Új Dunántúli Napló, 1994. március (5. évfolyam, 59-89. szám)

1994-03-31 / 89. szám

1994. március 31., csütörtök Városaink uj Dunántúli napló 7 Pollen-jelentés Az ANTSZ pollen fi­gyelő szolgálatának in­formációi szerint az ossz szállópollen mennyisége a múlt héten hétfőn és va­sárnap kevés, a hét többi napján magas számban fordult elő. Csütörtökön a légkörben kiemelkedően sok volt a pollen. Kiug­róan nagy számban jelent meg ezen a napon az igen nagy agresszivitású nyírfa virágpora. Ha kis számban is, de még meg­található a mogyoró pol­len. Már virágzik a gyer­tyán is. Aki a mogyoró virágporára allergiás, az a gyertyánra is érzékeny. A szombati esőzés után, ahogy lecsökkent a pol­lenszám, úgy emelkedett a gombaspórák száma. A vak gyerekekért Több, mint egy éve tart a jó kapcsolat a Világ Világossága Alapítvány és a Mischinger Computer Irodatechnikai cég között. A cég dolgozói ugyanis rendszeresen ellenőrzik, kar­bantartják az alapítvány sík-és Braille írógépeit, illetve ha el­romlanák, díjmentesen javítják őket. Ez a segítség rendkívül sokat jelent a a vak-és gyengén- látó gyermekeknek. Ajándék virágok A MÁV kertészet és a teme­tőnél lévő pavilonok dolgozói virágokat ajándékoztak az Al­kotmány utcai Szociális Ott­honnak. A növények szebbé, otthonosabbá változtatták a szociális intézmény helyiségeit, tartós örömet szerezve az itt lakó idős embereknek. Szakmunkások szakközépiskolája <• Az 500. sz. Angster József Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola az 1994-95-ös tanévben is indítja a szakmunkások szakközépisko­lájának kétéves nappali tagoza­tát. E tagozatra azok a húsz év alatti fiatalok (fiúk és lányok) jelentkezhetnek, akik szakmun­kás-bizonyítvánnyal, vagy szak­iskolai végzettséggel rendel­keznek, illetve a szakmunkás- képzők és szakiskolák utolsó évfolyamán tanulnak. A felvételt nyertek az iskola nappali tagozatos tanulóiként az esti és levelező tagozat három évével szemben két év alatt sze­rezhetnek szakközépiskolai érettségi bizonyítványt. A jelentkezni lehet az iskola tanulmányi csoportjánál (7623 Pécs, Rét U.41./43.) átvehető je­lentkezési lapon. Határidő: ápri­lis 12. Kátyúzások Kátyúzási munkák voltak a Bercsényi, a Goldmark, a Lég- szeszgyár, a Veterán, az Előre, a Muskotály utcában, a Rákóczi és a Pécsbányatelepi úton. Kálvária örömteli nagycsütörtök Csaknem húsz esztendeje már, hogy e sorok írója „A pusztuló Kálvária-domb”-ról elkeseredetten írt, a pontos dá­tum 1975 május 15-e volt. Az utóbbi években - a megkezdett felújításnak köszönhetően - már lelkesedni lehetett, most meg - 1994 húsvétja előtt, nagycsütörtökön - éppenséggel örömteli lehet a tudósítás hangja. S azon meditál a szerző; miért is kellett az elkeseredett­ségtől az örömteliségig közel két évtizednek eltelnie? Ha megelőlegezzük most az ’’elkészült” kifejezést, igen ke­véssé túlozunk, hiszen a még néhány évvel ezelőtti állapo­tokhoz képest is ez a helyénvaló kifejezés. Persze a kaputól kezdve, mert addig bizony... A felvezető lépcső igencsak szomorú állapotban van, a kapu előtti és mögötti világ egyre ki- áltóbb ellentétben van. Ennek az orvoslására a pécsi önkormányzat már tett ígéretet, aminek a beváltásával már nem­igen lehet késlekedni, hiszen bármikor sor került az újjászüle­tett Kálvária felszentelésére. Mint az utóbbi években any- nyiszor most is Kele Pál belvá­rosi apátplébános volt a kalau­zunk a nagyhét előtt. Először a Szent Sírnál állunk meg, s a hajdani szobrok felismerhetet- len töredékeit nézve szomorúan mondja az apát úr: olyan álla­potban van a Sír, hogy a meg­szüntetésén töpreng. Megyünk tovább a keményre taposott ös­vényen, a virágzó, ám már el­aggott mandulafák között, s a nemrég elültetett csemeték mel­lett: egyetlenegy eredt meg kö­zülük. Az ösvényt feltöretik, gyepesítik - ez a szándék. Egy híján már valamennyi öntöttvas stációkép megújult ál­lapotban a helyén van, termé­szetesen a kápolna oldalán lé­vők is, és végre áll már az évek­kel ezelőtt leomlott 6. számú stációépítmény, rövidesen erre is felhelyezhetik az utolsó, még hiányzó képet. Az apát úr el­mondja: az új alap elkészítése­kor derült ki, miért is dőlt le is­mét (száz esztendeje egyszer már - egykori leírásokból tud­juk - a szél döntötte le ugyanazt az építményt): egy ferde szik­lára alapozták, ezért nem tudott biztosan megmaradni a helyén, ezt az alapozási hibát most kor­rigálták. Érdemes külön szólni a ká­polnáról is, amely kívül már ko­rábban megújult, s csak belül mutatott még elszomorító ké­pet. Most már a belső fal is jó il­latot áraszt, frissen meszelt, megtisztogatták. De még resta­urálásra vár a Szent Keresztnek szentelt oltár, s végre már új pa­dozaton járhatunk: kb 20x20-as méretű, bontásból származó régi téglákat kapott a plébánia a püspökségtől, s ennél ideillőbb padlóburkolatot a kápolna épí­tésekor sem találhattak volna. Megállunk a kápolna előtt, gyönyörködünk a csodálatos pécsi látképben, miközben az apát úr már a múltból okulva a jövőn mereng: hogyan is le­hetne megmenteni a Kálváriát, nehogy ismét rossz sorsra jus­son. Bezárva tartani? - nem lenne helyes, ismerve Pécs ide­genforgalmát. Pedig ez lehetne az oltalom egyetlen módja. Vagy mégsem? Azon tűnődik az apát úr: nem kellene-e újból felépíteni azt a házikót, amely ott volt még nem is olyan régen baloldalt a kapu mellett? Égy ott lakó gondnok, vagy őr vi­gyázhatná innen a Kálváriát. Olcsóbb lenne, mint ismét a ká­rok helyrehozatalával törődni. De mennyibe is került ez a mostani nagy akció? Kele Pál azt mondja: ha tudták volna an­nakidején, mikor még csak 3 millióban gondolkodtak, hogy a végén 16 lesz, bizony bele sem fogtak volna. S végezetül csak úgy halkan jegyzi meg, hogy kellemetlen helyzetbe kerülhet­nek még egyes számlák rende­zetlensége miatt, minthogy azok munkáit az Országos Mű­emléki Igazgatóság 3 milliós, írásban tett ígérete jegyében rendelték meg, de ez az utolsó támogatás sajnálatosan késik. Hársfai István Az utolsó stációkép is a helyére kerül hamarosan Fotó: Löffler Építészek csúcstalálkozója • • / Ötvenéves a Pollack Mihály Építőipari Szakközépiskola Az elméleti képzés egyik színtere a rajzterem Amikor az igazgató bejött az osztályba, hogy leadja aznapi építészettörténet óráját, már mindenki a várakozás lázában égett. Az előző órán ugyanis a bések szétcsavarozták a tanári széket, aminek következtében a hatvanas évek nagytekintélyű igazgatója bezuhant az asztal alá. Emiatt enyhén feszült volt, de azért szokásához híven, gon­dosan felírta a napi dátumot a táblára, s akkor is, mint mindig, az egyesekre nagy műgonddal, apró karikát rajzolt. Kissé hátra­tolta a széket, leült, s az osztály várakozásának megfelelően, ahogy ilyenkor illik, hatalmas robajjal tűnt el az asztal alatt. Rövid időn belül, immár má­sodszor hódolt ennek a szenve­délyének. Égy iskola fél évszázados tör­ténetében persze nem az ilyen történetek a legfontosabbak, de feltétlenül a legemlékezeteseb­bek, diákszemmel nézve. Mindez pedig a Pollack Mihály Építőipari Szakközépiskolában (akkoriban még technikum) tör­tént, amely idén 50 éves. Pécsi Felső Építőipariskola néven 1943. szeptember 1-én kezdte meg működését negy­vennyolc tanulóval az Egyetem utcai elemi iskolában dr. Gosz- tonyi Gyula igazgató vezetése alatt. Az intézmény a pécsi ál­lami fa-és fémipari szakiskola építőipari téli tagozatából nőtt ki. Az indulás azonban a hábo­rús viszonyok és az épületgon­dok miatt kissé nehézkes volt: 1945- ben a Majorossy utca 13. számú házba költöztek, 1946- ban pedig a Heim Pál utca 4. szám alá, a IMII. emeletre. Később innen is menniük kel­lett, s az igazi megoldást csak az 1949-50-es tanév hozta meg, amikor a mai épületükbe, a Ja­nus Pannonius utca 5. szám alá kerültek, bár akkor még ott volt a Tankerületi Főigazgatóság és az Állami Délszláv Tanító­képző. Ekkor kapott íaz intéz­mény kollégiumot is a Jókai ut­cában. Gosztonyi Gyula a há­ború alatt Argentínába került, ahol több épületet tervezett, többek között az első argentin atomerőmű összes létesítmé­nyét. 1946-ban Váray Zoltán, majd 1950-től 1975-ig a nagy- tekintélyű Debitzky István ve­zette az akkorra már techni­kummá minősített iskolát. Durucz István, jelenlegi igazgató - Stelcz Istvánt váltotta fel 1989-től - kicsit sajnálja, hogy a technikumok megszűn­tek, hiszen akkoriban alaposabb volt a szakmai képzés, a szín­vonal azóta kissé visszaesett. Persze közben megváltozott az építőipar helyzete is, amely mégiscsak szakmai háttere volt az itteni oktatásnak. A nagyvál­lalatok megszűntek, számtalan kis cég alakult. Az itt végzet­teknek kétéves szakmai gyakor­latra van szükségük, ha le akar­ják tenni a technikusi vizsgát; a nyolcvanas években ezt szép számban meg is tették. Ma közel 450-en tanulnak az öt évfolyamos iskolában, ti­zenöt osztályban. Többnyire Pécsről, Baranyából járnak, de jönnek Dél-Dunántúl más vidé­keiről is, túlnyomó részt fiúk. A lányoknak érdekesebb volt né­hány évvel ezelőtt a pálya, hi­szen a szerkesztő-rajzolói állá­sok iránt sokan vonzódtak közü­lük. Manapság ezeknek a fel­adatoknak a nagy részét átveszi a számítógép, az pedig, egye­lőre, inkább férfias területnek számít. A végzettek egyharmada to­vább tanul a Műegyetemen vagy a Műszaki Főiskolán; Dél-Dunántúl vezető építész garnitúrájából sokan ebben az iskolában végeztek. A technikum tantestülete már kicserélődött, csak egy tanár ta­nít rendületlenül a régiek közül: Erényi Antal, aki 44 éve okítja itt magyarra a diákokat. Voltak emlékezetes alakjai az iskolá­nak a tantestületből, mint pél­dául Bizse János művésztanár, 'vagy a rendkívüli Bezzegh Zol­tán, Mújdricza Ferenc, akinek tanítványai minden országos szakmai versenyen taroltak, Bánkúti Ferenc, aki sokaknak sütögette történelemkönyvét a forró kályhán. De akadtak híres diákok is: Gulyás Gyula, az egykori magyar teniszbajnok, a Mészáros, Torna, Róth focihár­mas a PMSC-ből, Erdős János és Gellér B. István művésztaná­rok, Getto József Ybl-díjas épí­tész stb. Az iskola fennállása óta 6700-an végeztek. Több, mint ezer meghívót küldenek majd szét az április 28-i találkozóra, ahol a mai diákok találkozhat­nak az öregekkel. Lesz aztán az ország építőipari szakközépis­kolái közötti kézilabdabajnok- . ság, tájékozódási verseny, eljön a sepsiszentgyörgyi testvéris­kola, a Mikes Kelemen Gimná­zium is, mely 26-án a Művé­szeti Szakközépiskola nagyter­mében egész estét kitöltő mű­sort ad. 29-én tartják a POTE aulában a csúcstalálkozót, ahol Getto József mond majd ünnepi be­szédet. Az iskola folyosóin közben iskolatörténeti kiállítás nyílik, a volt diákok sok érde­kes tárgyat ajánlottak fel, lesz­nek többek között régi füzetek, sőt puskák is, melyekből, re­mélhetően, a maiak is sokat ta­nulhatnak. Bár, ezen a területen, mármint a puskakészítésben va­lamennyi generáció profinak számít. Cseri László Városkép-album A belváros helyreállított műemléképületei nemcsak az idelátogató turisták, hanem az ittlakók számára is igye­keznek széppé tenni Pécs vá­rosképét. A felújítási munká­latok egyik fő kivitelezője a Pécsi Építő és Tatarozó Rész­vénytársaság, a Király utcá­ban több ház, így a nemrégi­ben elkészült Dominiká­nus-ház rekonstrukcióját vé­gezte. A vállalat városszépítő tevékenységéért Pro Űrbe ki­tüntetésben részesült. Müller Andrea A, * 1

Next

/
Thumbnails
Contents