Új Dunántúli Napló, 1994. április (5. évfolyam, 90-118. szám)
1994-04-08 / 96. szám
1994. április 8., péntek Városaink 11j Dunántúli napló 7 ״Isten áldja a tisztes ipart” Emlékidézés - nosztalgiával Plakátok, hirdetések talokat bizonyára meglepi, hogy a korabeli források sze- rint a mohácsi utcákon abban az időben főleg német, sokác és szerb beszélgetést lehetett hallani, magyart igencsak el- vétve. Az iparoskor fennállásának 15. évfordulója alkalmából Fi- lep Endre (1841-1901) tanító és hírlapíró 1884 május 4-én így emlékezett vissza a Mo- hács és Vidéke hasábjain a szegényes körülmények kö- zött, de emelkedett hangulat- bán útjára induló egylet első lépéseiről: ״Május 9-én ada- tott át a használatnak az egye- sülét helyisége, egyetlen bér- szoba... Megdördültek a mo- zsárágyúk... Bárány Béla és Mutskay Mihály kibontották a nemzeti tricolort, s odatűzték az épület oromzatára.” Egyet- len bérszoba avatásakor ily tiszteletre méltó hazafias he- vület! Az iparosság igénye a szó- lidaritásra nem ismert meg- torpanást. 1874-ben már 250 tagja volt a körnek, 1889-ben 550, tehát ötszöröse az induló létszámnak. A keretei között kibontakozó kulturális élet élesztői-serkentői ugyanazok a lángbuzgalmú pedagógusok, akiknek a kaszinó eszmei tar- talommal feltöltődő minden- napjai is köszönhetőek voltak. A Mohácsi Iparosok Olvasó- köre mintegy nyolc évtizeden át nyitva állt az oda pihenni, szórakozni betérők és a műve- lődés spontán formáit keresők számára egyaránt. Légköre árasztotta a ma már csak távoli emlékként fel-felsejlő jel- mondatot: ״Isten áldja a tisztes ipart!” Bojtár László 119-en adtak olyan választ, hogy a jelzett feltételek mellett vállalnák a szennyvízbekötés rájuk eső részét. Az előzetes kalkulációk sze- rint lakótelkenként 100 ezer fo- rintba kerül a munka. A költség 60 százalékát, vagyis 60 ezer forintot az önkormányzat állja saját forrásból, illetve a pályá- zaton elnyert pénzből. A fenn- maradó 40 ezer forint a lakos- ságot terheli, de ebből a kivite- lezés indításakor 10 ezer forin- tot kell egy összegben kifizetni, a további 30 ezret pedig 10 hó- napon keresztül havi egyenlő részletekben lehet törleszteni. Ez a fizetési kedvezmény csak az 1994-95-ös évekre vonatko- zik. Napjainkban is működnek szerveződések: politikai, etni- kai, világnézeti, művelődési, sport és egyéb szinteken. Nagyjában-egészében mégis fájdalmas társadalmi széttöre- dezettség jellemző korunkra, főleg az egyes tömörülések át- járhatóságának hiánya miatt. Ezért lehet indokolt, hogy megalapozott nosztalgiával idézzem föl a mohácsi egyleti élet egy kimagaslóan jelentős dátumát. 125 évvel ezelőtt, 1869 áp- rilis 25-én tartotta zászlóbon- tását a Mohácsi Iparosok Ol- vasóköre. Minden bizonnyal szerepe volt ebben annak, hogy a város vagyoni és ér- telmiségi vezető rétegei öt év- vei korábban életre hívták már a Mohácsi Casino Egyesületet, s az ott zajló sokszínű társas élet ösztönzést adott a köve- tésre. Mohács alapvetően me- zőváros volt ügyem, de egy sor iparág már évszázadok óta szervesen hozzátartozott az arculatához. (Például a molná- rok, a korsósok.) A Kiss János kovácsmester főutcai házában megalakult iparoskor 108 alapító tagja a házigazdát, Kiss Jánost vá- lasztotta meg elnöknek, Alá- gits Alajost jegyzőnek. Inkei József (1864-1929) kórház- gondnok, lapszerkesztő 1922-ben kiadott kötetéből idézek, mely a kör addigi tör- ténetét dolgozza föl: ,JJalogh Károly ügyvéd (1818-1899; B.L.), a társadalmi élet ezidő- beni matadóija, a választóké- rületnek az 1875/78-i ciklus- bán országgyűlési képviselője szerkesztette az első alapsza- bályzatot, magyar és német nyelvű szöveggel.” A mai fiaMohácson a szennyvízcsa- torna hálózatba eddig a háztar- tások több mint ötven százaié- kát kapcsolták be. A város in frastruktúrájához szervesen kapcsolódó szolgáltatás feltété- leit, az az a rendszer mind telje- sebb körű kiépítését önerőből nem áll módjában felvállalni az önkormányzatnak, ezért pályá- zati rendszerben a központi költségvetésből szerzett a beru- házáshoz pénzt. Azokban az utcákban, ahol a már meglévő rendszer bővíté- sével a szennyvíz elvezetése műszakilag is megoldható, a la- kosság körében igény felmérést végeztek. 282 ingatlan tulajdonosának a véleményét kérték és közülük tozást. Többségében azok a rek- lámok olvashatóak, amelyek eddig is. Nem jártam utána, hogy mi az oka, azt viszont tu- dom, hogy akik engem megke- restek, túlzottnak tartják a vál- lalkozó által kért ez évre szóló összeget és kijelentették, ennyi- ért nem kérik a szolgáltatást.Ta- Ián mások is így érzik, ezért nem tolonganak az új hirdetők. Az élelmes vállalkozót egy percig sem hibáztatom. Biztos igaza van, kikalkulálta, neki mennyiért éri meg ezt a munkát fölvállalni. Viszont a városvédő egyesület döntését a panaszt-te- vőkkel együtt magam sem ér- tem: egy hivatalos szervezet, amelynek minden fajta funkci- óra megvannak a választott tisztségviselői. Feltehetően a reklámtevékenységgel is meg- bíztak valakit. Kérjenek hát a korábbi éveknél több pénzt a hirdetésért. Esetleg pont annyit, mint maga a vállalkozó és a be- vétellel gyarapítsák az egyesü- let pénztárát! így lenne logikus. Vagy nem? őrei és az angol Rotary Club tagjai adományából, illetve gyűjtéséből a számításaik sze- rint ezer családnak tudnák átla- gosan nyolc kilós, tartós élelmi- szereket és tisztálkodó szereket tartalmazó csomagot átadni. Ba- jától-Csokonyavisontáig mint- egy 900 menekült családnak jut ebből az adományból, s mellet- tűk legalább 100 Mohácson élő rászorultnak is segítenek. A mohácsi missziót rendszeresen felkeresik a baranyai három- szögben élők, illetve a Horvát- országba menekültek. A folya- matosan érkező segélyszállít- mányokból nekik szintén min- denkor tudnak adni néhány csomagot. ahogy egymás hirdetményét si- etve fölülragasszák - de ez már legyen az ő gondjuk! Van viszont a városnak egyetlen reprezentatív reklá- mozó helye is, ez pedig a főtér sarkán álló - a szó szoros értei- mében régóta egyhelyben álló, a múló időt talán valakik örö- mére nem mutató - órás hirdető oszlop. Tulajdonosa a Város- védő és Városszépítő Egyesü- let. Korábban az oszolop négy oldalán elhelyezett ablakocská- kát - összesen tizenkettőt - in- tézmények, szervezetek, válla- latok, vállalkozók, szolgáltatók vették igénybe, némi fizetség ellenében a tevékenységüket ott tették közhírré. Közülük többen a közelmúltban a szerkesztő- ségben tették szóvá, hogy cser- ben hagyta őket az egyesület, a számára bevételt jelentő üzletet magánvállalkozónak engedte át, aki igen borsos áron ajánlgatja most nekik továbbra fönntartani a bérelt helyüket. A panaszok óta eltelt idő alatt nem vettem észre jelentős válhosszabb ideje patronálója a mohácsi Gólya utcai otthonnak. Korábban egyebek mellett már tíz igen kényelmes pihenést biz- tosító, mégis könnyen mozgat- ható betegágyat hozott az itt gondozottak számára, s a mos- tani adományok között kimon- dottan nekik szánva további nyolc ágyat, valamint a fekvő betegek gondozását nagymér- tékben segítő tisztasági betéte- két küldött a részükre. Ugyancsak ezen a héten kezdték kiosztani a szere- tet-csomagokat a Délvidéki Re- formátus Menekült Misszió mohácsi központjában. A hol- landiai Dafsen város lakói, a németországi Leverkusen rendAhogy a települések önkor- mányzatai már sorra megtették, Mohácson is testületi határoza- tot hoztak arról, hogy a soron következő választások szükség- szerű velejárói, a plakátok, a vá- rosban hol és hogyan helyezhe- tőek el. A döntésről az érintet- teket, mármint a pártokat hiva- talosan is tájékoztatták - és re- ménykedünk, hogy az előíráso- kát rendre be is tartják majd. Eddig különösebb fölfordu- lást még nem okoztak a politi- kai rendezvényekre invitáló fal- ragaszokkal. Kiváló hirdetési helyet találtak maguknak a bel- városban a Baumeister-gödröt a kíváncsiskodók tekintete elől rejtegető farost kerítésen, s ott nem is zavar senkit. Ahogy el- néztem a cirkalmasan szerkesz- tett felhívásokat tartalmazó pa- pírokkal nem spórolnak, ragasz- tanak belőlük jócskán, így ha egyet-egyet idő nap előtt le is tépnek a pajkos járó-kelők, még mindig marad, amelyikből lehet tájékozódni. Persze, gyanítom, rövidesen tapasztalhatjuk, E hét első felében Mohács szociális otthonait, az óvodákat és a menekült tanulókat befő- gadó Kossuth Lajos utcai kollé- giumot keresték fel a németor- szági Geinsheimből érkezett önkéntesek, akik Irmargd Schd- fér asszony vezetésével városuk polgárainak és intézményeinek adományát juttatták el a címzet- teknek. Az idősek otthonai számára ágyneműt, ápolási kel- lékeket, tisztító-, fertőtlenítő- és mosószereket hoztak, a gyér- mekintézmények tisztítószere- két és konyhafelszerelési esz- közöket kaptak. A Trebur-Geinsheimben működő öregek otthona veze- tője, Michael Adrian igazgató Mohácsi körkép Szülők figyelmébe! Az 1994/95-ös tanévre az ál- talános iskolák első osztályosa- inak a beíratása Mohácson ápri- lis 22-én 13-16 óráig, illetve 23-án 8-13 óráig lesz. A tanköteles gyerekek szüleit abban az iskolában várják, ahonnan a beiratkozásra előze- tesen értesítést kaptak. Az isko- Iák kérik, vigyék magukkal az óvodai szakvéleményt, vala- mint a gyermek születési anya- könyvi kivonatát. A beíratáskor egyúttal jelez- nie kell a szülőnek azt is, hogy nemzetiségi oktatásra, esetleg más idegennyelvű képzést biz- tosító osztályba kívánja-e já- ratni a gyermeket. Kiállítás Lánycsókon Április 11-én 18 órakor Lány csókon a Népházban nyíló kiállításon Jakubecz György fa- szobrász, Kovács Erzsébet és Fritsch Bálintné grafikusok, 70- rökné Regős Anita és Újvári Menyhértné keramikusok, Szatmári László fafaragó alko- tásai láthatóak. Mohácson az MAYER NYOMDA Árok u. 17. Tel.: 69 / 31 1-047 ÁLOM Bt. Széchenyi tér 9. Tel.: 69 / 322-847 SPITCZ JÁNOSNÉ Dózsa Gy. u. 40. (Temető Iroda) Összeállította: Berta Mária Kommunális fejlesztés Fotó: Szundi György ElkészUlt a tornacsarnok acél vázszerkezete Adományok, szeretetcsomagok Ápolási igazgató: dr. Solt Imréné Mindig a beteg érdeke a fontos ״ ... csak a tudásunk gyarapításával érhetjük el, hogy a betegek bízzalmát élvezzük ... Fotó: Szundi György véd Kórházban volt a munka- helye. Több szakképesítést szerzett, elvégezte az egész- ségügyi főiskolát és jelenleg a JPTE hallgatója, a humán szer- vezői szakot végzi. Nem babonás, ezért szülővá- rosába április 1-től vállalta az újabb kihívást. birtokában nőhetünk fel arra a szintre, hogy az orvos ránk bízza a beteget! Dr. Solt Imréné 1976 de- cember 31-ig asszisztensként Mohácson dolgozott. Ezt köve- tőén rövid ideig Pécsett a gyermekklinikán, majd a nővé- !־igazgatói kinevezéséig a Honden betegnek joga van tudni milyen beavatkozásnak teszik ki, mikor, mi fog vele történni. A kiszolgáltatottság érzését 01- dani kell azzal, hogy minden vizsgálat előtt, de még egy in- jekció, egy szem gyógyszer beadása előtt is tájékoztassa a nővér mit miért csinálnak, vár- hatóan mit fog érezni és milyen utóhatásokra készüljön föl.- Maga az ápolás természe- tesen még számtalan teendőből áll és az a véleményem, téved aki azt hiszi, hogy ezzel kap- csolatban akár a leghétközna- pibb feladatot, mint a mosda- tás, vagy ágytálazás a készség szintjén -mondván, láttam ho- gyan csinálják - el lehet vé- gezni. A szakképzettség meg- szerzésén túl a folyamatos képzést is elengedhetetlenül fontosnak tartom. —Mi nővérek csak a tudá- sunk gyarapításával érhetjük el, hogy a betegek bizalmát él- vezzük és a kellő képzettség rülményeket, lehetőségeket felmérve kívánom meghatá- rozni. Abban viszont biztos le- hét mindenki, hogy ebben a kórházban az ápolók legfonto- sabb feladata mindenkor a be- tegek érdekeinek maximális fi- gyelembe vétele lesz. Vallom, hogy a személyre szóló, megfe- lelő színvonalú ápolás olyan fontos kiegészítője az orvos munkájának, amely a gyógyu- lási folyamatot lerövidíti. E ki- jelentés tudom, nem hat az új- donság erejével, meglehetősen gyakran hallhatjuk, de igazán csak az érti meg a jelentőségét, akinek az ápolás a hivatása és tisztában van azzal a különb- séggel, amikor az ápolónak az osztályon fekvő beteg a ״két- teske”, ״ötöske” helyett pél- dául a Horváth úr!- A minőségi változást tér- mészetesen nem a névről szólí- tás, hanem az adott beteg sze- mély szerinti ismerete indítja el, s az az alapállás, hogy minvolt ahogy a bizottsági meg- hallgatáskor igyekeztek velem éreztetni, milyen hátrányt je- lent a másik jelöltnek, hogy most kezdte a főiskolát - mondta dr. Solt Imréné. Aztán a szavazás eredményének ki- hirdetése után két mondatban megköszönte a képviselők bi- zalmát és éppen ma egy hete munkába állt Mohácson.- Haza jöttem. Szerettem volna megkapni ezt az állást és sikerült. Örülök, bár egyúttal azt is tudom, milyen feladatra vállalkoztam. Nem lesz köny- nyű a dolgom. Számoltam az- zal is, hogy az általam szüksé- gesnek tartott intézkedések esetenként népszerűtlenek, de vállalom. Az elképzeléseimről, a terveimről egyelőre nem is óhajtok részletesebben be- szélni, mert ahhoz még nem ismerem kellően az intéz- ményt. A célul kitűzött változ- tatások sorrendjét ugyanis a re- alitáshoz igazítva, az adott köMohács képviselőtestülete többségi szavazattal hozott ha- tározatával 1994 április elsejé- tői dr. Solt Imrénét kinevezte a kórház ápolási igazgatójának. E tisztséget két évig megbízott dolgozó látta el és a munka- körre korábban több pályázatot is írta ki. A döntést ezúttal a beadott két pályázatot másod- szorra tárgyalva hozták meg. A közgyűlésen titkos szava- zást kértek a képviselők és a voksolás idejére elrendelt szü- netben váltottunk néhány szót Soltnéval. Az ülésen ugyan nem volt túl heves az ״élve boncolása” a pályázóknak, ám a testület tagjainak lobbizása a másik jelölt részére érződött.- Hiába, Mohács kisváros és nem tudni pontosan kinek mi- lyen érdeke fűződik ahhoz, hogy a kiírástól eltérően eset- leg az előírt végzettséggel még nem rendelkező személyt jut- tassa a vezetői állásra. Min- denesetre számomra elég kínos
