Új Dunántúli Napló, 1994. április (5. évfolyam, 90-118. szám)
1994-04-09 / 97. szám
1994. április 9., szombat Riport 12 új Dunántúli napló Privatizált madarászok Csoportja néhány vállalkozó kedvű tagja segítségével szer- veződött az első madárgyűrűző tábor Baranyában 1981-ben a somonyi halastavaknál. Nem véletlenül esett a választás Su- monyra, hisz a tórendszer és környezete kiváló élőhelyet biz- tosít a vizimadaraknak. Ma- gyarország egyik legnagyobb madárgyűrűző állomása jött itt létre, ahol fiatalok százai segítik a tudományos igényű szakmai munkát, s szereznek alapfokú természetvédelmi ismereteket. A tábor időtartama a kezdeti 4 hétről 9 hétre bővült, s az eddig gyűrűzött madarak száma meg- közelítette az ötvenezret. Ma a sumonyi tábor az ország legré- gibb madárgyűrűző állomása, ahol állandó hálóhelyekkel és állandó hálófelülettel történik a madárbefogás. Az egyes fajok évenkénti mennyiségének ala- kulása így összehasonlítást tesz lehetővé, a biometriai adatok felvételezése pedig segíti a ma- darak vonulási sajátosságainak jobb megismerését. A terület korábbi tulajdonosa a Bikali Állami Gazdaság mindvégig segítette a tábor mű- ködését, s hozzájárult a tábor- hely, valamint a tórendszer ná- dasában a hálóhelyek kiépítésé- hez. Az egyesület és a gazdaság együttműködési szerződésben rögzítette a vállalt kötelezettsé- geket. A gazdaság halastavainak privatizációjával az elmúlt év végén új gazdája akadt a terű- letnek. Az olasz érdekeltségű EURO-EST Kft a tavaly no- vemberi tulajdonbavételt köve- tőén mindenkinek, így a mada- rászoknak is megtiltotta a terüle- ten való tartózkodást. Ezzel ve- szélybe került a 13 évi tudomá- nyos munka folytatása, a több millió forintos költséggel kiépí- tett táborról és a hálóhelyekről nem is beszélve. Az egyesület az új tulajdo- nőst részletesen tájékoztatta a munka jellegéről, s a további tervekről. A nehézkesen bein- dúló új kapcsolatok eredménye- képpen az EURO-EST kft ígé- retet tett arra, hogy az egyesület a későbbiekben is folytathatja a kutatásokat, s megszervezheti a táborokat. Bank László Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület A madárvonulás kutatás kö- zel 100 éves múltra tekint visz- sza. A század elején Mortensen dán kutató alkalmazott először a madarak egyedi jelölésére sor- ' számmal ellátott gyűrűket. A módszer kiválónak bizonyult, s világszerte elterjedt. Napjaink- bán a gyűrűk mellett egyéb jelö- lési módszerek is előtérbe kerül- tek, főleg a nagytestű madárfa- jók esetében. A szárnyra erősí- tett színkombinációs lapocskák lehetővé teszik a jelölt példá- nyok távcsővel történő azonosí- tását azok ismételt befogása ■ nélkül. Néhány fajnál a tollazat i megfestése is jó szolgálatot te- hét a vonulási viszonyok tisztá- zásában. Hazánk az elsők között indí- tóttá be a szervezett madárgyű- rűzést. Az önálló kutatási in- tézményként működő Magyar Madártani Intézet vezetésével az évenként jelölt madármeny- nyiség kezdetben néhány ezer példányt tett ki. Több faj eseté- ben még így is kiváló eredmé- nyék születtek. Gólyáink vonu- lási útvonala a visszajelzések alapján pontosan kirajzolódott, s egy-két parti madár (pl. bíbic) esetében is összeállt a vonulási útvonalakról és a telelőhelyek- ről alkotott kép. A hazai madárgyűrűzés a Magyar Madártani és Termé- szetvédelmi Egyesület 1974-ben történt megalakulásá- i val vett új lendületet. Az egye- sülét néhány év alatt kiépítette a tömeges madárbefogáshoz szükséges országos táborhálóza- tot, s biztosította a tudományos igényű adatfelvételezéshez és feldolgozáshoz a szakmai hätte- rét. A Magyar Madártani Intézet- tői átvette a szervezéssel és nyilvántartással kapcsolatos összes feladatot, s önálló gyűrű- ' zőközpontot hozott létre. Napja- inkban közel 500 egyesületi tag rendelkezik gyűrűzési megbiza- tással, s az évente jelölt madarak száma 80-100 000 között állan- dósult. Ez a mennyiség európai viszonylatban is kiemelkedő. Nem elhanyagolható szempont, 1 hogy míg a munka állami finan- szírozásának mértéke jelentősen visszaesett (gyakorlatilag csak a gyűrűgyártásra elég), addig az egyesület saját erejéből építette ki a táborokat, s a gyűrűzök is saját költségükön vásárolják a szükséges felszerelést. Az MME. Baranya megyei lt? A délutáni csúcsforgalomban gyakoriak a torlódások Pécs belvárosában Fotó: Szundi György Zöldhullám a 6-oson időszakban romlott el az Irgal- masok útjánál és a Jókai utcai lámpa is, s a két szakember, aki ezzel vállalkozási alapon fog- lalkozik úgy döntött, az utóbbi berendezések hibaelhárítását fontosabb, mint a Budai vámit. Természetesen a központ pa- noráma tábláján leolvasható az is, ha valamelyik berendezés meghibásodik. Leggyakrabban az izzók kiégése okoz gondot, éppen azért, hogy ezt a minimá- lisra csökkentsék, úgynevezett tartós izzókat szerelnek a lám- pákba, s négyhavonta a még üzemképeseket is kicserélik. Sokan azt sem értik, miért kell a ״rendörlámpáknak” éj- szaka, nagyon csekély forgalmi viszonyok között jelezni. Árki Sándor magára vállalta a fel- elősséget, ő döntött így, mond- ván, a gépkocsivezetők meg- szokták ezekben a csomópon- tokban, hogy áthaladásukat lámpa szabályozza, ezért a köz- lekedés biztonsága megköveteli a folyamatos üzemelést. Pécsett jelenleg 32 forgalom- irányító lámpa üzemel, a rend- szerben nem lévő 5 bekapcso- lása csupán pénz függvénye. A forgalomirányító központ 96 lámpa működtetését képes ״fel- vállalni”, tehát akad hely a le- endőknek is. Roszprim Nándor cenkénti, s eddig nem volt lehe- tőségünk a kézi beavatkozásra, most már lesz. A közlekedők azt tapasztal- ják, hogy nem igazán van a 6-os úton ״zöld hullám”, holott ko- rábban ezt ígérték a KIG szak- emberei. Árki Sándor szerint ez így van, a főútvonal Pécsett át- haladó teljes hosszában valóban nem összehangoltan működnek a berendezések. Amennyiben azonban a Páfrány és a Rét utca között 50 kilométeres átlagse- bességgel, a Rét utca és a 48-as tér között 40-el, a 48-as tér és a Mohácsi út között ismét 50-es átlaggal közlekedik a járműve- zető, akkor jó az esélye, hogy végig zöldet kap.- Hozzátenném azonban, hogy ez csak akkor igaz, ha tényleg tartani tudja az említett átlagokat, mert sajnos gyakran előfordul, hogy a sietős autósok torlódást okoznak, s akkor már nincs zöld. Megemlítem a mémök-ta- nácsosnak, hogy a Budai vám- nál reggel nyolc óra^ között nem üzemelt a lámpa. Árki Sándor ״belapozott” a számítógépes rendszerbe, s kiegészítette az ál- talam tapasztaltakat.- Már hét óra öt perckor sem működött, s a hibát 8.30 órakor hárították el. Azért tartott ilyen sokáig, mert ugyanebben az ladó forgalom, a központba ke- rülnek, ahol a komputer ezt ér- tékeli, s ez alapján választja ki a legmegfelelőbb programot. Je- lenleg három periódus idővel - 75, 85 és 105 másodpercessel - dolgozik. A szabályozás eddig félóránként történt, most úgy látjuk, indokolt a tizenöt perÉvekig tartó előkészületek után 1992. októberében végre-valahára átadták a pécsi közúti forgalomirányító köz- pontot. Abban megoszlanak a vélemények, hogy azóta köny- nyebb-e Pécsett közlekedni, hi- szén a járművezetők azt várták, rugalmasabbá válnak a forgalmi viszonyok, azaz a jelzőlámpák összehangoltan működnek. Ez nem igazán van így . . . A Pécsi Közúti Igazgatóság (KIG) épületében lévő forga- lomirányító központ tulajdon- képpen alig különbözne egy át- lagos méretű és berendezésű irodahelyiségtől, ha nem lenne az egyik fal helyén egy pano- ráma tábla. Ezen Pécs térképe látható, kiemelten a nagyobb útvonalak, kereszteződések, ahol pedig forgalomirányító jel- zőlámpák vannak, ott kis lám- pák világítanak illetve nem vi- lágítanak. A tabló mögötti lég- kondicionált szobában van a központ ״lelke”, a Siemens számítógép, amely az egész rendszert működteti.-Jelenleg 27 forgalomirá- nyitó berendezés van a 'köz- pontba kapcsolva - mondja Árki Sándor, a KIG mémök-ta- nácsosa -, ezeknél a csomópon- toknál a burkolatban elhelyezett detektorok érzékelik a forgalom nagyságát. Az információk, azaz hogy az adott időszakban mekkora a csomópontban áthaA Pécsi Közúti Igazgatóság forgalomirányító központjában fo- lyamatosan nyomon követhető a forgalom alakulása, a lámpák működése, az esetleges meghibásodások Washington belülről Politikacsinálók között - Amerikában gozni amerikai Fulbright-osok- kai. Ami a program személyes oldalát illeti, a szervezők lehe- tővé tették, hogy a családunkat is magunkkal hozzuk, így én is a feleségemmel és a lányommal utaztam ide Pittsburgh-ból, ahol ebben a tanévben a Du- quesne Egyetemen drámaíró- dalmat tanítok. Amíg a Fül- bright-osok előadásokon vet- tek részt, a családtagoknak kü- lön programokat kínáltak a szervezők. Felkereshették a Ford Színházat (ahol Lincoln elnök merénylet áldozata lett), a számos képzőművészeti, tér- mészetrajzi, történelmi, űrkuta- tási stb. múzeumot, amelyek a Fehér Ház és a Kapitólium kör- nyékén találhatók, s ők is ellá- togathattak a szenátusba. A program hivatalos részén túl nagy élményt jelentett egy ilyen színes nemzetközi társa- sággal eltölteni ezt a négy na- pót. A washingtoni konferencia száz résztvevője között volt: kuvaiti nyelvész, örmény fizi- kus, kínai szociológus, spanyol sejtbiológus, benini komparati- vista, angol építész, indiai filo- zófus, szenegáli neurológus, német ókortörténész, lett köz- gazdász, japán kömyezetmér- nők, és - a tudósító - a magyar irodalmár. A hazánkon túl mindannyian intézményünket is képviseltük, így jómagam a Janus Pannonius Tudományé- gyetemet és annak Irodalom- elméleti Tanszékét. P. Müller Péter olvasásra, kutatásra. Láttuk a világon fellelhető három ere- deti Guttenberg Biblia közül az itt őrzött példányt; az elmúlt öt- százötven év során nyomdá- szati szempontból semmit sem avult, ma is gyönyörű állapot- bán van. A programban szerepelt egy egész napos kirándulás Charlot- tesville-be, a Thomas Jefferson által tervezett és alapított, 1825-ben megnyílt Virginia Egyetemre, ahol felkereshettük Edgar Allan Poe egykori szál- láshelyét, a tizenhármas számú kollégiumi szobát. Ellátogat- tunk Jefferson egykori reziden- ciájára és birtokára, a Monti- cello-ra, ahonnan a múlt század elején még a világ végéig lehe- tett ellátni, mert a nyugatra eső közeli hegyeken túlra akkor még senki sem merészkedett az Új Világ alapítói közül. Annak oka, hogy mindezt a Fulbright-osoknak szervezte az USIA, abban áll, hogy az ősz- töndíjat az Egyesült Államok kormánya fizeti. 1947-ben Fulbright szenátor javaslatára indították el a - róla elnevezett - nemzetközi csereprogramot, amelynek évenként több száz, az elmúlt közel ötven évben sok-sok ezer résztvevője volt. Pályája korai szakaszán Fulb- right-ösztöndíjas volt például Margaret Thatcher, Willy Brandt, és nagyon sok olyan tudós, akit a saját szakmája is- mer, de a széles közvélemény nem. Nekem is alkalmam volt korábban Pécsett együtt dőllium napi működéséről. A túrát az egyik képviselői irodaépü- letben kezdtük, ahonnan a ho- natyák földalatti folyósón, kis sínautókon jutnak el a Kapitó- lium épületébe. A törvényhozói szavazásnak olyan nagy jelen- tőséget tulajdonítanak, hogy a szavazások idején a lifteket és a sínautókat kizárólag a képvise- lök használhatják. Minden ho- natya igyekszik a szavazások- nak legalább a 80-85 %-án le- adni a voksát. Akinek alacsony a szavazási mutatója, a közvé- lemény szemében rosszul végzi a munkáját, és nemigen számít- hat rá, hogy újra meg fogják vá- lasztani. Az egyik képviselő a látogatásunk előtti héten mu- lasztotta el több mint negyven éves képviselősége során az első szavazást, a nyolcvanöt éves honatya a hét elején még átvitette magát a kórházból, ahol kezelik, de a hét derekán az orvosai megtiltották a beteg szállítását. Jártunk a Kongresszusi Könyvtárban is, melynek elsőd- leges feladata a képviselők ki- szolgálása, de amely egyben a nemzet könyvtára is. Tizenöt- millió könyvet, nyomtatványt, térképet, hangzó anyagot őriz- nek a jelenleg három hatalmas épületet elfoglaló könyvtárban, melyben a gyűjtemény kéthar- mada nem angol nyelvű, s az ál- lomány hat másodpercenként gyarapodik egy-egy új tétellel. A könyvtárba beiratkozni nem kell, bárki tizennyolc év felett ingyen használhatja - helybenfelkérést; volt, aki a biztosítási- és reklámszakmából jött, s pár éve még a Disney filmvállalat- nál dolgozott. Ahogy az Egye- sült Államok elnökévé sem ké- peztek ki soha senkit, és min- den elnök a hivatali ideje és te- vékenysége során tanul bele a saját szerepébe és feladatkö- rébe, épp így a fehér házi stáb elnöki alkalmazottai is gyakor- lat közben sajátítják el a politi- kacsinálás szakmáját és művé- szetét. A Kapitóliumon két rendez- vényre került sor, egy plenáris ülésre, ״A hatalommegosztás alapelvei: pluralizmus és kon- szenzus” címmel és egy szená- tusi látogatásra. Az ülésen a törvényhozó hatalom működé- sét tekintettük át a szenátorok és a kongresszusi képviselők munkáját kiszolgáló tanács- adók előadásain keresztül. Egy-egy honatya mintegy hu- szonöt-harminc fős állandó munkatársi gárdát foglalkoztat, akik a törvényhozók tevékeny- ségét segítik és a különböző szenátusi és kongresszusi mun- kabizottságokban is dolgoznak. Előadóink között a költségve- tési, a nemzetközi biztonságpo- litikai és a külügyi bizottság tagjai szerepeltek. A szenátusi látogatás során tájékoztatást kaptunk a Kapitókatársak végzik, akik napi ti- zennégy-tizenhat órát dolgoz- nak. A miniszteri szintű, a hír- közlés reflektorfényében álló politikusok mögött ők azok a szakemberek, akik a politikát ténylegesen csinálják. Ez a fia- tál, dinamikus és kiválóan fel- készült elit az elmúlt egy év so- rán alapos politikai jártasságot szerzett, legtöbben a Clin- ton-Gore választási kampány stábjából kerültek ide. Tisztában vannak vele, hogy csak néhány évig végezhetik ezt a munkát, de büszkék rá, hogy a világtörténelem forrná- lásának közvetlen részesei le- hetnek. Az előadásokat követő vita során érintettük a nemzet- közi politika égető kérdéseit, így a boszniai háborút is, ami- vei kapcsolatban előadóink azt hangsúlyozták, hogy minden lényeges nemzetközi lépésben - a légtérzárlat elrendelésében, a segélyszállítmányok meg- szervezésében stb. - az Egye- sült Államok kezdeményező szerepet játszott, és az erélye- sebb fellépés orosz és nyu- gat-európai ellenállásba ütkö- zik. Előadóink mindegyike sze- mélyes pályafutásának ismerte- tésével kezdte a bemutatkozást. Volt, aki egy ausztrál egyetem frissen megválasztott rektora- ként kapta Clinton elnöktől a ״Washington belülről” cím- mel rendezett négynapos konfe- renciát az Egyesült Államok Tá- jékoztatási Hivatala (USIA) március elején az Amerikában tartózkodó Fulbright-ösztöndí- jasoknak. Az ebben a tanévben az USÁ-ban kutató, oktató kö- zel ezer külföldi szakemberből százat ért az a megtiszteltetés, hogy közvetlen betekintést nyerhetett abba, amit a tanács- kozás alcíme így fogalmazott meg: ״Az amerikai politikacsi- nálás működés közben”. A konferencia egyik plenáris ülése a végrehajtóhatalom jelen- légi gyakorlatát mutatta be, az Egyesült Államok elnökének közvetlen környezetében dől- gozó munkatársak előadásain keresztül. A Fehér Ház végre- hajtóhivatali épületében alkal- műnk volt találkozni Thomas Epsteinnel, az elnök politikai főtanácsadójával; Philip Lader- rel, az elnöki hivatal igazgató- helyettesével és Nancy Sóder- berggel, a Nemzetbiztonsági Tanács hivatalvezetőjével. Epstein úr úgy mutatkozott be, hogy ő a stáb idősebb tagjai közé tartozik, mert már elmúlt negyven éves. A kormányzati munka zömét, a politikai dönté- selőkészítés és a politikaformá- lás túlnyomó részét huszas és harmincas éveikben járó muné 1
