Új Dunántúli Napló, 1994. április (5. évfolyam, 90-118. szám)

1994-04-09 / 97. szám

uj Dunántúli napló 3 A mai nap 1994. április 9., szombat Tizenhét kilós páncélmellényben Beszélgetés Nagy Tibor haditudósítóval Nagy Tibor a Sao Paolo-i nyomornegyedben forgat, ahol 2 mii- liónyian élnek ilyen fatákolmányokban. Nagy Tibor mögött Benda Lajos, rendező Befejezte négyesztendős munkáját a parlament Felemelő pillanatok tanúi niszter látogatása előtt a magya- rókát ellenségnek tekintették, ott nem dolgozhattunk. Amikor például egy hidat akartak visz- szafoglalni és hat ágyúval löt- ték, nekünk hátat kellett fordí- tani, miközben egy görög stáb filmezhetett. Az más kérdés, hogy ennek ellenére, titokban azért felvettem egyet s mást. Mostanra a viszony normalizá- lódott.- Mivel közlekedtek?- Terepjáróval. Mással nem is lehet. Volt olyan eset, amikor 600 kilométert kellett földúton mennünk.- Milyen színvonalú felszere- léssel dolgozol?- Ugyanolyannal, mint bár- melyik nyugati stáb tagja, silá- nyabbal elképzelhetetlen a tisz- tességes munka. A páncélmel- lény azonban, amit mi viselünk, a szabvány NATO-mellény, 17 kg. A jobb nyugati riporterek- nek már korszerűbb, mindössze 2-3 kg-os mellénye van, abban jóval könnyebb mozogni.- Mi ellen véd, és mi ellen nem véd ez a mellény?- Véd az aknaszilánkok ellen és némileg a lövedékek ellen, ha azok oldalról, kis szögben ta- lálják el az embert. Ha szemből, akkor nem ér semmit, hiszen ma már olyan fegyverekkel lő- nek az orvlövészek, amelynek lövedéke 2000 méter távolság- ból keresztülmegy a vasúti sí- nen.- Mikor voltál lenn utoljára?- Március végén. ך Hogyan értékeled a mos- tani helyzetet?- Úgy látom, hogy minden félnek elege van a háborúból. Talán most már vége lesz. Kaukázusi ember- Mit csinál egy haditudósító, ha nincs háború?- A délszláv háború mun- kámnak csak egy részét teszi ki, járok máshová is. Brazíliába vagy Dél-Afrikába, ahová most nemsokára, a választások kap- csán megyek újra. De voltam Grúziában is Szaniszlóval, ami- hez képest a volt Jugoszláviá- bán tett utak kirándulgatásnak tetszenek csupán. A kaukázusi ember ugyanis azzal kezdi, hogy lelövi az embert, s csak azután kérdezi meg, hogy mit keres ott tulajdonképpen. Napi 60 dollárért kellett testőrt fo- gadnunk, mert azt mondták, hogyha meglátják nálunk a drága felszerelést, szó nélkül le- lőnek. Aztán jártam Moszkvá- bán is, kétszer tíz napot, a nagy kavarodás idején.-Mennyit keresel egy nyu- gat-európai kollégához képest?- Annak egytizedét.- Nemsokára választások lesznek nálunk. Ha az ellenzék kerül hatalomra, elképzelhető, hogy a Chrudinák vezette stáb nem sokáig tevékenykedik a Magyar Televízióban.-Azt nem hiszem, hogy tő- lem bárki is elirigyli ezeket a munkákat. De egyébként olyan hangokat is hallani a Televízió- bán, hogy A-tól Z-ig lecserél- nek mindenkit. Én azonban nem félek, hiszen most már, úgy gondolom, van nevem a szak- mában. Cseri László Hálátlan dolog operatőrnek lenni, hiszen amíg a riporter nap, mint nap szerepel a nyilvá- nosság előtt, s egy egész ország vagy világ ismeri, az operatőr szerényen a háttérben marad. Pedig munkája rendkívül fon- tos, nélküle nem láthatnánk azt, hogy mi minden történik a vi- lágban. Nagy Tibor, a Magyar Televízió külpolitikai osztályá- nak operatőre, valamikor Pé- esett kezdte pályáját. A Pécsi Városi Televíziótól rúgták ki 1991 januárjában. Októberig a Körzeti Stúdióban külsőzgetett, majd megkérdezték tőle, hogy vállalna-e egy hét helyettesítést egy eszéki forgatáson. Kovalik Andrásnak ugyanis elege lett abból, hogy szüntelenül le akar- ják puffantani. Nagy Tibor vál- lalta, s nemsokára már a Ma- gyár Televízió főállású opera- tőre lett, sőt, tulajdonképpen haditudósítója. Hatvan hét- Mikor voltál először a bal- káni háborúban?- Pont akkor bombázták Eszéket. Két-három próbát kel- lett kiállnom, aztán felvettek, megfelelt, amit nyújtottam.- Hányszor voltál azóta beve- tésben?- Hatvanszor. Hatvanszor egy-egy hetet.-Hogyan lehet ép lélekkel kibírni?-Én elég edzett voltam már bizonyos szempontból. Első munkahelyemen ugyanis, az orvosi egyetemen, műtéteket vettem föl. így aztán, amikor például Eszéken hoztak egy se- besült nőt, s utána a lábát, Sza- niszlónak el kellett fordulnia, én pedig a legnagyobb nyugalom- mai vettem fel az egészet.-A hatvan útról készült va- lamennyi filmet bemutatta a Magyar Televízió?- Igen, mind a hatvanat. Sőt, most megvásárolták a japánok az összesét. Az olaszok halála- Mennyire veszélyes ez a szakma?-Nagyon veszélyes. Mi pél- dául voltunk Mostarban, ahová az ENSZ hetente csak egy stá- bot enged be. A következő hé- ten a három tagú olasz stábra ugyanott ráesett egy akna. Mindannyian meghaltak. Mikor legutóbb ott jártunk, már láttuk az emléktáblájukat is. Körűibe- lül hatvan riporter halt meg ed- dig a háborúban. Sokan a hős- ködés miatt, de sokan, bár óva- tosak voltak, véletlenül.- Szükség van valamilyen speciális technikára a munka során?- Állványt a munka jellegé- bői adódóan nem lehet hasz- nálni, vállról kell tehát felvenni szinte mindent, ami nagy álló- képességet kíván. Egyébként, ha a szerbek oldalán dolgozunk, akkor ott, ha a másik oldalon, akkor ott kell végig dolgozni. Nem lehet átszaladgálni egyik oldalról a másikra. Ugyanis az a terep nem játszótér.- A magyar stábot ugyanúgy fogadják mindkét oldalon?-Nem, pontosabban a szer- bek Jeszenszky Géza külügymi­lehetőséget szeretné kihasz- nálni, amiben korábban alig reménykedett.- Szüleim és magam jogán a kárpótlási jegyekből visszavá- sároltam valamit őseim földjé- bői, s gazdálkodni fogok. Ki- mondhatatlanul boldog érzés: az ősziek már a földben vannak, s a tavaszi munkák nagyrészét is elvégeztem már. A parlamenti időszak számomra életem és álmaim betetőzése volt, persze mindaz ami megtestesült benne: amiben korábban reménykedni sem mertünk, ismét szabad lett az országunk. Jé Pap András az angol nyelv tanáraként meglehetősen félén- ken és alázattal lépett be a pár- lament épületébe annakidején, az MDF színeit képviselve״ s aki emlékszik még az akkori fo- tokra; díszmagyarban. Most, amint említette: ma is a leg- szebb nap számára az. Aztán a politikához edződve, a parla- ment külügyi bizottságának tag- jaként dolgozott.- Vallom, a törvényalkotás- bán a legtöbb teher a kormány- párti koalíció tagjainak vállán volt, s hiszem, becsülettel elvé- geztük azt a munkát, amelyet el- vállaltunk. Újabb megmérette- tésre készülök, s amennyiben a választók bizalmából ismét kép- viselő leszek, már többet várok önmagámtól is. Reményem: a törvényhozói munka mellett végre az országnak felelős pár- lamentjévé válik a ház. Getto József az SZDSZ tá- mogatásával került a parla- mentbe, fölállva a tervezőasztal mellől.- Bár magánügy, de kimon- dóm: hálás vagyok a sorsom- nak, hogy ebben a munkában részt vehettem. A lényeg, hogy az 1989-es év és az azt meg- előző időszak többet nem ismét- lődik meg. A politikától egye- lőre búcsúzom. De mint megfer- főzött, végre kívülállóként, sza- badon szeretnék képet alkotni az országról, a jelenlegi hely- zetről és állapotról, s majd az- után fogok válaszolni a kér- désre: hogyan tovább? Jé Vörös Vince az Országgyűlés alelnöki posztjából adódóan ta- Ián több időt töltött a Házban, mint más képviselő. Most, nyolcvannégy évesen távozik - végleg. írással foglalkozna: önéletrajzi munkával, melynek nagy része tömény politika.-A hatvan évvel ezelőtt el- kezdett politikai pályámra - az ideiglenes nemzetgyűlés tagja is voltam - ez a négy esztendő tette föl a koronát. Széppé vará- zsolva oly sok, korábbi szomorú napot. Kozma Ferenc kérdezhetünk ilyet. Hát a Jó di- adaláért. S ebben nincs is vita, mert a kényes Hercegnő és Sicc Fricc, a kóbor cica e kardinális kérdésben tökéletesen egyetér- tenek. Valljuk be, sokan hamisnak, kissé édeskésnek, sőt, uram bo- csá’, giccsesnek minősítik ezt az ízlést, megfeledkezve arról, hogy mennyire más a műfajok s hangulatok tűrőképessége e té- ren. Ki az, aki giccsnek bélye- gezne egy tündérmesét, egy fel- díszített karácsonyfát vagy egy húsvéti nyuszit? Á macskák or- szága külön világ, sajátos tör- vényekkel, elvégre, mint tud- juk, ők mindig talpra esnek. A Macskaarisztokraták, mi- lyen ritkán lehet ezt egy filmről elmondani, bájos alkotás. Stí- lusa vonzó, humora megnyerő. Nem, Walt Disney meséi nem hamisak. Egyszerűen csak ked- vesek. Mint ahogy ő maga is az. Kedves Mester. Egy örök gyermek. Nagy Imre tói, a két fiától távol töltött e négy év alatt.-A parlamenti munka mér- legét majd egy csöndesebb idő- szakban fogják megvonni. Úgy vélem, az?.al együtt, hogy na- gyón sok minden történt, nehéz éveket hagytunk magunk mö- gött. Közel négyszáz törvényt alkottunk, 5 ennek felét az az önkormányzati bizottság - melynek vezetője voltam - elei- tői végéig átrágta. Nyilvánvaló az is, hogy mint vidéki képvise- löt hátráltatott a fővárostól való 180 kilométeres távolság, de azért tudtam Mohács és térsé­gének gondjaival is foglalkozni, kapcsolatot tartani az otthoni- akkal, s érezve kéréseikből, gondjaikból amit lehetett, meg- jelenítettem a törvényalkotási munka során is. Jé Dr. Trombitás Zoltán orvosi hivatását szüneteltette, s rémé- nyei szerint szünetelteti majd. Újabb ciklusra készül a FI- DESZ politikusa, országgyűlési tisztségviselő, jegyző, aki - mint azt elárulta -, mindig is po- litikusnak készült, s öröme, hogy éppen a rendszerváltozás adta meg erre a lehetőséget.- Világrekordnak számít az a törvényalkotói munka, melyet a parlament elvégzett és e közben ne feledkezzünk meg arról, hogy ilyetén rendszerváltást nem esi- náltak még a világon sehol, leg- feljebb velünk egyidőben gya- korolják mindezt közeli szom- szédaink. Persze a mennyiség mindenképpen visszahatott a minőségre. Miközben tör- vény-gyárrá vált a parlament, nem tudott több funkciójának megfelelni. Ezek közé sorolom a végrehajtó hatalom ellenőrzé- sét, ami eléggé elsikkadt. Jé Nagy Varga Dezső a kis- gazda 36-ok politikusaként dől- gozta végig az utolsó napokat, s mint elmondta, elköszön a kép- viselői munkától végleg. Azt a Átélhető, rokonszenves, ked- vés figurák, természetesnek tűnő mozgás, barátságos színvi- lág, érdekes, könnyed meseszö- vés és szerencsés befejezés - ennyiből áll a recept. A gondo- san elkészített, korhű háttér- festmények, amelyek a század- forduló Párizsát idézik, már csak ráadást képeznek. Akár- csak a zenekari dallamoktól a jazz hangzásvilágáig ívelő, színpompás kísérőzene, a vi- dám vonósok és fafúvósok, s a ״musette”, ez a tréfásan szóló, dudaszerű hangszer. De mindez végül is csak matéria. A lényeg, a szellem, ezúttal is a látható dolgok mögött keresendő. Ez pedig valami idilli sugárzás, aggály nélküli életbizalom, hogy a nehézségek leküzdhe- tők, a bajok csupán átmenetijei- legűek, hiszen, amint látjuk, macskák, kutyák, sőt Roque- fort, a vagány egér-Sher- lock-Holmes és Fru-Fru, a de- rék konflisló vállvetve küzde- nek ... Nos, miért? De hogy is A parlament utolsó munka- napján valamelyest ünnepibb volt a hangulat, mint az azt megelőző, többnyire kemény csatákat hozó viták során. Idő- közben négy év múlt el: ennek a lelkekben is nyomatéka van. Mindez tükröződött az ülés- teremben és a folyosókon: mintha több újságíró és riporter lett volna, néhány frakció a nagy ház előtt csoportképre állt föl - amit az unokák is látni fognak -, mások melegebb kéz- fogással, öleléssel köszöntötték egymást vagy búcsúztak ölelés- sei egymástól. Dr. Kapronczay József szi- getvári tanárember az MDF szí- neiben vállalta a képviselői megbízatást, s talán kevesen tudják róla: szívós szervező, koordináló és egyeztető mun- kával lobbizott, s szerzett beru- házási forintokat, amiből jutott útra, közműre, iskolára.- Ne vegyék szerénytelenség- nek, de képviselőtársaim sorá- bán azon kevesek között érzem magam, akik a törvényhozó munka mellett tudták a lokális érdekeket is képviselni. Talán kevesen tudják, hogy kutatóként főleg a Dráva menti térség ge- ográfiájával, társadalmi föld- rajzával foglalkoztam koráb- bán, rengeteget beszélgetve a helybeliekkel - rengeteg tapasz- talatot is gyűjtve -, s óhatatla- nul szembeötlőit e vidék hányát- lása, az itteni élet ellehetetlenü- lése. Hát ezért vállaltam a tér- ségi politizálást, hogy valamit törleszthessek mindabból, amit én kaptam az ott élőktől. Jé Wekler Ferencből, Mecsek- nádasd egykori renitens tanács- elnökéből, független, majd az SZDSZ berkeiben munkálkodó képviselőből olyan politikus lett, akire figyelni illik, ha szól. Beszélgetésünk közben privát területre is kanyarodva azért csak kibökte: bár ne hiányozná- nak azok az órák, amit családjá­mind versbe foglalható” - írta a Macskák könyvében. És filmvászonra rajzolható, teszem hozzá rögtön. A bájos, fehérbundájú Hercegnő huncut kicsinyeivel, s főként a talprae- sett kandúr, Thomas O'Pa- macska, aki, ahogy illik, meg- menti a bajba jutott macskacsa- ládot az alávaló komornyik ár- mányától. Wolfgang Reither- man, a kitűnő animátor, 1970-ben készítette a Macskaa- risztokratákat, még a klasszikus rajzfilm barátságos, ״slow” tempójában. Ez volt a Walt Disney Stúdió első nagyobb vállalkozása a névadó s műfaj- teremtő mester halála után. Af- féle mozgóképi hűségnyilatko- zatként is felfoghatjuk, amely- ben az iskola minden fontosabb karakterjegye megjelenik. S ez a tény vitathatatlan minőséget jelent, hiszen ha Walt Dis- ney-nek nem kellett is felfedez- nie a macskák titkát, azért a népszerű rajzfilm valamennyi rejtélyét ismerte. Lvovi delegáció Harkányban Másfél éves baráti kapcsolat fűzi az ukrajnai Lvov városát Harkányhoz. A fürdőváros kül- döttségének tavalyi látogatását viszonozva ezen a héten Har- kányba látogatott az ukrán vá- ros polgármesteri hivatalának delegációja, valamint a Sokol- gyár sportcsapata. A kedden este érkezett focisták szerdán a harkányi csapattal mérkőztek meg, este' pedig a hivatali veze- tők vívtak egy baráti tekemecs- eset. Szerdán a hivatalok közti labdarúgó-, asztalitenisz-, és sakkversenyre került sor. Pécsi látogatás, harkányi fürdőzés színesítette a programot. Börtönszex és a gyilkolás művészete Gyilkolt-e a bogaras vegetá- riánus? Mire emlékszik az a fia- tál lány, akit élve eltemettek? Miért került ismét a rács mögé az ״öreg sittes”, aki pedig ko- rábban jó útra tért? Mit mondott a rendőröknek a kecskeméti milliárdos, amikor őrizetbe vet- ték? Minderre választ kaphat a kedves olvasó, ha megvásárolja a Pandúr áprilisi számát. Az immár negyven oldalon megje- lenő bűnügyi magazin ezúttal is a legmeghökkentőbb, legdöb- benetesebb bűneseteknek jár utána. A szadista halőröktől az igen kifinomult, ״profi” mód- szerekkel tevékenykedő bolgár autótolvajokig, jónéhány bű- nöző viselt dolgairól lebbentet- ték fel a fátylat az utóbbi hetek- ben a rend éber őrei. A hátborzongató történetek mellett azonban ezúttal is jóné- hány könnyedebb hangvételű szórakoztató írás színesíti a la- pót. Megtudhatja a kedves 01- vasó, hogy mi az összefüggés a vizi agáma és az értékes metsze- tek között, hány millió forint képes megbújni egy zsák búzá- bán és hogy mit tart Nagy Bandó András a ״gyilkolás mű- vészetéről”. A Pécsi Ildikóval készült in- terjú választ ad arra is, mi a mű- vésznő szerint a legnagyobb szenvedélybetegség no meg, hogy mi a legalapvetőbb félté- tele egy kiadós fogyókúrának. A grafológiai minitanfolyam ezúttal is komoly segítséget ad mindazoknak, akik a kézírás alapján próbálják mások szemé- lyiségét feltérképezni. A ke- resztrejtvény fődíja pedig ismét egy ötvenezer forintos nyere- mény. Érdemes tehát megvásá- rolni a Pandúr áprilisi számát, noha a bűnügyi magazin rend- szeres olvasói már tudják, ez bizonyos veszélyekkel jár: A Pandúr rabul ejt! Aki á-t mond, mondjon bé-t is, figyelmeztetett egy olvasóm. Ha tehát legutóbb egy kutyás filmről szóltam, most a macs- káknak kell következniük, fűzte hozzá tréfásan. Nos, szívesen írok a Macskaarisztokraták (The Aristocats) című műről. Nem mintha különösebben kedvelném e titokzatos lénye- két, bevallom, magam inkább kutyabarát vagyok, viszont na- gyón szeretem a rajzfilmeket. Ami ellenben a macskákat il- leti, eddig csupán Makár Viki, Vásottkarom és Enyvestalp tu- dott közel férkőzni a szívem- hez, ők azonban nem a háztető- kön szoktak ugrabugrálni, ha- nem T. S. Eliot verseiben. Azt hiszem, e szerző fedezte fel a puhaléptű, lopakodó jószágok titkát, nem véletlenül: ״Tudnod kell, a macska olyan, akár ma- gad vagy jómagam, vagy mint a többi emberek: Ahány, annyi- féle lehet. Egyik derék, másik gálád, ez okosabb, az ostobább, van, aki rossz, van, aki jó - De Macskák filmje Futnak a képek Baranyai képviselők a Parlament padsoraiban az 1990-es ala- kuló ülésen Fotó: Läufer László á 1

Next

/
Thumbnails
Contents