Új Dunántúli Napló, 1994. március (5. évfolyam, 59-89. szám)
1994-03-30 / 88. szám
1994. március 30., szerda A mai nap uj Dunántúli napló 3 Sok a munkanélküli Mohácson és térségében Miből fizetnek, ha nem dolgoznak? A városban és a térséghez tartozó 43 községben a március 21-én készült statisztika szerint 4027 munkahellyel nem rendelkező embert regisztráltak, 60 százalékuk férfi, 40 százalék nő. Februárban a nyilvántartott munkanélküliek száma 4264 fő volt, az év első hónapjában pedig 4288. Még mielőtt e számokból bárki olyan következtetést vonna le, amit országos viszonylatban is előszeretettel megtesznek, nevezetesen, hogy fokozatosan csökken a munkára várók száma, álljon itt a következő adatsor: az egy évig folyósított munkanélküli járadék megszűnése után jövedelem- pótló támogatásban részesült januárban 1243, februárban 1305 és márciusban 1334 fő. Igaz, hogy az emelkedés mértéke a támogatás címén havi 5980 forintot kapottaknál nem teljesen arányos a járadékos csoportjából kiszorultakéval, és szinte naponta akad 1-2 ember, aki talált munkaalkalmat, ösz- szességében még sem értékelhető kedvezőnek a folyamat, hiszen a Munkaügyi Központ számítógépes rendszeréből többen kerülnek ki azok, akiknek a család összjövedelmét számítva semmilyen ellátás sem jár. Hogy hányán élhetnek Mohácson, illetve a környező községekben a havi legminimálisabb jövedelem nélkül is emberek, erről soha nem készült felmérés. A Munkaügyi Központ kirendeltségének vezetője, Éva Gellért megítélése szerint sokan, de arra már nem vállalkozik, hogy e létszámot akár megközelítően is megsaccolja. A munkanélkülivé vált emberek sorsát, gondját taglaló írások, riportok százai születtek az elmúlt években. Ezek esetenként az érintett családok által megélt tragédiákról tudósítottak. Az általam megkérdezett tucatnyi állásajánlatra váró ember között is akadt olyan középkorú nő, aki könnyeivel küszködve sorolta, mióta nem fizeti a számlák egy részét, és így is havonta 5 ezer forint jut hármójuknak étkezésre, ruhákra - de menten azt is hozzátette, nem adja nevét az újságba, szégyelli a sorsát. Próbáltam munkalkaimat megemlítve szóba elegyedni a Munkaerő Központ folyosóján várakozókkal. Tekintettel arra, hogy az állástalanok 56 százaléka szakképzettséggel nem rendelkezik, tehát betanított, illetve segédmunkára tart igényt, az egyik vendéglátó egység 4 éve folyamatosan fenntartott igényét, a konyhai kisegítést ajánlottam nőknek, míg az egyik vállalathoz férfiakat küldtem volna a szerintem kedvező időbeosztású, különösebb fizikai megterheléssel nem járó, elfogadható bért fizető munkára. Nem volt szerencsém. Több oldalról megvilágítva hallhattam, milyen hátrányai vannak a munkahelyeknek, és miért nem éri meg a havi majdnem 6 ezer biztosat, a duplájáért felcserélni. Persze kizárólag név nélkül avattak be a tudnivalókba. Elmondták mindazt, amit a munkanélküliségről szólva általában nem illik közhírré tenni, pedig majd mindenki tudja, hol talál adómentes jövedelmet biztosító munkát egy városban mindenki, aki akar dolgozni. De még falun sem lehetetlen a segély, vagy a járadék kipótlása. Nincs miért kételkednem a hallottakban, de nem is minden munkanélkülire általánosítható. Ám hajói belegondolok, a sorra szaporodó kocsmák, ivók üzemeltetői papíron talán veszteséggel zárták az évet, de egyet sem zártak be! Valahonnan, valakiknek még mindig jut arra, hogy ott költsön. Aztán még valami: menekültek is élnek nálunk, most már évek óta albérletben. Miből fizetnek, ha nem dolgoznak? Valahogy boldogulnak. Hát hogyne találna munkát egy helybéli is! Berta M A legtöbben szégyenlősen fordítják el fejüket fényképezéskor a mohácsi Munkaügyi Központ folyosóján Fotó: Läufer László Hobbi vagy önként vállalt kötelezettség? Állandó készenlétben a rádió mellett A napjainkban viszonylag széles körben elérhető elektronikus kommunikációs csatornák némelyike nemcsak hasznos, hanem egyúttal kellemes, kikapcsolódást nyújtó pillanatok forrása is. Mint például a rádióamatőrök foglalatossága, akiknek tábora állítólag hét százalékkal gyarapodik évről évre a világon, s az ezredfordulóra négy milliónyira teszik tagszámukat. Baranyában már az ezret is meghaladta a bejegyzett rádióamatőrök létszáma, bár közülük legfeljebb 150-200 „praktizál” is aktívan - véli Venczel Tibor, a pécsi Polgárőrség vezetője, aki az elmúlt hét végén indított ingyenes rádióamatőr-tanfo- lyamot a/ pécsi Tettye Rádió Klubbal karöltve. Á képzés résztvevőit a budapesti vizsga- bizottság frekvencia-felügyelete májusban vizsgáztatja.- Kevés az állami hozzájárulás, ezért vállalkozási csoportot hoztunk létre, hogy anyagi forrást teremtsünk a működéshez. Példaként nyaranta villák, minisztériumi üdülők őrzésével. Hogy milyen kihívásra adhatnak választ napjaink rádióamatőrei? Legfőképpen katasztrófa-elhárítás esetén, de valós példa a fővárosból az utcanév-változások kaotikus időszaka, amikor a szolgálatkész rádiósok egyszerűsítették a megtorpant járművezetők dolgát. Egyszerű példa akár egy veszélyes vegyszert szállító jármű karambolozása is.-Állandó Ugyeletet szerveztünk erre a célra - mondja Venczel Tibor. - A rádióamatőrök szolgálatát egyébként a világon mindenütt támogatják, mert „ ingyen ” hoz létre nemzeti erőforrást. Persze egy-egy ilyen csoporthoz, az állandó készenléthez hatalmas összefogásra van szükség. A frekvencia elosztó-politikája ugyanakkor bőségesen adott részt a rádióamatőröknek, szemben a műsorszórással, amelynél az igények jóval túlhaladják a lehetőségeket. A rádióamatőrködéshez az elektrotechnikai jártasság tulajdonképpen elegendő, akár saját készülék készítéséhez is. Bár a szakember szerint nem érdemes, pedig a csúcstechnológiát képviselő készülékek ára a 70 ezer forinthoz közelít.-Egyesek szerint ez mindig is hobbi volt. Tényleg könnyű beleszeretni. Amikor az éter hullámain közvetlen barátságok, kapcsolatok alakulnak ki, a rádiózás már hobbivá válik. És nemcsak önként vállalt kötelezettség. A Polgárőrség, Bűnmegelőzési és Vagyonvédelmi Egyesület elnevezéssel bejegyzett pécsi szervezet jelenlétével nem egy, bűnügyi szempontból „fertőzött” városrész lakóközösségének erősíti biztonságérzetét. Ha kell, ingyen is, bár az önköltség térítését, érthetően, nem veszik rossz néven. A Baranya megyei Polgárvédelemmel két éve írtak alá együttműködési szerződést, ami egyelőre inkább készenléti kapcsolatra szorítkozik. A polgárőr egyesület most szerveződő vállalkozói csoportja már nagyobb kaliberű, kifejezetten „kemény” helyzetek orvoslásában is közszolgálatot vállal, a fegyveres pénzszállító, érték- megőrző, védelmi hostess-szol- gálat mellett. Érdekességként érdemes említeni a gyengébb nemet, ugyanis a közelmúltban mind több hölgy kapcsolódott be a polgárőrök tevékenységébe. Tröszt É. Gulyás Géza nagykozári rádióamatőr a világ számos országával tart kapcsolatot Fotó: Vincze B. Képernyő előtt HüIlgOk a SUttOgÓS fÖlÖtt Alig telt el egy hét, hogy - Pálfy G. szavaival - „Zacsek a suttogás fölé emelte a hangját.” A hang most ott lebeg a magyar ugar fölött és szél-korbácsolta tűzként harapózik el, lángnyelveivel érintve Pongrátz s más urakat: na már most az Állami Vagyonügynökség herdálja-e az állami vagyont vagy nem herdálja; vagy mindenekelőtt Lezsák Sándor azon magvas, a kampány szempontjából is jól időzített kijelentésének higy- gyünk, hogy „a régi elit vagyonmentésbe fogott” - azaz közös izzadságunk mindig is féregrágta gyümölcsét újra csak a régi urak dézsmálják meg elsőként? Régi urak vagy új urak, a bérből és fizetésből élőknek mindegy, a gazdasági rendőrséget szélnek eresztették, és röpke az idő, alig telik egy el újabb hét, és az Istenadta, televízió elé lecövekelt nép a KDNP privatizációs bizottsága és a privatizációt vezénylő miniszter közötti süket párbeszéd kísértethangjait hallja fölerősödni. Jóllehet, ez a párbeszéd pusztán csak attól süket, mert a televízióig csak a foszlányai juthatnak el. Mert most szent és szabad lehet az egykori, közösen létrehozott és közösen megdézsmált köztulajdon mindazoknak, akiknek jut is belőle. Kényes, de aligha megkerülhető kérdés az is, hogy a keresztény lelkiismeretet - ezúttal a párt privatizációt vizsgáló bizottságé - óhatatlanul keresztre feszíti a kölcsönös sandaságra szoktatott politika, a privatizáció ellenőrizhetetlensége - s mint ilyen szellemiségű párt, a saját hatalmi ambíciójával és vélt szövetségeseivel is ellentmondásba kerül. E váltólázas korról emlékeinkben élni fog az is, hogy a Magyar Rádió akkori alelnöke, aki a félelem szelét elvetve aratott fejére zúduló vihart, félelmében a televízió nyilvánosságához menekült. Az is, hogy a kardként csattogó eszmék fejeket kívántak akkor is, noha a kardok hegye csak paradicsom- lével volt bekenve. A hivatalos ideológia pedig gondoskodott arról, hogy a múlt is mindenestül kardélre legyen hányva, föl legyen tornyozva, és úgy fessen, mint egy nagy szemétdomb - a hírműsorokból pedig nem is hallott ki más, mint ez az ormótlan eszme-csattogás. így aztán, ha többre nem is, arra bizonyosan rászoktatta az akkori embert is a televízió nyilvánossága, hogy régi beidegződéseit megőrizze, a sorok közt olvasva turkáljon a politikai eszme-piacon. S éppen mert a politika üdvös módon pluralistának tudhatta magát, s mert ez az ország valóban olyan volt, akár egy nyüzsgő, koszos, agyonhasznált tranzitállomás Nyugat szájában, ezért a legócskább, a „mélymagyar” múltból előbányászott gondolatai, a leghamisabb aranyai is olyan megtévesztő szépséggel ragyoghattak, mint más, gazdagabb piacokon. Később voltak enyhültebb hangnemű műsorok is, hogy kiderüljön, egy miniszterhelyettes is csak ember, olyan műsor pedig, mint a Parabola, a választásokhoz közeledvén megszelídültek, a szombaton fél kilenckor még televízió előtt ülő legifjabb korosztály előtt nemcsak politikusokat és bolsevik írókat figuráztak ki, hanem bemutatták a felnőtt, nemzőképes magyar ember termékenységre utaló, célirányosan gazdag szókincsét is. Bóka Róbert Sikeres bánya-erőmű integrációk Országszerte befejeződött a szénbányák és erőművek integrációja. Utolsóként az oroszlányi bányát és a bokodi erőművet, valamint a mányi aknát és a tatabányai fűtőerőművet vonják össze, március 31 -i határidővel. Mindezt kedden jelentette be Holló Vilmos miniszteri biztos Bokodon, a Vértesi Erőmű Részvénytársaság székházában tartott sajtótájékoztatón. A hazai szénbányák és erőművek összevonása egyébként egy évvel ezelőtt kezdődött a mátraaljai, az ajkai és a mecseki integrációval. Az ottani kezdeti tapasztalatok kedvezőek. A széntermelés önköltsége nem nőtt egyik helyen sem, sőt, jobb szervezéssel javult a hatékonyság, s ez Pécsett 14, Ajkán 16, Mátraalján pedig 28 százalékos bérfejlesztést tett lehetővé. Kezdődik a MOL-részvénycsere Csütörtökön kezdődik a MOL-részvények kárpótlási jegyre történő cseréje. A jegyzés indítását már több mint egy héttel ezelőttre ígérték, ám a kárpótlási hivatal átdolgoztatta a részvénycsere feltételeit. A részvénycserénél előnyt élveznek az eredeti kárpótoltak, a MÓL dolgozói csak akkor jegyezhetnek részvényt, ha a kárpótoltak ezt már nem igénylik. A piacra dobott részvények értéke 970 millió forint, két 10 ezer forintos kárpótlási jegyért három tízezer forint névértékű részvényt kap az igénylő. A Mol-részvényekre 12 százalékos osztalékot garantálnak. A részvények Baranyában a Coop- turist irodáiban jegyezhetők április 15-ig. Kalandregényeket fordít a pécsi közgazdász-A sikert előre kell bizonyítanom, hogy meggyőzzem a kiadót - mondja dr. Benko- vics László, a műfordítóvá lett pécsi közgazdász. - Nem mindig úgy látják a kiadók a sikerlehetőséget, mint én. Hat éve még egy pohár vizet sem tudott németül kérni, aztán mégis német-magyar műfordítóként zuhant bele a kiadók világába. Éppen a napokban kötötte meg Budapesten új szerződését az Alfa Stúdió Könyv és Zeneműkiadóval évente két kalandregény magyarra ültetésére. Először közgazdasági szakkönyveket fordított magyarra , így a Franciaországban élő André Kosztolányi tőzsdekönyveit. Ez után a halálon túli élményekről szóló Kenneth King „A halált átélni és az életet megnyerni c. művét.- Én válogatom ki, hogy mit fordítsak, mi számíthat sikerre. Eddig egyetlen kiadó sem keresett meg, mindig én kutatom fel őket. Sokszor visszautasítottak, de hát ez ezzel jár. No meg én sem vagyok zseni. Dolgoztam potyára, ingyen is, mint a nők egyenjogúságáról szóló „Hagyjátok békén a férfiakat” c. könyv esetén, mert a kiadó tönkrement. Most ülteti át németre a 46 éves közgazdász-műfordító Müller Péter műveit. A „Világcirkusz” már biztos, de reménykedik, hogy a „Kard és kereszt,,, a „Lomb és gyökér”, vagy a „Részeg józanok” fordítási jogát megkapja.- A legnagyobb munkámba most fogok bele. Fejembe vettem, hogy megismertetem a magyar olvasókkal Heinz Konsalik német író 40 kötetnyi kalandregényeit, amelyek már 18 nyelven jelentek meg. Nálunk még nem ismerik se az írót, se a műveit, közöttük a történelmi, háborús és orvosregények, kémekkel és ügynökökkel játszódó kalandregények, vidám és szatirikus írások. Az idei karácsonyra tervezi „A dzsunkák doktora” című könyvet, mely egy furcsa járvány nyomára bukkanó hongkongi orvosról szól, majd ezt követi „A hírnév sötét oldala” c. regény, amelyben egy amerikai riportemő riporteri hitelét próbálják elvenni a világhatalmi konszernek harcaiban.- Leülök a számítógéphez, és elkezdem a szöveg nyers fordítását. A kész fejezetet elteszem, hagyom leülepedni. Amikor újra előveszem, akkor foglalkozom az irodalmi nyelvezettel, stilisztikával. A feleségem a legszigorúbb kritikusom, mert az ember könnyen farkasvakságot kaphat. Számomra az a döntő, hogy veszik a könyveket vagy nem. R. Gy.
