képet kaphatunk a csendőrségről és a proletárdik- tatúra rendőrségéről. A pécsiek számára külön érdekességet je- lenthet a az utolsó fejezet mel- léklete, amely a város rendőrsé- gének fejlődését mutatja be. Végül közreadunk egy ״kriti- kát”; ״Rendőr írt a rendőrség- ről, szakemberi elkötelezettség- gél és megfelelő ismeretekkel, ebből a szempontból hézagpótló a mű, mert ilyen még eddig nem túl gyakran fordult elő.” - véle- kedett dr. Pintér Sándor orszá- gos rendőrfőkapitány a kötethez írt előszavában. Balog N. ״A rendőrség minisztere olyan ember, aki mindennel tö- rődik amit lát, aztán azzal is, amit nem lát... Azok, akik tol- vajok szeretnének lenni felirat- koznak a tolvajfőnöknél, s en- nek mindennap számot adnak minden elkövetett lopásról. . . Bárki megbecstelenít egy lányt vagy asszonyt, akivel nincs há- zassági viszonyban, vágják le nemző szervét. . .” A fenti idézeteket dr. Ernyes Mihálynak, Baranya megye rendőrfőkapitányának napok- bán megjelent könyvéből ollóz- tűk. A ״Fejezetek a rendőrség történetéből” címmel, a Pandúr könyvek sorozatban megjelent kötet hatalmas forrásanyagra támaszkodva ad képet a hazai (és érintőlegesen a más orszá- gokban működő) rendőrségek- ről, egészen az első írásos em- lékekig visszanyúlva. A törté- nelmi keretekbe ágyazott feje- zetekben a szerző 1919-ig tag- lalja a témát, ám mint megtud- tűk tőle, a jövő héttől már a folytatáson, a második köteten dolgozik. A most megjelent könyv egyébként kétezer példányban látott napvilágot. Az érdeklő- dők a Pandúr Bűnügyi Magazin terjesztői hálózatán keresztül és néhány könyvesboltban juthat- nak hozzá. Az azonban már a megjelenést követő napokban bizonyossá vált, hogy a kötetet rövid idő alatt elkapkodják. Hogy milyen ismeretekhez juthatunk a 250 oldalnyi tanul- mányt lapozgatva? Olvashatunk például a görög városállamok rendőrségéről, vagy éppen az első magánrendőrségről és az egyiptomi kémkedés világáról. Az egyes államok rendőrségeit ismertető fejezetben találkozha- tunk a Scotland Yard-dal. Egy másik, különös világ mutatkozik meg a kiállításon Fotó: Szundi György Pécsi rajzok a királynő kiállításán ben. A fejlett országokban már hosszú idő óta nagy figyelem- mel kezelik a sérült gyermeke- két. A több országban tapaszta- latot gyűjtött szakemberek mondják, ,hogy például az Egyesült Államokban mi sem természetesebb, mint hogy az elnöki rezindencián, sérült fiata- lókat is foglalkoztatnak. II. Er- zsébet, angol királynő pedig minden évben nemzetközi gyermekrajz kiállítást rendez kifejezetten a fogyatékos gyér- mekek munkáiból. Ezen a kiál- lításon több év óta részt vesznek a pécsiek is. A hazai szakembe- rek és a gyermekek szülei azt szeretnék, ha itthon is hasonló lenne a helyzet. A most bemutatott alkotásaik közül kettő egy amerikai pro- fesszor figyelmét is felkeltette, aki meg akarja venni őket. T. E. Fodor Ildikó, Fogarasné Sándor Rita, Glokker Zoltán, Odrobina Tamásné, Viszlói Andrea - pontosan tudják, hogy az ér- telmi fogyatékos gyermekek között sok olyan van, aki ugyan gyógypedagógiai segítséggel, de lényegesen többre lenne ké- pes, mint amire a jelenlegi lehe- tőségei között viheti. Ezért tartják nagyon fontos- nak, hogy a kapuikon kívüliek is láthassák mindazt, amit a gyerekek létrehoztak. Az iskola és az Értelmi Fogyatékosok Ér- dekvédelmi Szövetségének Ba- ranyai Vezetősége által szerve- zett kiállítás társadalmi rangját növeli, hogy a Kamara Színház adott otthont neki. Ez a felkarolás és támogatás egy lépést jelenthet az értelmi fogyatékos gyermekek más megítélése, támogatása érdekéSzokatlan a cím és meghök- kentő a környezet. ״Én is ember vagyok” elnevezéssel, rengeteg kő között láthatók azok az alko- tások, a Pécsi Nemzeti Színház Kamara Színházában, amelye- két a pécsi Papnövelde utcai Ál- talános Iskola és Diákotthon ta- nulói készítettek. Szobrok, tűz- zománcok, grafikák, festmé- nyék, használati tárgyak, dí- szék, tekinthetők meg itt április 15-ig minden nap délután há- romtól hat óráig. Készítőik értelmi fogyatékos gyerekek, akik ily módon mu- tátják meg a speciális világlátá- sukat. Meg azt is, hogy olyas- mire képesek, amit sokan nem is gondolnának róluk. Termé- szetesen nem egyedül, hanem a tanáraik segítségével. Az isko- Iában tanító pedagógusok - köz- tűk a kiállító csoportokat vezető Játszóház a pécsi Centrumban is Hétfőn ismét tanítás. A tava- szi szünet utolsó, szombati ját- szóházi lehetőségeit bűn lett volna kihagyni. A pécsi DO- ZSÓ-ban egy tucatnyi gyerek fűzte a gyöngyöt és rajzolt ked- vére. A Helyőrségi Klubban Sági Judit, a Pécsi Origami Kör vezetője irányításával több mint húszán ismerkedtek a papírhaj- togatással. A tizenkét színben eléjük tett fénymásoló lapokból a gyerkőcök fantáziáját és kéz- ügyességét bizonyítandó, igaz, némi segédlettel, sorra születtek a Snoopy kutyák, kosárkák, ci- cák, virágok, felfújható nyu- szik. S egy-egy elkészült mű- remek láttán nagy volt az öröm. Az elsős Sztraka Tibi és a ne- gyedikes nővére, Tímea, anyai segítséggel hajtogatott röpcsit, kosárkát, lepkét, tulipánt, cicát. Édesanyjuk önfeledten játszott velük, előre megfőzte az ebédet, nem kellett siettetnie gyerme- keit. Hadd játsszanak. A Centrum Áruházban ismét családi bevásárló hétvégét tar- tottak. Ilyenkor kedvére néze- lődhet, vásárolhat a család (pon- tosabban a szülők). A gyereke- két hajtógatóverseny, társasjá- ték és nintendó várta a játszó- házban. A szülők kedvükre vá- sárolhatták a Whirlpool háztar- tási nagygépeket és a 20%-os engedménnyel kínált Zenker sü- tőformákat, de játszhattak is. Megpörgethették a szerencse- kereket (a szerencsések a vásár- lási értékből visszatérítést vagy vásárlási utalványt kaptak), megnézhették a centrumos dől- gozók alkalmi manökenségével bemutatott tavaszi ruhakínála- tot, ezer forint fölötti vásárlás- nál 5%-os engedményt nyújtó törzsvásárlói csekkfüzetet is kaptak. Mindenki jól járt. Jó hétvége volt. B. M. L. Rádió mellett.. daság”, majd hozzátette: ״Szóval a népgazdaság ment tönkre, de nem a Nagy Sán- dór... ” Olcsó, szónoki fogás, nem vall valami nagy széllé- miségre. De azért azt hiszem, a képviselő sem éhezett a ko- rábbi években sem, tekintettel remek - bár nem kiemelkedő — beosztására. Arról sem hallót- tam, hogy a múltban mint el- lenálló tevékenykedett volna, ami indokolná dühét - sértett- ségét. Talán két éve, egyik parlamenti ülésen nekirontott Csehák Juditnak: ״Miért nem akkor mondta el jelenlegi vé- leményét, amikor Ön volt az egészségügyi miniszter?!” Ugyanezt a kérdést persze neki is fel lehetne tenni. Majdnem annyi különbséggel, hogy ő sem volt miniszter. De bátor sem. Mint sokan mások. szinte képtelen úgy hozzá- szólni a parlamenti napiren- dekhez, hogy emelt hangon ne hárítana minden gondot-bajt a múlt rendszerre és ne rúgna bele - történetesen - az MSZP-be. No persze, ha nincs okos mondanivalója, akkor a könnyebbik megoldást vá- lasztja: szidja az ellenfelet. (Ellenséget...) Egészségügyi ellátásról lévén szó, a MSZOSZ vezetőjét, Nagy Sándort idézi, aki állítólag olyasmit mondott még öt esz- tendeje, hogy a szociális ellá- tás jobb volt a múlt rendszer- ben. Mármint az ״átkosban”. Az egészségügyis képviselő erre most megjegyezte, hogy ״tönkre is ment bele a népgazlaszol: ״Nincs még egy ilyen buta város, mint a miénk! - mondta felháborodva - Ez nem Budapest, hanem Buta- pest! Mit mondhatnék, amikor egy kommunista, szemét kerü- letben kell a cédulák után kaj- tatnom!” Okosabban tenné, ha nem kajtatna. Akár négy esztendővei ezelőtt sem kellett volna ״kajtatnia”, egy ilyen szemét kerületben. Hogy a buta város, buta kerületének buta lakóitól megajándékozzák a kopogtató céduláikkal, nem tudni, de a nyilatkozat után én nem mer- nék a szemük elé kerülni a képviselő úr helyében. Az egészségügyben foglal- kozó - koalíciós képviselő fogalmazott szövegekért. El is hiszem. A pártok némely sző- vegszekesztője most kitöm- bolhatja magát: hátha az iroda- lom felfigyel rá és felfedezi, mint elképesztő új tehetsé- get. . . Mindenesetre tanuléko- nyak. Példakép is akad, csak figyelmesen kell végighallgatni a politikusok nyilatkoza- tait, emelvényekről elhangzott beszédeiket. A riporter fag- gatja a képviselőt, mit tapasz- tál ״kinn az életben”, ahogy gyűjtögeti a kopogtató cédu- Iáit. Az országgyűlési képvi- selő - aki minden bizonnyal még négy évet szeretne le- húzni a parlamentben - feltű- nőén finom, úri modorban vánika. A bugyuta hirdetést va- lamilyen ügynökség adta föl. A rádió meg közölte. Fölrö- högtem, hát ez aztán csúcs volt, de hirtelen elkomorul- tam: hát ez semmi, mi lesz (vagy van már!) ahogy köze- ledik a választás napja. Em- lékszem - négy esztendeje - egyik párt, amely a parasztsá- got célozta meg választási programjával, úgy kezdte reg- gelente a fizetett hirdetését, hogy először tehénbőgést hal- lőttünk, majd disznóröfögés, ostorpattogtatás és fals trom- bitaszó következett, és utána az épületes szöveg. A rádió persze az idén sem vállal fe- lelősséget a pártok által megHúsvéthétfőn déli tizenkét óra előtt öt perccel a rádió le- pörget egy rövidke hirdetést, amelyet jó tollú szerzők kom- ponáltak meg, gondolom nem ingyen. íme a párbeszéd: ״Ba- rátom! tudja-e mi az privtizá- ció? ״ ”-Mit tudom én!” - hangzik a fölöttébb okos, he- ly én való válasz, majd tovább folytatja: ״... Én csak azt tu- dom, hogy a másik utcában egy üres hajdani műhelyt most egy kisiparos bérel. Múltkor kihívattam, volt egy kis szere- lési munka a fürdőszobában, megjavította amit köllött, és utána az embere még össze is söpört. . . !” Gong, öt füttyszó, harangozás, kezdődik a króMerész szónoklatok, szónokok... 1994. ÁPRILIS 10״ VASÁRNAP 4 Új VDN » t t *
