Új Dunántúli Napló, 1994. március (5. évfolyam, 59-89. szám)

1994-03-04 / 62. szám

1994. március 4., péntek Riport üj Dunántúli napló 13 A fények kihunyása és hideg huzat járja át agyunk és szívünk, ha a ma Komlóját halljuk. A múlt valahol gondolatainkban megreked a tárnák, a fényes-kormos bányászarcok, a zörgő csillék, a tra- péz-ácsolat, a metán szellemének korlátjánál. Mintha messzebb, mintha régebben ez a vidék, ez a világ nem lett volna. Mintha úgy szaladt volna át felette a történelem, hogy csak szénport szórt, s an­nak szürkés fátyla mögött nem kellene fürkészően kutatnunk. Pedig az Idő évezrednyi nyomokat hagyott a hétdomb környékén is, s most - alig pár hónap óta - kék fényben, üvegtáblák csillogó ölelésében , napvilágos folyósók falain ráköszön a csak alig-múltról tudókra. Itt, a Helytörténeti Múzeumban - bármely település irigykedhet rá - ró­maiak hagyatéka néz ránk, a gazdasági központnak épült villák peri­fériális gőgjével, utánérzett ízlésével, középkor végi kalligrafikus be­tűk üzennek gyertyalángos gondolatokat, falusi szoba hangulata ál­modozik napfénypásztás délutánokról, bányászigazgató irodája pi­hen robosztus, szépen faragott bútoraival, a környékbeli falvak ke­cses és hasas kancsói,festett-faragott ládái feledkeznek az ürességbe, aprócska iskola apró padjain lopott karcolások huncutkodnak, lán­got vesztett bányászlámpák hunyorognak a világosban, hajdan lel- ket-izmot rázó fejtőkalapács pihen dermedtem ... Térképek, kopott kötetek, hajdani okiratok, megannyi perc a bányászkodás előtti, alatti időkből. Olyan ez a múzeum, mint Gábriel trombitája: egy vég­telennek hitt elmúlást követő mozdulat a visszatérés felé. A múlt éledt meg - micsoda kemény és szívós munka árán, hogy legyen-lehessen itt ez a kiállítás -, s üzen a jelennek: Komló volt, van és lesz. Göncz Árpád a vendégkönyv első beírója. Büszke arra, jegyezte be vidám betűivel, hogy övé volt ez a lehetőség. Kövessék sokan! Komló tág pillantással figyel mostantól távolabbi és közelebbi múltjára, s vezeti tekintetünket egy nem is remélt örökség felé. Fotó: Läufer László Mészáros Attila »******* ... ******* ***** ****■ k I i i

Next

/
Thumbnails
Contents